Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-10 / 186. szám

Miniszteri biztos az oktatási jogokról Bár még csak nyolc hónapja működik, az összesen több mint 400 panasz igazolja, hogy van létjogosultsága. Az oktatási jo­gok miniszteri biztosának intéz­ményéről van szó. Az oktatási onbudsmanhoz, Aáry Tamás La­joshoz eddig több panasz érke­zett a pedagógusoktól mint a szülőktől és a tanulóktól össze­sen.- Miért kezdi mindig békéltetés­sel a munkát?- Ezt írja nekem egyrészt elő a jogszabály. Másrészt fontos kü­lönbség például az oktatási jogok miniszteri biztosa és az országgyű­lési biztosok között, hogy ők min­dig az egyén jogainak a védelme érdekében a hatóságokkal, az álla­mi szervekkel szemben járnak el. Nekem, mint az oktatási jogok biz­tosának lehetőségem van az okta­tás szereplői közötti konfliktusban is közvetítem. Én azt gondolom, hogy ez az eljárási rend jól igazo­dik az oktatási rend természeté­hez. Nagyon fontos, hogy az okta­tás szereplői egy ilyenfajta egyez­tetési eljárásban érezzék azt, hogy fontosnak kezelik őket egyrészről, másrészről mindig meghallgatta- tik a másik fél.- December elsején kezdte a munkáját. Azóta ugye több mint 400 panasz érkezett Önhöz és a vizsgálatok 80 százaléka már le is záruk, többnyire megegyezéssel. Az Ön számám mi vök a legriasz­tóbb eset?- Van néhány. Az egyik és a leg­fontosabb, hogy bizony vannak olyan pedagógusok, akik igen dur­va kifejezéseket használnak gyere­kekkel szemben. Engem megle­pett, hogy milyen tárháza van ezeknek a kifejezéseknek. Voltam katona, de a seregben nem hasz­náltak szerintem ennyire durvát. Az egyik pedagógus kialakított egy rangsort, azt mondta, hogy hülye, hülyébb, leghülyébb, félig szenilis, debil és a 9. c. osztály.- És vajon a testi fenyítés eseté­ben voll-e olyan hogy fegyelmivel el kellett bocsátani egy tanárt?- Igen. Kettő esetben is volt ilyen. Természetesen nem én tet­tem a javaslatot a fegyelmire, ha­nem az igazgatótól kértem intéz­kedést, aki ezt a megoldást válasz­totta.- És vajon a pedagógusok mire panaszkodnak, mert tőlük is érke­zett panasz jócskán?- így van, sőt csaknem annyi, mint a szülőktől és a tanulóktól együttvéve. Ami két dolgot mutat: egyrészt azt, hogy ők is nagyon ki­szolgáltatottak lehetnek az oktatá­si intézményekben, másrészt talán ők többet tudnak a mi hivatalunk­ról, mint a diákok. Az ő általuk be­nyújtott panaszok egy része mun­kaügyi természetű, amiben nem tudok segítséget nyújtani, hiszen a munkajog az nem az oktatási jog része. Ilyenkor igyekszem a külön­böző pedagógus szakszervezetek­hez irányítani a panaszt.-Saszülőkmiért panaszkodtak leginkább Önnek?- Legtöbb ügy az arról szól, hogy megalázzák a gyereküket és hogy hiába lépnek fel, nem kap­nak erre megoldást. Faragó Bélával körülbelül fél éve találkoztam először. Kapcsolatunk nem nevezhető barátinak, talán még haverinak sem, mindenesetre köszöngettünk egymásnak, mivel egy helyen dolgoztunk, egy szín­házban. Azt tudtam, hogy a süte menyeket szereti, s arról is hallot­tam, hogy a közelmúltban jelent meg albuma. Egy alkalommal hosszabban beszélgettünk, kide­rült, hogy „vén rókája” iparának, szakmájában elismert. ígérte, küld majd CD-t, hogy képet kapjak munkásságáról A korong megér­kezett, amelyet most be is muta­tunk olvasóinknak. Faragó Béla 1961-ben született Kaposváron. Zeneszerzés tanul­mányait a budapesti konzervatóri­umban, majd a Zeneakadémián végezte. 1991-92-ben a hágai Royal Conservatoriumban zeneszerzést és komputerzenét tanult. 1990 óta a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főis­kola jazz tanszékének klasszikus zeneszerzés tanára. 1977-től kü­lönböző együttesek tagjaként foly­tatott előadói és zeneszerzői tevé­kenységet, amely során a kortárs zene olyan egyéniségeivel koncer­tezett együtt, mint például Louis Andriessen, Steve Reich, Terry Riley. Számos film-, rádiójáték-, ba­lett-, valamint színházi kísérőzene alkotója. „A titok” című kamara­operáját 1994-ben mutatták be. Munkáit idehaza és külföldön egy­aránt több elismeréssel jutalmaz­ták. 1996-ban zeneszerzői tevé­kenységéért Erkel-díjat kapott. Ze­nei világát sokfelől érkező hatások alakították, így elsősorban Christian Wolff, Morton Feldman, az amerikai repetitív iskola, a Flu­xus mozgalom, a budapesti Új Ze­nei Stúdió zeneszerzői, valamint Pop plusz rock „353 nap...” - Egy misztikus utazás az utóbbi években Kurtág György és Ligeti György. Legutóbbi albu­Faragó Béla ma 353 days - „Mass" címmel lá­tott napvilágot a BMC kiadásában.- 1995-ben felkérést kaptam egy kb. 15-20 perces kamaramű meg­írására, az „Egy kis esti zene” című televíziós sorozat egyik adása szá­mám. A hangszeresek száma és a terjedelem egyaránt behatárolt volt, ráadásul kórus sem állt ren­delkezésre: ennek ellenére szilár­dan élt bennem az elhatározás, hogy misét komponáljak. Ezért művemet egy olyan - e pülanatban talán nem is oly nehezen elképzel­hető - korba helyeztem, ahol/ami­kor az emberi hang már nem al­kalmas az éneklésre, vagy csak egyszerűen feledésbe merült, a ze­nét (ha van még) elsősorban a gé­pek, automaták szolgáltatják. De maradt még néhány instrumen­tum, mechanikus szerkezet, ame­lyet meg lehet szólaltatni és a vágy, hogy a pusztaságban összeverődött emberek, ha már végképp elveszí­tették azt a másik, éteribb világot, legalább szólhassanak hozzá Ez a mise és ez a zene. Magától értető­dő volt, hogy a szöveget a hangsze­reseknek adjam, akik - lévén, hogy nem énekesek -ezt a koncepciót hi­telesen képviselhették. Miután át­gondoltam, hogy az emberi hang az éneklésen kívül mi mindent tud még - ugyan ezeket a lehetőségeket főként nem a misekompozíciók­ban aknázták ki a szerzők, és fő­ként nem az elmúlt ezer évben -, megkérdeztem magamtól: nem „istentelen"-e az elképzelés, hogy suttogva, kiabálva, ritmizált be­széd, vagy a sprachgesanghoz kö­zel álló, quasi-mebdikus deklamá- cióredtádó formájában, fütyülést is alkalmazva mondatom el a mise szövegé? A válasz természéesen nem, amennyiben elfogadjuk azt a gondolatot, hogy a szó hangalakja, a fonéma önmagában is képes ki­fejezni igazi jelentésé - a lényegé annak, aminek a képé bennünk felidézi. Fokozottan igaz ez a kano­nizált szent szövegek, imák eseté­Elmúlt heti rejtvényünk he­lyes megfejtése (i): a kitalálandó csapat neve Taboo... A négy - Pi­casso Branch, Bestiák, ShyGys, Taboo - együttesben az a közös, hogy egytől egyig, kivétel nélkül mindet Kozso hozta létre, ö me­nedzselte, illetve dalaikat szintén ő szerezte. Sajnos nem éikezett ben. így fő célom és kiindulópon­tom volt a latin szöveg szolgálata, abban az értelemben, hogy minde­nütt a szavak hangalakjából kiin­dulva, a fonéma sajátosságait, idő­beli lezajlását megismerve, azt megmutatva, hozzak létre drama- tikus zené. Ez azt jelend, hogy mind a szöveg megszólaltatása, mind a hangszerelés módja - a hangszerek és a hangszínek kivá­lasztása - a szavak hangalakjához alkalmazkodik Ezzel a döntéssel a hátam mögött nem kellett különö­sebben tömöm a fejem, hogyan kü­lönböztessem meg az egyes téele- ké- a szöveg „elvégezte” ezt helyé­tem. Ugyanakkor egy másik, na­gyon lényeges eszközt is kaptam: zené kömyezében a nem-énekek szövegnek igen erős drámaisága le­lté. A kövékező kédés a szöveg terjedelme vök: ennyi idő alatt el­mondani egy teljes misé - ez a megoldás nem édekek. A töredé­kességet választottam, amely amúgy is közel áll az egész mű szelleméhez. A kompozíció öt tétel­ből áll, a karmesterrel együtt 11 ze­nész (a 353 számainak összege) szükséges előadásához. A hang­szereket a Szentháromság jegyében osztottam fel: 3 fafúvós, 3 rézfúvós, 3 vonós és egy ütőhangszeres. egyetlen helyes megfejtés sem. Mai feladványunk nem kapcsoló­dik többfordulós játékhoz: Ki a társa Szolnoki Péternek a Bon Bon együttesben? Beküldési ha­táridő: augusztus 16. Cím: Nóg- rád Megyei Hírlap, „pop plusz rock”, 3100 Salgótarján, Erzsébet tér 6. sz. JÁTÉK! JÁTÉK! JÁTÉK! Véget ért a „8. sziget” Sok nógrádi fiatal is részt vett a Budapesten rendezett „Pepsi-sziget 2000” nevű fesztiválon, amely Európa egyik legnagyobb és legsi­keresebb multikulturális rendezvénye. A csaknem ötszáz koncertet, valamint négyezernél is több előadót augusztus 2. és 9. között há­romszázezren hallgattak meg. ■ Bozsik Yvette táncművész és társulata „Kabaré” címmel mutatta be darabját a színházi sátorban, amely a műfaj 20-as, 30-as évekbeli né- metországi világát jeleníti meg. _____________________________________________________fotói lőrincsik éva

Next

/
Thumbnails
Contents