Nógrád Megyei Hírlap, 2000. október (11. évfolyam, 231-255. szám)

2000-10-14 / 242. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2000. OKTÓBER 14., SZOMBAT Barangolás Belgiumban Még egy búcsúintegetés Ildi lányunknak és Attila vejünknek. Többre már nincs idő, a belga busz lomhán nekilódul az Er­zsébet térről. Irány Brüsszel, ahol vendéglátónk, Anne-Marie már ott áll a buszmegállóban. A férje is jön, mondja, csak még parkolót keres. Kinyitják a busz csomagterét, kiszedjük a bőröndöket. A busz továbbmegy Londonba, mi a Namur melletti kis településre, Gelbressbe. Kezdetét veszi a csodála­tos egy hét. Minden napra van program. Az átriumos üvegfallal körbe­vett villában három hálószoba, két fürdőszoba, két toalett, egy kony­ha, egy ebédlő és egy nappali talál­ható. Az épület körül kis park, amelynek fenyő-, nyír- és platánfái alatt egy picike tó, benne aranyha­lak és a közelben kis patak csobog. Szobánkban nagy franciaágy fo­nott bambuszkerettel, vastag lati­cellel, amely alatt rugós sodrony. A kis település - Pierre szerint mintegy ötszáz lakosú - házai tég­lából vagy hasított kőlapokból épültek. Itt nem vakolják az épüle­teket. Csend és nyugalom. Megle­pő volt, hogy az üres telkeken tehe­nek legelnek. Mutatom a házigaz­dánknak. Nevet. Belgiumban há­rommillió szarvasmarha van - mondja. A legelők a sok csapadék hatására állandóan termik a dús füvet. A tehenek éjszaka is kint ta­nyáznak. A hőmérséklet itt nem süllyed nulla fok alá még télen sem. Megkérdezték tőlünk, télen hány fok volt? Mondtuk: a mínusz 20-at is elérte. Egészen elképedtek. Vendéglátóink igyekeznek mi­nél több helyre elvinni, minél töb­bet láttatni vallon földről és Belgi­umból. Brüsszel egyik híres múzeumá­ról az első alkalommal már írtam. A múzeumlátogatás után betér­tünk egy flamand sörözőbe. A sör mellé állandóan felszolgálnak koc­kára vágott, nagyon finom sajtot vagy sós süteményeket. Kitűnő sós rágcsálnivalót kaptunk. Ez benne van az árban. Belgiumban kétszáz­féle sört, nagyon sokféle sajtot gyártanak. Minden városnak meg­van a specialitása. Néhányat meg­kóstoltunk. ,A vallon konyha sze­rencsésen ötvözi a francia és a fla­mand konyha ízeit.” - mondta egy alkalommal dr. Szabics Imre bará­tom, az ELTE francia tanszékének professzora. Igazat kell adni neki. A sokféle saláták, öntetek, sültek valóban ínycsiklandozóak. A salá­ták alatt húsos salátákat kell érteni. Számos kisebb-nagyobb telepü­lésen fordultunk meg. Mindenütt tisztaság! Az autóutak, autópályák kifogástalanok. A sztrádákat este narancsszínű fénnyel világítják meg. Óriási ostomyelek lámpái ontják a fényt. Állítólag egy belga miniszternek a szemére hányták: micsoda pazarlás. A válasz: A ka­rambol, a szerencsétlenség az ol­csóbb? Gent vagy Gand legnagyobb ne­vezetessége Hubert és Jan von Eyck St. Bravo templomának szár­nyas oltára, amelyet 1426-1432 kö­zött festettek. Lenyűgöző. (Abban a szerencsében volt részem, hogy Európa számos múzeumában megfordulhattam. Nevezetes alko­tásokat láthattam és mindig meg kellett állapítanom: a reprodukció nem pótolja az eredetit.) Másnap Dinant. Szakad az eső. A város az évszázadok során rend­kívül sokat szenvedett. Hadakoz­tak itt németek, vallonok, franciák. Az első világháború küzdelmeit a citadella erődjében berendezett múzeum idézi fel. Ágyúdörgés, fényvillanások, lövészárok, benne ember nagyságú bábuk német és francia katonák egyenruhájában. A Notre-Dame nyújt megnyugvást a hadizajtól felizgatott lelkűnknek. A XI. században kezdték építeni és mint annyi középkori templom év­századokig épült. Halk gregorián dallamok fogadnak, amikor belé­pünk a templomba. Ahol jártunk katedrálisokban vagy templomok­ban (egy-két kivételtől eltekintve) mindenütt szólt a zene. Waterloo. Megnézzük az em­lékhelyeket és emlékművet. Szombat. Anne-Marie még elő­ző nap mondta: - Holnap szaba­dok lesztek. Beviszlek reggel ben­neteket Namurbe és amikor akar­játok értetek jövök. Délután öt órá­ban állapodtunk meg. A vallonok fővárosa rendkívül hangulatos. Főútja az Angyalút ezen a napon árusoktól volt han­gos. Sátrak, árusítópolcok, autók. Itt mindent lehet kapni: étel, ital, cipő, ruhanemű, műszaki cikk, vi­rág, virág minden mennyiségben. Már a vége felé járunk a piacnak, amikor egy hang szólal meg a kö­zelben: „Andor!” Patrícia Brabant belga kolleginám nevet ránk. Előt­te való napokban költözött haza magyar férjével Belgiumba. Kitű­nően megtanult magyarul. Jó hu­mora, életvidám kedve tette őt népszerűvé. Az egy hét alatt nagyon sok he­lyen jártunk, többek között az Ar- dennekben. Pierre Cellesnél meg­állította az autót. A második világ­háború utolsó német offenzívája, amelyet von Rundstadt-had- műveletként emlegetnek, itt akadt meg. Egy Tigris-löveg az emlék­mű. Mellette emlékoszlop. A kö­zelben egy románkori falusi temp­lom. Este itt hangverseny lesz. Két férfi és egy nő virágokat rak vázá­ba. A sekrestye mellett egy üres üvegtároló. Anne-Marie magyaráz­za: kirabolták a templomot, elvit­ték a múlt emlékeit. Láttuk az el­esett amerikai katonák emlékét őr­ző Mardasson-mauzóleumot, Bastogne mellett. Ebben a térségben több mint hetvenezer amerikai katona vesz­tette életét 1944 decemberében. Aztán eljött a búcsúzás ideje. Vendéglátóink bevittek Brüsszel­be. Este nyolckor indult volna a já­rat, de késett. Londonban annyi magyar utas szállt fel, hogy zsúfo­lásig megtelt. Brüsszelben végül egy emeletes buszt kellett beállíta­ni. Azon már elfértünk. Érzékeny búcsú Anne-Marie-éktól. Viszont­látásra Magyarországon! NÓGRÁDY ANDOR A 21 éves főiskolás leány jó néhány dolgot elárult magáról. Többek között azt, hogy sokak által dicsért, szépnek mondott írásképével ő maga is elégedett. Ez már önmagában is egy jó jel, hiszen az önnön íráskép elfo­gadása önmaga elfogadását is jelenti. Az önmagával megbé­kélt, harmonikus embert tükrö­zi vissza. Jól kiírt, egyedi, spontán írá­sában megvalósul a forma és a mozgás egyensúlya. Finom, ap­ró betűi egy szerény, érzékeny és igen fogékony természetet sejtetnek. Intelligens, művelt, olvasott ember. Természetes és őszinte, mentes minden hival­kodástól. Kedves, önzetlen fiatal lány, aki tiszteletben tartja a ha­tárokat, teret enged a másik em­ber számára is. Vállalkozó ked­vű, lelkesen, lendülettel kezd, s nagy életereje révén munkája végén is maradnak erőtartalé­kai. Jelenlegi élethelyzetében betöltött feladatánál, tevékeny­ségénél sokkal többre lenne ké­pes, erőforrásai kihasználatla­nok. Intuíciós és kritikai készsége egyaránt fejlett. Ez utóbbiból adódó észrevételeinek gyakran ad hangot. Talán túlzottan is „kritikus, szőrszálhasogató. Vonalzó pontosságú, egyenes vonalai nagyfokú erkölcsi tartá­sát, önuralmát mutatják. Önfe­gyelme igen erős. Vigyáz ki­mondott szavaira, tetteire. Meg­fontolt, többnyire az eszére hall­gat. Csak ritkán kerekedik felül az „észemberben” az érzelem. Ebből adódhat a levelében emlí­tett labilitás, kedélyállapot-vál- tozás. Bárhogyan is érzi, a kör­nyezete számára a levélíró egy lelkileg stabil, kiegyensúlyozott ember. Gondosan formált, ugyanakkor egyénített betűi pontosságát, megbízhatóságát jelzik, s azt, hogy tevékenységé­hez mindig hozzáadja a szemé­lyiségében rejlő egyediséget, ez­által adva változatosságot, színt annak. Fejlett ösztönélet, a biológiai élmények iránti fogékonyság jel­lemzi. Az élményszerzés vágya erőteljes, azonban sok esetben a törekvéshez nem társul megva­lósító erő, s ez önmagával szem­beni elégedetlenséget szülhet. GODÓ KRISZTINA okleveles grafológus JÓ MEGFEJTÉS, SZERENCSÉS NYERTES Elmúlt heti rejtvényünk megfejtése: Pénzmosás: na, ne mondja, hogy csak a mosóportól lett ilyen! Ezerforintos vásárlási utalványt nyert: Bocskai Józsefné Salgótarján, Rónafalu, Farkasbükk u. 18. Mai rejtvényünk megfejtését október 19-ig lehet beküldeni. Pierre Zilia, Anne-Marie és Ildikó Gent főterén

Next

/
Thumbnails
Contents