Nógrád Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)
2000-09-23 / 224. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARt MEGYEI KORKÉP PÁSZTÓ 2000. SZEPTEMBER 23., SZOMBAT Faragó Zoltán: T j? R ]=; P j Á Ó Borult égbolt alatt, a száraz mocsár szélén Ritka volt az elmúlt napokban még a verőfényes perc is, nemhogy egy igazán derült óra akadt volna... Vigasztalanul borult volt az égbolt, néha egy kevés eső is esett, amiből pedig most éppen a sok seni ártana, időnként egy kicsit fújdogált a szél is - viszont egyáltalán nem volt hideg napközben. Erdő, mező, nádas kihalttá, mozdulatlanná vált az elmúlt hónapok zsongásához képest, bár ki is színesedett, de ez bizony már az elmúlás színpompája. Nyílnak még a mezei virágok, de már nem harsányak, kérkedők, mint korábban. Szécsény alatt, a Káprások és az Ipoly között kanyarog a Szentlélek-pa- tak. Gátak közé szorított, kiegyenesített léniavíz - így mondják ezekre az árokká züllesztett patakokra, merthogy léniával, azaz vonalzóval rajzolták meg a medrüket. Közvetlenül a patak jobb partján magasodik a gát, a balon kaszálórét nyúlik el hosszan, aminek a másik oldalát a vasúti töltés határolja. A réten csak két gyönyörű, vénséges fehérfűz emlékeztet azokra az időkre, úgy jó százötven évvel ezelőttre, amikor az ember még csak alig-alig nyúlt bele a természet rendjébe. A feltételezhetően sokkal kedvezőbb régi adottságok megszűnése ellenére a mai napig rendkívül gazdag itt az élővilág. A gát tetején kis pocsolyák váltják egymást a száraz szakaszokkal. Mivel a töltést rendszeresen kaszálják, az oldalában a korábban levágott virágok nagy része még csak most bontja szirmait. Ezek másfelé már régen elvirágzottak. Különösen sok a sárga színű gilisztaűző varádics, akadnak ászát- és bogáncsfajok, héjakút mácsonyák, kék katángkórók, a réten, a magas fű között pedig barnára érett lósóskák. Utóbbiak néha megtévesztik az embert: ledőlnek a fűbe, vagy csak magokat rejtő csúcsukat dugják ki onnan. Néha szakasztott olyan a látvány, mintha figyelő őz feje, róka füle, nyúl háta lenne, különösen ha a szellő is megmozgatja a rét füvét. A patak Ipoly felőli oldala szántóföld és mocsár volt régebben: előbbit nem művelték, utóbbi kiszáradt, ráadásul a „A pásztói bencés majd ciszterci monostor évszázadai 1138-tól 1950- ig” címmel tudományos konferenciát rendeztek a közelmúltban Pásztón, amelyen több rangos személy is előadást tartott a témával kapcsolatosan. A konferencia nyitó előadását dr. Zakar Polikárp, zirci főapát tartotta, aki a ciszterci- um kezdeteiről beszélt. Elmondta, hogy ciszterci rendről 1119-től beszélhetünk, amikor a pápa jóváhagyta a ciszterci rend alkotmányát.- A cisztercium kezdeténél Szent Benedeket kell kiemelni - mondta dr. Zakar Polikárp. - Tudjuk róla, hogy írt egy regulát Monte Cassinóban, és ismerhetjük Szent Gergely pápa dialógusaiból. A regula máig a bencések és a ciszterek alapszabálya. Szent Benedek nem akart újdonságot írni, sőt: sok mindent lefaragott belőle, sok mindent kijavított. Például akkoriban a pápát nem választották, hanem a pápa nevezte ki utódát. Szent Benedek a pápát választatja, egyben arra is figyelmeztet: nem árt, ha az apát hallgat néha a fiatalokra. Szent Benedek nem gondolt rend alapítására, de azt előre látta, hogy mások is alkalmazzák majd. Aztán Monte Cassinónak vége lett, a szerzetesek Rómába menekültek. A regulát magukkal vitték ugyan, de akkor még nem eszerint éltek. A főapát kiemelte, hogy Szent Gergely pápának óriási a szerepe a bencés, a ciszterci rend életében: egyfelől megírta Szent Benedek életét, másfelől tanításában előkészítette, milyen legyen a ciszterciek, a bencések élete. Hitre térítette a környékbeli pogányokat, leírta, hogy a szerzetes milyen munkát végezzen, amiből meg lehet élni, és ami képzettségének megfelelő. Nagy Szent Gergely szemlélődő ember volt, aki kinyitotta a kapukat azzal, hogy kimondta: a szerzetes lelkipásztor is legyen. terület közepén újabban sódert bányásznak. Egy-egy magányos szürke gém azért átevez lomha számycsapá- sokkal a terület felett, némán, egyetlen krákogásszerű hangot sem hallatva. A Szentlélek-patak partján kis nádas- és gyékényesfoltok kezdenek kialakulni, ami jó búvóhely lehet több vízimadárfajnak is. Most azonban üres a vízfolyás, csak egy kislile röppen el méltatlankodó sipákolással és már jó messziről, amikor belegázolok a közvetlenül a parton növő vidra keserűfű szövevényébe. A sűrűben valahol egy levelibéka brekeg néha egy-egy sort, aztán egy magányos kecskebéka ugrik fejest előlem a vízbe. Többet nem is látok a fajtájából, sőt, inkább azon csodálkozom, hogy akad közöttük olyan, amelyik a nyarat idézve még kedvet érez az ugráláshoz... Bár nincs hideg, a napot csak sejteni lehet a szürke fátyolfelhők mögött - így aztán igazán meleg sincs. A laszárított, bányával terhelt mocsár környékén áll néhány fűzfa. Egyiken dolmányos varjú veszekszik valami láthatatlan ellenségére: rekedtes káro- gása az egyetlen madárra utaló hang a rét és a gát csendes világában. Később aztán felröppen a lábam elől három citromsármány. Egymásnak jelezgetve szállnak távolabbra, ember nem járta, biztonságosabb helyek felé. A patak vizében halkan csobban valami. Talán hal, talán vízi- vagy pézsmapocok, de lehet, hogy valamilyen madár. Hiába figyelek azonban, a locs- csanás nem ismétlődik meg. Helyette három egerészölyv köröz be a rét fölé a vasút felől. Ráfekszenek az enyhe szélre, vitetik magukat, azután úgy lavíroznak, hogy egyetlen szárnycsapás nélkül haladjanak a légáramlatokkal szemben is. Figyelem őket egy darabig, de egyik sem csap le: a réten már túl magas a fű, jó rejtekhelyét találnak ott a rágcsálók. Valamikor nyár elején persze kaszálhatták a rétet, mert kinn maradtak a hengerbálák. Később vizet kaphattak, mert most ellaposodva várják, hogy lebomoljanak és tápanyagaik visszakerüljenek a földbe. A három ölyv nem is marad sokáig a rét felett. Kisebb-nagyobb köröket leírva a bányató felé siklanak el. Később látok még egy szürke gémet a kiszáradt mocsár felett: alig egy-két méternyire repül a föld felett, lomha számycsapá- sokkal, hogy az Ipoly gátja mögött tűnjön el. Kisebb csapat mezei veréb röppen egy fűzbokorra. Azután látok egy kisebb termetű, hosszú farkú madarat, de bizony nem ismerem fel, hogy mi az. A gát aljában gazos folt nyújtózkodik, a különféle bogáncsok között pár lepke repked. Van közöttük fehér, de a fonákján zöld-szürke foltokat viselő rezedalepke, legalább háromféle boglárkalepke, és egy nevéhez méltóan sárga színű kéneslepke. Előkerül egy termetes bogáncslepke is. Kicsit lassan mozog, alighanem alacsony neki a hőmérséklet, a borult időben kevés a napsütés. Nem is baj, legalább hagyja magát lefotózni. Később látok még két szarkát, majd visszafelé jövet a patakparti nádszálak között is valamilyen sármányszerű madarat. Kerülgetem a gazos részt, hátha többet is megmutat magából, de teljesen eredménytelen a próbálkozás. Helyette azonban szép ajándékot ad a természet: Bogáncslepke, nevéhez méltóan bogáncson A SZERZŐ FELVÉTELE a patakban folydogáló pár arasznyi víz felett, a folyásiránnyal szemben, egészen közel a felszínhez egy türkizkék hátú jégmadár repül el! Csak egy pillanatra látom, mégis utána indulok, megállva minden alkalmas helyen, ahol viszontláthatnám, nincs azonban szerencsém. Egy helyen megpróbálok átmenni a patakon: a víz sekélynek látszik, de amikor belelépek, mély és híg iszapba süllyed a gumicsizma talpa, mocsárgáz buborékok sokasága száll fel a meder aljáról jó méteres körzetben. Gyorsan kihúzom a lábamat az iszapból; már az első lépésnél is csak millimétereken múlt, hogy nem folyt be a víz a csizmaszárba. A szécsényi sóderbányató és a patak gátja között kissé gazos szántóföld húzódik. Innen is egy szürke gém repül fel, hogy egy közeli nádas felé vegye az irányt. A földtől úgy tíz méternyire egy vörös vércse szitál: hosszú farkának tolláit legyezőszerűen széttárja, közben olyan gyorsan verdes hegyes szárnyaival, hogy egy helyben megáll a levegőben. Többször is lecsap a szép sólyomféle ragadozó. Azt persze nem látom, hogy mit fog, de a földön, a gyér növényzet között valósággal nyüzsögnek a kisebb termetű sáskák. Alighanem azokból fogdossa ki az ebédrevalót: ha nagyobb zsákmányt, mondjuk pockot fogna, azzal le kellene ülnie valahová, hogy megegye. Az egyetlen falatnyi sáskát lenyelheti akár repülés közben is. Fi- gyelgetem egy jó darabig a vércsét, közben azt látom, hogy tőkésrécék szállnak fel a tóról: huszonnégyet számolok ösz- sze. Tesznek egy kört a víz fákkal, bokrokkal és nádassal benőtt partjai felett, s mire visz- ______ szaéinek, már csak tizennégyen varrnak: a többiek leszálltak valahol. A vércse is egyre távolodik, már csak aprócska pont a távolban, azután végleg belevész a fák és a párás levegő hátterébe. A kissé gazos szántóföld üres marad, csak a sáskák ugranak el minden lépésre... C isztercita rend: történet, pásztói jelenlét Cerbanus munkáját már a XII. századi párizsi iskolákban is ismerték- A következő jelentős állomás Cluny megalapítása - folytatta a főapát. - Az előzményekhez tartozik, hogy Szent Péter apátsága a többi apátságot maga alá veszi, egyfajta feudális hűbéri rendszer alakul Iti. Erre az időszakra a liturgia vonalán eltúlzott élet a jellemző, mígnem bekövetkezik a ciszterci reform: azt tartották, hogy szent élet volt, de eltért Szent Benedek eredeti regulájától. Ezért aztán 1098-ban Szent Róbert kivonul 21 társával a vadonba, és új monostort alapít, amely csak később lett ciszterci monostor. Szent Róbert másfél év után cserbenhagyta a ciszteDf. Zakar Polikárp zirci főapát előadása reket, visszament a bencésekhez. Ezután tűnt fel az angol származású III. Szent István, aki bejárta egész Európát. 1109-ben apát lett, 1112-ben pedig kimondták az új alapítást. Szent Bernát 1113-ban lépett be Citeauxba, akkor harmincán voltak ott. A kéziratokból kiderül a ciszterci rend fejlődésének első évtizede. Szent Bernát 25 éves korában lett apát, sokat forgolódott a monostoron kívül. Nem volt betűrágó, ő azt nézte, mi az egyház, a lelkek érdeke. Citeaux vissza akart térni Szent Benedek eredeti regulájához, amellyel a három pillér harmóniáját akarták átmenteni: a liturgikus imádságot, a magánimádságot és a munkát. Dr. Szovák Kornél egyetemi docens előadásában arról beszélt, hogy egy Cerbanus nevű szerzetes az 1130-as évek derekán egy magyarországi monostorban görög nyelvű kódexet talált, benne többek között Hitvalló Szent Maximus szeretetről írott munkájával, amelyet latin nyelvre ültetett át. Fordításával nemcsak hogy megelőzte a Bugundio-féle latin verziót, hanem kifejezetten annak alapjául szolgált. Még a XII. század folyamán felhasználta Cerbanus másik fordítását a középkor egyetemi dogmatika tankönyve, Petrus Lombardus munkája is. Ebből az a következtetés vonható le, hogy Cerbanus munkáját a XII. század párizsi iskoláiban már ismerték, sőt talán tanították is. De hogyan került Cerbanus kapcsolatba Pásztóval?- A XII. századi _____________■ fordítóról annyit tudunk, hogy vendégként több alkalommal is ellátogatott Pannonhalmára, s hogy Dávid apát en- gedelmével Pásztói is útba ejtette: itt bukkant rá a görög kódexre - mondta az előadó. - Hogy miért? Egyik lehetőség, hogy a királyi udvart próbálta elérni, a király esetleg éppen a Mátrában vadászott. A másik a pásztói monostor jellegével függ össze: Pásztót 1191 óta ciszterci szerzetesek lakták, ezen időpont előtt azonban csak egy alkalommal említik a források: az 1138. évi dömösi összeírás egy Ubadi nevezetű vadaskertről azt állítja, hogy az közös a pásztói apátéval. Ha a név valóban Pásztóra vonatkozik, és nem szöveg- romlás eredménye, akkor ismét két lehetőség merül fel: az egyik, hogy a cisz- tereket megelőzően Pásztó monostorát bencések lakták. A másik lehetőség, hogy görög szerzetesek éltek itt. A görög kódex fellelése azonban önmagában nem használható fel érvként a bazilita jelleg mellett. Az azonban vitathatatlan tény, hogy Maximus és Cerbanus útjai Pásztón találkoztak, ezáltal a település a Nyugat és Kelet közötti kultúrcsere egyik korai és jelentős helyszíne lett. Dr. Valter Ilona régész a pásztói monostor bazilita vagy bencés mivoltáról beszélt az ásatások alapján. Mint mondta, 1965-ben a barokk kolostort tatarozni akarták, meg kellett oldani a vízelvezetést is, ezért feltételezhető volt, hogy beleakadnak a monostor falaiba. Színes diákkal illusztrálta előadását, amelyeken világosan látszott: az 1793-as városi térkép alapján jogos volt a feltételezés, hogy egy „L” alakú épületre akadnak. Segítette a munkát egy 1699-ből származó alaprajz is, a helybeliek pedig megmutatták: a déli oldalnál, egy vízvezeték ásása közben kriptát találtak. Dr. Valter Ilona itt nyitotta meg a kutatóárkot, és megtalálta a kolostor szentélyét. Az északi mellékszentély alapozásaiból edénytöredékek kerültek elő, amelyek segítették a pontosabb kormeghatározást. Hangsúlyozta, hogy nem került elő szabályos monostorforma. Az oskolamester háza előtti területen valamikor műhelyépület állhatott, három kemencével. Előkerültek üvegmassza-töredékek, amelyek azt is bizonyítják, hogy Európa egyik legkorábbi üveghutája volt itt. Az ásatások során kovácsmesterségre utaló régészeti anyagot találtak.- A pásztói szentélyelrendezés a német-román kori építészet nyomait hordozza, bencés monostor is lehetett mutatott rá dr. Valter Ilona. - Az itt előkerült leletanyag alapján a XII. század elejére tehetjük a monostor építését. 1190-91-ben jöttek a ciszterek. A XIII. század elején leégett, erre utalnak a kolostorban az égésnyomok. Ezután átépítették, ezt keltezik a cserepek. Dr. Varga Lajos apát plébános a pásztói monostor történeti hátterét mutatta be Esterházy Pál Mennyei korona című művében. Mint mondta, két jelentősebb indok alapján került bele a pásztói ház a könyvbe: az egyik Szent Bernát Mária-tisztelete, amelyet a ciszterci templomok követtek, a második pedig a protestánsellenes hangulat. A katolikus egyház a régi szerzetesrendek megtartásával és újak alapításával továbbviszi a szerzeteséletet, Mária hitelesíti a keresztény értékeket. A keresztény erkölcs egy sajátos vertifiká- ciója ez Szűz Mária csodáival, például a római De Sole kegykép történeténél. A protestánsok által képviselt szellemiségben ez tehát a monostor eszmei létének védelmét szolgálta, és az itt folyó életformát is hitelesítette. Mivel már 1526-ban találtak Heiligenkreutzban pásztói ciszterci szerzetest, a kép a monostort ért sok viszontagság miatt elpusztulhatott.- Pásztó szomszédságában, Taron tiszteltek egy Mária-képet, még a múlt században is, amely a pásztói ciszterci templom Mária-képe volt. A krónika szerint a kép kiszorította a templom patrónusának, Szent Mihály főangyalnak a tiszteletét is, mert eredeti helye a főoltár fölött volt. A pásztói ciszterci templom Mária-képe csak 1857-ben került a mellékoltárra. A konferencián az érdeklődők dr. Badál Ede Álmos előadásában megismerkedhettek a pásztói ciszterci monostor újkori történetével, dr. Kabinyi András dr. Békefi Rémig történetírói és tanári munkásságát ismertette, míg dr. Major Márk a ciszterci rezidencia állam által történő kiürítéséről beszélt.
