Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-10 / 186. szám

2. OLDAL RÉTSÁG ÉS TÉRSÉGE 2000. Augusztus 10., csütörtök Szervezkedő szátoki „tűzvitézek” Augusztus 19-én Szátok lesz a házigazdája a területi tűzoltó­versenynek. A rendezés meg­tisztelő jogát azért nyerték el, mert a közelmúltban Diósjenőn megrendezett megyei tűzoltó­versenyen kiválóan szerepeltek a szátoki lánglovagok és -lovagnők. Női csapatuk és ifjú­sági gárdájuk első helyezéssel, míg a felnőttek a hatodik hely birtokában térhettek haza a Börzsöny lábától. Szűcs Lászlóné polgármester - aki maga is községi tűzoltó volt egykor - érdeklődésünkre el­mondta: a tűzoltó-egyesület év­tizedek óta részt vesz a telepü­lés kulturális, sportéletében, alakítója a szátoki közösség­nek, mély gyökerekkel rendel­keznek. Ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy to­vább erősödik az egyesület: a régóta működő felnőtt mellé a tűzvitézek tavaly hívták életre ifjúsági csapatukat, s az idén a gyengébb nem képviselőiből is verbuváltak gárdát.-SZ­Viharsarokból érkezett a vándor Széles karimájú kalapjában, borzas szakállával szembetűnő látvány az út szélén poroszkáló vándor, ahogyan Romhány fe­lől Kétbodony felé haladt elszántan, dacolva a délutáni rekke- nő hőséggel. János a 25 éves német szakos tanár Békéscsabá­ról érkezett, szívesen áll szóba a krónikással, de ahelyett, hogy árnyék hűvösét keresné, fegyelmezetten folytatja tovább az út­ját, ezért aztán amolyan hasznos, de „kutyafuttából” készült eszmecsere volt a miénk... A magányos országjáróval Romhány környékén találkoztunk- Honnan, hová?- Vácról indultam két napja, most Katalinpusztáról érkezvén Szandaváralja felé igyekszem, ott is éjszakázom.- Úti cél ?- A Vác és Sátoraljaújhely kö­zötti, mintegy 500 küométeres tá­vot immár harmadik éve megte­szem gyalogszerrel minden nyá­ron. A Viharsarokból érkeztem: Békéscsabán élek, Gyulán egy is­kolában tanítok német nyelvet. Tudja, a városi hangoskodásra so­sem vágytam, ezért aztán, amikor csak tehetem elhagyom a zaj vilá­gát. Erdőjáró, csendet, nyugalmat kereső ember vagyok. Még csak két napja indultam, de tudom mi­lyen csodálatos világ vár még rám. Naprakész úti programmal napközben főleg erdei utakon ha­ladok, s csak este keresek lakott vidéket, s szállók meg ott, ahol be­fogadnak.- Befogadják?- Szívélyesek az emberek, ta­valy sem maradtam soha fedél nélkül, remélhetően most sem lesz másként.- Hány napos lesz a túra?- Nyugodt tempóban két hét alatt megteszem. Most is csak azért vágtam le nagyobb mene­tet, mert napnyugta előtt Szandaváralján szeretnék lenni. Szeretem Eszak-Magyarorszá- got, ahányszor rácsodálkozom természeti szépségeire, annyi­szor nyújt újat, meg újat...- Ki izgul most otthon önért?- Eddig minden utam csendes volt, amire tulajdonképpen vágytam, s amiért elindultam. A szüleim várnak otthon Csabán. Természetesen mobilt nem tet­tem a hátizsákba, de azért ahon­nan lehet hazaszólok, rövid tele­fonüzenet megy az édesanyám­nak: ne aggódj, jól vagyok...- Megszokták már?- Tiszteletbe tartják a hobbim, de mondhatnám úgy is: minden­kinek van valamilyen bogara, az enyém a magányos vándorlás, mint azt Petőfink tehette egyko­ron.- Újabb terv a tarisznyában?- Ősszel a Dél-Kárpátokba ké­szülök, a mostani túra hosszabb és csendesebb, az ottani rövi- debb, ugyanakkor meredekebb lesz, minden bizonnyal nem várt izgalmakkal is. De ezért szeretek vándorolni...-SZGYS­Táborozástól a befőttkészítésig Nincs uborkaszezon a szátoki Százszorszép gyermekotthonban Néhány lány barackbefőttet készít Boda Árpádné irányításá­val, közben - a munkáért ez is dukál - jókat falatoznak a mézédes gyümölcsből. A kellemeset a hasznossal - jegyzi meg nevetve a szátoki gyermekotthon mindenki által tisztelt és kedvelt konyhafőnöke, aki soha nem sajnálja a belevalót, ha a gyerekek étke, étvágya megkívánja. A kompótkészítés fortélyaival ismerkednek a lányok FOTÓK: SZABÓ OY. S.- Régi hagyomány, mondhat­ni tantárgy, különösen a lányok számára a konyhai foglalatosság, a főzés tudományának fokoza­tos elsajátítása - mondja Boda Árpádné, miközben éberen fi­gyel: oda ne égjen az ebéd, az il­latozó rakott krumpli - Most csak néhányan vannak bent az otthonban, szeptemberben, ami­kor újra benépesül a ház, kezdő­dik a lekvárfőzés ideje, ha akkor látnák: milyen serény munkát végeznek a gyerekek, felütve a vidám boszorkánykonyhát. Babicz István igazgató úr ve­zetésével a legtöbb pedagógus ott van a „fedélzeten” - tanévben 50-60 gyerek, most 15-20 ha tar­tózkodik a ház­ban. A direktor szerint akár szünet, akár is­kolaév: az ott­hon a Százszor­szép Általános Iskola és Gyer- mekotthon mindig nyitott kapuval várja növendékeit.- Ilyenkor nyáron, ha le­het mondani, valóban félgőz­zel működünk. Zajlik az évről évre megszokott felújítás, tisztítómeszelés, festés. Legtöbbjét saját magunk végez­zük, a kollégákkal együtt vesz- szük kézbe a meszelőt, vagy ép­pen az ecsetet. Mivel pénzünk nincs rá, jelentősebb munkálato­kat - mesterek bevonásával - nem kezdtünk. A gyerekek egy része szülei­nél nyári szabadságon, azokra, akikre kiterjed a gyermekvédel­mi felügyelet, számukra is tartal­mas elfoglaltságról, hasznos idő­töltésről gondoskodott az ott­honvezetés, derül ki a fiatal igaz­gató szavaiból.- Nemrégen ért véget egy két­hetes kerékpárostábor, amelyet a millennium jegyében Vác- Esz- tergom-Vísegrád útvonalon ren­deztünk, pihenőhelyeink külön­böző kempingekben * voltak. Mindenki remekül érezte magát. A napokban Balassagyarmaton indul egy újabb táborunk, amely szintén a gyerekekért, a gyere­keknek nyílik. A szátoki gyermekotthon hí­res volt konyhája ellátásához is hozzájáruló gazdasági udvaráról és állatállományáról, amelynek fenntartásában, gondozásában jó néhány vállalkozó szellemű gyerek is örömmel részt vett. Ed­dig! Ezzel kapcsolatban lehan­goló hírről számolt be az igazga­tó.- Néhány gyereknek valóban szívügye volt a jószágállomány, de a karbantartó, akinek mint­egy „munkaköri leírásában” sze­repelt a gazdasági udvar mű­ködtetése, azonban megvált tő­lünk, s ez a feladatkör, az állat- gondozás' felelőssége nem ter­helhető másra. A kocát és mala­cait eladtuk. A juhállományt je­lenleg bértartásba adtuk, de vég­leges sorsuk minden bizonnyal az eladás lesz ugyancsak- . Sajnos ebben a helyzetben nem a szívünkre, hanem a rideg té­nyekre hallgathattunk csupán. Hogy lesz-e újabb, egyszer ismét virágzó gazdasági udvarunk? Ta­lán, majd az idő eldönti. Ez a mostani hozzátartozott az éle­tünkhöz, a gyerekek világát gaz­dagította, most rövidebbek, sze­gényebbek lettünk. SZABÓ GY. SÁNDOR Kép- és kerámia-kiállítás Tolmácson a faluházban augusztus 6-án, a bú­csú napján nyílt meg a községhez kötődő művé­szek kép- és kerámia-kiállítása. Koncz Eta festő­művész 24 olaj és 7 akvarelljét tárja a látogatók elé. Csatalinácz Zoltán és felesége, Gorbai Gyöngyi különböző vadakat ábrázoló tálakat állított ki, ami 16 darabból állt. A keramikusművész férfi a falu­házban működő fazekasszakkört is vezeti. A kiál­lítás augusztus 20-ig tekinthető meg. Beiskolázási segély A legéndi képviselő-testület döntése szerint a rövide­sen megkezdődő új iskolaévhez anyagi segítségként az önkormányzat 3300 forint egyszeri beiskolázási se­géllyel könnyíti a szülők iskolakezdéssel kapcsolatos kiadásait. A tanszersegély 180 gyermeket érint. Befeje­ződött az iskola és az óvoda nyári, egészségügyi festé­se, kisebb felújítások elvégzése. Ennek révén az okta­tási intézmények alkalmasak a tanulók fogadására. Az előbbi munkálatokra 150 ezer forintot költött az önkor­mányzat. Egylittlét, amely összekovácsolja az embereket A tévében sorozat, sorozat hátán - Elfelejtünk egymással beszélgetni Kordics Lászlóné nyugdíjas postamester Tereskén él a férjé­vel szerényen. Az agilis hölgy hivatásának középpontjában mindig az ember állt, néhány éve immár megtehetné, hogy csak virágaival és unokáival törődjön. Ehelyett: a falucska képviselő-testületében működik, s a katolikus egyháztanács­ban segíti a tereskei hitéletet. Úgy látszik, nem tudott, de sza­vaiból ki is derül, hogy nem is akart „emberkerülő” életmód­ra váltani.- Nézzen szét, a szőlőlugas a férjem keze munkája, a sok-sok virágot meg jómagam ültetem ki - mutatja Kordics Lászlómé, amikor férje társaságában lebal­lagunk a porta végében fekvő másik birtokra. Nyírt gyep, mesterséges tavacska, fürdőme­dence, játszóhely az unokák­nak, faház pihenőhelyül valósá­gos kis földi paradicsom várja itt a hetente, kéthetente, esetleg még sűrűbben Pestről érkező családot, unokákat. A látvány önmagáért beszél: idősebb és fi­atalabb generáció egyetértés­ben és együtt munkálkodva ala­kította ki mindezt saját örömé­re, lelki és testi felüdülésére.- A férjemnek is nekem is mindenünk a családunk. Sajnos annyit hallani generációk közti problémáról, ellentétről. Ahol békétlenség, ott megáll minden, előrehaladás, gyarapodás he­lyett inkább sorvadás, visszafej­lődés a következmény. Azért érezzük magunkat külön is bol­dognak, hogy mindez eddig, s talán örökre elkerült bennün­ket.- Nemcsak az önkormányzat­ban, a katolikus egyházközség képviselő-testületében is betölt feladatot. Milyen a katolikusok hitélete Tereskén? Kordics Lászlóné: Mindig szerettem az embereket, s ők is engem- Hamarosan papot ad a falu! Tudja ezt így mondják, s az is bi­zonyos, hogy ez becset, rangot ad minden településnek, amely ilyen hírről számolhat be. A kö­zelmúltban Vácott voltunk a szé­kesegyházban, én szerveztem az utat. Busszal mentünk, s öröm volt látni, ahogyan összeková- csolódott az a kis közösség a jár­művön. Ezen felbuzdulva sokan biztattak: szervezzek egy búcsút Szentkútra. Elmentünk és mond­hatom, hasonlóan jól sikerült ez is. Régen nem volt tévé, ma - ha hagyja magát - a doboz elé szegezi az em­bert az a sok film, életünktől idegen sorozat, sorozat hátán, s közben elfelej­tünk egymással szót váltam be­szélgetni. Érzé­ketlenül me­gyünk el egymás örömei, s ami még ennél is na­gyobb baj gond­jai mellett... Te­reskén is érezhe­tő a paphiány. Takaros lelkész­lakunk van, de üres. Szép temp­lomunk, ahol csak időnként csendül fel a templomba hívó harangszó, ezért ____________ aztán sokszoro­san megbecsü­lünk s ápolunk mindent, amely az egykor virágzó hitéletből még megmaradt, hátha egyszer jó irányba mozdul minden... K ardics Lászlóné, vagy, aho­gyan a faluban nevezik Margit néni a 740 lelkes település önkor­mányzatának a tagja is.- Már a második ciklusban, örömmel végzem ezt a munkát, s csak reménykedem, hogy nem vagyok a fiatalok terveinek ke­rékkötője. Bár néha megjegyzik: Margit néninek mindig az az első kérdése, „na és mennyibe kerül”. Ebben valóban igazuk van. Talán a mi korosztályunk még megta­nulta a gazdálkodás alapszabá­lyát, csak nem eladósodni, addig takarózz... Lehet, hogy ez az óvatosság maradt, s marad ben­nem a képviselő-testületben is. Nem baj, ettől függetlenül szé­pen mennek előre a dolgok. Víz, telefon, gáz van, a lakások több­sége ezáltal komfortos és értéke­sebb, mint régen. Most Érsek- vadkerttel és Szátokkal összefog­va csatorna-beruházásba kez­dünk. Jelentős mértékű állami támogatás is megvan hozzá, s re­mélhetően a saját erővel sem lesz baj. Természetesen mindez a polgármester asszonyunk aszta­la, ügyes teremtés, helyén van a szíve és az esze, jómagam csak képviselő-testületi tagként emlí­tettem örömmel mindezeket, ha már kérdezett. Annyi bizonyos, hogy a szerencse és egyetértés mellé józan megfontolás, bátor kockázatvállalás kell az életben, kis- és nagyközösségben család­ban és falu-, vagy éppen országvezetésben egyaránt. Le­het, hogy ezt az idős korra jel­lemző némi bölcsesség mondatja velem? Talán ennyit én is meg­kockáztathatok... SZABÓ GY. SÁNDOR I* Urbánné Dobrocsi Zsuzsanna a 73 éves Bartos János vérnyomását méri Az alkonyat békés otthona Tizenhat lakó befogadására al­kalmas Romhányban az idősek gondozóháza. Az intézménynek híre, jó híre van a faluban és a kör­nyező településeken. Ezért nem meglepő, hogy telt házzal műkö­dik és sokan vannak várólistán olyan idős emberek, akik mielőbb szeretnének falai közé, óvó biz­tonságba kerülni. Urbánné Dobrocsi Zsuzsanna intézmény- vezető elismerően beszélt a köz­ségi önkormányzatról, amely anyagi lehetőségeihez mérten egyik fontos feladatának tekinti a gondozóház fenntartását, ki­egyensúlyozott működtetését. Csendesek a napok az alkonyat békés otthonában Romhányban. Ottjártunkkor a lakók többsége ebéd utáni sziesztáját töltötte szo­bájában, néhányan á hosszú fo­lyosó menti székekben ültek, be­szélgettek, elmélkedtek. Urbánné Dobrocsi Zsuzsanna a gondozóház életéről szólva el­mondta, hogy a közelmúltban az ottani gondozóház lakóinak és vezetésének meghívására Szügy- ben jártak, ahol szerény, de igen finom, amolyan közös slambuc- ebéden vettek részt és személye­sen készített ajándékokkal ked­veskedtek ottani sorstársaiknak a romhányi öregek. Az intézmény- vezetőtől megtudtuk: őszre Romhányban viszonozzák majd a szügyiek vendégszeretetét. Má­sik tervük környezetük külső szépítésével kapcsolatos. Épüle­tük hátsó udvara kiváló adottsá­gokkal rendelkezik ahhoz, hogy ott pihenőparkot alakítsanak ki sétálóutakkal, kerti padokkal, pa­vilonnal. Egy erdőmérnök már elkészítetett a terveket, s a romhányi erdészet facsemetéket, díszfákat adományozott, több romhányi szervezet is támoga­tást ígért a megvalósításhoz. A további munkálatok őszre folyta­tódnak - mondta az intézmény-

Next

/
Thumbnails
Contents