Nógrád Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-22 / 223. szám

Egy nógrádi kiskatona kálváriája (5.) Szerencsésen beérkeztem a városba, nagyon kerülve az egyenruhásokat, mert nekik az volt a dicsőség, ha elkaptak va­lakit. Félelem járta be a várost. A front egyre csak közeledett. Sokan menekültek, másokat a nyilasok hajtották a város szé­lére harckocsicsapdát ásni. A nőknek ötvenöt, a férfiaknak hatvanéves korukig menniük kellett munkára, ha otthon ta­lálták őket. Szerencsésen elérkeztem a Dob utca 14-ig, s becsönget­tem. Jött ám ki a bátyám és a felesége. Mind a ketten éppen otthon voltak. Nagy volt az örömünk, hiszen több éve nem láttuk egymást. Mondták is, hogy el nem engednek onnan, amíg nem fordul jobbra a hadi helyzet. A házigazda fia is ott­hon bujkált. Nagyon veszélyes volt akkor katonaszökevényt bújtatni. Megbeszéltük, hogy ha jönnek szökevényeket ke­resni, vagy sáncásásra elhajta­ni, akkor elrejtőzünk. Ha meg­szólal a kapucsengő, mi ketten, Gyulával, a háziasszony fiával felmegyünk a padlásra, ahol volt egy bedeszkázott búvó­hely. Többször is megtörtént, hogy jöttek a bátyámékhoz, de csak formaképpen. Amikor a bátyám otthon volt, elbeszél­gettek, italt kortyolgattak, s el­mentek. Később már kijártam a városba, s ha nem volt szolgá­latban, vele voltam. Akkor nem igazoltattak. így aztán több mint három hónapig bujdos­tam náluk biztonságban. ­A rendőrök és a csendőrök már ismertek a bátyámról, s mondogatták, hogy a nyilaso­kat kerüljem el. A helyzetet föl sem mérve abban bíztak, hogy a bátyám majd elintézi, ha va­lami baj történik. S egyik reg­gel, amikor a bátyám elment szolgálatba, mint aki meg van rontva, azt mondtam a sógor­nőmnek, hogy bemegyek a vá­rosba. Hiába kérlelt, hogy ne menjek, mint aki a vesztét érzi, mégis elindultam. Alig hagy­tam el a házat pár száz méter­re, mikor elém toppant két gép- pisztolyos nyilas és felszólított, hogy igazoljam magam. Nem akartam a bátyáméknak bajt okozni, s megpróbáltam min­dent mondani. Hogy a vonattal jöttem és megyek a csapatom után. Ámde hiába, nem hitték el. Kérdezték, hol a csapatom? Mondtam, hogy Tatabányán. Kérték a szabadságos levelem, ami nem volt. Leállítottak egy kocsit és be­vittek a komáromi erődbe, ahol már több száz katona és civil várakozott, akik nem tudták magukat igazolni. Legtöbben olyan katonatisztek voltak, akik Pest környékéről mene­kültek volna nyugatra, de el­fogták őket ugyanúgy, mint en­gem. Napjában kétszer kaptunk enni és igen szigorúan vigyáz­tak ránk. Minden reggel ellen­őrizték a létszámot. Kihajtottak mindenkit a Duna-hídhoz, megmutatni, hogyan jár, aki szökni próbál. Itt mindig he­vert három-négy halott, akiket szökés közben, vagy az elfogás után lőttek le. Valamelyik reggel parancs érkezett, hogy aki Budapest felszabadulásáért akar harcol­ni, az jelentkezzen. Vagy száz­ötvenen jelentkeztek, főként a Pest környékiek. Akik elmen­tek, kaptak igazolást, bár nem tudom, meddig jutottak vele, mert a harcok akkor már Tata­bánya közelében folytak. Mi vagy ötvenen maradtunk. Más­nap reggel jött a parancsnok, egy karpaszományos főhad­nagy és kérdezte, hogy tud-e valamelyikünk gépkocsit ve­zetni. Én mindjárt jelentkez­tem. A főhadnagy egy tatabá­nyai nyugdíjas tanár volt, s volt neki egy kis olasz gyártmányú Balilla gépkocsija. Őt vittem, ahová kellett, amíg közlekedni lehetett. Mivel a környéket jár­tam, eljutottam a bátyámékhoz is, akik nagyon megörültek, hogy semmi bajom sincs. A fő­hadnagy úr nagyon rendes em­ber volt, jó dolgom lett, s ami­kor csak tehettem, mentem en­ni a bátyámékhoz. A jó világ nem sokáig tartott, talán még egy hónapig sem. Az oroszok nagyon nyomultak előre. Ekkor mindenkit kipa­rancsoltak az erődítményből a nagy, templom melletti térség­re. Ott láttam először és utoljá­ra Szálasi testvért, aki szóno­kolni kezdett a tömegnek. Be­fejezni azonban nem tudta, mert érkezett a hír, hogy az oroszok vagy száz harckocsival állnak a város szélén támadás­ra készülve. Negyedóra sem telt el, amikor a levegőben vagy húsz német Stuka jelent meg, támadást indítva az oro­szok ellen. Talán fél óráig tar­tott a csata. A Stukák ezer mé­ter magasságból csaptak a pán­célosokra. Minden rárepülés eredményes volt, a harckocsik lángba borulva maradtak állá­saikban. A nyilasok is szétszóródtak, otthagyva minket egyedül a fő­hadnagy úrral. Másnap felosz­latták a csapatot. Később a fő­hadnagy urat sem láttam sehol. Egy megbízott szakaszvezető adott egy kis kenyeret, meg szalonnát a hátizsákba. Meg öt darab kézigránátot. Nekünk ez volt a fegyverünk, mert szöke­vények voltunk és lőfegyvert nem adtak. Egy tizedes kiveze­tett bennünket a Duna-partra egy megmaradt hídra vigyázni, amely még ma sincs felépítve. Ott feküdtünk a földön öt mé­terre egymástól és öt darab ké­zigránáttal és vigyáztuk a hi­dat. Ha meguntuk a hasalást, hanyatt fekve lestük a száz meg száz amerikai bombázót, amelyek hangjára még a föld is dübörgött. Később a tizedes is eltűnt, mindenki elszelelt. Már csak néhányan voltunk. A tőlünk nem messze vonuló gyalogság közül kiabáltak, hogy menjünk utánuk, mert a nyomukban jár­nak az oroszok. S akkor, ami­kor a gyalogos őrvezető kiál­tott, abban a pillanatban egy lövés érte a lábamat. Csak azt vettem észre, hogy folyik a vér a bakancsomból. Szerencsém­re még nem távolodtak el na­gyon a gyaloglók, s az őrvezető meghallotta a segélykiáltáso­mat. Ő aztán elvezetett az egészségügyiekhez. Ott már várakozott vagy nyolc sebesült. Mondták, hogy jön egy teherkocsi, amely ki­visz mindenkit az állomásra. Onnan aztán vonaton folytat­tuk az utat Németországba, a passaui kórházba. Az út bele­telt vagy négy napba, de ebbe bele kell számítani a bombázá­sok miatti megállásokat is. Az állomásokon adtak egy kevés ennivalót. A vonaton lévő konyhának nem volt mit főz­nie. Legtöbbször lóhúst főztek. A megsebesült lovak jutottak erre a sorsra. Ha valahol meg­álltunk, a szakácsok máris hozzáláttak a főzéshez. A sok sebesült katona olyan jóízűen fogyasztotta, mintha első osz­tályú étteremben hátszínt evett volna. (Folytatjuk) LEJEGYEZTE: PADÁR ANDRÁS Idősek a fiatalokért Az elmúlt évben a Salgótarjáni Egészségügyi és Szociális Köz­pont dolgozói , Alit tehetünk a fiatalokért?” címmel mozgal­mat indítottak útjára. Ennek alapján Telek Ervin, a központ munkatársa készítette el pályá­zatát, melyet elfogadtak, s ezért kapott pénzt a dokumentum­ban foglaltak végrehajtásáért szétosztották a városban lévő néhány idősek klubja között. Ennek alapján készítette el ez­zel kapcsolatos programját a zagyvapálfalvai Aranykor Klub vezetője. Ebben havonta külön­böző előadások szerepelnek. Ok­tóberben az egészséges életmód­ról lesz előadás, melyet a gyere­kekkel együtt salgói terepjárással kötnek egybe. E témakörben szó lesz még az ifjúságvédelemről, a grafológiáról, a drogról. A programban a gyerekekkel együtt több kirándulás is szere­pel. Megtekintik a salgótarjáni csillagvizsgálót, látogatást tesz­nek a tropikáriumban, ahol trópu­si állatokkal ismerkednek a gyere­kek. Múzeumokat keresnek fel. „A mit főzzünk?” jelige alatt az idősek régi ételek főzésére ta­nítják meg a fiatal résztvevőket. Mikulásra, karácsonyra, aján­dékokat készítenek. Az előbbieken kívül a gyere­kek figyelmét és érdeklődését minden tekintetben lekötő játé­kos vetélkedők is sorra kerülnek. A klubnak juttatott összeget kizá­rólag a fiatalokkal való közös ren­dezvényekre lehet csak felhasz­nálni. Tisztességes munkával nem lehet vagyont szerezni- Ebbe születtem bele. Nagyapámtól tanultam a késes és köszörűs szakmát. Édesapámnak Beregszászon volt műhelye. Miután meg­halt, utánajöttünk Salgótarjánba. 1943-tól 1946-ig voltam tanuló, Budapesten szabadultam, majd a katonaság után az acélgyárban dolgoztam. 1953 novemberében lettem önálló kisiparos. Akkori­ban a KIOSZ segítségével kaptam 7 ezer forint önállósítási segélyt, amit részletekben fizettem vissza. Az ördög emlékszik a részlet- törlesztésekre! Amíg ki\iem alakult a vevőköröm, addig délelőtt a műhelyben, délután az acélgyárban dolgoztam. 1956 után annyi­ra felfutott a forgalmam, hogy műhelyemben teljes műszakban szolgáltam ki a szolgáltatásaimat igénybe vevőket - emlékezik a ma már a történelem egy szeletének tekinthető, akkori esemé­nyekre, szakmai tudásának megszerzésére Szepesi István salgó­tarjáni nyugdíjas, késes és köszörűsmester. Első műhelye Salgótarjánban, az akkori Hohauser-udvarban volt. A mostani, a negyedik a Galcsik vendéglő mellett van. Be­szélgetésünket többször megsza­kítják a szolgáltatást kérők. Ki ol­lót, ki kést hoz, ki húsdarálójának élesítését kéri. Szepesi István 46 évet töltött a szakmában, 60 éves korában ment nyugdíjba.- Az iparigazolványom most is a nevemen van, nyugdíjazásom óta is annyit dolgozok, amennyi jólesik. A szakember ismerősként üd­vözli, fogadja a hozzá forduló ve­vőket. A megyeszékhelyen nem­csak ismerik, hanem szeretik, elé­gedettek munkájával. Ennek kap­csán egy érdekes epizódot mesél el.- Egy vadászkés élezése után tréfálkozva mondtam az illető­nek: olyan éles, hogy meg lehet vele borotválkozni. Ezzel eldicse­kedett vadásztársának, aki kipró­bálta, s csak annyit mondott: jó le­járattál vele.- Szakmánkban ez a divatos szóbeszéd - fűzi hozzá magyará­zatként Szepesi István. A három gyermeket felnevelő kisiparos méltatlankodva tiltako­zik, hogy ő nem vállalkozó, ha­nem kisiparos. Az volt, az ma és az marad a jövőben is. Kétkezi munkájával keresi a kenyerét, mégis abba a kategóriába sorol­ják, ahol több alkalmazottal dol­gozó vállalkozók vannak. Huszonöt éves iparosmúlt után ezüstgyűrűvel ismerték el tudását.- Gyűlésekre nem nagyon jár­tam, a családomnak éltem. 46 éves szakmai múlt után vallom, hogy tisztességes munkával nem tudtam, nem lehet vagyont gyűj­teni. Nem sokkal később, az iparo­sokat sújtó jelentős pénzügyi kö­telezettségekről az alábbi ténye­ket közli:- Mint nyugdíjas és ipart foly­tató késes, köszörűsmester, jöve­delmem 5 százalékát fizetem a tb-nek. Fiam az alkalmazottam. Utána havonta 7650 forint tb-t fi­zetek. Az előbbin kívül plusz­ként egészségügyi állapotokat megillető járulékot és a témában egyéb fizetnivaló van. Az előbbi­ek havi 15120 forint állammal szembeni fizetési kötelezettséget jelentenek, pedig fiam minimál­bérre van bejelentve. Az előbbi­ekhez jön a villanyszámla. Ha semmit sem dolgozom, akkor is havonta 5100 forintot kell fizet­nem az ipari áramért. Ehhez jön a mindenkori fogyasztás. Télen gázzal fűtöm a műhelyt. Ennek az ára is felfelé megy. A helyi adók (építmény, vállalkozói kom­munális, iparűzési) egy évben 34300 forintot tesznek ki. A kis összegekből kell kihozni az előbb felsorolt kiadásokat. Szolgáltatá­saink árai - mutat a falon kifüg­gesztett árjegyzékre - 70 forintnál kezdődnek. Annyit keresünk, amiből meg lehet élnünk. A kö­vetkező 46 évben viszont állítom, hogy a fiamnak sem sikerül va­gyont gyűjtenie. Ő volt az első és utolsó tanulóm. Az általános is­kola elvégzése után nálam volt 3 évig tanuló, majd 2 évig segéd­ként dolgozott.- Tizenhárom évig lakatosként kerestem a kenyeret a Stésznél. Ott tanultam meg a lakatosszak­mát. Édesapám nyugdíjba mene­tele óta dolgozok itt alkalmazott­ként - kapcsolódik a beszélgetés­be a mester mellett álló fia.- Átveszi a stafétabotot1 - kér­dezzük az alkalmazottól.- Szeretném - válaszol az édesapa.- Addig maradjon az ő nevén az ipar, amíg akarja - mondja édesapja felé fordulva a fia. Mindketten felháborodva mondják, hogy a vándorköszörű­sök nagymértékben rontják a szakma becsületét, hitelét. A ház­hoz járók öt-tízszeresét kérik az itteni áraknak. Ráadásul meg sem csinálják rendesen, számlát sem adnak, valójában becsapják a szolgáltatást kérőket.- A következménye rajtunk csattan. Azok sem mernek hoz­zánk jönni, akiknek valóban szükségük van a mi munkánkra, tudásunkra - hangsúlyozzák mindketten. FHB: Otthonteremtő Hitel könnyebben, GYORSABBAN ÉS TOVÁBBRA IS A LEGOLCSÓBBAN A használt lakások vásárlására, bővítésére és kor­szerűsítésére felvehető Otthonteremtő Hitel az FHB Földhitel- és Jelzálogbank Rt. legnépszerűbb kölcsöne, de július óta hatalmas az érdeklődés az építési hitelek iránt is- tájékoztatta lapunkat Gyuris Dániel vezérigazgató. Milyen hátással lehet a tervezettnél várhatóan maga­sabb infláció és az újabb olajárrobbanás az Otthonteremtő Hitel kamataira? Sajnos mi sem vonhatjuk ki magunkat a piaci hatások alól. A legutóbb sokkal drágábban tudtunk lakás­hiteleinkhez forrásokat szerezni, mint ahogy azt még egy hónappal ezelőtt is terveztük. Milyen feltételekkel lehet felvenni az Otthonteremtő Hitelt használt lakások vásárlására, bővítésére és korszerűsítésére? Jelenleg a kamat 10,5%, a hitel összege 1 és 30 millió forint, a futamidő 5-35 év közötti lehet. Hitelt csak olyan ingatlan(ok) fedezete mellett nyújtunk, mely(ek) tulaj­donviszonya rendezett, per,- és tehermentesek, valamint önállóan forgalomképesek. Vizsgálják-e az ügyfél jövedelmét, fizetőképességét? Valamilyen formában az FHB mindig vizsgálja a köl- csönkérők fizetőképességét, hiszen meg kell győződnünk arról, hogy jó helyre adjuk a pénzt. Az más kérdés, hogy az alacsonyabb kamatok miatt nálunk kevesebb jövedelem is elegendő lehet a kölcsön felvételéhez. Néhány példa a 10,5%-os hitel jelenlegi havi törlesztőrészleteire* 10 év 15 év 20 év 1 millió Ft 14.743 12.304 11.234 2 millió Ft 29.487 24.608 22.468 3 millió Ft 44.230 36.912 33.701 4 millió Ft 58.974 49.216 44.935 5 millió Ft 73.717 61.520 56.169 10 millió Ft 147.435 123.040 112.338 *A törlesztőrészletek tartalmazzák az évi 1,5%-os kezelési költséget. Az adatok tájékoztató jellegűek. Miért jó az ügyfélnek, ha nem évente, hanem ötévente változik a kamat? Az ötévente változó kamat azon ügyfeleinknek kedvező (ők vannak többségben) akik a futamidő elején szeretnének kevesebbet törleszteni. Nekik nagy könnyebbség, hogy évekig az átlagos kamatszint alatti a hitelük. Az FHB-ról mindenki azt tudja, hogy Önöknél a legalacsonyabbak a kamatok. Mennyit lehet spórolni egy jó bankválasztással? Bizony sokszor százezreket, milliókat, hiszen a hitelek futamideje 15-20 vagy 35 év is lehet. Igaz ez akkor is, ha a többi bank csökkenti a kamatait, mert akkor mi is újra lépünk. Önök azt is ígérik, hogy a jövőben könnyebben és gyorsabban lehet hitelhez jutni. Igen. A kölcsönkérő nyomtatványok rövidebbek, egy­szerűbbek lettek, kevesebb igazolást kell beszerezni ügyfeleinknek stb. Mindez kihat a hitelbírálatra is, amely az FHB-nál legfeljebb 15 munkanapot vehet igénybe. Változatlanul fennáll viszont, hogy heteket lehet azon megspórolni, ha hiánytalanul, jól kitöltve érkeznek be a hitelkérelmek, mert akkor azonnal megkezdődhet az értékelésük. Felmérések szerint nagy igény lenne bővítési és kor­szerűsítési hitelekre. Tud-e itt segíteni az Otthon­teremtő Hitel? A korszerűsítési és bővítési hiteleink talán legnagyobb vonzereje az, hogy felvételükhöz nem kell saját erő, 100%-ban kölcsönből megvalósíthatóak az ilyen igények. Mi a helyzet az új lakás építésére és vásárlására felve­hető Otthonteremtő Hitellel? Az FHB-nál minden házaspár, s gyermekét egyedül nevelő szülő ezt a kölcsönt 10 millió forintig 5,17%-os kamat mellett veheti fel. Más. Egyre több bank jelentkezik szabadon fel­használható jelzálogkölcsönnel. Tud-e ilyen kölcsönt kínálni az FHB? Tud, az általános jelzáloghitelünket (megfelelő ingat­lanfedezet mellett lényegében jövedelemvizsgálat nélkül) bármilyen hitelcélra fel lehet venni, s a kamat a piacon a legkedvezőbb, 15,5%. A kölcsön összege 3 és 30 millió forint közötti lehet. Hol lehet igényelni a kölcsönöket? Új lakás építésére és vásárlására az FHB-nál (Budapesten, Székesfehérvárott, Győrben, Kaposvárott, Kecskeméten, Szegeden, Miskolcon és Debrecenben) és az Inter-Európa Banknál. Használt lakásra a CIB Banknál, a Daewoo Banknál,az Inter-Európa Banknál, a K&H Banknál, a Konzum­banknál, a Postabanknál, a Hungária Biztosítónál és a partner takarékszövetkezeteknél. Az általános jelzálog- hitelt csak az FHB-nál lehet igényelni. Hova forduljon, aki további információt szeretne kérni? Továbbra is hívható helyi tarifával a 06-40-200-115-ös Hitelvonalunk, elérhetők vagyunk az Interneten ( www.fhb.hu ) és az MTV Képújság 508. oldalán. ©FHB Földhitel-és Jelzálogbank Rt. V.K.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents