Nógrád Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-29 / 229. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. SZEPTEMBER 29., PÉNTEK Egy falu, egy nap, egy lap - Sámsonháza A legenda szerint a XII. század elején a kör­nyéken birtokos főúrról, bizonyos Sámsonról kapta nevét a falu, aki 1132-ben II. Béla ellenfe­lének, a trónkövetelő Boricsnak volt a híve. A szájhagyomány szerint ő építtette a falu fölé magasodó hegyen Fehérkő várát is. Az erődítményt 1409-ben említették először az oklevelek, de 1472-ben már romokban hevert. 1439-ben Tari Lőrinc fia, Rupert lett a birtokosa. 1633-ban a váci nahije községei közé tartozott, 1715-ben pedig hat háztartást írtak össze Sámsonházán. A falut részben szlovákok lakják. A helyi evangélikus egyház főfel­ügyelője Kossuth Lajos volt, aki 1871-ben fogadta el e tisztsé­get. A község határában álló kőfejtő földtani értékei miatt ter­mészetvédelmi oltalom alatt áll. F. Z. Múltidéző Földet osztott a volt agronómus Hosszú ideig vájárként dolgozott, mégis a mezőgazda­ságból, agronómusként ment nyugdíjba. Nevét azzal ír­ta be Sámsonháza történetébe, hogy a rendszerváltást követően, 1993-1996 között ő volt a hat községben tevé­kenykedő földosztó bizottság elnöke. Palik József mozgalmas éle­tet tudhat maga mögött. Hu­szonnégy évig a szénbányák­nál, vájárként kereste a kenyerét, ám az iparág megroggyanása után pá­lyát módosított. A Kis- Zagyva-völgye Termelő- szövetkezetben dolgo­zott, s munka mellett el­végezte a váci mezőgaz­dasági technikumot.- A hatvanas évek vé­gén Nógrád megyében is szénbányák tucatjait zár­ták be, emberek ezrei maradtak kenyér nélkül. Megcsappant a bányá­szat és a szén becsülete, az ország akkori vezetői úgy vélték, minden gondot megold majd a Szovjetunióból érkező kőolaj. Nem akartam létbizonytalanságban élni, in­kább a biztosabb mezőgazda­ságot választottam - pergette vissza az idő kerekét otthoná­ban a 71 éves ember. Akárcsak a felesége, ő is a helybeli termelőszövetkezet­ben vállalt munkát. Többre akarta vinni egyszerű napszá­mosnál, ezért beiratkozott a mezőgazdasági technikumba. A felesége is hasonlóképpen gondolkodott, így aztán együtt jártak Vácra.- Közepesen tanultunk, igaz, munka mellett, rendsze­rűit fáradtan ültünk be az isko­lapadba. Színötös kis unokám a bizonyítványunkat nézeget­ve meg is jegyezte: nagyma­ma, nektek milyen sok hárma­sotok volt! - emlékezett nevet­ve a ház asszonya. Pálikné megelégedett az érettségivel, ám az ura még „ráhúzott” egy évet és a tech­nikusi oklevelet is megszerez­te. Mindketten agronómusok lettek. A feleség a háztájiban, a növénytermesz­tésben, az állatte­nyésztésben, a férj az állattenyésztés­ben, a felvásárlás­nál, a vetőmagter­mesztésnél, az ér­tékesítésnél hasz­nosította a tanul­takat. Vagyis min­dig ott dolgoztak, ahol éppen szük­ség volt rájuk. Mindketten a ter­melőszövetkezet­ből mentek nyug­díjba. Ám Pálik Józsefre még egy nagy feladat várt. Őt választot­ták meg 1993-ban a tizenöt ta­gú földosztó bizottság elnöké­vé. Nagybárkány, Kisbárkány- Bedepuszta, Márkháza, Luciáivá, Nagykeresztúr, Sámsonháza határában össze­sen 10 ezer aranykorona érté­kű földet, hozzávetőlegesen 3 ezer hektárt kellett felparcel­lázniuk a hajdani tulajdono­sok között.- Vontatottan, három évig tartott a munka. Sokat vitáz­tunk, de végül is sikerült egyezségre jutnunk. Megpró­báltunk a lehető legigazságo­sabbak lenni. Évekkel később szomorú látnom, milyen sok a parlag. Azok sem jártak sokkal jobban, akik bérbe adták a földjüket, mert a bérlő káefté nevetségesen keveset fizet érte - jelentette ki az egykori agro­nómus. A házaspár ma is tevékeny életet él. Van húsz hold föld­jük: szántó, legelő, rét, erdő. Birkát tenyésztenek, disznót hizlalnak. Az állatokat etetni kell, ezért lucernát, lóherét, búzát, kukoricát termeszte­nek. Ma is korán kelnek, mert sok a munka, segítség pedig nincs. Az egyik lányuk egészségügyis, a másik fod­rász.- Talán a kis unokánk ked­vet kap majd a gazdálkodás­hoz. Imádja a földet, a traktort, az állatokat - fogalmazta meg a reményüket a feleség. Máté azonban még csupán kilencéves... Életre kel kezében a fa A Sámsonházán élő vállalkozók egyike Szpisák Zsolt asztalos. A 26 éves fiatalember Balassagyar­maton végezte a szakmunkáskép­zőt. Utána egy, azóta már tönkre­ment salgótarjáni kisszövetkezet­nél dolgozott, de mivel csupán lá­dákat kellett szögelnie, egy év után otthagyta. Fél évig munka- nélküli volt, majd 1993. októberé­ben vállalkozó lett.- Nulláról indultam - emlékezett. - A szüleim vettek fel kölcsönt, abból épít­tettük meg a műhely falait, tetőzetét. Az első megrendelésem egy konyhabútor volt, szalagfűrészt kaptam érte cserébe. Kezdetben csak kézi szerszámaim vol­tak, aztán lassacs­kán megvásároltam a szükséges gépe­ket. Ma már jól fel­szerelt a műhelyem. Zsolt atyai indít­tatásból választotta kenyéradó mester­ségét. Az édesapja szeretett fúrni, fa­ragni, ő meg gyerek­ként gyakran ott lá- batlankodott mellet­te. Nagyon megtet­szett neki a fával va­ló foglalatosság, a frissen gyalult for­gács illatát ma is szereti. így határozta el, hogy asztalos lesz.- Mi tetszik a szakmámban? - ismé­telte meg a kérdést, majd megadta rá a választ is. - Öröm, hogy életre kel ke­zemben a holt fa. Olyan tárgyakat készí­tek, amelyek az embert szolgálják. En­nél csak az szerez nagyobb öröme', ha az elkészült tárgy szép és jó, s az nem­csak nekem, hanem a megrendelőnek is tetszik. Eddig még mindenki elégedett volt a munkámmal. Az elmúlt hét évben sok mindennel foglalkozott az ügyes kezű ifjú szakem­ber. Ajtókat, ablakokat, korlátelemeket, beépített bútorokat készít, de régi búto­rok restaurálására is vállalkozik. A leg­büszkébb arra a diófából készített tálaló- szekrényre, amelyet egy teljes hónapig csinált a múlt évben. Megbízatása van bőségesen, egyedül már nem is győzi, szívesen felvenni egy jó asztalost, de a hirdetésekre senki nem jelentkezett. így aztán kénytelen reggeltől estig dolgozni. Csupán vasárnap pihen. A ke­véske szabad idejét a családdal, a gyere­keivel tölti. Dániel húsz, Bence két hó­napos, utóbbinak nemrégiben tartották a keresztelőjét. Üdülni utoljára négy év­vel ezelőtt Spanyolországban, a nászút- ján volt, arra viszont élete végéig fog emlékezni.- Nem szeretek panaszkodni, de ha már rákérdezett, kimondom: nehéz a vállalkozó élete ma Magyarországon ­jegyezte meg. - Sok a fizetnivaló: a tébé, a nyugdíjjárulék, az adó elviszi a bevé­tel jelentős részét. Vettem egy nyugati márkájú autót, harmincezer forintot tör­lesztet havonta. Szerencsére lakásra nincs gondom, az édesanyámmal la­kunk a megörökölt szülői házban. Mi az álma-vágya? - kérdeztem bú­csúzáskor. i rövid, ám sokat sejtető vá­lasz így hangzott:- Szeretnék egyszer majd nyugodtan élni. Az oldalt írták: Kolaj László Fényképezte: Gyurian Tibor Szeretnék visszaállítani falujuk régi rangját A rendszerváltás utáni négy évben sokat gazdagodott Sámsonháza, az azt követő öt és fél esztendőben azonban in­kább visszafejlődött. A polgármester és a képviselő-testület finoman szólva is, nem találta meg a közös hangot, s a civó- dásnak a falu látta kárát. Az ellentét odáig fajult, hogy ez év március 26-án időközi választást kellett tartani a 320 lelket számláló községben. A szavazók a 47 éves, sámsonházi szü­letésű Szpisák Jánost választották a település vezetőjévé. Most normális mederben mennek a dolgok. Szpisák János polgármester ________■- Mikor jutott eszébe, hogy megpályázza a polgármesteri széket? - kérdeztük Szpisák Já­nost, aki egy főiskolás fiú és egy általános iskolás lány édesapja, felesége az Állami Népegészség­ügyi és Tisztiorvosi Szolgálat Nógrád Megyei Igazgatóságá­nak főtanácsosa.- Rendszerváltáskor lettem képviselő, kellő rálátásom van tehát a településen történtekre. Az 1998. évi választáskor har- madmagammal próbálkoztam, ám megosztottuk a szavazókat, s nevető negyedikként más lett a befutó. Másodjára már okosab­bak voltunk, csak jómagam vet­tem fel a versenyt Petró Gyulá­val, így nyertem.- Milyen örökséget vett át az elődjétől?- Sok volt az adósság, a kifi­zetetlen számla, rossz volt a költségvetés. A fél év alatt már sikerült mérsékelnünk a tarto­zást. Bukta Jánosáé személyé­ben talpraesett új jegyzőnk van, neki sokat köszönhetünk.- Az idén mennyi pénzzel gazdálkodik önkormányzatuk?- Tizenhatmillió forinttal, csupán a polgármesteri hivatal működtetésére és az óvoda fenntartására futja belőle.- Mit tesznek, hogy előbbre jussanak?- Pályázgatunk, május óta már négyet adtunk be. Az elsőn nyertünk is 350 ezer forintot, amelyből játszóteret alakítunk ki az óvoda és az ifjúsági klub udvarán. A másodikat viszont elutasították, holott szerettük volna korszerűsíteni a turista- szállót és befejezni a faluházat. A harmadik pályázatunkban 800 ezer forintot kértünk a turis­taszálló bővítésére, ezt még nem bírálták el. A negyedik pá­lyázatunkkal a falu rendezési tervének elkészíttetésére kíván­nánk pénzt szerezni, még eb­ben sincs döntés. Egy olyan bu­dapesti cég vállalta a terv ki­munkálását, amelyiknek ví- kendháza van a faluban. Külön­ben eddig legalább ötven régi házakat vettek meg a faluban, az új lakók itt nyaralnak, telel­nek.- Apropó, turistaszálló. Miért akarják bővíteni, korszerűsíte­ni?- Bevételt jelent az önkor­mányzatnak. Egyszerre harmin­cán szállhatnak meg benne, öt­száz forint a napi ár. Meleg és hideg vízzel ellátott, van főzési lehetőség. Jártak itt már az or­szág minden részéből, de még Németországból is. A „kék túra” vonala keresztülszeli a falut, film is készült róla, sokan meg­fordulnak errefelé. Ezért gon­doltunk rá, hogy máshová köl­töztetjük a polgármesteri hiva­talt, s az így felszabaduló szobá­kat is szállónak rendezzük be. A több vendégnek viszont na­gyobb mosdó, tágasabb konyha szükséges. A vaságyakat kényel­mesebb fekvőhelyekkel szándé­kozzuk lecserélni. Azért is sze­retnénk bővíteni és korszerűsí­teni a turistaszállót, mert bí­zunk az idegenforgalom fellen­dülésében. Érdekességekben, látnivalókban eddig sem volt hi­ány a községben és környékén, s merész terveink vannak.- Milyen nevezetességei van­nak Sámsonházának és környé­kének? Hallhatnánk az elképze­léseikről?- A közelben álló vár 1472- ben már romokban hevert, s a későbbiekben sem állították helyre. Gyerekoromban ásatáso­kat végeztek a vár területén, a földből fegyverek, ágyúgolyók kerültek elő. Állítólag barlangok is vannak a Várdomb alatt. A vár feltárására „Sámson vár és múl­tunk megismerése” néven ala­pítványt hoztunk létre, a romok­ról térkép készült, a munkálatok irányítását a községből elszár­mazott, Budapesten élő Bédint Mihály nyugdíjas tanár vállalta magára. Bízunk benne, hamaro­san elkezdődik a munka. A volt kőbányában geológiai érdekes­ségek, vulkáni rétegződések fi­gyelhetők meg. Juhász Árpád, az ismert geológus többször járt itt, filmet is készített. Ismét fel­vesszük vele a kapcsolatot, hogy majdan szakszerű tájékoztatást adhassunk az érdeklődőknek. Érdekességként megemlítem, hogy 1960-ban, a Kopanka-dűlő- ben Styaszni Gyula helybeli éve elfolyó vizet szeretnénk hasznosítani. Budapesti vállal­kozókkal tárgyalunk ez ügyben, reméljük, sikerül megegyez­nünk. A víz alkalmas volna ivó­kúrára és palackokban is lehetne árulni. Nagyobb befektetéssel Koleszo (Karika) nevű tánccso­portunk. A fesztivált is jó volna még ismertebbé tenni.- Mikor lesz vezetékes gáz és szennyvízcsatorna a községben?- A gázberuházás remélhető­en nemsokára megkezdődik és Viola Hajnalka óvónő elalvás előtt mesél a gyerekeknek egyetemista mamutcsontokat ta­lált, amelyek a mai napig megte­kinthetők a Nemzeti Múzeum­ban. Az evangélikus templomot 1870. október 9-én szentelték fel, s főfelügyelőjének Kossuth Lajost kérte fel Wladár János lel­kész. Az olaszországi Turinban száműzetésben élő idős politi­kus örömmel fogadta a felkérést, amint az a lelkészhez írt, 1871. április 6-i keltezésű és a paróki­án ma is féltve őrzött levele iga­zolja. Egyébként Sámsonháza püspöki székhely volt, egykoron kilencszázan is lakták, Kis István püspök ma is az itteni temető­ben nyugszik. A templom mö­gött, szép környezetben, 860 méter mélyről feltörő 68 fokos gyógyvíz található. A nagy érté­ket képviselő, ám már tizenhét lépcsőzetesen elhelyezett fürdő- medencék is építhetők volnának a hegyoldalban. A Szentkútra vezető Szálaska-völgyben, ahol olyan zöld és dús a fű, mintha gondoznák, kempinget lehetne építeni, illetőleg vadasparkot lé­tesíteni. Dédelgetett terveink kö­zött van egy víztározó építése a Sámsonháza, Nagybárkány és Kisbárkány közötti területen. Ez nemcsak a turizmust lendítené fel, hanem ökológiailag is meg­változtatná a tájat. Szórakozást jelent a „Sámsonházáért Alapít­vány” által 1995-ben életre hívott nemzetiségi kulturális fesztivál, amelyre Szlovákiából és Jugo­szláviából is érkeztek már ha­gyományőrző együttesek, s amelynek rendszeres szereplője a Bocsa Andrásáé által vezetett jövőre befejeződik. A lakosság családonként százezer forinttal járul hozzá a költségekhez. A csatornázás időpontjára egyelő­re nem tudok biztosat mondani.- Okoz gondot a faluban a munkanélküliség?- A munkanélküliek száma nem jelentős. Közmunkán hár­man vannak, jövedelempótló tá­mogatásban tizenöten részesül­nek. Mindemellett munkalehe­tőséget kellene teremteni, ehhez vannak üresen csarnokok, s ígé­retek is elhangzottak.- Polgármesterként mit tart legfontosabb feladatának?- A képviselő-testülettel együttműködve, szeretnénk visszaállítani Sámsonháza régi rangját. Pálik József, a földosztó ma birkákat tart Szpisák Zsolt asztalos (jobbról) munkájára nincs panasz

Next

/
Thumbnails
Contents