Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-07 / 183. szám

2000. Augusztus 7., hétfő Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal RIPORT Vasárnap a vasúton - tehervonat nélkül Gyorsjelentés elfelejtett vonalunkról Ha csak a tizede valóság lenne annak, amit elmúlt években Nógrád megye egyetlen vasúti fővonalán terveztek, ígértek vagy legalább kitaláltak, most valami hihetetlenül szép termelési riport következne, többszöri újraválasz­tást biztosítva képviselőknek, polgármestereknek, minden fél évben egy-egy szalagátvágással színesítve az éle­tet. Az álmoknak azonban az a tulajdonságuk, hogy rendszerint csak a (keserű) ébredésig tartanak, utána kény­telenek vagyunk beérni a valósággal, s ez a valóság a most éppen csomópontnak kinevezett Salgótarján-külső pá­lyaudvaron még csak stagnálásnak sem nevezhető. Ami ugyanis az országos statisztika szerint rossz, az itt is rossz, ahol pedig véletlenül javulás mutatkozik, ott Kelet-Nógrád üdítő kivételként szintén visszaesést mutat. Az idei első fél évről (és az utóbbi tíz évről) Baki László csomóponti főnök vázol helyzetképet.- Pár hete tanácskozásra gyűltek az Észak-Balaton menti települések polgár­mesterei, s meghívást kapott a MÁV egyik vézetője is. Megkérdezték tőle, mi­kor villamosítják az ottani fővonalat, a válasz pedig az volt, hogy soha az élet­ben, mert nem térülne meg. Mi mire számítsunk?- Nem akarok borúlátó lenni, de ha a közeljövőben nem fedeznek fel valamit a környéken (termálfürdőt vagy olajat), ide nemigen jön komolyabb befektető. Ez az egyik gond. A másik, hogy rend­kívül drága a villamosítás, kellene pél­dául legalább egy villamos alállomás, a külső pályaudvaron vagy a határállo­máson, ami óriási költség. Amúgy pe­dig ennek a vonalnak most nem is a vil­lamosításra van a legnagyobb szüksé­ge, a pályát kellene rendbe rakni, visz- szaállítani az eredeti sebességet.- Ami száz kilométer per óra... Hány évenként kellene felújítani a pályát?- Itt, mivel nincsenek komoly bizto­sítóberendezések, talán elég lenne négy-öt évenként. Ha villamosítva van egy vonal, mások a műszaki paraméte­rek. Ami a villamosítást il­leti, tudtommal a hetvenes években felkínálták az ak­kori megyei vezetésnek, de az nem kért belőle, így fel­állították az oszlopokat máshol: Vámosgyörk és Gyöngyös illetve Füzes­abony és Eger között. Most meg már senki nem kínál fel semmit.- A legfrissebb MÁV-sta- tisztika szerint az első fél­évben a tavalyi bázisidő­szakhoz, de még az idei tervekhez képest is keve­sebb utast szállítottak. Errefelé is erről szólnak a kimutatások?- Persze. Az utaslétszám vonalun­kon folyamatosan csökken, már leg­alább nyolc-tíz éve. A napokban megis­mert adatok szerint az összvasúton sokkal jobb a teljesítmény ilyen téren. Viszont az utaskilométer-szám emelke­dik: aki utazik, nagyobb távolságra uta­zik, mondjuk, az úgynevezett átlós vo­natokon. Felszáll valaki Sátoraljaújhe­lyen és leszáll Keszthelyen, anélkül, hogy a vonatból kimozdult volna.- Mi ebből is kimaradtunk?- Ki, de nem rajtunk múlt. Idén is kértük, korábban is javasoltuk, hogy kapcsolják be a 81-es vonalat (Hatvan- Somoskőújfalu) is az átlós közlekedés­be. Az eredmény látható a menetrend­ben.- Áttérve az áruszállításra, az orszá­gos helyzetkép már biztatóbb, minden mutató emelkedést tükröz. Ugyanezt látják Nógrádban is, ha statisztikát ké­szítenek?- Igen. Lassan. Az első fél évben fel­adtak ugyanannyi kocsit, mint tavaly, csakhogy ez 1234 tonnával kevesebb árut jelent. A különbséget nagyjából magyarázza a kisterenyei szénrakodás meglehetősen szélsőséges ingadozása..- Mennyire ingadozott a szénszállí­tás?-Annyira, hogy az év első négy hó­napjában nem raktak semmit. Sok gondja volt a cégnek a „szénkeresés­sel”. Lassan utolérik magukat, mindös­sze tizenöt kocsival adtak fel keveseb­bet. Bízom benne, hogy ez a rakodás folyamatos lesz, mert kell minden „ki­ló”.- Mit szállítanak még a vonalon?- Ócskavasat (Salgótarjánból és Apcról), üveggyapotot Romániába Zagyvapálfalváról, s ezzel nagyjából nincs is más. Ha az időjárás engedi, eh­hez jön még a kisterenyei szén, jó eset­ben tizenötezer-húszezer tonna havon­ta.- Van még egy határállomásunk is...- Van - hétköznap reggeltől kora dél­utánig. Nyolc órára csökkent az üzem­idő, az alatt kell lebonyolítani a teher­forgalmat. Jó szervezéssel, ha nehezen is, megoldják a dolgozóka felkínált ko­csik átadását, átvételét. Vasárnap egyál­talán nincs teherforgalom.-Mi lesz a volt „kis” megállóhelyek sorsa?- Az elhagyott (fény- vagy félsorom­póval kiváltott) őrhelyek környékén rossz a helyzet, a szó legszorosabb ér­telmében „embertelenné” váltak ezek a megállóhelyek. Egy megoldást látok: le kell bontani ami megmaradt..., illetve, amit meghagytak még belőle, s min­denhová tenni egy esőbeállót.- A volt kisterenyei fűtőházzal mihez kezd a MÁV?- Azt én nem tudom. Nem hozzánk tartozik.- Már elkezdték bontani...- De nem a vasutasok. Korábban volt egy eképzelés, hogy a bátonyterenyei önkormányzat rendez be tanműhelyt az ipari szakiskolának, aztán mégsem lett belőle semmi.- A határhelyzetre visszatérve: a vas­út egyik házilapja nemrég arról írt, hogy jelentősen felfutott a forgalom Somoskő­újfalunál.- Ez valóban így van. A mostani üzemidővel ez bírható. Az üzemidő szűkítése a ZSR és a MÁV megállapodásán alapul, melyet egy ko­moly vizsgálat előzött meg.- Egyáltalán történt-e valami jó az utóbbi fél év­ben Apc-Zagyvaszántó és Somoskőújfalu, azon az ötven kilométeren, amelynek Salgótarján- külső csomópontja?- Történt, s ezt a vas­utasok, az utasok és a fu­varoztatók is érezték: a forgalmi szakigazgatóság nagyon sokat tett a munkakörülmények javításáért, korszerűsítették a fűtést, a vüágítást, a bútorzatot, fénymásolókat, faxokat hoztak több szolgálati helyre. Kisterenyén gázfűtés van a váróterem­ben is. Folyamatban van Nagybátony fűtésének és személypénztárának kor­szerűsítése, valamint Salgótarján kül­sőn a magasított peron megépítése. Évenként vannak váróterem-festések, legutóbb Szurdokpüspöki felvételi épü­letének felújítása és Salgótarján külső utascsarnokának, utas WC-inek korsze­rűsítése, valamint Jobbágyi várótermé­nek és nyílászáróinak festése történt meg. Sajnos úgy látom, sok esetben fölös­legesen költöttük a pénzt. A települé­sek polgárai nem érzik a település ré­szének, kapujának a vasútállomást. Meggondolatlanul rongálnak, a váróte­rem falait összefirkálják, a hirdetmé­nyeket leszaggatják, a mozgatható tár­gyakat (zárakat, csapokat, mosdókagy­lókat, WC-ülőkét) pár nap alatt leszere­lik. Kérem megnézni például Zagyvapálfalva, Kisterenye, Nagybátony, Jobbágyi várótermeit. Ez­zel már nem tudunk lépést tartani. De vonatkozik ez a személyszállító kocsik belső berendezéseire, melyek az uta­sok kényelmét és biztonságát hivatot­tak szolgálni. A megrongált, eltulajdo­nított tárgyak helyreállítására, pótlásá­ra fordított több százmilliós kiadásból talán erre a vonalra is jutna a MÁV- nak. Nem elég megfogalmazni az igényt és az elvárást e területen, hanem a fen­ti jelenségek megszüntetése érdekében a térségben tenni is kellene valamit. Nem valószínű, hogy Somoskőújfalu­ból vagy Salgótarjánból utazott le vala­ki Mátraverebélybe, Mátraszőlősre, hogy szétverje a várócsarnokot, a vilá­gítást vagy összefirkálja Nagybátonyban a várótermet.- A leginkább szem előtt lévő sze­mélyszállításban azonban mintha meg­állt volna az idő a 81-es vonalon. Még olyan elemi kérdésben sem sikerült megoldást találni, mint a vasárnap dél­utáni budapesti gyors- (most már csak sebes-jvonat megerősítése egy pluszko­csival. Akkor mégis mitől várja a MÁV, hogy az utasok itt is át- vagy visszapár­tolnak? Másképpen: miért ne menné­nek busszal?- Ezt a gyorsvonat-ügyet szinte lehe­tetlen megoldani. A szerelvény tizenöt­húsz percet tölt a határállomáson, amíg az útlevél- és vámvizsgálat le nem zaj­lik, nem lehet mozgatni, tehát nem le­het kocsit sem tolni rá. Egyébként fizi­kailag sem lehet, mert nincs mozdo­nyunk, vasárnap a tartalék gép Hatvan­ban van. A kocsikkal is baj van: néhány „mezei” termes kocsit még csak lehetne keríteni, ám azokat 1500 voltos váltó­árammal kell fűteni - a gyorsvonatot Zólyomtól Hatvanig továbbító szlovák Skoda mozdony pedig 3000 volttal fűt és egyenárammal. Ez nyáron nem len­ne gond, de a fűtési idényben igen.- Van még egy megoldás: lépjen ki öt kocsival a vonat Magyarországról, jöj­jön vissza ugyanannyival, s akkor nem kell rátenni semmit.- Olyan kocsi, ami nemzetközi forga­lomra is alkalmas, szűkén van. A kocsi­mennyiség kérdése az érdekelt vas­utakkal való megállapodás eredménye.- Akkor minden marad a régiben?- Ha a csomópont vasutasain múlik, nem. De nem rajtuk múlik. * * * Melléklet az utolsó mondatokhoz: a most érvényes menetrend tervezetét az év elején - mint mindig - véleményez­ték az állomásfőnökök. Salgótarján- külsőről sok más mellett a következő­ket írták: „Az 5820., 5823. számú vonatok Pásztóig való közlekedése fölösleges. Vagy végig közlekedjen, vagy semeddig (...)” A két vonat most „végig”, tehát Salgótarjánig és Salgótarjántól közleke­dik, reggel és délután, az utóbbi mente­sítheti a délután négy előtt induló se­besvonatot. A többi észrevétel: „Továbbra sem lá­tunk olyan közvetlen eljutási lehetősé­get Nógrád megye székhelyéről frekven­tált üdülőhelyek felé, mint biztosítottak egyéb átlós vonatoknál és más megye- székhelyről (...) Gyöngyösről, Egerből és Salgótarjánból egy 4-4 kocsis siókból egy ilyen vonat nagyon megélne, mert sok a csoportos utazás. A helyi SZÉK (Személyszállítási Értékesítési Köz­pont) szorgalmasan szervezi a vasúti csoportos utazásokat, csak mire ezek a vonatok Hatvanba érnek, már zsúfoltak. (A vonat) menetrendváltozástól au­gusztus 30-ig nem csak hétvégéken élne meg, ha­nem naponta. (...)” „5829., 5809., 5839. számú vonatok közleked­tetése a hajnali órákban kihasználatlan. Az 5829. és az 5809. számú vona­tok helyett egy mindenhol megálló személyvonat közlekedjen, mely csatla­kozzon a S 5007. számú vonathoz Hatvanban (Budapestre).” „A térség gazdaság ne­hézségei ellenére is van még olyan üzem, ahol a dolgozók há­rom műszakban dolgoznak - ezeknek a munkavállalóknak a bejárását is bizto­sítani kellene Hatvan felől (...) és visz- szafelé” „(...) Salgótarjánból Budapestre (...) közvetlen vonatoknak 5.30-5.45 körüli tervezése megfontolandó, mert ezzel Bu­dapest elérhető 7.30-7.45-re, 9.45-10.00 óra már késő. Ezzel él is a Nógrád Volán, mert kihasználja ezt az üres időt és 5.00 óra és 7.00 óra között négy járatot indít Budapestre, melyekre már napokkal előtte nem lehet helyet biztosítani. ” „Kérem mindezek jóindulatú elbírá­lását és szeretnénk, hogy az eddig szor­galmasan tett észrevételeinkből valami megvalósításra kerülne a térség érdeké­ben. ” Joggal merül fel a kérdés, mi történt a levél elküldése óta. Nos, közvetlen el­jutási lehetőség frekventált üdülőhe­lyekre nincs. Az összevonásra javasolt vonatok továbbra is járnak külön-kü- lön. A munkába jutással kapcsolatban konkrétan megnevezett járatok nem közlekednek minden nap - az első közvetlen gyorsvonat pedig Budapest­re 9 óra 42 perckor érkezik... S. J. F. Megállapodás a lovak országos nyilvántartásáról Alma, az aknamezőföid-kofa Együttműködési szerződést írt alá pénteken a Magyar Lóte­nyésztő és Lovassport Szövetség (MLLSZ) elnöke, Boros Imre tárca nélküli miniszter és Neszmélyi Károly, az Országos Me­zőgazdasági Minősítő Intézet főigazgatója a Loinform számí­tógépes informatikai rendszer működtetéséről. Aknamezőföldet árul Szarajevó főpiacán egy boszniai művésznő. Alma Suljevic nem éppen földhözragadt ötlete azonban szó szerint földhöz ragadt. 10,20,30 és 50 kilogrammos „kiszerelésben”, any­jával közösen varrt zsákokban árulja az aknamezőföldet. A Loinform a lovak országos egységes törzskönyvezési, azo­nosítási és nyilvántartási rend­szere. A rendszer lehetővé teszi az ország lóállományának eukonform nyilvántartását. Az informatikai rendszer töb­bek között arra szolgál, hogy minden tenyészállat lehetőleg mielőbb nyilvántartásba kerül­jön. Az adatbázis és az adat­szolgáltatás mechanizmusa már harmonizált az Európai Unió e területre vonatkozó sza­bályaival. Á kialakított informatikai rendszer hálózatszerű: az or­szág tenyésztő egyesületei, az adatszolgáltatók és a felügyelők valamennyien kapcsolódnak a rendszerhez. Az adatbázisból a tenyészállatokról mind a histo­rikus, mind az azonnali adatok lehívhatók, valamint a nyilván­tartás tartalmazza a sportered­ményeket is. A rendszer ki- fejlesztéséhez a Földművelés- ügyi és Vidékfejlesztési Mi­nisztérium mintegy 40 millió forinttal járult hozzá összesen. A Loinform működtetése éven­te 10-20 millió forintba kerül majd. A működtetési költségek 70-80 százalékát szintén az ag­rártárca állja. A portéka garantáltan „aknafree”, mivel aknáktól már megtisztított mezőkről szárma­zik. A művésznő 20 márkáért ad egy zsáknyit. Suljevic nem csinál üzleti titkot abból, hogy az első nap nem tolongott hosszú sor „standja” előtt, de azután csak- csak akadtak vevők, és eddig 500 márkányi bevételre tett szert egyetlen volt aknamezőből. Ak- namezőföld-kofáskodásában egyébként nem annyira a meg­gazdagodás vezérli, mint a figye­lem felhívása a számtalan aknára, amelyet az 1992-95 közötti hábo­rú óta még mindig rejteget a bosz­niai föld. A daytoni megállapodás alap­ján Bosznia-Hercegovina két terü­letre osztódott: az egyik a szerbe­ké, a másikon pedig a muszlimok és a horvátok osztozkodhatnak. Utóbbiak azonban sohasem alkot­tak valódi egységet, és mivel to­vábbra is „idegenkednek” egy­mástól, így inkább három entitás­ról lehet beszélni. Mindezt kipel­lengérezve, Alma Suljevic új „nemzeti” térképet készített, ame­lyen négy entitás van: a hár om et­nikai csoport mellett negyedik­ként az aknák miatt legveszélye­sebb zóna-rendszer. A térképek­ből az aknamezőföldes, zsákokra is ragaszt, és áruját pontos ter­mékleírással látja el: „Származási ország: Negyedik Entitás (valahol Európában) Területe: 6500 km2 Lakossága: 0 (nulla) Fővárosa: Aláaknázva" A művésznő mindezt feltette az internetre is, és eredetileg csupán elektronikus úton akart akname­zőföldet árulni. Csakhogy Boszni­ában még nincs internetes vásár­lási rendszer... ■ India: bevarrták a kígyók száját Tejet itatnak a kiéheztetett hüllőkkel a hívő hinduk Bevarrt szájú kígyók százait kobozták el vadvédelmi illetékesek Indiában annak az ünnepnek az előestéjén, amelyen az embe­rek tejjel itatják a kígyókat. A kígyóknak a tejre nemigen fáj a (méreg) foguk, de a hin­duk mégis beléjük erőltetik a nedűt, mivel szentnek tartják őket. A tejtől aztán a kí­gyók jobb esetben hasmenést kapnak,,rosz- szabb esetben pedig megfulladnak. Általá­ban csak pár nappal élik túl az ünnepséget, amelyet egyébként a hinduk az ő tisztele­tükre tartanak. Hogy valamelyest mégis megjöjjön a kígyók kedve a tejiváshoz, elfo- góik már jóval az ünnep előtt - a legjobb szakács az éhség alapon - éheztetni kezdik a hüllőket. Ennek a legbiztosabb módja, hogy bevarrják a szájukat. Hogy még bizto­sabban ne okozhassanak emberhalált, a kí­gyóknak - melyek között a legtöbb a kobra - kinyomják a méregmirigyét is. Ilyen bevarrt szájú, és kinyomott mé- regmirigyű, "hatástalanított" kígyóból fog­lalt le az idei ünnep előtt az indiai vadvé­delmi hatóság több százat. Bár Indiában a vadvédelmi törvény megsértői hat hónap­tól két év börtönre is ítélhetők, letartózta­tásuk után általában már másnap szélnek eresztik őket a rendőrségről. Aki Hatvan felől érkezik, először ezt látja a külső pályaudvarból _ ia szerző felvételei) Képünk illusztráció, nem a salgótarjáni vonalon készült

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents