Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-09 / 185. szám
JÉfc. SALGÓTARJÁN TU 1^ BALASSAGYARI MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. Augusztus 9., szerda Egy í alu, egy nap, eg y lap - Kisecset Az oklevelek egyes utalásai szerint már ä XIV. században is fennállt; neve valószínűleg az öcs - ecs - fiatalabb férfitestvér szóból származik. Földbirtokosa 1598-ban Bornemissza György volt. 1773-ban Kis-Ecsegként említették a falu nevét, ez módosult a későbbiekben Kisecsetre. A XVIII. században a Prónay-család és báró Buttler Ervin volt a község föld- birtokosa. A műemlék római katolikus templom 1754-ben épült, Nagyberuházásokra nem telik a költségvetésből Vonzó a környezet, de hiányos az infrastruktúra A kilencven háztartásból huszonhárom már nem helybelié a mindössze kétszázharminc lelket számláló településen. A domboktól övezett kis falu fáktól árnyas, virágok díszelegnek szinte minden porta előtt, ráadásul itt még az idegenek meghagyják háztulajdonuk népi építészeti stílusjegyeit. De őrzik a hagyományt az itteniek is, öltözékükkel az idősebbek, s a tárgyakkal is, még az olyasmivel is, amelyből manapság már csak kevés maradt meg falvainkban. Kisecseten még állnak azok a közkutak, amelyeket egykor fából építettek, tetővel fedtek, s kereket tekerve, vödörrel húzták a vizet belőlük. Fürj János: Csak a kisebb feladatokra telik a büdzséből ■ Fekvése, környezete vonzza a betelepülőket, még francia, belga lakókat is számon tartanak Amúgy csendesek, nyugodtak a falucska mindennapjai. A gyerekek a szomszédos Romhányba járnak iskolába, s a felnőttek is - vagy Rétságra - dolgozni. Nem mintha a munkanélküliségi arány számottevő lenne, hiszen összesen négy jövedelempótlóst tartanak nyilván. Az itt élők jelentős hányada kora miatt esett ki a munkából, az összlakosságból száztíz az inaktívak száma, s nagyon sok az egyedül élő, főként özvegyasz- szony náluk. Erre való tekintettel például adót sem vetettek ki a lakosságra, s ilyen megfontolások miatt működtetik a falugondnoki szolgáltatást is, már hat év óta. Mikrobusszal hordják az idős betegek gyógyszerét, viszik-hozzák azokat, akiket a balassagyarmati sztk-ba utal a háziorvos. Iskolaidőben a gyerekeket szállítják a különféle programokra, máskor pedig a falusiakat, kirándulásokra, főként kegyhelyekre - mondja Fürj János polgármester - mert igencsak vallásosak az itteniek. A faluvezető maga sem helyi születésű, 84-ben választotta lakhelyéül Kisecsetet, mégpedig egy véletlen folytán. Kirándultak arrafelé, s nagyon megtetszett neki (is) a vidék. A falusiak nyilván befogadták az Alföld széléről érkezőt, hiszen 90- től kezdve őt választják polgár- mesterüknek. Arra válaszolva, miért hiányzik a gáz náluk a portákról, azt válaszolja, jól tudja, menynyire szükséges lenne a huszadik század végén, de...- Két évvel ezelőtti árakon huszonhárommillióba került volna - mondja Fürj János - s nem azért nem valósult meg, mert mindösz- sze 30 háztartás tartott rá igényt, hanem mert a negyvenszázalékos céltámogatás mellett, a hatvanszázalékos saját erő, amely tizenkétmillió körüli összeg volt, túlságosan jelentős tétel lett volna a gázigénylőknek, hogy az önkormányzat, legfeljebb ha kétmilliót lett volna képes kiszorítani a költség- vetésből e beruházásra. Mondja, nem kell különösebb számolóképesség ahhoz, hogy kikalkuláljuk, mennyi esett volna a 10 millióból a harminc házba való csonkok kiépítésére. Elmondta, hogy épp’ a lakosságra való tekintettel, 93-ban, az ő anyagi megterhelésük nélkül, 12 millió forintért építették ki a vezetékes víz-hálózatát a faluban. Persze szükséges lenne a gázon kívül még több minden az infrastruktúrához is, például a csatornázás, amelyre már a konfcepció is elkészült, de amit megint csak a pénztelenség gátolt, hiszen az éves költségvetésük jóval a tíz millió forint alatt marad. Ezzel együtt jó egynéhány apróbb, bár számukra jelentősnek mondható fejlesztésre is igényt tartanának az itt élők. Időjárástól függő például a televíziós műsorok vétele, a gyenge jelet új adó tudná erősíteni. Csakhogy az ezt szorgalmazó önkormányzatot tájékoztatták, kilencvenedikek azok sorában, amelyek hasonló problémákkal küzdenek. Már a kábeltévés hálózat kiépítését is fontolóra vették, csakhogy az hatmillióba kerülne, s az azt igénylő ötven családnak, a ráeső összeg túl nagy tehertételt jelentene a többségnek. így aztán maradnak azok a feladatok, amelyek tételét állni képes az önkormányzat, s amelyek ráadásul nagyon fontosak is egy település életében. A polgármesteri tájékoztató szerint sürgető a temetőkerti hulladéklerakó kialakítása, a régit ugyanis felgyújtották. Esztétikai és praktikus okok miatt idén, a másikat mindenképp’ megcsináltatják, aminek költségvonzata nem is túl jelentős, hiszen az előzetes kalkulációk szerint ötvenezer forintból és némi társadalmi munkából kihozható. A másik elodázhatatlan feladatra, a dögkút építésére már nagyobb összeget kell költeniük, ugyanis újat kell építeniük a régi helyett. Azzal az történt, hogy az ANTSZ betemettette, mert beszakadt. Pénz ugyan nincs erre sem, de társadalmi összefogással meg fogják építeni, az építészek már készítik a tervet. Az anyagköltség, meg a különféle engedélyek beszerzése terheli az önkormányzat kasszáját, bár az a legkevesebb, hogy hozzávetőleg négyszázezer forintot elkülönítsenek ezekre. Nagyobb probléma az engedélyek beszerzéséből adódik, mivel nemigen készültek szabályzók a dögkutakkal kapcsolatosan régóta, s mind ez ideig. Pedig szükség van rájuk, hiszen ha akarjuk, ha nem, az állatok olykor nem-csak vágóhídon múlnak ki, olykor el is pusztulnak valamilyen kórban. Alom is, élelem is az állatoknak A betakarítási munkák finisében A traktor vontatója most fiatal fiúkkal tele, indulnak, ki tudja hányadik fordulóban már aznap, az újabb szállítmányért Meztelen felsőtestük izzadtságtól fénylik, majd a szél felszántja róluk. Ebéd előtt már zuhanyozni sem érdemes, majd csak a mezőről visszajőve!, mielőtt asztalhoz ülne az idénymunkások nagy csapata. Csirkepörkölt, kacsasült vár a bálahordókra, s nem csak az erőt próbáló munka okán, hanem azért is, mert vendég van a háznál. háztáji gazdaság „udvari ” irányítója bálahordás idején, máskor pedig éppúgy tereli a nyájat, mint asszonya. A nagymama, Raksányi Istvánná sem marad ki a munka sűrűjéből, sürgős idénymunka idején rá marad a főzés, mindemellett a két háziasszony virágoskertet is varázsol a ház köré, s egy sereg konyhakerti növényt is ápolgat, amelyek földje olyan tisztán tartott a gyomnövényektől, mintha söpörték volna. Róza Kálmánná szóra sem érdemesíti a dicséretet, természetesnek tartja A mezőgazdaságból élők a betakarítási munka finisében, már a kalászosok melléktermékét, a szalmát hordják a tarlókról. Szükség lesz arra is a tél folyamán, ki tudja, lehet, hogy nem csak alomnak, még takarmánynak is elkel majd a birkáknak, kecskéknek. Róza Kálmánéknak ju- hokból van majd kétszázötven anya, s az állomány, a szaporulattal együtt jócskán meghaladja a háromszázat, s azért csak ennyi, merthogy húsvét idején jócskán viszik a külhoni piacokra. Saját legelőjükön, kövérre híznak nyáron a barik, a kecskékkel együtt, mert azokból is tartanak valamennyit. A juhászat adta munkából az egész család kiveszi a részét, ifj. Róza Kálmánnal, a gazdával együtt. Nem is menne másképp’ a családi vállalkozás, főként, hogy az abraktermesztés is hozzá tartoaz asszonyinak mondott feladatokat, inkább restelkedik, hogy a vendégségbe érkezett fiút is „dolgoztatják”, az övékével. Bár - nyugtatgatják magukat - úgy tűnik, kedvvel csinálja a fiú, áld városi létére, nagyon is kitartó a fizikai munkában, ami még „szúrós” is, merthogy a törek, a bálázott zik, a kaszálókkal együtt. Az idősebbik Róza Kálmán, aki amúgy alpolgármesteri tisztet tölt be, a szalmából is sűrűn hulladozik, főként, hogy az naptól száraz. Az oldalt írta: Mihalik Júlia, Jakubovics Katalin Fotók: Gócs Éva Széljegyzetek egy virágnaptárból Hóolvadástől az első fagyokig mindig van nyíló kedvenc Minden kisfalunak más és más a csendje. Kisecseté olyan, hogy elakasztja az ide látogató szavát, arra késztet, hogy az élet nagyon is valóságos nyomait szemlélje. Kétféle ember lakja: tősgyökeresek és „betelepültek,” s szemmel láthatóan az utóbbiak tábora gyarapodott jobban az elmúlt évek során. Az „őslakosok” egyre fogynak. piilés más részén volt az otthonuk, s ezalatt a Szabadság téri újat építették, szépítették. Miután az impozáns lak elkészült, a jókora előkertet és az udvart munkálták meg, igazi látványossággá, növény-, virágbirodalommá formálták. Hanula Miklós azt mondja: a felesége keze munkájával, de Hanula Miklósáé gyorsan hozzáfűzi, hogy párja segítsége nélkül ugyan, mire is ment volna? Amiről szó van, azt nehéz szavakba formálni. Megszámlálhatatlan, virágzása teljében lévő lágy és fás szárú egzotikus és közismert fajta gyűjteménye látIdegen, ha ide betérsz, csak ámulsz, s bizony téged is megbámulnak; a nagyobb épületek sorával szemközti oldalon sorakoznak a régi típusú parasztházak virágosabbnál virágosabb előkertekkel, ízlésesen rendezett udvarokkal. Hétvégi házak benyomását keltik, s java részüknek ez is a valódi szerepe. Némelyik épületet most újítják fel, forog a betonkeverő, homokot lapátolnak a fürdőruhás háziak, akik úgy vélik, a betérő nyilván ingatlant keres megvételre. Új és régi kisecsetiek csendesen élnek egymás mellett, a lélekszámbeli változások keveset árulnak el abból, milyen gondolatok forognak azok fejében, akiknek ez itt a szülőfaluja. Legtöbben úgy vélekednek: jó hogy nem ítéltetnek végleges árvaságra a megüresedett épületek, a benépesedést örömmel, nyitottan kell fogadni. Az utóbbiak köréhez tartozik a Hanula házaspár is. Szabadság téri portájuk különös átmenet a régiek és az újjávarázsoltak között. A nyugdíjas férj és feleség (a férfi előnyugdíjas) tizennegyedik éve lakja ezt a helyet. Előtte a teleEnnyi növény gondozása több mint hobbi: életforma. ható a kaputól a bejáratig, ahol a különlegesen szép mohaszőnyeg fut. A természetes díszekhez illő rendezettségben, szabályos kerek és hosszúkás ágyá- sokban, az alacsonyabbak és a magasak összhangjával. Telepítőik a legszebbek különlegességének érvényesítésére is szenteltek figyelmet. A rózsák szigetet alkotnak, a cserjeforma pipacs, az encián, a hibiszkuszok és a datúrák jól megférnek egymással, sőt kiemelik egymás előnyeit. Hanuláék virágnaptárában hóolvadáskor bontják szirmaikat az első apró szépségek: hóvirág, krókusz, jácint, tulipán, nárcisz nyitja a sort, amely csak az őszi fagyok idején zárul. A házigazda messzemenően egyetért azzal, hogy ennyi növény ápolása, tárolása több mint hobbi: életforma, amely teljesen betölti gondozója, gondozói napjait. Odabent a helyiségekben, a lépcsőházban évelők díszlenek, a teraszon van a legújabb szerzemény: egy vízi- fukszia. A feleség híve a csereberének, ilyen módon jutott hozzá jó néhány cserepes és egynyári növényhez. A házaspár napjai egyszerre mozgalmasak és csendesek: ebben a virágbirodalomban mindig van munka, amelyet kettecs- kén végeznek. Lányuk távol, a fővárosban dolgozik. ■ népies késő barokk stílusban, torony nélkül. A szomszédságában álló harangláb klasszicista, és a XIX. századból származik. A faluban áll egy későbarokk kőkereszt is, amit 1795-ben állítottak. A településen több, a XIX. és a XX. század fordulójáról származó népi lakóház maradt fenn. : ' ' - . . ■ F.a. Múltidéző Rozaéknál mindenki kiveszi i észét a munkából
