Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-31 / 204. szám

2. OLDAL BALASSAGYARMAT ÉS TÉRSÉGE 2000. AUGUSZTUS 31., CSÜTÖRTÖK Patvarci patakpart: épül a szabadidő park A platánfáivá megnevezés is megillető Patvarcot, miután az önkormányzat a millenniumi évben kétszázat telepített a fa­lu központjában e fafajból. Mos újabb különlegességgel rukkolnak ki: egy hónap múl­va átadják a szabadidő parkot. Romantikus környezetet, a te­lepülés szélén lévő pincesor és a Fekete-víz partja közé ékelődő te­rületet szemelték ki az önkor­mányzat tagjai a szabadidő park kialakításához. A hozzávetőleg 1500 négyzetméteres területen helyet kap egy szadtéri színpad is, amely alkalmas lesz a térségi települések nyári rendezvényei­nek megtartására is. Különféle szabadidős tevékenységekhez, szórakozáshoz szükséges épít­ményekkel - bográcsolás, sza- lonnasütés - is ellátják a teret, de legfontosabbnak a gyerekek ját­szási lehetőségeinek megterem­tését tekintik. A szabadtéri játék már készülőben, fából építi maga a polgármester, aki egyébként a tervezője is a kompozíciónak, amely várjelleget öltve áll az ap­róságok rendelkezésére október 8-tól. Akkor, a millenniumi zász­ló átadásakor vehetik majd bir­tokba, mint minden egyebet is a jelentős eseményt követően, amikor a falu lakossága egész na­pos szórakozással töltheti az új parkban az idejét. Meg is érdem­lik, hiszen, mint Gajdos Pál pol­gármester elmondta, magánsze­mélyek is hozzájárultak anyag­gal a kialakításához. A szabadidő park azért is fontos a falunak, mert művelődési intézménye nincs. Mohorai millennium Zászlóátadás, vaddisznópörkölt, Gengszterek, Öregfiúk, kultúra Kétnapos ünnepségsorozattal tisztelgett Mohora a millenni­um előtt. Augusztus 18-án a sport- és a játékos vetélkedők jegyében telt el a focipályán. Ragyogó napsütésben rúgták a bőrt a kispályás labdarúgó bajnokság résztvevői, akik között a kislegénykorú Gengszterek és az Öregfiúk is pályára léptek a Balassagyarmatról érkezett vendégcsapattal egyetemben. a balassagyarmati Hegedűs pék­ség által sütött finom, új kenye­ret, melyet a megjelentek között szétosztottak. A délutáni kulturális progra­mok Nagy Pál rajztanár kiállítá­Nagy sikere volt a palacsinta evésnek, amelynek első díja pa­lacsinta volt, amelyre már csak hab volt a madzagon lógó cso­koládé evése. Mindezeket kicsit lerázhatta a zsákba futás és a ke­rékpáros ügyességi verseny. Közben közel kétszáz kiló vad­disznóhúsból készült a pörkölt, amelyet Gulyás Géza főszakács- kodása mellett Gömör László és Bálint Miklós főzött. Mintegy négyszáz főre főz­tek, és az előkészítésben volt mit tenni az asszonyoknak. Krumpli hegyeket pucolt Antoni Józsefné és a polgármester neje, Fajcsik Józsefné is. A vidám ze­nét a Csaba diszkó szolgáltatta a sötétedésig, amikor Katczen- bach Csaba harmonikája vett át a vezénylést. Mulatott is a társa­ság hajnalig. Másnap reggel a balassagyar­mati rézfúvósok pattogó zenéje figyelmeztette az utcák lakóit, hogy a millenniumi zászlóát­adás napját és a nagymisét el ne felejtsék. Gyűlt is szépen a nép az evangélikus templom előtti térségbe, ahonnan aztán szép menetben elindultak a római katolikus templomba. Népi öltö­zetű fiatalok és asszonyok ve­zették a sort, amelyben Fajcsik József polgármester és Magyar József alpolgármester mellett ott voltak a hivatalos meghívottak és kíséretükben a falu apraja- nagyja. A millenniumi ünnepi istentiszteletet és a szentmisét Ipolyi Károly plébános és a Mohoráról elszármazott Béla Csaba atya tartották, akik mel­lett jelen volt és áldást osztott Blatniczky János Dániel evangé­likus lelkész. A mise fényét a budapesti Mustármag együttes csodás éneke, zenéje színesítet­te. A sportcsarnokban folytató­dott az ünnepi program, ame­lyet Fábiánné Boros Beáta, a he­lyi művelődési egyesült elnöke vezetett le. A versek elhangzása után Fajcsik József polgármester köszöntötte a vendégeket és a falu lakóit. Kiemelte, hogy Mohora történelmének feljegy­zésre méltó szakaszát éli, mely­ben az infrastruktúra kialakítá­sában már csak a környező tele­pülésekkel közösen megvalósí­tandó csatornahálózat kiépítése van hátra. Az ünnepi beszédet dr. Ke­mény Attila a környezetvédelmi minisztérium helyettes államtit­kára tartotta. Szólt arról, hogy az elmúlt tíz évben soha nem lá­tott fejlődést érhettek meg a kis­falvak, példázva, hogy az ország vezetése kiemelten kezeli a vi­dékfejlesztés fontos ügyét. Ke­mény Attila átadta a kormány által küldött millenniumi zász­lót Mohora polgármesterének és Gubola Zsolt jegyzőnek. A zász­ló szalagját Balázs Istvánná zászlóanya kötötte fel. Ezután került sor a Nógrád megyei mil­lenniumi zászló átadására, me­lyet a megyei önkormányzat fel­hívásával egyetemben Tőzsér Zsolt, a megyei közgyűlés alel- nöke adott át a Mohorát képvi­selő Fajcsik József polgármes­ternek. Ezután az önkormány­zat területén működő római ka­tolikus és evangélikus egyházak vezetői megszentelték és megál­dották a millenniumi zászlót és sának megnyitásával kezdődtek. Pribeli Györgyi iskolaigazgató a képzőművész méltatásában ki­emelte, hogy alkotásai Moho­ráról, az itteni emberekről a vi­dék szépségéről szólnak. Ke­mény Attila államtitkár meghív­ta Nagy Pált, hogy a Környezet- védelmi Minisztériumba is állít­sa ki képeit, amelyet a művész látható örömmel elfogadott. A falu lakóinak közös jó ebédjé­hez szólt a nóta, aztán már a szórakoztató műsoroké volt a terep. A helyi gyermek előadók műsorában Polóny Adrienn nép­dalokat énekelt, Odor Dániel no­vellát adott elő. Nagy sikere volt az óvodások Szent Anna-napi köszöntőjének, melyet Benkó Tibomé és Csók Tünde óvónők tanítottak be. A szandai dudá­sok népdalcsokrát a közönség is énekelte és tetszéssel hallgatták a szügyi Kiss Szilvia szólóéne­kes műsorát. A jó hangulatot fo­kozták a Tóth Tibor és társulata által előadott örökzöld operett slágerek, melyek után a Gaál trió hajnalig húzta a talp alá va­lót az utcabálon, amelyet a kör­zeti rendőrség és a mohorai pol­gárőrség biztosított. Hogyan tovább, távfűtés? Példaértékű változások Balassagyarmaton Érdekes lehet más települések lakótelepein élők számára a balassagyarmati távfűtés kor­szerűsítésére irányuló törek­vés. Az önkormányzat számára komoly kihívást jelent a mint­egy ezer családot és számos közintézményt érintő távfűtés dolgának mindenki számára megnyugtatóan történő rende­zése. Ennek egyik megoldása­ként kezdték meg a tárgyaláso­kat a Bio Hő KfL-vel, amely az erdőgazdaságok fahulladékát hasznosítaná a kórház körze­tében létesítendő égető műben. A jelek szerint az elképzelés előkészítése történhetett volna gondosabban is, mert az érintett lakásokban élők a kellő tájékozta­tás hiányában kiszolgáltatottnak érzik magukat a zsebüket érintő kérdésben. Már azt is különösnek tartják, hogy az önkormányzat a kazánházak birtokosaként lépett fel, elfeledve, hogy azokat valami­kor az OTP a lakások árába beépí­tette és a vásárlók megfizették. A megyei hőszolgáltató vállalat meg­alakulásakor egy tollvonással vette át a város a kazánházakat és azóta saját tulajdonaként kezeli őket, minden újabb vállalkozásban. Nem is lenne baj, ha a régi rend­szerből örökölt feladatban igazán az ésszerűségre és a lakossági ér­dekek figyelembevételére töreked­tek volna az egymást váltó önkor­mányzatok, de azok nem találták az igazi megoldást az ország más településeihez hasonlóan. Háborogtak a távfűtésben ér­dekeltek a Városüzemeltetési Kft. szolgáltatási módja, a magas fű­tésdíj miatt és a rájuk erőltetett gázközműfejlesztési hozzájárulás mértékét is vitatták, am, Den ké­sőbb pert is nyertek az önkor­mányzattal szemben. Akkor azt ígérte a városvezetés, hogy a jog­talanul befizetett tőkét visszakap­ják a távfűtésben érintettek és a kamatokat a korszerűsítésre adja meg. Ez az ígéret remélhetőleg még áll, és abban is reményked­nek az emberek, hogy az évek so­rán fizetett fűtésdíjuk felújítási alapot képező része rendelkezés­re áll az esetleges korszerűsítések­hez sok homály fedi a biohőre va­ló átállást. Többek között úgy tű­nik, hogy az ezer lakás valami­lyen formában viselheti a kórház, a Dózsa iskola és más intézmé­nyek fűtési pazarlásait, ami igaz­ságtalan és megkérdőjelezi a rendszer létjogosultságát. Azt mondják az érintettek, hogy már megint a fejük fölött döntöttek. Akadnak, akik megpróbálnak tá­jékozódni az ügyben, amit az ön- kormányzat szerintük elmulasz­tott. Vannak, főleg a Dózsa utcai kazánházhoz tartozók, akik a Né­met panelhitel megnyerésében látnák a megoldást. Ezt az egy­mást váltó önkormányzatok nem használták ki, pedig az országban találhatók rá jó példák. Ennek ér­dekében tájékozódtak Bélapátfal­ván és Dunaföldváron, ahol egye­di fűtésre álltak át a lakások, ame­lyet a Takarékszövetkezet által bonyolított német hitelből oldot­tak meg. Olcsóbb is lett és nem terheli az ügy tovább a mindenko­ri önkormányzatot. Mások, mint az Arany János utcai kazánház­hoz tartozók többségükben azt vallják, hogy a rendszerük a lakó- közösségnek vissza adva olcsób­ban és takarékosabban fűtene. A Bio Hő helyszíni bejárást ígért Szentendrén, de eddig nem törte magát az ügyben. Pedig az idő sürget, mert a tervek szerint a táv­fűtés ügyében szeptember 14-én dönt a testület. Annak érdekében, hogy minél több információ ke­rülhessen az asztalukra, köztük a polgárok véleménye is, Majdán Béla testületi tag, aki távfűtéses la­kástulajdonosként is érintett az ügyben újabb megbeszélést kez­deményezett a közös képviselők számára. Ezt a találkozót augusz­tus 31-én, ma 18 órakor tartják a művelődési központban és min­den közös képviselőnek érdeke a megjelenés. Ezen minden bizony­nyal szóba kerül a gázközmű- vagyonból jött és még ezután re­mélhető pénzek sorsa, amely la­kosság pénztárcáját is soványítot- ta a megvalósítás idején. Ebből juthatott volna, juthatna a távfűtés korszerűsítésére. Az ügyben érdekeltek remélik, hogy bár közeleg a fűtési idény, az ön- kormányzat meggondoltan, de­mokratikusan, a lakosság vélemé­nyét is meghallgatva dönt a távfű­tés kérdésben. SZABÓ ENDRE Szülőföldünk titkai - Régen elporladt hősök tisztelete A millennium évében, nyilván a jó szervezés eredményeként egyre-másra tapasztaljuk, hogy az ország településein az em­berek között olyan jelenségek érzékelhetők, amelyek arra engednek következtetni, hogy az eddig tapasztalt nemzeti fá­sultságot valami eleven, éltető erő mozgatta meg, és nagy ér­deklődés indult e neves esztendő emléksorozatának prog­ramja iránt. Jóleső érzés látni, hogyan újulnak meg történel­mi emlékhelyeink, hogyan igyekszik a legkisebb falu is fel­kutatni és az ünnep középpontjába állítani történetének bár­mily apró mozzanatát is, ha azzal bővítheti az ünnep tartal­mát, emelheti fényét. De vajon lehet-e újat monda­ni a múltról amatőrként? Meg lehet-e közelíteni évszázadok­kal vagy akárcsak évtizedekkel ezelőtti eseményeket lokálpatri­ótaként úgy, hogy azok sokak számára máig ható élménnyé váljanak? Balassagyarmaton, Nógrád megye hajdani székhelyén vá­laszt kaphatunk ezekre a kérdé­sekre. A városháza homlokzatán új felirat díszeleg: Civitas Fortis- sima. Jelentése: a legbátrabb vá­ros. A rendszerváltás óta egyre többen ismerik e kitüntető cím eredetét. Negyvenöt éven át hallgatni kellett arról, hogy 1919. január 29-én a város la­kossága - akkor egyedülálló módon - kiverte a betolakodó cseh intervenciós csapatokat, és ezzel nagy darab magyar földet mentett meg a haza számára. Mert - ahogyan ezt egy korabeli cseh nyelvű térképvázlat bizo­nyítja a magyar határ - „lecsú­szott” volna a Vác-Gyöngyös- Sátoraljaújhely vonalra. Január 29. immár Balassa­gyarmat saját ünnepe. Van-e ha­tásosabb és látványosabb bizo­nyítéka az ünnep jogosságának, mint az a márványtábla, mely eredeti feliratával a hajdani hő­sök nevét és tetteit hirdetve arc­cal a falnak fordítva hallgatott negyvenöt éven át? Most régi dicsőségében ra­gyog. Civitas Fortissima újraé­ledt. Érdekes történet. Aki elme­séli, a Civitas Fortissima Kör örökös díszelnöke, a 91. évében járó Kamarás József, mindenki Józsi bácsija, aki kisdiákként maga is átélte az emlékezetes eseményeket. Sokat dolgozott azért, hogy szeretett városa újra ünnepelni merje nagyapái hős­tettét. Rejtélyek, titkok, értékek. Te­le van velük a történelem. Józsi bácsit mindig is érdekelték. Nem a nagyvilági, a nagybetűs történelem, hanem a helyi, a bejárható, megtapasztalható, kikutatható. Itt van például a közeli Drégely várának romja. A Börzsöny egyik legszebb kirán­dulóhelye, vad romantikája megejti a látogatót. Nincs feltár­va, az idő és a természet egyre többet hódít meg belőle. Él azonban az Arany János balla­dájában is megénekelt legenda: Szondi Györgyöt, a hős várkapi­tányt a várral szemközti he­gyen, az Aranygombon temet­ték el. Vajon hol lehet a sírja? Józsi bácsi szerint meg lehetne találni. A Civitas Fortissima kör tagjai azonosultak a gondolattal és úgy döntöttek, hogy mindent megtesznek annak érdekében, hogy Szondi György sírját meg­találják, a régészek figyelmét er­re irányítsák. Ahogyan rejtélyt oldana meg az a régész is, aki Drégely vár kútját feltárná. Józsi bácsi kiter­jedt levelezéséből származó adatok szerint 93 méter mély a kút, melynek szájától 8-10 mé­terre alagút indul a Babat-hegy vagy az Ipoly irányába. Józsi bácsi honismereti munkájában ez a hegy igen nevezetessé vált. Először csak a tövében található Hont-Tsitári kápolna foglalkoz­tatta, ahová gyakran járnak bú­csúsok és egyéni imádkozók is. A kápolna körül hármas forrás van, melynek gyógyító erőt tu­lajdonítanak, különösen szem- betegségekre. A hagyomány szerint a kápolna belsejében az oltár fölött álló Magyarok Nagy­asszonya szobrot egy vakságá­ból meggyógyult pásztorfiú fa­ragta hálából. Több Mária szo­bor jelzi, hogy itt a Mária kul­tusz ma is él. A búcsúsok sok sajátos történetet, éneket, imát fűznek egy-egy szoborhoz. A zarándokok között akadt egy asszony, aki azt javasolta Józsi bácsinak, nézze meg ala­posabban a közeli Babat-hegyi rókalyukat, ott valami rejtély van. Geológusok segítségével sikerült megtisztítani a „róka­lyukat”, s feltárult a valódi rej­tély: egy 90 méter hosszú alag­út az agyagos földbe vágva. Embermagasságú és -szé­lességű, nem lehetetlen, hogy Drégely várával áll összekötte­tésben. Ide azonban szakember kell, pénz kell. Addig is Józsi bácsi és az ügyet támogató kör­nyékbeli szervezetek kőből és vasból készült erős kaput emel­tettek az alagút bejáratához. Szondi-alagút néven ismerik azóta is errefelé. A szájhagyo­mány azt tartja: van itt egy nagy terem, ide bújtak el a kör­nyék lakói a tatár vagy a török elől. Ez a titok is megfejtésre vár. Börzsöny titkait a Varga-tó legendája is gazdagítja. A láto­gató ma már csak a kiszáradt medrét láthatja parányi víz­esésének nyomaival, amit a víz­zel telt tó annak idején kivájt. A lehulló víz a földön árkot ásott magának és az árkot mederré alakította, így kis patak keletke­zett. Kiszáradt medre az Ipolyig vezet. A lokálpatrióták szerint újjá lehetne éleszteni a kiszá­radt tavat, ha kitisztítanák eltö- mődött forrásait. Mire volna ez jó? Hogy a Drégelyt aranyért el­áruló varga legendája, akit Ali basa arannyal kitömve a tóba dobatott, ne enyésszen el a tó kiszáradásával. Aki keres, talál. A kutatót minden érdekli, ami témájával kapcsolatos, Józsi bácsi hírt ka­pott, hogy a szlovákiai Nagyfö- démesen Szondi György sze­mélyére vonatkozó értékes ada­tok találhatók. Orvos barátja, aki szlovákiai magyar, elvitte a nagyfödémesi római katolikus templom parókiájára, ahol a História domusban egy latin nyelvű történetet találtak, mely Szondi György utolsó éjszaká­járól szól. Az írás sok más törté­neti személlyel is foglalkozik, és olyan adatokat közöl, me­lyek értékeléséhez a latin nyel­vet jól ismerő szakember szük­séges. Az sincs kizárva - mond­ja Józsi bácsi -, hogy a téma, Kamarás József ■ bár benne sok valódi egyházi személy is szerepel, a legendák világába tartozik. Szondi sze­mélye megérdemelné, hogy a kérdést világosan lássuk. Mi tartja elevenen az érdek­lődést rég elporladt hősök iránt? Mitől olyan fontos meg­fejteni rég beomlott alagutak titkát? Visszaállítani egy város önbecsülését? Sok szépen hangzó választ adhatnánk. A szülőföld hálás a szeretetért. Kamarás József tavaly óta Ba­lassagyarmat díszpolgára. ZOMBORI BÉLÁMÉ Pillanatkép a nagy mohorai népünnepélyről

Next

/
Thumbnails
Contents