Nógrád Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-21 / 248. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI MEGYEI KORKÉP PÁSZTÓ 2000. OKTÓBER 21., SZOMBAT Már Bátonyterenye is vásárváros Új színfolttal gazdagodott Nógrád megye harmadik legnépesebb városa, Bátonyterenye. Az elmúlt hét végén rendezett háromnapos Mátra Expo, az első bátonyterenyei kiállítás és vásár megállta a helyét. A Fáy András szakközépiskola és a város sportcsarnokában épített 1200 négyzetméteres területet elfoglaló standokon 45 kiállító osztozott. A bemutatott mező- és erdőgazdasági, ipari, háztartási termékeket, a pénzintézeti , biztosítói szolgáltatásokat több mint 10 ezer látogató tekintette meg. A vásárt mind a három napon szakmai előadások, gazdag kulturális és sportbemutatók kísérték.- A Mátra Expo hagyományteremtő szándékkal a kistérségek, a régiók bemutatkozását kívánja elősegíteni, ösztönözni - hangsúlyozta Vendel Lajos vásárigazgató, a megnyitóünnepség alkalmával. Az első nap kiemelkedő szakmai rendezvényén az agrármarketing-teendőket, a kistérségek és az integráció támogatási rendszerét, s az AMC szerepét tárgyalták meg a szakemberek Urbán Imre, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium megyei hivatalának vezetője, dr. Halaj Ignác, a megyei agrárkamara alelnöke és Farkas Zoltán, az AMC északmagyarországi kirendeltség vezetőjének előadásában. A második napon az EU-val kapcsolatos agrár-, műszaki, gazdasági információk forrásait vitatták meg a Nógrád Megyei Vállalkozásfejlesztési Alapítvány szervezésében. A harmadik találkozón a város és régiójának gazdasági helyzetéről tárgyaltak az üzletemberek, önkormányzati vezetők. Az első napon adták át a vásárdíjakat. A vásár termékdíját hárman nyerték el a rendező WendellPresstől: a Frigofruct Mátra Hűtőipari Kft., a bogyós gyümölcseiért, a nagykeresztúri Kft. érdemelte ki. A város önkormányzatának különdíját az Egererdő Rt. bátonyterenyei erdészete kapta meg. A kiállítókat és látogatókat 20 oldalas, színes vásárújság fogadta, benne információs írásokkal, polgármesteri köszöntővel, programismertetővel és katalógussal. koztatást adott a személyi forgalomról, különös tekintettel a turisztikai és idegenforgalmi lehetőségekre. A mellettük lévő standon a bűnmegelőzés biztonságtechnikai és riasztóeszközeit mutatta be szemléletesen a városi rendőrkapitányság. Újdonságként hatottak a hidegen feldolgozott bio napraforA rendező város önkormányzatának különdíját az Eger Erdő Rt. bátonyterenyei erdészete kapta FOTÓ: RIGÓ TIBOR vadásztársaság az értékes trófeáiért és a bátonyterenyei Fűtőber Épületgépészeti Kft. a tetszetős, takarékos kandallóiért. A megyei agrárkamara külön termékdíját a Natur-Sz. Mézfeldolgozó A vásár érdekessége volt, hogy a Magyar Posta standján első napi alkalmi bélyegzővel fogadta a vendégeket, a bélyeg- gyűjtők örömére. A MÁV helyi kirendeltsége teljes körű tájégóolajok és a tökmagsnackek. Mindkét termék többféle ízesítéssel a Natúr Csemege Feldolgozó Rt. standján volt megkóstolható. Szintén sikert aratott mézédes újdonságaival a Natúr Sz. Mézfeldolgozó Kft. A Mátra lábánál, a tájegység klímája, talajának kedvező adottságai különösen alkalmasak a bogyós gyümölcsök termesztésére, amit a Frigofruct Kft. termékeinek kiváló zamata is bizonyít. A bátonyterenyei erdészet a Mátra élő natúráját jelenítette meg a látogatók legnagyobb elismerésére. Hasonlóan hatottak a Mátra Vadásztársaság által kiállított szebbnél szebb trófeák is az élethű környezetben. A vásár forgalmával elégedettek voltak a kiállítók, köztük a WS Teleshop Kft., a Zepter Kft., amelyek termékeikkel az egészséges sütést-fő- zést segítik elő. A Bodi Bútor Kft. több garnitúrája és a Mátra Kisáruház termékei is vevőre találtak. A kiállítás és vásár fővédnökségét a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium Agrármarketing Centruma vállalta, védnökei a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése, Bátonyterenye Város Önkormányzata, a Nógrád Megyei Földművelés- ügyi Hivatal, a Nógrád Megyei Agrárkamara, a Nógrád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány és a Nógrád Megyei Sportigazgatóság volt. A vásár szervezője a salgótarjáni WendellPress, építője pedig a miskolci Trade Fair Plusz Kft. volt. A grafikai kivitelezés a bátonyterenyei Fine Line Reklámügynökség munkáját dicséri. A vásári területre és a vásári portékákra a bátonyterenyei rendőrkapitányság felügyelt. Elismert vámosok A vám- és pénzügyőrség országos parancsnoka október 23. alkalmából vám- és pénzügyőrségi aranyjelvényt adományozott Csikós Attilának, a salgótarjáni vámhivatal parancsnokának, a Vám- és Pénzügyőrségi Szolgálati Érem 25 éves fokozatát az ugyanott szolgáló Bajczár Tibor zászlósnak, illetve a balassagyarmati vámhivatal részleg- vezetőjének, Pénzes Imre hadnagynak, akit soron kívül főhadnaggyá is előléptetett. A fenti elismerés 20 éves fokozatát kapta Molnár Gábor zászlós, a balassagyarmati vámhivatal beosztottja, 15 éves fokozatát Szabó Kálmán főtörzszászlós és Cserődi Gábor főtörzszászlós (mindketten balassagyarmati részlegvezetők), Illés Miklós zászlós és Kassai Lajos főtörzsőrmester (balassagyarmatiak), és Vaspál Zoltán zászlós, a salgótarjáni vámhivatal beosztottja, aki egyúttal regionális parancsnoki pénzjutalomban is részesült. Tízéves fokozatot kapott, Ráczné Bujtás Anita főhadnagy, balassagyarmati kirendeltségvezető, Albertus Zsolt törzszászlós, salgótarjáni csoportvezető és Molnár Lajos törzszászlós, salgótarjáni előadó. A regionális parancsnok előadóvá nevezte ki Vágvölgyi Anita törzsőrmestert, a balassagyarmati vámhivatal beosztottját, egy fizetési fokozattal előresorolta Záborszki Zoltán zászlóst, aki Balassagyarmaton előadó, soron kívül előléptette törzszászlóssá Pál Lajos salgótarjáni részlegvezetőt, főtörzsőrmesterré pedig a szintén Salgótarjánban szolgáló Menich Sándort. Olykor még ma is a bányáról álmodik Lapozgatva a Nógrádi Bányász üzemi lap régi, már megsárgult példányait, az 1987. augusztusi számban ez a hangzatos cím ötlött a szemembe: „A Drexler-brigád medencerekorddal ünnepel.” Idézet a cikkből: „Vállalatunknál a szlovákiai Dolina-bányán szerzett tapasztalatok alapján vezették be a „Döntsünk rekordot!” elnevezésű versenyformát. Korábban csak vágathaj- tók vehettek részt a versenyben, most azonban már fronti brigádok is benevezhetnek. Az eddigi legjobb eredményt a kányási aknában dolgozó Ifjúság '85 Szocialista Brigád érte el, amely harmincegy munkanap alatt 25 ezer tonna szenet termelt. Ám augusztus közepe óta már 26 ezer 507 tonna az új csúcs, ez is Kányáson született és szintén Drexler Károly és társai nevéhez fűződik. Ez olyan hatalmas mennyiségű szén, amely biztosítaná egy kisebb város egész évi tüzelőellátását, s amelynek az elszállításához egy húsz kilométer hosszú vasúti szerelvényre volna szükség. A napi rekordot is ez a kollektíva tartja, ezeregyszáz tonnával.” Letéve kezemből az újságot, elgondolkodtam: vajon hogyan él, mit csinál ma a széncsaták hajdani hőse? Nosza, járjunk utána! Salgótarján, Március 15. út 16. szám 5. emelet 4. ajtó. Itt, szépen berendezetett kétszobás lakásban lakik feleségével Drexler Károly, aki november 20-án lesz 58 éves. Első ránézésre alig változott, magas, vállas, erős kézszorítású, csupán hajának gyérülése és arcának mélyülő barázdái árulkodnak az idő múlásáról. Őszintén megörült jöttömnek, hiszen csaknem másfél évtizede ismerjük egymást, annak idején krónikása voltam közösségüknek, összebarátkoztunk. Nézze el nekünk tehát a kedves olvasó, ha tegeződünk.- Tizenegy évvel ezelőtt, 1989- ben mentem rokkantnyugdíjba - emlékezett. - Igaz, még csak negyvenhét éves voltam akkor, de a harminchárom év bányamunka megviselte a szervezetemet, kikezdte az egészségemet. Mivel azonban a baj sohasem jár egyedül, rá két évre vastagbéldaganattal megoperáltak. Ma is minden porcikámban érzem a több évtizedes erős fizikai igénybevétel, a vízben, sárban, huzatban, páradús, oxigénhiányos levegőben eltöltött sok ezer műszak, az örökös stressz következményeit: fáj a hátam, olykor fáj a fejem, fájnak az ízületeim, néha fulladok. Ezekkel a problémákkal viszont már együtt kell élnem. De hagyjuk a nyavalyákat, beszéljünk vidámabb témákról!- Emlékszel még a nagy visszhangot kiváltó termelési rekordo- tokm?- Mintha csak ma történt volna, úgy emlékszem mindenre. A 42. számú komplexen gépesített fronton dolgoztunk. Gyalu jö- vesztette a 87 méter széles, 1,7 méter magas széntelepet, Hemscheidt biztosítóegységek védelme alatt termeltünk, láncos vonszoló szállította ki a termel- vényt. Nehezítette a munkánkat, hogy előrehaladás közben régi vágatot kellett harántolnunk. A kísérővágatok biztosításainak vissza- rablása is sok gondot okozott. Az akarás azonban minden bajon átsegített bennünket. Nagyon örültünk neki, hogy medencerekorddal járultunk hozzá a 37. bányásznap méltó megünnepléséhez.- Mit jelentett nektek a csúcsteljesítmény?- Bebizonyítottuk, hogy az eddiginél is többre vagyunk képesek. Kollektív sikerről volt szó, az egész brigád állt helyt, legtöbben a szabadnapokon is bementünk műszakba. Mindenki szívügyének tartotta, hogy amibe bele- kezdtünk, azt véghez is vigyük. Igaz, az akna és az üzem vezetése a szokásosnál is jobban odafigyelt ránk, minden segítséget megkaptunk.- Kiugró teljesítményével országos hírnévre tett szert a brigádotok.- Kollektívánkat többször szárnyaira vette a hírnév. Amikor 1985-ben megalakult, az ország első ifjúsági frontbrigádjaként tartották nyilván, amely ötvennégy, többnyire jól képzett szakembert tömörített magába. A siker szempontjából meghatározó volt, hogy jól ötvöződött a fiatalos lendület és az idősebbek tapasztalata. Elnyertük a Vállalat Kiváló Brigádja címet, de ezzel csak megközelítettük azt a mércét, amelyet elődeink elénk állítottak. A Dózsa György Szocialista Brigád ugyanis, amelyből később többen az Ifjúság '85 Szocialista Brigád tagjai lettek, elnyerte a Népköz- társaság Kiváló Brigádja címet.- Hogyan lettél szénbányász?- Édesapámtól örököltem a mesterséget. Gépkezelő volt a salgói bányaüzemhez tartozó István-tá- róban, ahol 1952-ben üzemi balesetet szenvedett, agyonütötte az áram. Árván, szegénységben maradtunk két évvel idősebb nővéremmel, betegeskedő édesanyámmal. Elvégeztem Bátonyterenyén a 209. számú szakmunkásképzőt, majd ifjú vájárként a salgói bányaüzemhez helyeztek elővájásra. Tizennyolc évesen már önállóan dolgoztam. Sokat tanultam a nagybátyámtól, Balta Istvántól, de mindenkitől igyekeztem a hasznos munkafogásokat ellesni. Nagy volt bennem a vágy a tudás iránt.- Már akkor is jó erőben voltál?- Vékony srác voltam, de szívós, kitartó, hajtós. Ezeket a tulajdonságokat a génjeimben hordoztam, s máig őrzöm. De az egész családunk munkamániás. Tudom, ma már hihetetlenül hangzik, de előfordult, hogy harminckilenc fokos lázzal vettem fel a munkát, sihta után mentem injekcióra.- Pályád további állomásai?- A salgói bányaüzem után Forgách-lejtősakna következett, ahol fronton vágtam, raktam a szenet. A tiribesi függőleges aknában elővájó és frontos is voltam. A kányási függőleges aknában már csak fronton dolgoztam, majd rövid ideig vájártanulókat oktattam. Innen mentem nyugdíjba.- A vágathajtást, vagy a szén- termelést szeretted inkább?- A fronton otthonosabban éreztem magam, azt szoktam meg.- Hogyan tudtál a brigádoddal országos sikereket elérni?- Mindennek az ésszerű szervezés és a fegyelem volt az alapja. Én fejben mindig felkészültem a műszakra, végiggondoltam, mit hogyan csinálunk, ehhez mennyi emberre lesz szükség, kit, hová fogok beosztani. A legnehezebb munkát mindig magamra vállaltam. Mindenkinek a véleményét meghallgattam, ha jó volt, elfogadtam. Ám miután kimondtam a végső szót, abból nem engedtem.- Egész életedben három műszakba jártál. Melyiket szeretted legkevésbé?- A délutánost, mert nehezen tudtam elaludni. Ha nagyon fáradt voltam, egész éjszaka nem hunytam le a szememet, álmatlanul forgolódtam az ágyban.- A bánya veszélyes üzem. Voltál életveszélyben?- Közvetlen életveszélyben nem voltam, de annak elhárításában sokszor részt vettem. Balesetek persze engem is értek, eltört a bokám, a kezem, odacsíptem az ujjam.- A feleséged mit szőtt hozzá, hogy nem ritkán a szabadnapot is a bányában töltötted?- Kénytelen-kelletlen beletörődött, hogy ha frontot szereltünk, még karácsonykor, újévkor is le kellett szállnom a mélybe. A többiek kijelentették: csak akkor megyünk, ha te is jössz. Mennem kellett, különben engem vettek volna elő a vezetők. így is sokat álltam a szőnyeg szélén, mert sohasem hallgattam el a véleményemet. Egyébként a feleségem tudta, mit vállal, amikor harminchét évvel ezelőtt hozzám kötötte a sorsát, hiszen az apósom is bányászként kereste a kenyerét.- Hol ismerkedtetek össze életed párjával?- Salgóbányán, a kultúrház- ban rendezett szilveszteri mulatságon. Három év múlva, karácsonykor összeházasodtunk. Egy fiunk született. Szilárd a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület igazgató- helyettese.- A kevéske szabad idődben mit csináltál?- Focimérkőzésre jártam a barátokkal. Szerettük a Stécét, olykor vidékre is elkísértük. Megtörtént, hogy a délelőtti műszakból egyenesen a meccsre mentünk.- Gondolom, a szénmedence egyik legjobb brigádvezetőjeként sok kitüntetést kaptái- A brigádjaimmal sok elismerésben volt részem, de egyénileg mindössze egy Kiváló Dolgozó kitüntetést kaptam. Mint említettem, mindig kiálltam az igazam mellett, sohasem szerettem tör- leszkedni, még kevésbé kérni.- Szoktál álmodni a bányáról?- A nyugdíjba vonulás után gyakrabban, s főleg a fájó emlékek idéződtek vissza. Például a munkatársunk csonkulásos balesete sokáig kísértett. Olykor még ma is álmodom a bányáról, de az idő múlásával megszűntek a rossz álmok.- Ha újra kezdhetnéd az életedet, megint bányász lennél?- Természetesen. A gondokkal, bajokkal együtt is szerettem a szénfalnál dolgozni.- Nyugdíjasként mivel foglalkozol?- Csaknem húsz éve van kertünk a Kercseg-dűlőben, tavasztól őszig ott kertészkedem. A fiamék vettek egy lakást Salgóbányán, mostanában annak a felújításában segédkezem. Két fiúunokámmal, a hároméves Balázzsal és a- kilencéves Mátéval imádok együtt lenni. A televízióban a sportot és az időjárás-előrejelzést megnézem, meghallgatom, a politikát viszont hanyagolom.- Mire vágysz még az életben?- Elsősorban békére és nyugalomra. Szeretném még megélrú, hogy felnőjenek az unokáim. KOLAJ LÁSZLÓ Drexler Károly a gondokkal, bajokkal együtt is szeretett a szénfalnál dolgozni
