Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)

2000-08-02 / 179. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI K Ö R K É P PÁSZTÓ 2000. Augusztus 2., szerda Egy falu, egy nap, egy lap - Szente * Az oklevelekben 1391-ben szerepelt először a falu ne­ve, ami a „szent” szó származéka. 1416-ban a Kazai Kakas család birtokolta, 1472-ben a Szobi család, 1498-ben pedig Werbőczy István jogtudósé lett. Szentén a török 1562-ben 16 adóköteles háztartást írtak itt össze. 1598-ban Fánchy György volt a falu birtokosa, de ezután ismét török uralom követ­kezett. 1633-ban, amikor a falu a váci nahije része volt, mindössze két háztartással szerepelt a nyilvántartásban. 1715-ben 11 portát írtak itt össze. A falu római ka­tolikus temploma a középkorból származik. Tor­nya 1934-ben épült, ekkor kerültek elő a szentély fennmaradt ro­mán stílusú részletei. A feltevések szerint a többször átalakított templom elődje a XIII. század elején épült. F. Z. Múltidéző Játszótér, sportpálya Formálódik a faluközpont. Díszfákat és cserjéket telepítettek már, hozzávetőleg 150 ezer forint értékben, de foganatja is van, hogy megfogant az ültetvény! Ké­szül a játszótér is, most éppen a szabadtéri játszóalkalmatosságo­kat csinálják, s kik is mások, mint a helyi mesteremberek, akik már nem egyszer mutattak példát ösz- szefogásból. Akárcsak a többi fa­lulakó, akik szívesen jönnek ösz- sze egy-egy esemény kapcsán a futtbalpályán, s nem csak a jele­sebb sportrendezvényekre, mint legutóbb például a helyi sport­egyesület évadzárójára. Ad hoc jelleggel is, természetesen csalá­dostól, amikor még kikerülnek a kondérok is, hogy aki az aktív ki- kapcsolódás során megéhezett, ehessék a frissen készült „bográ­csosból” Építőkövek Szente faluvezetői nem csak bíznak abban, hogy a kis települé­sen életre kelthető a közösségi élet, hanem az ilyen irányú kezde­ményezések tapasztalataiból to­vábbi terveket is kovácsolhatnak. Puszta véletlen, hogy ez a „ková­csolás” egy helybeli Kovács nevé­hez kapcsolható: Kovács Marika a közösségi programok fő mozgató­ja. Ő az, akit művelődésszervező­ként foglalkoztat az önkormány­zat. Nincs könnyű dolga, mert lé­nyegében az alapoknál kezdte az építőkövek ügyes egymáshoz il­lesztését, de segít az alapelv, mi­szerint csakis az igényekhez iga­zodó rendezvényeket szervez­nek, s ezek családias jellegét te­szik hangsúlyossá. Ennek megfe­lelően hozták létre a gyermekóvó, gyerekeket foglalkoztató nyári napközit a kultúrházban, ez a ne­véhez illően egész szünidőre „szól,” megkönnyítve azoknak a családoknak a dolgát, ahol mind­két szülő dolgozik, s az óvodás vagy kisiskolás korú gyermeket nem tudják kire bízni. Kovács Marika közösségi mun­kájában jól kamatoztatja kapcso­latépítő képességét: idősebbel, fia­tallal, kisgyerekkel viszonylag könnyen helyezkedik azonos hul­lámhosszra. Tizennégy éve tört meg a hagyomány Különös karmester a sors: egy szentéi özvegyasszony fiatal korában mindig nagyon vágyott egy gyermekre. Most hetven­négy éves, s a testvére kilencéves unokája körökben nevelkedik. Három nemzedék él náluk egy fedél alatt. Wíík ■■»Amitox y.'i’. ,, < l/'iii1*^1^'***« ve Kovács Jánosné, Erzsi néni Kovács Jánosné, Erzsi néni alakja a falu közepén tűnik fel, fogja a kislány kezét, - a kicsi a nővére fiának gyermeke. A két idős ember örömét leli abban, hogy megoszthatják otthonukat az apával és a leánykával. Csen­des, már-már szinte kihalt az ut­ca, s az akácos közelében, kis emelkedőn áll a házuk. Kovácsné a gyerekkoráról me­sél. Nagy, de vajon meg- szépítő-e az időbeni tá­volság, amit gondolat­ban megtesz? Hét test­vér, napszámos édes­apa, tizenhárom éves korában már rá is ki­mért fizikai munka a legnehezebbjéből: a kis Erzsikének az aratókkal kellett tartani. Eszébe sem jutott el­lentmondani, zúgolódni emi­att. Tette a dol­gát, mert sok volt az éhes száj. A keményen munkálkodás aztán egész éle­tében végigkí­sérte. Kis nyug­díj, falusi nyu- ____■ galom, belső bé­ke a fizetség ér­te. Nyolcvan éves asz- szonytestvérével ma­napság is sokat dolgoz­nak a portán: 5-600 négyszögölnyi kertjük­ben bőven akad munka tavasztól késő őszig. E mellett Erzsi néni a fa­lu sekrestyése, harango- zója, de ehhez külön kis történet fűződik: tizen- A templom négy éve már, hogy nagyon kér­ték, vállalja el a teendőket. Szo­katlan volt a gondolat, mert ami­óta az eszét tudta, mindig férfit bíztak meg ezzel. A pontosság, a kedvesség az, amit ma ez a fel­adat megkíván, hiszen a haran­gok nyelve idelent, az okos szer­kezet nyomógombjaival, az óra­mű megbízhatóságával együtt dolgozik... Az elektromosság a mozgatórúgó. A kis konyhában Erzsi néni eligazítja a fejkendőjét, a kul­csért lép, zsebre teszi, hogy megnyissa a szentély ajtaját. fából faragott Madonnája Vonzó környezet csábítja az idegeneket Jószerével nincs is eladó ház a faluban, minden üresen ál­ló idegenek tulajdonába ke­rült, ahogy lakói elhunytak, s az örökösök sem tartottak rá igényt. Egy ugyan áll még a templom alatt, bár az önkor­mányzati tulajdonú, amely­ből amolyan vendégházat alakítanának, amennyiben lenne rá anyagi fedezet, ami pillanatnyilag nincs. Kedvelt vidéke a kirándulóknak a Cserhát lába körüli környék, Kétbodonytól, kisecsetiek szíve­sen keresik fel, s sokan le is tele­pednek errefelé. Szentén példá­ul - vélhetően csendes, nyu­godt, a békés pihenést szolgáló környezeti adottságai miatt -, 15-20 régi, úgynevezett paraszt­ház újult meg, új tulajdonosai által, akik az ország különböző pontjairól költöztek ide, leg­alábbis hétvégekre, de van por­tája helyben már egy német ze­netanár házaspárnak is, akik a nyarakat töltik itt szívesen. Ke­lendőek a házak, mert olcsók, s az önkormányzat bármennyire is ösztönözné, támogatná a he­lyi fiatalok itteni letelepedését, nem tudják itt tartani az ifjakat, mert az idegenek részéről na­gyobb a fizetőképesség. Az el­vándorlásban azonban az is sze­repet játszik, hogy helyben nincs munkalehetőség, így talán majd akkor fordulnak vissza a fiatalok, ha megvalósul az ön- kormányzati terv, a bogyósültet­vényre, szövetkezésre, hűtőház­építésre vonatkozóan. ___ ■ P ályázat a közjólétért Január l-jétől indult meg Szentén a falugondnoki szol­gáltatás. Ez összességében 3,268 milliós ráfordítással járt, amelyből 2,6 milliót a Szociális és Családügyi Mi­nisztériumtól kapott e célra, az önkormányzat. A helybe­lieket nem, de másokat meg­téveszthet, a falugondnok ne­ve ugyanis megegyezik a pol­gármesterével. Illés Gergelyt azonban nem rokoni, alkal­mazotti szálak fűzik az ön- kormányzathoz. A szolgálathoz tartozó egy nagy teljesítményű önjáró fű­nyíró is, amellyel a közterületek rendben tartását szolgálja, ter­mészetesen Illés úrral a nyergé­ben, mert kinézetre olyan, mint egy kis traktor. Az edédki- hordás már más járművel törté­nik, arra ott a mikrobusz, amelybe elfér az óvodásoknak és a szociális étkeztetésben ré­szesülők egyre bővülőbb köré­nek élelme. Az idősek elégedet­tek is a házhozszállítással, s ami nem mellékes, az edédek minő­ségével is, amiért Illés úr zsebe­li be a dicséretet, csak aztán to­vábbít a magyarnándori szaká­csoknak. Hetente kétszer jár gyógyszertárba, ám nem saját betegségére, a lakosságnak hordja a gyógyírt. Mindemel­lett, a két köz­munkással együtt minden szezoná­lis munkát végez ha kell buszváró­ba készít ülőkét, ároktisztításban vesz részt, hogy az esetlegesen nagy mennyiségű csapadékvíz gyorsabban hagyhassa el a te­lepülést, mint idáig, hogy gon­dozatlanok vol­tak a vízelveze­tők. Máskor Göd­re, úszótanfo­lyamra hordta az iskolásokat, s amikor délután négy felé vége a munkaidőnek, még marad némi energiája, hogy besegítsen felesé­gének a hízók el­látásába, s az egy hektárnyi föld művelésébe. A falugond­nok egyébként, amikor még nem az volt, munka­hely nélküli volt, mert az építőiparban eltöltött öt évet követően, a romhányi tsz sofőrje volt 29 évig. Azt már a falubeliektől tudható, híres-ne­ves kádárdinasztiából szárma­zik, apja olyan kádármester volt, akinek hordóit, az ország szinte minden bortermelő vidé­kén ismerik. Illés Gergely, már­mint az idősebb, aki fiatalon, hatvanhat esztendősen távozott örökre családja köréből, maga is megtermelte a hordóba valót, évente 20-25 hektoliter bort tá­rolt, ami aztán csak-csak elfo- gyogatott. A szőlővel való fogla­latosság - amíg a földtulajdon viszonyok meg nem változtak, s amiatt a tőkéket ki nem irtották -, a kádárság is, átöröklődött az ifjabbik Gergelyre is, aki apjától leste el annak idején a hordóké­szítés fortélyait, aminek ő is mesterévé vált az idők folya­mán. Készíti azokat még ma is -tölgyből, akácból, dióból, már­mint a fájukból - de már csakis felkérésre, amelyet újabban, a faluba költöző pestiek szorgal­maznak leginkább, akik gazdál­kodnak, ráadásul olyasmivel foglalkoznak, aminek hagyomá­nyai a szenteiek múltjába gyö- kerezők, nevezetesen a ribizli- termesztés. Mondják: annak bora ízre jó, amit erőssége még felül is múl! Az oldalt írták: Jakubovics Katalin és Mihalik Júlia Fényképezte: Gócs Éva. Csapatmunka eredménye a fejlődés Illés Kálmán és a képviselő-testület terveit a pénzhiány gátolja Pusztán kommunális adóval terhelhető a lakosság, mivel a 395 lelkes településen egyszerűen nincs megadóztatható réteg. Az inaktív korosztály száma eléri a 130 főt, akik anyagi helyzeté­re utaló, hogy majd mindegyikük tsz nyugdíjas. Ehhez járul még a munkanélküliségi arány, amely Szentén ez, 25 százalé­kos. Ezért is foglalkoztatja az önkormányzatot a bogyós telepí­tésre épülő foglalkoztatás, amelyet termelési és értékesítési szövetkezésre terveznek. A kistelepülés önkormányza­ta mindössze húszmillióból lát­ja el feladatait. Nem kell különö­sebb kalkulációs képesség an­nak megállapításához, ez vajmi kevésre elegendő, s hogy saját erőből képtelenség újabb felada­tok vállalása, főként, hogy for­ráshiány van. Mindemellett az utóbbi egy esztendőben egy sor olyan fejlesztés történt, ami rit­kának mondható, még nagyobb lélekszámú településeink eseté­ben is. Illés Kálmán polgármes­ter szerénykedve emlegeti az utóbbi hónapok történéseit - vélhetően, mert személyében tavaly ilyenkor került új vezető a falu élére - azt mondja, csapat­munka eredménye minden ap- róbb-nagyobb fejlődés. Elsőül az óvodájukat említi, amelyre az egész falu oly büszke, talán azért is, mert korábban nem si­került kiharcolniuk a saját gye­rekeik ellátását szolgáló, saját intézményt. A 25 férőhelyes in­tézmény teljességében önerő­ből, 14 millió forintos ráfordítás­sal épült meg, s némi - 1 milliós - alapítványi támogatással. Azt azonban már büszkéb­ben ecseteli, hogy a nyári szünet idején sincsenek ellátatlanul a gyerekek, nyári napközi mű­ködtetése a biztosíték felügye­letükre és foglalkoztatásukra. Erre az önkormányzat havi 100 ezer forinttal járul hozzá, ami­ben az étkezési hozzájáruláson túl az is benne foglaltatik, hogy a napközi vezető mellé közhasz­nú foglalkoztatotti státuszú se­géderőket is bevontak az egész nyáron tartó szolgáltatás érde­kében. Futtbalcsapatot Szente sosem állított ki, utóbb megtörtént ez is, hogy az önkormányzat támo­gatja a sportot, s hogy a Soros Alapítványtól nyertek a felszere­lésre pénzt. így készült el a pá­lya, ebből vásárolták a csapatta­gok mezeit, labdákat, sőt, a ka­pufákat is így sikerült megépíte­niük, sőt, még egy fűnyírót is vettek, ami a pályaalkalmasság szolgálatában (is) áll. A javára váló körülmények azonban nem kizárólag a versenysportot űzők számára alakultak, a falu lakos­sága is szívesen időzik a sport­pályán, amely testedzésre hívo- gatón várja mindannyiukat, de legfőbb, akik amatőrként rúgják vagy dobják a labdát. Működtetnek művelődési házat is, amely épp fejlesztés alatt, a technikai ellátottságát fejlesztik apró léptekben, s gya­rapszik a könyvtár állománya is. Átalakulóban a polgármesteri hivatal is - itt székel egyébként az előbb említett intézmény is ­ami azt jelenti, hogy a Kétbodonnyal közös körjegyző­ség, a két testület közös döntése értelmében, január l-jétől kiren­deltséget működtet Szentén. Azt mondja a polgármester, ezt azért szorgalmazták, mert a szakképzett alkalmazott érdem­ben foglalkozhat a lakossági ügyekkel, főként majd, ha a technikai-műszaki felszereltség is kiteljesedik. Fejlődésnek könyvelhető el az is - bár a fiatal polgármester alapvetőnek tartja - hogy meg­kezdődtek az útfelújítások. Bár mindegyik utca szilárd burkola­tú, de hosszú ideje elmaradt az állagmegóvásuk, minek követ­keztében némelyiken körülmé­nyes a közlekedés. Tavaly egyre, az Árpád útra tudtak költeni, amelynek rendbetétele 3,6 millió forintba került, s amelyből 2 mil­liót a területfejlesztési tanácstól kaptak, amelyet saját forrásból egészítettek ki. Idén is pályáztak egy másik felújítására, ám ezút­tal nem sikerült nyerniük, pedig legalább hármat még sürgősen fel kellene újítaniuk, évente mi­nimum egyet - ahogyan azt a képviselő-testület tervezte, bár kérdéses, hogy miből? Erre azért is szükség lenne, mivel tavaly is, idén is megszenvedték a sok esőt, amelyek most már még la­kóházakat is veszélyeztettek, amelyeket csak úgy sikerült elhá­rítaniuk, hogy mederátvágással egy szántóterületre terelték az áradást, önkormányzati pénzből, de legfőbb a lakossági összefogás révén, amely ezen a településen jellemzően példásnak mondha­tó. Illés Gergely a fűnyíró „nyergében”, amelynek vezetése nem gond Illés úrnak, aki falugondnok, hiszen 29 évig sofőrként dol­gozott ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents