Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-19 / 194. szám
2000. AUGUSZTUS 19., SZOMBAT MAGAZIN Nógrád Megyei Hírlap - 9. oldal ÜNNEPI Milyen közel enged magához a fa? Államalapítónkról faragott szoboróriást a rimóci fiú Ő maga különös ötvözete a jelenének bizonytalanságait magabiztosan kezelő állástalannak és a művészi érzékenységű ifjú alkotónak. Huszonöt évéből tízet, tizenkettőt a fák közelségében töltött, s fához értését ezalatt úgy kifinomította, hogy ma képes belelátni a tölgybe, nyárba, az öreg vadkörtébe, szürkés háncsán át a törzse szívébe. Eleinte kezdetleges szerszámokkal nyúlt hozzájuk, de már maga készíti az eszközeit. nak, amelyek kivitelezése temérdek pénzbe kerülne... - mondja önmagát megmosolyogva Balázs, akinek persze, hogy olyan barátai vannak, mint például az az idős férfi, aki gyakran termel, szállít tűzifát. S aki a kezdet kezA méreteiben is bámulatos, tavaly augusztus 20-ra elkészült Szent István szobrának az iskolában találták meg a megfelelő nagyságú helyet. A két méter negyven centiméter magas, faragott mű „teste” nem is olyan régen, eleven nyárfaóriás volt a helyi sportpálya közelében. Olyan hatalmas, hogy nem tudták feldarabolni. Kanyó Balázs szemet vetett rá, aztán pénzt gyűjtött, hogy megvegye, s végül egy váratlan fordulattal a birtokába került a gyökérhez közeli részén száznegyven centis átmérőjű rendkívüliség. Darus kocsi kellett, hogy elvigyék Kossuth úti házuk udvarára, ahol a fához építették meg a műhelyt... Itt formálódott királyszoborrá a nyár, a 20-i ünnepséget megelőző két hét előtt még a munkahelyét is feladta a fiatalember, bár - mint megjegyzi - egyébként is otthagyta volna. A rimóci amatőr alkotók bemutatkozása végül szeptemberre csúszott, de Balázs nem az az ember, akit az ilyen dolgok túlságosan foglalkoztatnának, bántanának. Sokkal inkább az, aki folyton- folyvást az alap, az anyag beszerzésén töri a fejét... A pénzszerzés szüksége mellett számára ez a legerősebb indíttatás olyankor is, ha fakitermelés miatt megy ki a határba, (ami igen gyakran megesik) s akkor is, ha olyan álmokat szövöget, amelyek a távoli AfrikáAz alkotó és a mű ról, a zöld rengetegről, az őserdők „ezerkarú” facsodáiról szólnak.- Amikor az erdőn vagyok, hanyatt fekve csak a fákat figyelem, azon töprengek, egészen lehetetlen helyekről, hogyan lehetne elszállítani egyiket vagy a másikat. Olyan ötleteim támaddetén elsőként javasolta a fiúnak, hogy ne a kemény tölggyel bajlódjon, hár- sat, égert szerezzen. Abban az időben volt ez, amikor az egész alakos Artúr király szobrát csinálta. Tűzifából a törzset, fejet, a felső végtagokat cseresznyéből. Erre az otthonuk előszobájában strázsáló darabra ma úgy néz megalkotója, mint egy kezdetleges ■ munkára, ~~ amelytől minden újabb munkával távolabb és távolabb kerül. Hasonló viszonyban van a nővérének ajándékozott, szintén teljes alakos, a bibliai Évát és a kígyót ábrázoló kompozícióval. A telefonasztalnak készült sellőszob- ra megrendelésre készült, a metszetnek tűnő Vergődés című faképét viszont láthatóan jobban kedveli, (ezzel pályázaton vett részt) mert a szenvedő testeket ábrázoló tollrajz felülete látni engedi azt is, mit tud az anyag: nem létező dimenziókat sejtet, s ezzel kifejezőbbé teszi a táblaképet. Balázs és a fák nagy utat tettek már meg a kezdetek óta, s bár a jövőjének zálogát ismerni véli, s abban is határozott, mivel szeretné fiatalsága éveit tölteni, furcsa mód' képes önironizálva bölcselkedni: - Nem tudom - talán jobb lett volna, ha nem történik meg ez velem - szólal meg, miután elmeséli, mikor és hogyan vált nyilvánvalóvá a fához való erős kötődése. Az épületasztalos fiatalember éppen otthon lábadozott azokban a hetekben:- Fájt a lábam, tél volt, rossz idő, kellett valami mozgás, lementem a pincébe gyújtóst hasogatni. A vékony darabokból aztán nem csak gyújtós lett: először késnyeleket, majd emberi fejeket formázó darabokat farigcsáltam. Aztán nekifogtam az egész alakos faragványoknak. Olyan ez, mint a kábítószer: fafüggő lettem... Domborművek és egy félig sem kész indiánszobor várja a jövőt a pinceműhelyében, de Kanyó Balázs a millenniumra is gondolt: a terveit már megrajzolta egy kétszárnyas ajtónak, díszei a magyar történelem meghatározó eseményeit felsorakoztató domborművek lennének. Elgondolása szerint a toknak tölgy és fenyő, a kazettáknak dió-, cseresznyefa volna jó. MIHALIK JÚLIA „Gizella királyné” Gizella királynéról szóló gazdagon illusztrált, reprezentatív könyvet mutattak be Veszprémben, a királynék városában.- Államalapító királyunk felesége, Gizella vitathatatlan nagysága történelmünknek, s kivételes szerencsénk, hogy az ő városában élhetünk - jelentette ki a könyv bemutatóján Asztalos István, Veszprém alpolgármestere. Koszta László, Szent István korának kutatója, a szegedi bölcsészkar tanára, a könyv társszerkesztője a bemutató kapcsán elmondta: István és a bajor hercegnő Gizella házasságával ismerték el az Árpádokat európai uralkodó családnak. Gizella Magyarországra jövetelével önálló érseki tartományt kapott az ország, missziós papok érkeztek, s a pápa is elismerte a magyar államot. Gizella pedig Veszprémben püspökséget hozott létre, s nemcsak feleség volt, hanem társa is Istvánnak az államszervezésben - hangsúlyozta a professzor. Gizella ma is ugyanazt a szerepet tölti be, mint ezer esztendővel ezelőtt, nevezetesen: Nyugat-Euró- pához köti Magyarországot - mondta. A tudós kutató utalt arra is, hogy a magyar történetírás adós még egy átfogó Gizella-mo- nográfiával, de remélhetően a most elkészült kötet annak elő- hangja lehet - hangsúlyozta. A „Gizella királyné” című könyv mindössze ezer példányban készült, a veszprémi Vár Ucca 17 elnevezésű kiadó gondozásában. A kötet főszerkesztője, a Veszprémben élő Géczy János költő, író. Kódextárlat a Széchenyiben Négy órakor nyílt az a millenniumi kiállítás az Országos Széchenyi Könyvtárban, amely a „Három kódex” címet viseli és amely a középkori magyar könyvészet és kultúra fejlettségéről tesz meglepő tanúbizonyságot. Az első kódex az úgynevezett Admonti Biblia, amely a XII. században már járt Magyarországon. A bencés rend őrizte és használta. A második kódex talán a legismertebb. A XIV. századi Anjou legendárium. Ebben tűnt fel először az Árpád-házi szentek képi ábrázolása. A nagy meglepetést a harmadik kódex, Nagylőcsei Orbán egri püspök zsoltáros könyve tartogatta. A restaurálás során kiderült ugyanis, hogy kötéstáblája ugyanabból a műhelyből származik, ahonnan Mátyás király híres Corvinái. Eddig úgy tartották, csak a királyi udvar számára dolgozott a könyvkötőmester, de ezek szerint máshonnan, egyes püspökségekből is akadt megrendelő. Ez pedig a XV. századbeli pezsgő kulturális életre utal. Monoki István, a Széchenyi könyvtár főigazgatója szerint a könyvek azt bizonyítják, hogy akkoriban Magyarország még naprakészen követte Európa szellemi áramlatait. A megkésettség csak a XVII. században kezdődött. Augusztus 20. története Fesztivál a békés együttélés jegyében A 2000. év a rendkívüli rendezvények éve, amiknek az a céljuk, hogy nagyobb hangsúlyt helyezzünk az önálló létünk szempontjából meghatározó értékekre, a népünk történelmét, kultúráját és nyelvét őrző örökségre. Az egyik legrégibb magyar ünnepnap augusztus 20.: Szent István király napja, a keresztény magyar állam- alapítás, a magyar állam ezeréves folytonosságának emléknapja. Uralkodása idején I. István augusztus 15- ét, Nagyboldogasszony napját avatta ünneppé, ekkorra hívta össze Fehérvárra a királyi tanácsot és tartotta a törvénynapokat. István e napon is halt meg, 1038-ban. Az ünnepi dátumot Szent László király tette át augusztus 20-ra, mert 1083-ban ezen a napon emelték oltárra I. István relikviáit a székesfehérvári bazilikában, ami a szentté avatásával volt egyenértékű. Nagy Lajos uralkodásától kezdve augusztus 20. egyházi ünnepként élt tovább. István kultusza ugyan bajor és német városokban, valamint Namurben és Monte Cassinóban is elterjedt, de az egyetemes egyház nevében csak 1686-ban XI. Ince pápa nyilvánította szentté. A pápa elrendelte, hogy Buda vára töröktől való visszafoglalásának évfordulóján évente emlékezzen meg az egész katolikus világ Szent István ünnepéről, amelyet az egyház augusztus 16-án tart. 1771-ben XIV. Benedek pápa csökkentette az egyházi ünnepek számát, s a Szent István- nap is kimaradt az ünnepek sorából. Mária Terézia ugyanakkor elrendelte a Szent István- nap megtartását, sőt azt nemzeti ünnepként a naptárakba is felvétette. 1771-ben ő hozatta Bécsbe, majd Budára a Szent Jobbot, amelyet ez időtől körmenetben vittek végig a városon augusztus 20-án. Az 1848-as szabadságharc leverése után hosszú ideig nem tarthatták meg a nemzeti ünnepet, s először 1860-ban ünnepelhették meg ezt a napot, amely országszerte nemzeti tüntetéssé vált. A kiegyezést követően visszanyerte régi fényét az ünnep: 1891-ben Ferenc József az ipari munkások számára is munkaszüneti nappá nyilvánította, 1895-ben pedig a belügyminiszter elrendelte a középületek címeres zászlóval történő fellobogózását. A két világháború között ez kiegészült a Szent István-i (Trianon előtti) Magyarország visszaállításának össznemzeti célkitűzésére való folyamatos emlékeztetéssel. István ereklyéjét a Szent Koronával együtt a II. világháború végén a nyilasok Nyugatra menekítették. A Szent Jobbot 1945. augusztus 18-án hozták vissza Ausztriából Budapestre, s 1947- ig ismét szereplője volt a Szent István-napi ünnepnek. Augusztus 20-a 1945-ig nemzeti ünnep volt, ezután ezt eltörölték, de egyházi ünnepként még 1947-ig ünnepelhették nyüvánosan. A szocialista rendszer számára az ünnep vallási és nemzeti tartalma miatt nem volt vállalható, tartalmilag megújították. Először az új kenyér ünnepének nevezték el, majd az új alkotmány hatályba lépését, 1949. augusztus 20-ra időzítették. 1950-ben az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete a népköz- társaság ünnepévé is nyilvánította. A rendszerváltozás óta, 1989-től ismét a régi tradícióknak megfelelően rendezik meg a Szent Jobb-körmenetet. Szent István ünnepének igazi rehabilitációja csak 1991-ben történt meg: az első szabad választáson létrejött Országgyűlés 1991. március 5-i döntése a nemzeti ünnepek - március 15., augusztus 20., október 23. - közül Szent István napját emelte a Magyar Köztársaság hivatalos állami ünnepe rangjára. Műkincsek „meséi” „Európa közepe 1000 körül” címmel nyílik a Magyar Nemzeti Múzeumban szombaton az a magyar, cseh, lengyel, német és szlovák összefogással született kiállítás, amelyet az Európa Tanács saját hivatalos rendezvényének nyilvánított. A kiállítást beharangozó sajtótájékoztatón elhangzott: a német kezdeményezésre létrejött kiállítás apropóját a XX-XXI. századi Európát jellemző egyesülési törekvés szolgáltatta. Azok az országok, amelyek ma, az ezredforduló idején egységes kultúrkörbe tartozásukat kívánják hangsúlyozni, jórészt egy évezreddel ezelőtt jöttek létre. A Magyar Nemzeti Múzeumban mintegy 1500 négyzetméteren megrendezett tárlat 950-től 1050-ig mutatja be a közép-európai eseményeket. A kiállításra 120 külföldi és hazai intézmény, összesen mintegy 38 milliárd forint értékű műtárgyat juttatott el a Magyar Nemzeti Múzeumba. A kiállítást november 26-ig láthatja a magyar közönség, ezt követően Krakkóban, Mann- heimben, Berlinben és Prágában lesz látható. A tárlat magyarországi bemutatója mintegy 100 millió forintba kerül, a költségeket a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma állta. A gazdag anyag a Nemzeti Múzeumban 17 termet foglal el. A műkincsek „mesélnek” többek között a magyarok és szlávok Nyugat és Bizánc közötti életéről, a közép-európai változásokról. A kiállítás látogatói képet kaphatnak Cseh-, Magyar- és Lengyelország kialakulásáról, vagy például a római császárság megújulásának ünnepléséről is. Az Európa Tanács vándorkiállítása elsőként Budapesten nyithatja meg kapuit. A kiállítást Mádl Ferenc köztársasági elnök és Walter Schwimmer, az Európa Tanács főtitkára nyitja meg. A július 26-31-ig zajlott, immár ötödik alkalommal megrendezésre került nógrádi folklórfesztivál is a saját kultúránkhoz kötődő érzelmek tudatosítása jegyében fogant és a Nógrád megyével határos Szlovákiával történő közös kapcsolat megteremtését, elmélyítését is szolgálta. A fesztivál programjai a közös kultúra és tradíció jeleként a történelmi Nógrád megye területén, magyar és szlovák helyszíneken egyaránt bemutatásra kerültek. Szlovákiában magyarországi szlovák nemzetiségű és magyar együttesek, míg Magyar- országon szlovákiai magyar nemzetiségi csoportok és szlovák együttesek léptek pódiumra. A rendezvény főszervezője a Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai Intézet volt, amellyel a losonci és a nagykürtösi művelődési központok is együttműködtek. A főszervező intézet munkatársát, a fesztivál igazgatóját, dr. Egyedné Baránek Ruzsenkát kértük meg, hogy készítsen számvetést, foglalja ösz- sze, miben látja a rendezvény jelentőségét.- A millennium évében intézetünk is maradandó élményt nyújtó, rendkívüli rendezvényt kívánt produkálni, ezért is lett ilyen nagy hatókörű: a fesztivál 46 együttessel, 14 helyszínen, 5 napon át zajlott. Megrendezésének apropóját a Szlovákiával történő közös kapcsolat megteremtése jelentette, a műsorok a nemzetek és nemzetiségek közötti békés együttélést tükrözték. A határon innen és túl élőket összeköti a közös sors, a nyelvünk és kultúránk, ezért a programsorozat vérkeringésébe a történelmi Nógrád megye területének helyszíneit is bekapcsoltuk. A szlovák rész ilyen nagyszabású rendezvénynek még nem adott otthont, így az ottani szervezők nagy örömmel és rendkívül készségesen fogadták a fesztiválhoz történő csatlakozásra kérő felhívásunkat. A losonci múzeum néprajzi kiállítása igazán ünnepélyes pillanatokat szerzett az odalátogatók számára, de ugyanúgy jelképes tartalommal bírt a külföldi és magyar csoportok találkozásának helyet adó Europiknik, amelyhez egy csodálatos környezet, a somoskői vár biztosította a tökéletes miliőt. Az együttesek az „Isten áld meg ezt a Földet és annak minden nemzetét” kezdetű dalnak a szellemében találtak egymásra, barátságok köttettek, kapcsolatok formálódtak. Ez az esemény egyedülálló, máshol nem tapasztalható különlegesség a fesztiválok sorában. A nyitórendezvény helyszínének meghatározásakor természetesen nem véletlenül esett a választásunk Somoskőre: erre a napra biztosították a magyar-szlovák határ átjárhatóságát, útlevéllel minden érdeklődő „meghódíthatta” a jelenleg csak Szlovákia felől látogatható várat. Az esemény egyik vendégeként üdvözölhettük körünkben a szlovák nagykövetet, aki az ügy fontosságára való tekintettel lépéseket tesz majd az idegenforgalmi szezonban történő határnyitás megvalósítása érdekében. Az Euro- pikniknek ez is az egyik nem titkolt szándéka, üzenete. A helyszínként a fesztiválhoz csatlakozó települések sok munkát fektettek be a rendezvény sikeres lebonyolítása érdekében, nagy szeretettel fogadták a csoportokat és bizonyították, milyen is a tökéletes nógrádi vendégszeretet. Az önkormányzatok és a szervezetek közötti összefogás rendkívül fontos, hiszen egy kis településnek nagy programot nem áll módjában megvalósítani, hacsak nincs nagyobb hatósugarú együttműködés. A nógrádi folklórfesztivál programsorozata a kisebb településeknek is lehetőséget nyújt a megmutatkozásra. Az ötnapos időtartam az idegen- forgalmi prioritásoknak is igyekszik eleget tenni, hiszen a rendezvény tálcán kínálja a vendégéjszaka-szám növelésének lehetőségét is. Nógrád megyében 23 településen élnek szlovák nemzetiségű lakosok, akik a magyar nép örökségéhez kötődnek ugyan, de érthető módon a saját kultúrájukhoz is mély érzelmek kötik őket. A folklórfesztiválnak több olyan program is része, amely önálló eseményként is nagy számú közönséget vonz: a nemzetiségi találkozó, a magyarországi szlovákok országos fesztiválja és az össznemzetiségi fesztivál, melyek a nemzetiségi kultúra ápolását hivatottak szolgálni. Az idén Hollókőn megrendezésre kerülő gyermek-néptáncantoló- gia pedig a megyei gyermeknéptánccsoportok megmérettetésének színtere. A Nógrád megyei program keretén belül a legnagyobb tehertétel Bánkra hárult, ahol több ezres közönség volt részese az itt fellépő valamennyi csoport fergeteges zárótáncának. A hangulatot a csodálatos környezet, a tóba beékelődő vízi színpad, a táncosok mozdulatainak árnyékát visszatükröző sejtelmes természetes megvilágítás, a felállított fáklyák fénye csak tovább fokozta. A közönség szinte együtt ropta a táncosokkal. TÖZSÉR ANETT
