Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-21 / 195. szám
2000. AUGUSZTUS 21., HÉTFŐ MOZAIK Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal A „Vashölgy” esténként felragyog Minden este, amikor Párizsra leszáll az éj, ünnepi ruhát ölt az Eif- fel-torony - idén még szebbet, mint eddig. Az eredmény lemérhető: sokkal többen kíváncsiak rá. A „Vashölgy” - ahogy a párizsiak szeretetteljesen nevezik - óránkén egyszer felragyog és tíz percen át csillogó fényárban úszik. Az egyesek által kissé gúnyosan briliánsokkal kirakott Eiffel-toronyként emlegetett fényshow először tavaly szilveszter éjszakáján volt látható, világszerte 2 milliárd ember gyönyörködött benne a tévéközvetítés révén. Azóta minden este emberek ezrei gyűlnek össze a torony előtti Trocadero téren. A turistabuszok városnéző körútját úgy tervezik, hogy kellő időben ott legyenek a fénydíszek kigyulladásakor. Feltűnően sok külföldi rendszámú autó gyűlik össze Párizs egyik fő közlekedési útján, a hatalmas acélszer- kezet lábainál, hogy lassított sebességgel haladjon tova. Az üzemeltető társaságnak megérte az ezredfordulós beruházás: január óta 20 százalékkal növekedett az éjszaki látogatók száma, még éjfélkor is ott tolongnak a felső szinteken. ínyenceknek, akik finom bor mellett zsenge kacsamellet szeretnének fogyasztani a második szinten lévő étteremben, némi türelemmel kell lenniük: a Párizsra nyíló káprázatos kilátása miatt nagybecsű Jules Verne étterem december közepéig foglalt. Christian Mantei, a párizsi idegenforgalmi iroda főnöke szerint Párizs biztosan nyert a kivilágítással. Szép lenne, ha ez az év elteltével is tovább folytatódna - jegyezte meg. Erről azonban az üzemeltető társaság a siker ellenére hallani sem akar. Az izzólámpák ezreinek élettartama nem lépi túl az egy évet. Kicserélésük túlságosan drága lenne. Ezért azt tervezik, hogy a fénydíszeket a „2000-re” feliratú világító táblával együtt 2001 január 1-jétől leszerelik. Csupán a jó 300 méteres építmény csúcsáról Párizst pásztázó lézersugár maradhat. A Szajna- parti torony, amelyet évente hatmillió ember látogat, az ezredfordulóra még egy - egyelőre titokban tartott - látványosságot tartogat. Az építményt, amelyet Gustave Eiffel terve alapján 1889-ben a párizsi világkiállítás és a francia forradalom száz éves évfordulója alkalmából mintegy 18 ezer alkatrészből és 2,5 millió szegecsből szereltek össze, a becslések szerint eddig több mint 185 millió látogató kereste fel. A felavatásakor sokat vitatott, többször is lebontás fenyegette A alakú építmény egyre kedveltebb lesz újszerű vendégek körében is: éjszakánként ejtőernyősök osonnak a felső szintekre, hogy a torlaszokon átmászva a mélybe ugorjának. A megszigorított biztonsági intézkedések ellenére az elmúlt hetekben és hónapokban csak nőtt az ilyen kalandorok száma. Ha földet értek, legtöbbször csupán a rendőrség dorgálása és némi pénzbírság várt rájuk. Nem az ugrásért, hanem azért, mert megsértették a szigorú előírást: fűre lépni tilos. Kalandos úton a felfedező portréja Hosszú vita a tulajdonjog körül A canberrai nemzeti portrégaléria 3,18 millió amerikai dollárért - a legnagyobb összegért, amelyet ausztrál múzeum műtárgyért valaha is fizetett - vásárolta meg a világhírű angol felfedező, James Cook egy 1782-ben készült portréját. A kép, John Welber alkotása, az elmúlt héten érkezett Londonból Sydneybe, ahol John Howard miniszterelnök a napokban leplezi le. A festmény több mint százötven éven át brit tengerészek jótékonysági társaságának birtokában volt. Amikor a Sotheby's aukciós ház 1983-ban Melbourne-ban elárverezte, egy londoni műkereskedő, bizonyos Angela Nevill vásárolta meg az időközben csődbe ment ausztrál üzletember, Alan Bond számlájára. A Sydney Morning Herald értesülése szerint 1994-ben Angela Nevill megpróbálta eladni a portrét az ausztrál nemzeti galériának, de az adásvétel nem jött létre, mert nem tudták megnyugtatóan tisztázni a műalkotás tulajdonjogát. 1996-ban Richard England, az Alan Bond tulajdonát képező társaságok felszámoló biztosa Angela Nevill irodájában egy bőröndben talált rá a képre. Három éven át közösen próbálták eladni a portrét, miután tisztázták a tulajdonjog kérdését - írta az AFP. James Cook brit hajós, akit minden idők egyik legnagyobb felfedezőjének tartanak, 1770-ben felfedezte Új-Zélandot, majd Ausztrália keleti partvidékét is. ________________p L ehet-e csángóul tanulni? Két héttel az iskolakezdés előtt a Csángóföldön, a romániai Bákó megyében még mindig tisztázatlan, hogy tanulhatják-e, vagy sem anyanyelvűket, a magyar nyelvet azok a csángó gyermekek, akiknek a szülei hivatalosan, a törvényes előírásoknak megfelelően kérték ezt - írta pénteki számában a Romániai Magyar Szó. A lap szerint a Bákó megyei tanügyi hatóság nem tudja - vagy nem akarja - tisztázni a kérdést, holott a román alkotmány előírja, az oktatási törvény pedig megerősíti, hogy Romániában minden állampolgárnak joga van az anyanyelvét tanulni. - A Bákó megyei illetékesek ma is azon elmélkednek, hogy ki kicsoda Romániában, magyar-e, vagy nem magyar a csángó. A fő tanfelügyelőnőnek nem az a gondja, hogy abban a négy Bákó megyei faluban, ahol a szülők a magyar anyanyelvi oktatás bevezetését kérték, eleget tegyen e jogos és törvényes kérésnek, hanem azzal foglalkozik, hogy minél több kifogást hozzon fel - írta a lap. Az eddigi tárgyalások, egyeztetések semmilyen eredményre nem vezettek. A csángó szervezetek képviselői és a szülők négy Bákó megyei faluban Pusztinán, Lészpeden, Klézsében és Somoskán - kérték, hogy gyerekeik magyar nyelvet tanulhassanak. A pusztinai iskola igazgatónője ugyanakkor nemzetiségi igazolást kért a kérelmezőktől, s akiknek nem volt ilyen, azokat visszautasította azon címen, hogy ők nem magyar nemzetiségűek. - A tanfelügyelőség szerint nem lesz jó az anyanyelv tantárgyként való bevezetése, mert akkor vizsgázni kell belőle az általános iskolát záró vizsgán; legyen az inkább csak választott tantárgy. A hatóságok ezzel is el akarják rémíteni az anyanyelv oktatásától az amúgy is félénk, illetve különböző bizonyítványokkal megfélemlített szülőket, miközben azokban az iskolákban, ahol az oktatatás nem folyik anyanyelven, ott az iskolára és a szülőkre van bízva, hogy eldöntsék, záróvizsga tárgya legyen-e vagy sem az anyanyelv - hangsúlyozta a lap. „Én tollal fejezem be” Százötven éve halt meg Honoré de Balzac Másfél évszázaddal ezelőtt, 1850. augusztus 18-án halt meg Honoré de Balzac francia író. Tours-ban született 1799. május 20-án. A család eredeti nevét - Balssa - az író apja franciásította Balzacra, s a nemesi származást jelző „de” szócskát is ő ragasztotta hozzá. Balzac nyolctól tizennégy éves koráig bennlakó diák volt az oratoriánusok vendome-i kollégiumában. 1814-ben családja Párizsba költözött, ő továbbra is internátusbán élt. Középiskolai tanulmányainak végeztével jogot hallgatott, egy ügyvédi irodában gyakornokoskodott, s bejárt a Sorbonne irodalomtörténeti előadásaira. 1819-ben félbehagyta a jogászi pályát és bejelentette szüleinek, hogy író akar lenni. Apja beleegyezett, hogy két évig az új hivatásra készüljön. Beköltözött egy párizsi padlásszobába, s emberfeletti erőfeszítéssel tanult, jegyzeteket készített, egyéniségét formálta. Éjszaka dolgozott, nappalait a szomszédos könyvtárban töltötte, időnként rossz munkásruhába öltözve a külvárosokat járta, élményanyagot gyűjtve. Két év után különböző álneveken (Lord R'Hoone, Horace de Saint- Aubin) közepes értékű regényeket kezdett írni, gyorsan és nagy mennyiségben. Huszonhat évesen megunván a pénzt és sikert nem hozó irodalmat, merész üzleti vállalkozásba kezdett: nyomdát vásárolt, könyveket adott ki, de csődbe jutott, családját is magával rántotta. Ez a csapás egész életén át nyomon kísérte: folyton bujkálnia kellett a hitelezők elől, álnéven élt, s ami irodalmi szempontból fontosabb: felismerte, hogy a berendezkedő kapitalista társadalom fő mozgatója a pénz. 1829-ben megírta a „Huhogók” című történeti regényét, melynek kedvező fogadtatása megerősítette új hitében, hogy eredményt, elismerést és dicsőséget csak nagy művektől várhat. Szobájában szeme elé egy kis Napóleon-szobrot helyezett, s talapzatára jól látható betűkkel írta:- Amit ő karddal kezdett, én tollal fejezem be. Ekkoriban alakult ki elgondolása, amit tizenkét év múlva „Emberi színjáték” összefoglaló cím alatt valósított meg. Korai regényeiben az egyén, a társadalom és a világegyetem viszonyát szerette volna érzékletessé tenni, így írta meg a „Szamárbőr”-t (1831) és a „Filozófiai elbeszélé- sek”-et (1831). A társasági életben is érvényesülni akart: költekezőén élt, dandy-módon öltözködött, a legmagasabb körökhöz tartozó nőkkel (D'Abrantes hercegnővel, De Castries márkinővel) kezdett szerelmi viszonyt. 1832 végén lelkes levelet kapott Eveline Hanska lengyel grófnőtől, Henryk Rzewuski regényíró húgától, akivel később Svájcban találkozott, majd hosszú, szenvedélyes szerelmi levelezést folytatott. Balzac szüntelenül alkotott, évente öt-hat regényt írt. Ez a tempó és az alaposság, amivel műveit gondozta, sajátos életformát kívánt. Este nyolckor lefeküdt, de éjfélkor felkelt, barátkámzsájában íróasztala mellé ült és dolgozott egyfolytában tizenkét órát, néha többet is. Munka közben töméntelen feketekávét fogyasztott, rengeteget dohányzóit. Élni nem ért rá máskor, mint a néhány délutáni órában, amely szabadon maradt. Lelkében elmosódtak a valóság és a regényeiben megteremtett világ határai: számos legenda szól arról, hogyan tévesztette össze regényalakjait élő emberekkel, úgy beszélt róluk, mintha csakugyan élnének és mindenki ismerné őket. A Goriot apó (1834) megjelenése újabb fordulatot hozott, ettől kezdve tűntek fel regényeiben a későbbi Emberi színjáték középponti alakjai, s vált véglegessé a nagy szándék: bemutatni az egész francia társadalmat, minden rétegét, minden foglalkozási ágát, minden vidékét, jellegzetes képviselőiben. Balzac mintegy másfélszáz regényt látott maga előtt, s ezeket három különböző nagyságú csoportra és több alcsoportra tagolta. Továbbra is öt-hat regényt írt évente, köztük olyan remekműveket, mint az Eugénie Grandet (1833), a César Birotteau (1837), az Elveszett illúziók (1837-43), a Kurtizánok tündöklése és nyomorúsága (1839-47). Sokáig keresett átfogó címet az óriási műnek: egy ideig Társadalmi tanulmányokra gondolt, majd 1841-ben, mikor már több mint kilencven regény kész volt, választotta az Emberi színjáték címet, hangsúlyozva az ellentétet Dante trilógiájával. 1842-ben jelentek meg első ízben összegyűjtve és rendszerező elvek szerint csoportosítva az Emberi színjáték addig elkészült darabjai. Balzac úgy tervezte, hogy a további ötven regényt, amit még a Színjátékba szánt, nyolc-tíz év alatt készíti el. Lázas és termékeny munkája közben több utazást tett Oroszországban, Németországban. Közben voltak kalandjai is, például Visconti grófnővel, sőt újabb, balul végződő üzleti ügyekbe is belekeveredett, színdarabokkal is próbálkozott - sikertelenül. 1848-ban Párizsban érte a forradalom: nemzetgyűlési képviselő szeretett volna lenni, de csúfosan megbukott. 1849-ben jelöltette magát a Francia Akadémia tagjai sorába, ám a negyven „halhatatlan” közül mindössze Victor Hugo és Lamartine szavazott rá. 1850- ben, súlyos betegen, az ukrajnai Bergyicsevben feleségül vette Hanska grófnét, akinek kezét már 1841-ben, annak megözvegyülésekor megkérte. Párizsba csak meghalni tért haza: 1850. augusztus 18-án, ötvenegy éves korában halt meg hashártyagyulladásban. Sírjánál a Pere Lachaise temetőben Victor Hugo mondott gyászbeszédet. Graffititárlat Van, aki szereti, s van, aki nem kedveli, sőt kifejezetten ellenzi, ha az épületek falain rajzok jelennek meg. Egyeseknek az a véleményük, hogy ezek lehetnek éppen esztétikusak is, s változatosabbá tehetik a környezetet. Salgótarjánban, a Madách Imre Gimnázium galériájában tanári továbbképzés keretében augusztus 24-én, csütörtökön 14 órakor nyílik egy olyan tárlat, amelyet a falrajzokból állítottak össze. A tanévet kezdő diákoknak bizonyára ismerős lesz a műfaj. Négy évszázados hajóorrszobor Oroszlánt ábrázoló, közel 400 éves hajóorrszobrot sodort partra a víz egy sarkvidéki norvég szigeten. A hideg klímának köszönhetően szinte teljes épségben maradt fenn az óriási faszobor, amely valószínűleg egy szerencsétlenül járt bálnavadászhajó orrát díszítette. A négyméteres figurát takarítómunkások találták a Spitzbergákhoz tartozó kicsiny Karls Forland herceg-sziget partján írta a Reuters az Aftenposten című oslói lapra hivatkozva. Az 1600-as évek elején évente mintegy 40 - főleg brit és holland - hajó indult a Spitzbergákra, hogy bálnára vadásszon a Jeges-tengeren. A hajók egy része elsüllyedt, a legénység pedig odaveszett a jéghideg vízben. Nem tudni, hogy hívták a hajót, amelynek orrán a faoroszlán ékeskedett. A szobrot egyelőre a Spitzbergák székhelyére, Longyearbyenbe szállították. Göncz-darab németül New Yorkban Göncz Árpád „Magyar Médeia” című darabját mutatja be egy német társulat a szerdán kezdődő „New York-i nemzetközi peremszínház-fesztiválon”. A „New York International Fringe Festival” nevű rendezvényt idén negyedik alkalommal tartják meg, és - mint az eseménysor elnevezése is utal a „Broadway-n túlontúl”, illetve jelképesen általában is a már „beérkezett színházak” v „ágának peremén található, ma még kevéssé ismert színházi közösségekre - olyan színpadi (prózai és zenés, illetve tánc-) társulatok mutatkoznak be az e szempontból nagyon igényes és elkényeztetett New York-i közönségnek, amelyeket ígéretes, „feljövőben levő” társulatnak tekintenek. Ilyen peremszínház-feszti- válokat más amerikai városokban - Seattle-ben, Chicagóban, Minneapolis/St. Paul ikervárosban, Houstonban, Orlandóban és San Franciscóban - is tartanak. Az augusztus 16 és 27 között zajló New York-i „Fringe”-en 17 amerikai szövetségi államból, valamint 12 külföldi országból lépnek fel társulatok, 175 produkcióval. A németországi Ulm város „Theater in der Westentasche” nevű színtársulata ötször adja elő - természetesen német nyelven - a tisztségéből nemrég távozott magyar köztársasági elnök leggyakrabban játszott darabját, a „Magyar Médeiá”-t. Úszó színház a Moldván Bár még csak néhány napja bocsátották vízre, gyakorlatilag már szeptember végéig elkeltek a jegyek Prága - és tán Európa - egyetlen úszó színházában, amelyet Milos Forman világhírű cseh filmrendező két fia üzemeltet a Moldván. A két Forman iker - Matej és Peti - elképzelésének megvalósítására egy régi uszályt bérelt ki és alakított át színházzá. A Tajemstvi (Titok) névre keresztelt, mintegy hetven méter hosszú hajó fedélzetén színpadot és százhetven férőhelyes nézőteret alakítottak ki. Augusztus elejétől esténként két és fél órás vidám, zenés-táncos mesejátékkal szórakoztatják az érdeklődőket, akikből nincs hiány. Eddig minden egyes előadás telt ház, azaz pontosabban telt hajó előtt ment, belépőjegyeket már csak szeptember végére kapni. A hajó belsejében jól ellátott bár üzemel, ahol a nézők felfrissülhetnek, éhüket, szomjukat olthatják. A premieren Milos Forman is megjelent, s megdicsérte fiait ötletükért. A késő este kezdődő előadások idején a hajó a Moldván úszik, így a nézők a cseh metropolis esti díszvilágítását is megcsodálhatják. Az úszó színház, tekintettel arra, hogy a mesejáték, bár cseh nyelven adják elő, idegenek számára is érthető, napokon belül kedvelt idegenforgalmi látványosság is lett. A belépődíj - 200 korona, azaz mintegy 1400 forint - prágai méretekben olcsónak számít. - ■ Minden ember muzikális A lipcsei Max Planck Intézet neuropszichológiai kutatásokkal foglalkozó munkatársai újabban arra a megállapításra jutottak, hogy minden ember muzikális. Szerintük a nem muzikálisnak vélt emberek is igen nagy érzékenységgel rendelkeznek a zene iránt - közölte a napokban Münchenben a Max Planck Társaság. A kutatók megállapítása szerint minden egyes ember agyveleje nyüvánvalóan alapvető zenei ismerettel rendelkezik és hasonló módon dolgozza fel a zenét és a nyelvet. Az emberi agy automatikusan felhasználja a zenei ismereteket - állapította meg Stefan Kölsch lipcsei tudós. Ez bizonyítást nyert a kísérleti alanyok fején végzett elektiofiziológiai mérések révén. Valamennyinél azt bizonyították az idegreagálások, hogy tudat alatt egyértelműen felismerték a hamis hangokat. A zene eredetileg kommunikációs eszköz volt és az is maradt - hangsúlyozta Kölsch, és hozzáfűzte: - Ritmusok, melódia és bizonyos hangszínek segítségével beszélünk, és ezek mind zenei fogalmak. A kutató további kísérletek segítségével megállapította, hogy az agyban a beszédközpontot zenével is stimulálni lehet. A legtöbb kutató ugyanis eddig azt hitte, hogy ez csak szavak útján lehetséges. Ezeknek a kutatásoknak eredményei a jövőben a gyógyászatban is felhasználhatók lesznek, például beszédhibás gyerekeken alkalmazott zenei terápia révén. Kómába esett betegeken végzett megfelelő zenei vizsgálatokkal ugyancsak megállapítható lesz, hogy a páciensnek milyen agyfunkciói működőké- pesek még. _________________■
