Nógrád Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-03 / 232. szám
2000. OKTÓBER 3., KEDD MOZ A I K Nógrád Megyei Hírlap - 5. oldal A pizzázó szárnyakat kap Egy olasz vállalkozó „szárnyakat adott” pizzáinak, s még csak nem is átvitt értelemben. A negyvenkilenc éves Luigi Stecca megvásárolta Giovanni Leone egykori olasz köztársasági elnök DC- 6 típusú propelleres repülőgépét, és annak „hasában” luxus pizzázót rendezett be. Pontosabban két repülőt is átdolgozott erre a célra: a másik egy Tupoljev 134-es gép, amely állítólag valamelyik volt csehszlovák miniszteré volt. Bárhogy is van, ez a légijármű is a jóízű kapitalizmus jelképévé változott Luigi kreatív keze alatt. Á két repülő átpofozása azonban sokkal többe került, mint azok eredeti vételára, de ezen nincs mit csodálkozni: szuperkényelmes fotelek várják a földön maradva is az ízek világába felröppeni vágyókat, a pizzákat értékes üveglapú asztalokra helyezik, s azok felületére gyönyörű kézimunkával különféle repülőgéptípusok képét karcolták. A két gép Villamarzanában, Ro- vigo körzetében található, egy olyan komplexumban, amely a „Michelangelo Da Vinci Airplane's” nevet viseli. Luigi Stecca két kedvenc reneszánsz művészének a nevével akarta „fémjelezni” vállalkozását. A vendég, amikor odaér, először egy irányítótoronyba mászik fel (konyhaként szolgál), s onnan, a magasból dönti el, hogy a két gép közül melyikben szeretné bekebelezni áhított pizzáját. Steccának nem ez az első ilyen próbálkozása. Nyolc évvel ezelőtt vásárolt egy régi hajót, az ma a Sebasüan Pub nevét viseli, a vízen ringó sörözőt ma a ferrarai idegenforgalmi kikötőben lehet felkeresni. A szemfüles vállalkozó a „repülőgép-étteremlánc” mellett mesterséges vízesést alakított ki, amely fölé egy helikoptert függesztett. Épp a napokban vett meg egy belga tűzoltóautót, amelynek belsejét sörrel tölti fel, abból közvetlenül csapolnak majd... Német egység a fejekben és a szívekben A németek egyhatoda szívesen látná, ha ismét fal választaná el egymástól a keleti és a nyugati országrészt, illetve Berlin két felét: a keletnémetek körében magasabb a megosztottságot visszasírók aránya, mint nyugaton. A fenti megdöbbentő tény ismeretében érdekesnek tűnik azt körbejárni, mennyire haladt előre a német társadalom tíz év alatt az egybeforrás útján. Mivel az 1990 októberi egyesülés de facto és de jure is az NDK belépését jelentette az NSZK-ba, a keletnémet lakosságra várt a nagyobb megpróbáltatás: elvégre nekik kellett alkalmazkodniuk a gyökeresen új gazdasági, politikai, társadalmi feltételekhez. A jelek szerint ez többségüknek sikerült: a fölmérésből az derül ki, hogy 59 százalékuk általában elégedett a saját helyzetével. (Tíz éve ez az arány még 30 százalék volt.) A válaszoló keletnémetek 64 %-a nem sírja ugyan vissza az NDK-t, de még nem is érzi igazán jól magát az egységes német államban. A két évvel ezelőtti 11-ről 6 %-ra esett azoknak az aránya, akik a legszívesebben visszaállítanák az NDK-t. 21 százalékát teszik ki a megkérdezetteknek azok, akik tíz évvel az egyesülés után „igazi szövetségi polgárnak” érzik magukat. Tanulságos vonása a fölmérésnek, hogy míg a volt NDK területén mindössze 2,2 százalékot tesz ki a külföldiek aránya (szemben a nyugati tartományokban kimutatott 10,4 %-kal), az itteni lakosság 51 %-a tart attól, hogy az idegenek elárasztják az országot. Nyugaton ez az arány - dacára az ötször akkora külföldi-koncentrációnak - csupán 37 százalék. Érdekes különbségek mutathatók ki a szokások terén is. A keletnémetek szívesebben nézik a kereskedelmi tv-adókat, mint a nyugati országrész lakói. Ennek oka, hogy a közszolgálati televíziókat (ARD, ZDF, tartományi adók) ma is az egykori állami NDK-televízióval azonosítják - márpedig az a kormány, a fel- sőbbség szócsöve volt, és szerintük ez így van ma is. A hatalomhoz való ambivalens viszonyuk másik érdekes megnyilvánulásaként a keletnémetek egy része - ha ügye bíróság előtt nem nyert kedvező elbírálást - még ma is magas közjogi méltóságokhoz címzett beadványoktól várja a „deus ex machinát”, a jóságos uralkodó kegyes döntését - csakúgy, mint egykor Ulbricht vagy Honecker titkárságától. A kelet- és nyugatnémetek közötti vélt vagy valós különbségekről számos könyv született az utóbbi években. Egyikük-má- sikuk vihart is kavart, például Thomas Roethe műve, amely - keleti szemmel és füllel érzékelve - bicskanyitogató állításokat tartalmaz: az egykori NDK lakosai 40 év alatt leszoktak a munkáról. Míg a nyugatnémet lakosság robotol, ők csak lustálkodnak és nyafognak. A keletiek szívtelenek és együgyűek, hazugok és aszociálisak, élősködők és bűnözők - s így tovább 190 oldalon át. A kötetet óriási felháborodás fogadta, a szerző életveszélyes fenyegetéseket kapott, s egy ZDF-talkshow keretében teljesen magára maradt véleményével. Hasonló felzúdulást váltott ki Luise Hitzig könyve. Ő főorvos férjével együtt Wuppertal városából települt át az Odera menti Frankfurtba, s észrevételeit, benyomásait NeuLand (Új vidék) címmel tette közzé. Például azt, hogy újsütetű keletnémet szomszédai a vendégségben kézzel ették a lasagnét, az asszonyon saját varrású nadrág volt, amelyet a derekán ruhaszárító madzag fogott össze, a férfi rendre fehér zoknit hordott túlságosan rövid nadrágja alatt, pohárkészletük pedig kiürült mustárosüvegekből állt. Hitzig is megkapta a magáét, pedig - okulva Roethe példájából - álnéven írta a könyvet. II. nyeremény: 500 000 Ft. IIIIV. nyeremény: 200 000-200 000 Ft. Vigasztalónak: 100 000 Ft. További információk a Kiskegyed 40-es számában! Választási bordélyígéret Övön aluli mézesmadzagot dobott be a polgármesteri székért folyó kampányában Albániában az egyik jelölt: megígérte, hogy ha őt szavazzák meg, akkor megnyitja a bordélyházakat. A bordélyígéret Vlore "Városát érinti. Niko Veizi, a szocialista párt jelöltje a tévében jelentette be: ha győz október 1- én a választáson, akkor zöldre állítja a lámpát a piros lámpás házak előtt. Albániában hatvan éve nem működnek örömtanyák, és az ország törvényei tiltják a prostitúciót. Hogy ezt hogyan hágja át legálisan a jelölt Veizi, arra nem tért ki a Kohe Jone című albán lap. Mindenesetre a helyi férfilakosság - és feleségeik - nyugtalanságán érezhető tehet, hogy a választásnak valódi tétje van. Lecsukták a vak bankrablót Leültették azt a vak férfit, aki fehér botjával felfegyverkezve próbált bankot rabolni az Egyesült Államokban úgy, hogy közben egy biztonsági őrt kért meg, vezesse a pénztároshoz. A 49 éves Bruce Halinak rablás közben még magyarázkodnia is kellett, hogy azért tartja fel a banki ügymenetet, mert a pult másik oldalán ülők nem tudják elolvasni az üzenetet, amit eléjük nyomott. A tisztviselők először azt hitték tréfál a girbe-gurba betűkkel rótt sajtcetlivel, amelyen a szöveg ráadásul félreolvasható is volt. Az „Egy zsák pénzt, semmi vegyszert!” (Bag of money no chemicals) helyett az „Egy zsák pénzt vagy vegyszert!” (Bag of money or chemicals) szöveget vélték kibetűzni. A banki alkalmazottak egy harmadik megoldást választottak: pénzt és vegyszert is adtak. Az 1500 dollár mellé robbanó festékpatront helyeztek, hogy a pénz használhatatlanná színe- ződjön. Kifelé menet egy mit sem sejtő ügyfél vezetgette a vak bankrablót, míg végül egy őr elállta a menekülés útját. Hallt 25 napra ültették te a börtönben. Ügyv&ije szerint ezzel fehéren-feketén bebizonyosodott: ha valami tehetetlen, akkor az vak embernek bankot rabolni. Baszk és óegyiptomi: rokon nyelvek lennének? A baszk nyelv, a guancsék (a Kanári-szigeti őslakók), a berberek és az ősi egyiptomiak nyelvével rokon, spanyol tudósok szerint. Jorge Alonso Garda történész-szociológus, a madridi Nyelvgenetikai Tanulmányok Alapítvány létrehozója, valamint Antonio Amaiz Villena, a madridi Complutense Egyetem tanszékvezető professzora most tette közzé erre vonatkozó kutatásainak eredményét A két tudós a Complutense Egyetem kiadásában decemberben megjelenő, az „Egyiptomiak, berberek, guancsék és baszkok” című könyvben fejti ki elméletét. Az elsősorban a szóban forgó nyelvek szókincse és nyelvtani szerkezete alapján levont következtetések szerint a berber és a baszk két évezreddel ezelőtt még egyetlen, azonos nyelv volt. A guancsét - vagyis a Kanári-szigeteken élt őslakók által beszélt nyelvet - pedig szintén meg tehet érteni a baszk nyelv ismeretében. A guancsék nyelve, amelynek berber rokonsága már ezelőtt is ismert volt, az 1478-as spanyol hódítás után fokozatosan kihalt. Az észak-afrikai berberek sémi nyelvrokonsága, tehát az ősi egyiptomi nyelvvel való kapcsolata szintén köztudott. A két spanyol tudós mostani felfedezése tehát csak a baszk nyelv hasonlósága területén mond újat. Ezt a nyelvet, amelynek eredete ismeretlen, akárcsak a népé, egyesek egyébként a magyar nyelvvel is rokonították. A két történész professzor a sajtónak tett nyilatkozataiban azt áhította, hogy az egyiptológia területén hazugság mindaz, ami nem a klasszikus, római kori szerzőktől származik. A két tudós újítása éppen az, hogy az ősi egyiptomi nyelvet nem az arabbal és a héberrel hasonlították össze, ahogy az eddigi kutatók, hanem a berberrel és a baszkkal. Ennek alapján jutottak arra a következtetésre, hogy az ősi egyiptomi és a baszk nyelv rokon. A két tudós „szaharai hipotézis” névvel illette feltételezéseit. Ismeretes ugyanis, hogy 8000 évvel ezelőtt a Szahara még virágzó kert volt, ahol az ott élők vadászatból és gyűjtögetésből tartották fenn magukat. Amikor a terület kiszáradt és sivatagosodra kezdett, lakói elvándoroltak. A Gibraltári-szoroson keresztül eljutottak az Ibér-félszi- get délkeleti részére, az Ebro folyón keresztül behatoltak a félsziget belsejébe, és így értek el a mai Baszkföldre is.
