Nógrád Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)
2000-10-19 / 246. szám
2. OLDAL BÁTONYTERENYE ÉS TÉR S É G E 2000. OKTÓBER 19., CSÜTÖRTÖK Gázberuházás NAGYBÁRKÁNY gesztorságé val a közelmúltban aláírták a 13 települést érintő gázberuházás kiviteli szerződését. A beruházás összértéke 1 milliárd forint. A lakossági befizetéseket érdemes a jövő év első negyedévében megtenni, mert akkor 100 ezer forintba kerül. Aki 2002- ben kíván csatlakozni, már 120 ezer forintért teheti, ezt követően pedig 150 ezer forintra emelkedik majd a hozzájárulás ösz- szege. Vendégházzá alakították a régi kultúrotthont Mátraterenye nádújfalui részén hosszú ideje kihasználatlan volt a kultúrház épülete. Külsőre sem volt szép látvány, hiszen állaga évről évre romlott. Tavaly határozott úgy az önkormányzat, hogy valamilyen formában hasznosítani kellene: a természeti adottságok miatt kézenfekvőnek tűnt, hogy vendégház legyen belőle, kulturált szálláslehetőséget biztosítva a természet kedvelőinek. Azon túlmenően, hogy a kavül-belül megújult épület dísze a településnek, a költségvetés bevételének növelése mellett segíthet a munkanélküliségi gondok enyhítésén is. Ennek érdekében már tavaly pályázatokat nyújtottak be, amelyek sikeressége azt is bizonyítja: nem gondolkodtak rosszul, amikor a falusi turizmus fejlesztésében látták a kivezető utat. A régi kultúrházat szinte teljesen átalakították: a falak frissen festve, a nyílászárók kicserélve, a parkban gondozott virágágyások. Tuják emelkednek a magasba, a kis park közepén ott a faragott kopjafa. A fák alatt padok várják a vendégeket, ahol a csendes estéken bizonyára jólesik majd üldögélni a pihenni vágyóknak. A folyosókon újra cserélték a régi, kopott és sérült padlóburkolatot, kijavítottak, átfestettek és átburkoltak mindent. A szobákba egyedi tervezésű és kivitelezésű berendezés került, amelyekre nyugodtan lehet mondani a már ismert szlogent: minden igényt kielégít.- Sokszor beszélünk arról, hogy a kis nógrádi települések a falusi turizmus fejlesztésével találhatják meg a kivezető utat a munkanélküliség csökkentésére - mondja Szabó Nándor polgár- mester. - Nekünk vétek lenne nem kihasználni a lehetőségeket, amelyeket szinte tálcán kínál a természet: a település itt fekszik a Mátra lábánál, 20 perc alatt elérhető Galyatető, Kékes. Itt még szinte érintetlen a természet, megmaradt a romantikája, a táj szépsége hatalmas vonzerőt jelent. Tavaly a területfejlesztési tanácstól 1 millió forint kamatmentes kölcsönt, 2,5 millió forint visz- sza nem térítendő támogatást kaptunk, több mint hárommillió forintban jelölhető meg az a munka, amelyet a kommunális ellátószervezet végzett az átalakítás során, amelyben kőművesek, közhasznú foglalkoztatottak egyaránt részt vettek. Siker koronázta erőfeszítéseinket, hiszen augusztus 20-án adtuk át a 30 főt befogadni képes vendégházat. A polgármester elmondta, hogy 50 fősre szeretnék bővíteni a vendégház befogadóképességét, amely terveik szerint jövőre már realizálódik. Tervezik előmelegítő konyha, éttermi rész kialakítását is, amelynek a vendégek ellátásán túl helyszíne lehetne a falugyűléseknek, lakodalmaknak. A korszerű, minden igényt kielégítő szálláshely biztosításán túl vonzerő lehet a most kialakuló lovasturizmus, horgászturizmus, amelynek már most is vannak hagyományai, mint ahogyan a táj szépségén túl érdemes a település műemlékeit is megtekinteni.- Az elhelyezésre több lehetőség is kínálkozik - folytatja a polgármester. - Vannak két-három, négy-öt ágyas szobáink, illetve a nagyteremben 15-20 gyermeket is el tudunk helyezni emeletes ágyakon, gondolva az iskolai kirándulásokra. Jelenleg van folyamatban dohányzó, tv-terem megvalósítása, gondolkodunk olyan nagyterem kialakításán, ahol lehetőség lenne konferenciák, találkozók rendezésére is. A vendégház már most is működik, Szoó Tibor a megbízott vezető. Bízunk abban, hogyha terveinket sikerül maradéktalanul megvalósítani, több helybeli embernek is munkát biztosít majd. Az oldalt írta: Hegedűs Erzsébet - Fotó: Rigó Tibor Az életre nevelnek a Tölgyfa óvodában Céljuk a természet megismertetése, megszerettetése Természetközeiben: együttalkotó, célvezérelt módszerrel dolgozunk. Ezt én Burgenlandban tanultam, ahol '92-93-ban jártam a függeüen ökológiai központ ajándékaként. Tudomásom szerint országosan először nálunk próbáltuk ki a témahetes feldolgozást, ami annyit jelent, hogy minden héten egy adott témát dolgozunk fel többféle megközelítésből. A hét első fele az élménygyűjtésé, a második fele pedig az élmény feldolgozásé. Pályázatunk rögtön, az „első fordulóban” 200 ezer forintos támogatást nyert. A tagóvoda kihasználtsága maximális: az ötven férőhelyre 63 beírt gyerekük van, általában 56-an vannak, hiszen egy-két hiányzó mindig akad. Csoportonként két óvónő, egy-egy dajka vigyázza a gyerekeket, egy konyhás és egy fűtő a kisegítő személyzet. S hogy mit is jelent a természetközeiben elnevezés', arról saját szemével győződhet meg a látogató: a csoportszobákban, az öltözőkben, a folyosókon mindenhol a természet köszön vissza. A falakon a gyerekek készítette képek, amelyeldiez csak természetes anyagokat használtak fel: ki hinné, hogy mi mindenre jó a kukoricaszem, a mák, a köles, a makk, a gesztenye, hogy a színes falevelekről már ne is beszéljünk. A folyosón van egy különleges fa, amelynek levelei „újrapapír- ból” készültek: a beáztatott, apró darabokra tépdesett újságpapírt az óvó néni össze- turmixolja, a gyerekek filclapok közé helyezve kipréselik a masszából a vizet. A rostok összeállnak, és pár napi száradás után már lehet is dolgozni az új papírral. Ebből készítik el a fa leveleit a gyerekek, amelyre rárajzolják jelüket, különféle díszítésekkel látják el, és amikor iskolába mennek, elvihetik magukkal. ■ De foglalkoznak mindennapos dolgokkal is: mézet főznek pitypangból, befőttet készítenek az óvó nénik irányításával, segédkeznek a nudlikészítésnél S a záródolgozat témáját sem múlta az idő: ha csak tehetik, járják az erdőt, ahol a valóságban ismerkednek a Batonyterenyen az ofaluban működik a Tölgyfa óvoda: kívülről szegényes, kopottas képet mutat. 1963-ban épült az intézmény, társadalmi munkában: az idő azt bizonyította, bizony kispórolták belőle a cementet, nincsen lábazat, nincsen szigetelés. A 80- as években szétmállott a farostlemez borítás, pincére emlékeztető, dohos szag terjengett mindenütt. Aztán, hála egy újfajta szigetelési módszernek, sikerült az épület állagán valamelyest javítani, megszüntetni az egészségtelen nedvességet, a dohos szagot. nagyobb felújításra azonban tovább sincsen pénz. Az intézmény vezetője Horváth Györgyné, aki 1988 óta különleges programot valósított meg az óvodában. A történet azonban nem itt, hanem még Szorospatakon kezdődött, ahol óvónői pályafutását kezdte.- A szorosi környezet, a gyermekkor indíttatása a környezet felé terelt - kezdi az alapoknál Horváth Györgyné. - Sokat köszönhetek Kovács tanító bácsinak, a gimnáziumban Mengyi Jánosnak, aki biológiatanárként egyengette az utamat. Tudni kell, hogy a nyolcvanas években híre sem volt még a pedagógiai programoknak. 1988- ban egy kecskeméti továbbképzésen záródolgozatom címe az volt, hogy „Az erdő élővilágának megismertetése a csoportommal, különös tekintettel a gombákra”. A konzulensem véleménye az volt a Aztán megszűnt a szorosi óvoda 1988-ban, ő pedig ide került a Tölgyfa óvodába vezető óvónőnek. Mint mondja, itt is szerette volna jól érezni magát, ehhez viszont az kellett, hogy a természet kincsei közel legyenek hozzá. Hála az új pedagógiai alapprogramnak, a módszertani szabadságnak, most már legális lett a módszer. A helyi pedagógiai program a környezeti nevelésen alapul, célja a természeti értékek megismertetése, megszerettetése. 1992-ben dolgozták ki Lengyel Jánosnéval közösen azt a pályamunkát, amelynek a „Tanuljunk meg harmóniában élni a természettel” címet adták. A pályamunka könyv formájában is megjelent, egyfajta kézikönyvként ajánlják az óvónők részére. Sajnos, csak korlátozott számban jelent meg, pedig még ma is sokszor telefonálnak a A Tölgyfa óvodában természetközeiben, együttalkotó, célvezérelt módszerrel dolgoznak munkámról, hogy előremutat ugyan, de túllépi a program kereteit. Világosan mutatja ez, hogy már akkor is kilógtam a sorból - neveti el magát a gyerekek Borika nénije. szerzőnek, érdeklődve, vajon hol lehetne beszerezni?- Ez a könyv a tulajdonképpeni alapja a mostani pedagógiai programnak - mondja magyarázatképpen a vezető óvónő.- A szorosi környezet, a gyermekkor indíttatása a természet felé terelt - mondja Horváth Györgyné ■ gombákkal, így aztán nagyon hamar megtanulják, melyik az ehető, és melyiket nem szabad felszedni. Ha pedig rosszabb az idő, akkor oktatófilmek segítségével gyarapítják a gyerekek tudását. Ezek a gyerekek szeretik, védik a növényeket, mint ahogyan az állatokat is: példának okáért mindjárt ott van az a szarvas- bogárcsalád, amelyik az udvarban lakik. Még a legvásottabb lurkó sem gondol arra, hogy eltapossa őket. Megnézik naponta, megvannak-e még, nevet adnak nekik, mégpedig találóan: a lustább, lassú mozgású szarvasbogár-csemete például a Bamba nevet kapta. S ha netalán a fiúk összeverekednek, elegendő, ha az óvó néni kezében meglátják a jól ismert eszközöket, ami azt jelenti, újra együtt dolgoznak, a rend már magától helyreállt.- Talán ez is közrejátszik abban, hogy a fegyelmezéssel soha nem volt gondunk - mondja Borika néni. - Több évben is érdeklődtem az elsős tanító néniknél, vajon érezhető-e annak a hatása, hogy itt a gyerekek megtanulnak dolgozni például a késsel, ami a kicsik részére általában tiltott dolog. Egyöntetű a vélemény, hogy a mi gyerekeinknek nincsen gondjuk az írással, jobban „rááll a kezük”, segítőkészek, egyfajta pozitív magatartás a jellemző. Ezek a visszajelzések egyben azt is mutatják, hogy valahol az életre nevelünk... Felújítják a templomot Bátonyterenyén a falui részen álló templom felújítási munkálatai kezdődtek meg a napokban. Egyelőre csak a szentély fölötti tetőrész cseréjére van pénz, amelyet az egyházmegye és a hívek adtak össze. A szerkezeti romlás azonban nagyobb mértékű, szükséges lenne az egész tetőszerkezet cseréje, külső vakolás, festés, ez azonban tízmilliós nagyságrendű kiadást jelentene. Ennyi pénz viszont nem áll rendelkezésre, ezért a szükséges munkálatokat csak apránként tudják elvégezni. Lassan tíz éve már, hogy a Bátony- terenye Barátainak Köre pályázati pénzből létrehozta a bátonyterenyei Ady Endre Művelődési Központban az Iványi Ödön kis- galériát. Azóta már sokszor adott helyet kiállításoknak, különösen kedves az a tárlat, amely jelenleg látható: helyi amatőr művészek, Babcsány Józsefné és Kalinics János képeiben gyönyörködhet az érdeklődő. S hogy nem közömbös a hazai pálya, bizonyította az is, hogy a kiállítás megnyitóján több mint százan szorongtak a kisgalériá- ban. Amint azt Nagy Mihály, a Bátonyterenye Barátainak Köre elnöke elmondta, az érdeklődés talán annak is köszönhető: tudják, kik ők, hiszen itt élnek közöttünk. A képekről is visszaköszön a város: Babcsány Józsefné a környezeti élményeket, Kalinics János a dolgos hétköznapokat örökítette meg. A kiállítások pedig folytatódnak: a baráti kör célul tűzte ki, hogy felkutatja a városban élő és alkotó amatőr művészeket, hogy munkáikat megismerhesse a tágabb környezet is. Babcsány Józsefné és Kalinics János kiállítása november 2-ig tekinthető meg a művelődési központ nyitvatartási idejében. A képekről visszaköszön a város in I Kalinics János a táj megörökítése mellett a dolgos hétköznapokat is megmutatja Babcsány Józsefné képei a környezeti élményeket tükrözik
