Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-19 / 194. szám
Faragó Zoltán: T £ R P j Á Ó Trópusi forróság a lápon Sorozatunk jubileuma Ma: a századik megjelenés Mozdulatlanul pihen a levegő az ipolyszögi égerláp felett. A legkisebb szellő sem borzolja a füzek és az égerek koronáját, a rekkenő augusztusi forróság pedig szinte rátelepszik az ember agyára, a torkát kiszárítja, a hátát pedig megiz- zasztja. Nem elég ennyi kellemetlenség: bőrére pókhálók tapadnak, lábát kúszónövények indái húzzák amerre kedvük tartja, a levelek alól pedig sikerül felverni néhány szúnyogot is... Ennyi kellemetlenség mellett egyetlen dárfiókák régen kirepültek, az anyányi gólyafiak is csak búcsúzni járnak vissza a fészkeikre, meg persze az utolsó magyarországi éjszakáikat töltik ott közülük néhá- nyan. A sárgarigók már el is indultak messze délre, a fecskék kis csapatokban üldögélnek a villanydrótokon - sokan közülük a nádasokba járnak éjszakázni - a cinegék pedig nagy, akár hat-hét fajból is álló vegyes csapatokban járják az erdőket és a kerteket, táplálékuk után kutatva... Kidőlt a vénséges, félig száraz fűzfa a láp szélén öröm akad: a lápra nem lehet rámenni, mert jelentős része víz alatt áll még most is. Mi rejtőzik a növényekkel dúsan benőtt terület alatt? Lehet, hogy csak térdig ér az iszap, de az is, hogy egy emeletes házat is nyomtalanul elnyelne pár óra alatt - már ha az emeletes házaknak lenne olyan rossz szokásuk, hogy bármerre is sétálgatnak. Azt tehát, hogy hol és milyen mély a láp, valószínűleg senki nem tudja, kipróbálni meg nem tanácsos. Lehet, hogy régebben voltak a vidéken olyan csíkászok, madártojásgyűjtők, réti méhészek, akik ismertek sáros, nehezen követhető csapásokat a láp belsejébe, amelyeken még magas vízállás esetén is el lehetett tón- lódni valahogy, de ma már nem nagyon van miért a vizenyős terület mélyére merészkedni. Még szerencse: az élővilágnak addig jó, amíg békén hagyják. Persze augusztusban már nem lehet olyan sok kárt okozni: az idei maA lápon, szépséges színfoltként a zöld sásszőnyeg egyes részein, a réti füzény rózsaszínű, nagy virágfürtjei emelkednek környezetük fölé. A méteresnél is nagyobb mocsári növények olyan szépek, hogy akármelyik ház körüli kertnek a díszére válnának, csak éppen megfelelő, vizes környezet kell nekik. Ahol egy-egy pocsolyaszerű kis vízfelület látható, úszónövények tenyésznek: a békatutaj nevű faj fehér virágai magasra emelik fejecskéjüket, s arasznyira a levelek felett pompáznak. Békát nem látok napozni rajtuk, pedig arról kapták a nevüket, hogy a ku- ruttyolók szívesen üldögélnek a viszonylag nagy, szív alakú leveleken. Egy helyen a nyílfű dugja ki egy levelét a vízből: a formája pontosan olyan, mint egy középkori szakállas nyílhegynek, de legalább háromujjnyi széles. Sokfelé úszik a vízen békatutaj is, a vízlevezető árkok valamivel mélyebb vizében pedig egy helyen a vízitök gömb alakú, sárga virága nyújtózkodik az ég felé. Néhány helyen a káka nagy, kard alakú levelei is magasra nyúlnak, de buzogányt, bármennyire is figyeltem, egyetlen egyet sem láttam. Hirtelen valami ismerős hang szólal meg az egyik sásos rét felett: hrüp-hrüp-hrüp, mondja egy gyurgyalag. Egy másik felel neki, azután felbukkan egy harmadik és egy negyedik is. Mozdulatlanul állok a víz szélén, bár tisztában vagyok azzal, hogy a tarkabarka madarak sokkal jobban látnak engem, mint én őket. Nem tudom, hogy a mozdulatlanság teszi-e, de egyikük éppen elém röppen le egy vénséges, a tetején már kiszáradóban lévő fűzfa koronájába: legfeljebb tíz-tizenkét méterre van. A Akadnak persze lassú fajok is: ezek általában kicsinyek és törékenyek, röptűk inkább csapongó. A gyurgyalagoknak mindenesetre bőséges lakomát kínálnak. A madárvüág eleven ékszere megunja végül a várakozást, elröppen a fűz száraz ágáról. Fordul egyet a levegőben - talán éppen elkapott valamilyen repülő rovart - azután a láp egy másik sásos rétje felé veszi az irányt társaival együtt. Egymásnak jelző hrüp- hrüp-jeik igen messzire elhallatszanak. Nem olyan sokára, talán már ezekben a napokban elhagyják ők is a költőterületeiket, de az utolsó, átvonuló példányokat sokszor még szeptember utolsó harmadában is megfigyelheti a szerencsés madarász. A láp sással benőtt része felett egyetlen számycsapás nélkül viSásos rét az égerlápon fényképezőgép alapoptikájának túl nagy a távolság, ellenfényben is van, de szabad szemmel a trópusi színpompájú, kék-sárga- narancssárga-vörösbarna tollruha jól látható. Az én madaram nyugodtan üldögél egy jó darabig, a másik három pedig a sásos felett repkedve vadászgat, alighanem az itt igencsak nagy számban előforduló szitakötőkre. Látok is néhányat ezekből az igen gyors, nagy termetű ragadozó rovarokból: van közöttük olyan sebes röptű, hogy még a színét sem lehet megállapítani a másodperc tört része alatt, amíg elzúg az ember orra előtt. toriázott át egy egerészölyv, s csak akkor legyintette meg a levegőt széles szárnyaival, amikor a távolabb eső égerfák fölé ért. Ezen a részen a lábukat a vízben áztató égerek törzsét kúszónövények fonják be, amitől úgy tűnik, mintha a fa lombozata legalább megduplázta volna magát. A trópusi őserdőéhez hasonlít ez a növényzet. Persze ez illik a trópusi forró- sághoz és a kolibrik színpompájával vetekedő gyurgyalagok mellé. A nyár búcsúzik, ennek már ezer jele van. Ha az ősz beköszönt, a színpompa csak fokozódik majd... Rövid történet. A Terepjáró 1998. április 7-én látott először napvilágot, az akkoriban még A/4-es formátumú tévé-rádió műsormellékletben. Pontosan egy éven keresztül, 1999. március 30-ig jelent meg, s nemcsak Nógrádban, ha- ^ nem a Heves Megyei Hírlapban is. Ezután néhány hónapos szünet következett, majd szeptember 14-től újra indulhatott a sorozat, lapunk szombati számában. Tisztelt olvasóinknak, valamennyi természetkedvelőnek ezúton is köszönjük a kitüntető figyelmet, az alkalmanként érkező J J kérdéseket, felvetéseket, javaslatokat ötleteket. (F.Z.) A rácsodálkozás csodája ármilyen is az időjárás, akármelyik hónapot mutatja is a naptár, a természetben mindig található érdekesség, látni- és megcsodálnivaló. Akadnak persze jobb és rosszabb időszakok -azévszak és a pillanatnyi időjárás alapján az ember úgy is következtethet arra, hogy mit láthat a szabadban, ha ki sem teszi a lábát a szobából, - ha azonban rászánja magát egy sétám, egészen biztos, hogy mégis meglepetések sorozata éri! Aki fogott mára kezébe horgászbotot, vadászpuskát vagy akár lepkehálót, húzott túrabakancsot, járta az er- dőt-mezőt gombát keresve, gyógynövényt vagy vadgyümölcsöt gyűjtögetve, megpróbálta ftnyképező- géppel megörökíteni a természet ezer csodáját, szépségét, az köny- nyen megérti ezt. A természet kettős: egyszerre állandó es mégis mindig változó. A felhőjáték, a tél végétől nyár közepéig zengő madárdal, a behavazott erdő mesevilága, az évszázados faóriások múltból érkező üzenete, a vadvirágok pompás szirmai: mind az állandót jelentik, mert évről évre ugyanaz ismétlődik meg, - másrészt azonban mégis mindig minden másképpen történik, s kétszer ugyanaz az élmény nem élhető át! A szépség pedig ott rejtőzik a harmattal lepett pókhálón, a hal ezüstösen megvillanó, pikkelyes testén, a pillangó hímporos szárnyán, a fáról koppanva lehulló makk fényes-barna héján, a gomba kalapján, a csigaház kanyarulatain. Kevesen értékelik, de szép a csapkodó villám, a félelmetes szélvihar, a zúzmarával lepett gyommező, a békakuruttyolás, a szarvasbogár különös testfelépítése, a gólya kelepelése, a holló kor- rogása, az ölyv vijjogása vagy akár a pelék lompos, a mókuséhoz hasonló farka is... Mennyi apróság, s még csak szó sem esett az őszi lombok színpompájáról, a madarak tarka tollruhájáról, énekéről, légimutatványnak beillő röptétől, a gímszarvas futásáról, a mérsékelt égövi orchideák változatosságáról! De hát minden természeti szépség felsorolására kevés lenne egy vaskos könyv is... A körforgás tehát akár örök is lehetne, ha az ember nem rcúlna bele: Terepjáró című sorozamnk is arra szeretné felhívni a figyelmet, hogy vigyázzunk értékeinkre és legalább már jóvátehetetlen károkat ne okozzunk a földgolyó Nógrád nevű darabkáján. Ehíiez mindegyikünk hozzájárulhat valamivel, akár azzal is, ha nem taposunk el egy földigilisztái. A képzeletbeh pálmát azonban alighanem az a nógrádi természet- rajongó viszi el, s még a kárpótlási földárverések egyikén megvett egy rétet, ritka, védett növények tenyészhelyét, s azóta igyekszik ott fenntartani a szaporodásukhoz nélkülözhetetlen állapotokat. Teszi ezt egyszerű természetszeretetből - már amennyire egy ilyen cselekedetet egyszerűnek lehet nevezni. A pénz uralta mai világban létezik-e ennél nagyobb dolog... ? Két hónap korkülönbség: a bókoló bogáncs virágának változásai Bibié fészekalja a maconkai víztározó mellett ___________faragó zoltán felvételei P S t ______ D arázspók Légtornász imádkozósáska Kellemes látvány nyári forróság idejére: havas gyertyános bükkös a salgói vár alatt ■ Magányos rekettyefúz a Medves-tennsíkon, a háttérben a Szilvás-kő csúcsa______ ■ B árányfelhők a legelóerdő telett, Salgótarján, Vizslás és Bátonyterenye „hármashatárán’’ ■ PUbnatképek a természetről
