Nógrád Megyei Hírlap, 2000. szeptember (11. évfolyam, 205-230. szám)

2000-09-16 / 218. szám

A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2000. SZEPTEMBER 16. | Magánvagyon a közügy oltárán Hetven éve vette fel Nagy Iván nevét a Nógrádi Megyei Múzeum „A Nógrádvármegyei Múzeumtársulat fo­lyó év szept. 15-én a Múzeum helyiségében igazgatóválasztmányi ülést és azt követőleg rendkívüli közgyűlést tart, melyre a Múzeum­társulat tagjai tisztelettel meghívatnak. Tárgy- sorozat: (...) A múzeum rímének Nagy Iván emlékének való megörökítése céljából való módosítása”-olvasható a Nógrádi Hírlap het­ven évvel ezelőtti, 1930. szeptember 14-i szá­mában. Bő évtizeddel a gyűjteményeket sújtó vi­lágháborús pusztítások után és a fenntartó Nógrádvármegyei Múzeumtársulat anyagi nehézségei ellenére az 1920-as évek végén új lendületet vett megyénkben a múzeum fejlő­dése. Mindez az akkori közéletet meghatáro­zó hazafias érzelem és készség kultúrával va­ló egybefonódásának eredménye. A fellendü­lés anyagi alapját az képezte - a múzeumtár­sulat egyre nagyobb anyagi gondjain segíten­dő - hogy a vármegye legnagyobb részt ma­gára vállalta a megyei múzeum költségeit, va­lamint, hogy a múzeumnak helyt adó Balas­sagyarmat város közönsége - a műtárgy-ado­mányozások mellett - hozzájárulás címén szintén pénzbeli támogatást nyújtott. A múzeumi tevékenység szakszerűvé válá­sát alapvetően szolgálta, hogy Kondor Vilmos akkori múzeumigazgató külön szakmai stá­tust létesített, amelyet dr. Fényes Rezső töltött be, aki addig a Ma­gyar Nemzeti Múzeum munka­társa volt. A közgyűjteményeket érintő 1920-as évekbeli törvényi szabályozásnak megfelelően ek­kor indult a múzeum gyűjtemé­nyeinek új tudományos megala­pozása. A vármegyei múzeum már a XX. század elejétől nyilvá­nos jellegű könyvtárból, régiség­tárból és néprajzi tárból állott. 1930-ban a múzeumvezetés két fő feladatot állapított meg, ame­lyek Nógrád vármegye történe­tére és a palócság néprajzára vo­natkozó emlékek összegyűjtését, megőrzését és tudományos feldolgozását je­lentették: „Tekintettel arra, hogy a palóc nép régi viseletét és szokásait már-már levetet­te, hogy ennek a régi, speciális magyar, népi hagyományos kultúrának emlékeit rohamos pusztulás fenyegeti, ezek meg­mentése mindennél sürgősebb és fontosabb kötelesség. ” E törekvések képviselői - Nógrád megyében mintegy magától értetődő „szegletkő” gyanánt - visszakanyarodtak a múzeumalapító Nagy Iván akadémikus személyéhez. Ahhoz a példás személyiség­hez, aki 1891. március 15-én, mintegy a ma­gyar szabadság és polgárosodás ügyeként fel­hívást intézett nógrádi honfitársaihoz a me­gyei múzeum intézményének létrehozatalá­ra. Felhívását tetteivel nyomatékosította, saját gyűjteményeinek odaajándékozása a múze­um alapját képezte. Nagy Iván múzeumalapí­tó elkötelezettségét - felesége, Csathó Mária egyetértésével - végrendeletében teljesítette be: „A Mindenség Urának kegyelméből mindket­tőnknek leikébe a Haza iránt be­oltott eszményi szeretet ösztönöz és indít arra, hogy összes csekély fekvő vagyonúnkat aprólékos megosztás helyett a közügynek oltárára szenteljük: Ez okból ösz- szes Nógrádvármegyei Horpács helység határában fekvő ingatla­nainkat hagyjuk és ajándékoz­zuk tulajdoni joggal az örökösen Balassagyarmaton székelő Nógrádvármegyei Múzeum Tár­sulatnak a nevezett múzeum alapjára...” Nagy Iván áldozatvállalása tette lehetővé, hogy 1914-ben fölépült a múzeum épülete és létrejöttek gyűjteményei. Ez iránti hálából, emberi nagysága előtti tiszteletből és tudomá­nyos munkássága elismeréséül tett javaslatot a múzeumtársulat igazgató választmánya és fogadta el rendkívüli ünnepi közgyűlése, hogy a vármegyei múzeum fölvegye Nagy Iván nevét. Bár a múzeum csak 1950-ig viselte Nagy Iván nevét, személye ma is példaadó: nekünk Nógrád megye polgárainak, hiszen megyénk és nemzetünk fejlődését a köz iránti felelős­ségvállalás lendíti előre, és számunkra múze­umi munkatársak számára, hogy intézmé­nyünket ne elsősorban hivatalként, hanem a nógrádi közéletben a kultúrát és életminősé­get gazdagító, alkotó, kisugárzó központként szolgáljuk. ______________________PB. LIMBACHER GÁBOR m egyei múzeumigazgató „Utazások az Elnökkel” Göncz Árpáddal a világban Egy érdekes könyv jelent meg Göncz Árpád volt köztársasá­gi elnök külföldi utazásairól. A kötet tartalmaz 21 útirajzot Dél-Amerikától Japánig, 21 ri­portot a világról, 21 tudósítást az elnöki utazásokról, 21 tör­ténetet a protokollról, 21 port­rét a legnépszerűbb politikus­ról, 20 kérdést a volt államfő­höz. Ez a könyv államfőkről, ki­rályokról, politikusokról, kül­földön élő magyarokról, bizton­sági emberekről és újságírókról szól. Felemelő pillanatokról és botrányos percekről. Erről a könyvről maga az érintett is elis­merően nyilatkozott. Hogyan készült az utazásokra Göncz Árpád, mit csomagolt be magának, hogyan utazott, mit fo­gyasztott a díszvacsorákon, mi­lyen a világ a testőrök háta mö­gül, kik voltak a legemlékezete­sebb tárgyalópartnerei? E témák­ról is olvashatnak az érdeklődők a képekkel gazdagon illusztrált 210 oldalas kötetben, amelyet a Tevan Kiadó és a Népújság Kft. közösen jelentetett meg. A könyv ára: 1770 forint. A könyv megrendelhető a kiadó címén: Népújság Kft., 5601 Bé­késcsaba, Pf. 111. ■ Nők is voltak gladiátorok Római kori sírmaradványok Londonban Nem kizárt, hogy a világon el­sőként bukkantak gladiátornő földi maradványaira és sírjára Londonban. Szakértők szerint hetvenszázalékos az esélye an­nak, hogy a huszonévesen el­hunyt nő - akinek hamvasztás után temetették el földi marad­ványait - gladiátor volt. Erre a sírban talált értékes tár­gyak utalnak, egyebek között egy olyan tál, amelyet össze- csukló gladiátor díszít. Emellett több más, ugyancsak gladiáto­rokhoz kötődő tárgy és jelkép is előkerült a sírból - mondta az AP-nek Hedley Swain, a London Múzeum korszakértője. Az régóta ismert, hogy nők is küzdöttek gladiátorként, ám ed­dig még sohasem bukkant senki sírjaikra. Férfi gladiátorok teme­tőjét ugyanakkor sikerült már feltárni Németországban, Trier közelében. Az utóbbiakban azonban nem volt nyoma a gaz­dagságnak, nem úgy mint a lon­doni római kori hölgy sírjában. A sírt egyébként egy fallal körül­vett római temetőben fedezték fel, Southwark területén. A régé­szek folytatják annak a római amfiteátrumnak a feltárását is, amelyre a jelenlegi városháza közelében bukkantak, s amely hétezer nézőt fogadhatott be, a „római” London lakosságának egyharmadát. A fáradhatatlan író Másfél évvel legutóbbi, történel­mi tárgyú regényének („Pargfrider”) megjelenése után e hónapban ismét új kötettel je­lentkezett a német irodalom nagy öregje, a 87 éves Stefan Heym, aki máris megtalálta a té­mát következő művéhez. A XIX. századi Ausztria, illetve az Osztrák-Magyar Monarchia si­keres vállalkozójának történelmi visszaemlékezéseit megörökítő „Pargfrider” után Heym a köze­lebbi múlthoz fordult: „Die Architekten” című friss könyve Kelet-Berlin központi sugárútjá­nak, a Karl-Marx-Alleénak, az egykori Stalinalleénak a történetét veszi górcső alá. Az olvasó nem­csak a „szocreál” építészeti stílus meghonosításáról, a körülötte zaj­ló szakmai és ideológiai vitákról, építészkarrierek felíveléséről és derékbatöréséről nyerhet belőle képet, de arra a kérdésre is választ kap, miért volt törvényszerű az NDK elbukása a két német állam versenyében. Heym magas kora ellenére szemmel láthatóan jól tartja magát: nyoma sincs már a tavaly májusi betegségnek. Erős szervezetének és a gondos ápo­lásnak köszönhetően kilábalt az epekólikából. Szellemileg teljesen friss, munkabírása is töretlen. Er­re enged következtetni elejtett megjegyzése, amely szerint már­is új könyvön töri a fejét. Erről csak annyit volt hajlandó elárul­ni, hogy ez is részben önéletrajzi fogantatású lesz. - Könyveim hő­seinek a legtöbbje valamit hordoz magán belőlem. Honnan is merí­teném a megírtakat, ha nem ma­gamból, saját életemből? - mond­ta az idős író. Gitártárlat Claude Monet, Vincent Van Gogh után Jimi Hendrix miatt to­longanak hamarosan Bostonban a híres Szépművészeti Múzeum­ban. A „Veszélyes kanyarok: a gi­tár művészete” című tárlaton no­vember 5-től 130 gyönyörű pél­dányt mutatnak be a XX. század legnépszerűbb hangszeréből. De hogy ne felejtse el senki, hogy a hangszer már a XVIII. században is diadalutat járt be, kiállították a legendás hegedűkészítő mester, Antonio Stradivari által tervezett gitárt. A modem kort olyan hat- húrosok képviselik, mint Jimi Hendrix 1967-es Gibson Flying V gitárja, amelyre maga a muzsikus pingált pszichedelikus ábrákat. Felajánlotta a kiállításnak hang­szerét többek között Prince, az elektromos gitár egyik klassziku­sa, Les Paul, valamint Rick Nielsen, a Cheap Trick gitárosa. Aki az „Ipoly”-t szerkesztette Horváth Danára emlékeznek a helytörténeti gyűjteményben A történelem folyamán számos színes egyéniség építette, gaz­dagította Nógrád megye szellemiségét, közéletét. Ezek egyike az 1870-es évektől tevékenykedő Horváth Danó árvaszéki ül­nök, az „Ipoly”, majd a „Nógrádi Lapok” és a „Honti Híradó” című szabadelvű politikai hetilapok szerkesztője. Róla szól a Balassagyarmati Honismereti Kör következő rendezvénye, amelyet szeptember 19-én, kedden 17 órakor tartanak a hely- történeti gyűjteményben. A150 éve született író és költő életéről Kovalcsik András tart előadást. Horváth Danó a maga idejében meghatározó egyénisé­ge volt az éledő balassagyarmati polgári világnak. Jogi tanulmá­nyai után 1871-ben megalapítot­ta, írta és szerkesztette a megye első szabadelvű hetilapját, az „Ipoly”-t. Ennek kétéves műkö­dése nyomán ismerhetjük ma is az akkori időket. Kétesztendős szünet után, 1874-től szerkesztet­te a „Nógrádi Lapok” című hetila­pot, amelyet a „Honti Híradó” megjelentetése követett 1895-ig. Az 1877-ben vármegyei aljegyző­nek megválasztott Horváth Danó később árvaszéki ülnök lett. Sok­színű tevékenységére jellemző, hogy alapítója volt a színkörnek, aktív tagja és alelnöke volt a dal­egyletnek és az 1877-ben megala­kult Madách Emlékügyi Bizott­ság jegyzőjeként is szolgált. Ezek mellett, az elemi iskola gondnok­ságának helyettes elnöke volt és a községi iskolaszék elnökeként is támogatta az oktatás ügyét 1904-ben bekövetkezett haláláig. „Talizmán” című verseskötete 1871-ben jelent meg. írásai a köz­életnek elkötelezett embert mu­tatják. Bár alkotóereje teljében kettétört pályája, munkássága így is értékes része Balassa­gyarmat és a Palócföld talpra álló közéletének. A mai toliforgatók méltán tekinthetik egyik jelen­tős szellemi elődüknek, példa­képüknek. SZABÓ ENDRE Európai turnén a Romantic egy spanyol világsztárral, az ifjabb Iglesias-szal Enrique Iglesias előzenekaraként mutatkozott be a Petőfi Csarnokban szeptember 4-én a Romantic zenekar. A világ­hírű előadó Bécsbe és Varsóba is meginvitálta az egyharmad részben Nógrád megyei zenekart.- Egy lemezkiadónál vagyunk Enrique-vel - mesélte az előzmé­nyeket ifj. Gáspár Győző, a Romantic vezetője. - Őszi turné­jához keresett egy zenekart, per­sze a közös kiadó kötelékéből. Több tucat lemezt hallgatott meg, s nagy örömünkre ránk esett a vá­lasztása. Az első buli a Petőfi Csarnokban volt és fantasztiku­san sikerült. A Romantic első ízben adhatott koncertet élő zenekarral, ebből a szempontból is mérföldkőnek számít a világsztár és a Romantic találkozása. Hasonló fellépésre kerül sor hamarosan Bécsben, il­letve Varsóban. Nógrád megyé­hez kötődő zenekar ilyen lehető­séget még aligha kapott, nem szá­mítva természetesen egy-két jeles szólistánkat, s persze a rockműfaj éllovasainak számító Eddát, Ala­pi Istvánnal.- Enrique nagyon közvetlen ember - emlékszik vissza első ta­lálkozásukra Győző. - Meghall­gatta a lemezünket, s azonnal érezte, hogy ez az eredeti hang­zás kell neki. Mondanom sem kell, számunkra pedig óriási meg­tiszteltetés a közös turné, annál is inkább, hiszen 40 percnyi élő koncert lehetőséget kapunk min­den alkalommal. A „Pecsá”-ban a jól ismert „Dal a távolból” is elhangzott, s eléne­kelték a két hete megjelent maxi kislemezük slágerdalát, a „Tűzmadár"-t is. Gáspár Győző elújságolta, hogy karácsonyra is tartogatnak meglepetést, amely­nek a címe: „Visszatérhetnél”. ­Ez a szerzemény a 2000. év legro- mantikusabb dala lesz - garantál­ja. Továbbra is a jól bevált alkotó team áll mögöttük: a dalokat Harmath Szabolcs, Vámos Zsolt, Sipeki Zoltán és Jakab György ír­ják, a szövegeket állandósult „köl­tőjük”: Orbán Tamás. Gáspár Győző külön is hangsú­lyozta, hogy az Enrique-vel létre­jött kapcsolat cáfolja talán legin­kább azt a rosszízű pletykát, mi­szerint a Romantic fellépéseit Győző édesapja, a jótékonykodá­sairól ismert nógrádmegyeri vál­lalkozó „vásárolja meg”. - Nem azért vagyunk sikeresek, mart apukám gazdag, hanem mert olyanok vagyunk, amilyenek - mondja büszkén. - Első leme­zünk hamarosan „bearanyozó- dik”, s ez önmagáért beszél... Természetesen meg kell említe­ni a Romantic két szólistáját, Jónás Andreát és Kunovics Katalint, is, akik káprázatos, egyedi hangjuk­kal lopták be magukat a romanti­kus szívekbe. Katalin egyúttal a tolmács szerepét is betölti az Iglesias-szal közös koncerteken. Mint kiderült, a szívtipró spanyol fiatalember csodálattal tekint a magyar lányokra, ezért is maradt a budapesti koncert után még egy napot a magyar fővárosban. Meg­tudták róla, hogy 1975-ös születé­sű, s még egyáltalán nem akar megnősülni. A tűmét követően pe­dig meginvitálta a Romantic tagja­it a Miamiban lévő otthonába.- Enrique révén megismer minket a fél világ, s ez többet ér, mintha pénzért léptünk volna fel - mondja végezetül Gáspár Győ­ző. - Persze nem szeretnénk elha­nyagolni a hazai közönségünket sem, s idén még jó néhányszor láthatnak bennünket a tv képer­nyők valamelyikén, akár a Dári- dóban, akár a Fábri-showban, de Friderikusz Sándor is érdeklődött utánunk. T.N.L Balról a második, nyilatkozónk, if]. Gáspár Győző _______■ A múzeumalapító akadémikus tudós ■ Ma balassagyarmati Palóc Múzeumként ismert az egykori megyei intézmény

Next

/
Thumbnails
Contents