Nógrád Megyei Hírlap, 2000. augusztus (11. évfolyam, 178-204. szám)
2000-08-12 / 188. szám
A hűség parancsa Jó évtizede a nagy palóc szülőfalujában, a szklabonyai Mikszáth-ház kertjében maroknyi szlovákiai magyar azon törte a fejét, miként javíthatna kisebbségi helyzetén. Most már tízéves az a Palóc Társaság, ami a szalonnasütést követően nemsokára megalakult. Az évfordulón ugyanott elsőként Urban Aladár ipolyvarbói tanár, a Palóc Társaság elnöke emlékezett vissza egykori megállapodásuk lényegére Zengő Árpád rádióriporternek.- Azért kell munkálkodnunk, hogy a szülőföldünk, az otthonunk, a hazánk is legyen. Arra vállalkoztunk, hogy mindenképpen megőrizzük identitásunkat, hogy megmaradjunk magyarnak, annak, aminek teremtődtünk. Lehet, hogy kény- szerűségből máshová is lehetne csapódni, de a hűség parancsa azt mondja, hogy az anyanyelv és a nemzeti kultúra letéteményesei itt mi vagyunk...- Népfőiskola, megemlékező programok, konferenáák, táborok szervezése, tehetséges fiatalok segítése, verses kötetek, prózaírások megjelentetése, konferenciák szervezése - rövid lista arról, amit egy évtizede művel a Palóc Társaság. A múlt héttől egy emlékoszlop és egy lobogó is jelzi ezt a jövőnek, de tételeiben is megörökíti a magyarországi Mikszáth emlékhelyen, Horpácson működő Mikszáth Kiadó most megjelent könyve is. Mindezek ellenére Ön nem teljesen elégedett.- Lehetséges, hogy nemcsak a szlovákiai magyar társadalom, de a mi kis társaságunk minden tagja sem érzett még arra rá, hogy az ő munkájára is szükség van, hogy ő is tehet valamit. Együtt soknak mindent lehet. Ha ezt elhinnék, akkor talán most már vagy ott tartanánk, hogy autonómiában élnénk vagy ott legalább, hogy saját iskolarendszerünk lenne. A magyar iskola ugyanis meghatározza ennek a nemzeti közösségnek Palócföldön, de a hazának minden táján a jövőjét. A monori Kamf János kőfaragó adományozta emlékoszlopot Rózsa Emő, a Magyarok Világ- szövetsége szlovákiai országos elnöke avatta föl: - A mai ünnepség egybeesett az államalapítás ezredik évfordulójával, a kereszténység létrejötte 2000. évfordulójával és ugyanakkor a mi kisebbségi sorsunk, amely minden keservet és viszontagságot túlélt, 80. évfordulójával. Ebből az alkalomból szeretném felhívni mindenki figyelmét, hogy az elmúlt ezer esztendő dicsőségekben gazdag, vereségekben sokat mondó, árulókkal teli, egy olyan sors, amelyre emlékezni kell, amelynek történéseiből erőt kell meríteni az új ezredik évre. Ott volt Szklabonyán a közeli rokoni látogatásból meghívott Tóth István is, aki a Határon Túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője, bár ő leginkább Ukrajnával foglalkozik: - El tudom mondani, hogy a hivatalunk illetékes főosztálya megfelelő módon foglalkozik a civil szervezetekkel is és nagyra értékeli a Palóc Társaság kiváló tevékenységét is... A mostani ünnepségen is látható a ragaszkodás a társasághoz, a szülőföldhöz és a magyarsághoz. Merjünk álmodni, legyen erőnk alkotni! Köztársasági ösztöndíjas egyetemi hallgató Baglyasalján A gondozott kertből lépcsősor vezet a teraszra, mégsem itt foglalunk helyet, mert a nyári nap bújócskát játszik az esőterhes felhőkkel, hol meg a szél borzolja a fákat, az asztalra helyezett tárgyakat. A nappaliban egy tágas asztal köré ülünk. Nézem vendéglátóm tágra nyílt szemeit, amelyekből nagy elhatározás sugárzik. A felszabadultság érzését, a tenni akarást érzékelem. Megtörve a csendet, arra kérem, mondja el, hogy az előző percekben mire gondolt?- Muszáj?- Ön dönt!- Sok minden átvillant az agyamon: hozzátartozóim, a holnapi utazás, s a mindig visszatérő lakóhelyem, Baglyasalja. Vajon mit tudnék rövid időn belül tervezni e közösségnek? Cserháti-Czene Andreával beszélgetünk, aki ez év szeptemberében köztársasági ösztöndíjasként kezdi a műszaki egyetemen az építész karon az utolsó évét.- Elmondaná röviden azt az utat, amely idáig vezetett?- Szívesen, mert szeretek társalogni, beszélgetni. A Kós Károly Építőipari Szakközépiskolában Salgótarjánban érettségiztem. A Budapesti Műszaki és Gazdaság- tudományi Egyetem építészmérnöki kar nappali tagozatán kezdtem az egyetemi éveket. 1998-99- ben - megszakítva budapesti tanulmányaimat - Svédországban, Borlangeben - a Technical Universiti of Dalama - rehabilitációs szakmérnök nemzetközi másoddiplomát szereztem angol nyelven. Ezt megelőzte egy két hónapos finnországi „kiruccanás”, ahol ugyancsak angol nyelvű marketingképzésben vettem részt. Most a bécsi német nyelvű továbbképzés előtt állok. Ősszel pedig folytatom a budapesti egyetemi tanulmányaimat.- S jut-e másra ideje?- A rendelkezésre álló időt minden ember önmagának osztja be.-Ez így igaz, de engedjen meg egy megjegyzést: a huszonéveseknek „más dolguk” is akadhat.- Akad is. Olaszországban, Firenzében az építészmérnök hallgatóknak rendezett „Nemzetközi alkotó hét” szemináriumon első díjat nyertem, a szaksajtó részletesen publikálta a munkámat. Külön díjat nyertem Amerikában az Open Society Institute New York pályázatán és büszke is vagyok rá, mert egy Baglyasaljára adaptálható tervet készítettem „Idősek otthona” címmel. Nyertem egy brazíliai tanulmányutat is, sajnos csak jövőre tudok eleget tenni a küldetésemnek, amelyet diáktársaim szavazata alapján ítéltek számomra. Megáll a felsorolásban, egy kicsit elgondolkodik: - Nem mondom tovább, mert úgy tűnne, hogy dicsekszem és azt is látom, hogy további kérdéseket kíván feltenni.- Ráérzett, mert már kétszer is próbáltam közbeszólni. Egy korábbi kérdést ismétlők meg: mindenre van ideje?- Természeteses. Német- és angol nyelvű szakkönyveket fordítok, különböző hallgatói képviseleteknek vagyok a tagja, több éve szervezem az egyetem állásCserháti-Czene Andrea __________i b örzéjét, kiállítások, rendezvények, bálok aktív résztvevője, szervezője vagyok. De látom On nem erre kíváncsi, azért teszi fel újra és újra a kérdést. így hát kimondom: menyasszony is vagyok.- Köszönöm az őszinteségét, már azt gondoltam, hogy egy tűzről pattant, csinos tarjáni lány, csak a tudományokba temetkezik.- Szó sincs róla. Jó élni biztos családi háttérrel és öröm, ha az ember tudja, hogy valakik várják. És engem várnak.- Ennyi utazás, távoliét után, hol érzi otthon magát?- Számomra Baglyas a világ közepe, nézzen ki az ablakon. Kell ennél szebb, vidámabb?- Mit szeretne a mérnöki munkájában elérni?- Sok mindent. De van titkos vágyam is. Szeretnék Baglyasaljának olyan maradandót tervezni, amelynek arányait, méreteit a szívem diktálja és a megszerzett ismeretem az iránytű. Olyan épületeket szeretnék tervezni mozgássérülteknek, fogyatékosoknak, hátrányos helyzetűeknek, amelyekben jól érzik magukat, a környezet az Ő érdekeiket szolgálja.- Szép és nem megvalósíthatatlan célkitűzések ezek...- Filozófiám: merjünk álmodni és legyen erőnk, felkészültségünk a megvalósításhoz. Kudarc érhet mindannyiunkat, de ne ez a lehetőség határozza meg jövőképünket. Legyünk erős akaratúak és merjünk harcolni igazunkért. Az egyetem, a diploma egy alkotni vágyó ember számára csak az alapot jelentheti, ezt követi az igazi tanulás. Felfogásom szerint tanulni és újabb alkotásokat létrehozni az egész emberi élet során szinte kötelesség. A jövő építészének szavai ezek. Mondatait úgy formálja, mint a tervezőasztalon a vonalakat. Pontosan, közérthetően. Minden gondolatából, gesztusából érződik, hogy elhatározásai, tervei nem nyári fellángolások. Maradéktalanul igyekszik megvalósítani céljait... Elköszönünk és nehéz szabadulni a gondolattól: íme az any- nyit elmarasztalt ifjúság soraiban a szélsőségekben gondolkodók, a pillanatnyi örömöknek élők között vannak, akik az értelmes tevékenységben lelik meg a boldogság „kék madarát”. Egész biztos: a köztársasági ösztöndíj jó helyre került. Jó lenne, ha Nóg- rádban többen is kiérdemelnék! KALOVITS GÉZA Várkisasszony-választás, lovaggá ütés Olvasótábor szlovák nemzetiségi fiataloknak A Balassi Bálint Megyei Könyvtár az olvasótáborok szervezését immáron huszonöt esztendeje végzi Nógrád megyében. Ez évben két olvasótábort is szerveztek. A eltelt negyedszázadról és az idei tapasztalatokról Oroszné Katona Annával, a könyvtár igazgatójával, a nemzetiségi olvasótábor vezetőjével beszélgettünk. Megérdemelt pihenés egy vár tövében ■- Amikor huszonöt évvel ezelőtt elkezdtük szervezni az olvasótáborokat, három típusú táborral indultunk. Az egyik volt az úttörőtábor - amely azóta megszűnt - a másik a szakmunkás fiatalok olvasótábora - most magyar fiatalok olvasótáboraként működik (erről már volt szó a Nógrád Megyei Hírlapban) - és végül, de nem utolsósorban a nemzetiségi olvasótábor, ahol a szlovák anyanyelvű gyerekeket táboroztatjuk.- Kik vesznek részt a táborban?- Az olvasótáborban az általános iskolák felső tagozatos diákjai vesznek részt. A tábor meghívásos alapon működik. A gyerekeknek három fontos szempontnak kell megfelelniük: elsősorban lényeges, hogy jól tanuljanak. Fontos, hogy jól ismerjék anyanyelvűket, vagyis tisztában legyenek annak használatával, s a harmadik szempont: érdeklődjenek az irodalom iránt. Azoknak a résztvevőknek, akik ide eljönnek, segíteni szeretnénk abban, hogy anyanyelvi környezetben gyakorolhassák a szlovák nyelvet, hogy identitásuk erősödjék. Szeretnénk, ha hasznukra válna mindaz, amit itt tanulnak.- Milyen a tábor felépítése?- Minden évben választunk egy irodalmi, történelmi témát, amely köré a tábor programját építjük. Ez évben- a millennium jegyében - a szlovák várakat választottuk feldolgozandó témának, s azt a korszakot emeltük ki, amelyik a történelmi Magyarország idejére esett. A lovagi kort idéztük vissza. Egy dicső állam hétköznapjaival ismertettük meg a táborozókat. Több féle megközelítésből szemlélhették a hallgatók a várakat. Voltak például a bevezető előadások, amelyek arról szóltak, hogy milyen volt az akkori élet és berendezkedés. Egy-egy várhoz kapcsolódóan feldolgoztunk néhány érdekes témát, amely mondán, vagy történelmi tényen nyugszik. Sikerült eljutni azokhoz a várakhoz, amelyekről az előadásokon szó volt, megtekinthettük a szóban forgó erődítményeket. Különböző foglalkozások tették színesebbé a programot: rajzolás, vármakett- tervezés és -építés, várkisasszony- választás, lovaggá ütés, vers- és prózamondóverseny.- Van-e a tábornak állandó helye?- 1991-től rendezzük meg a tábort Szlovákiában. 1993-ig Látky Polianky-ban szerveztük meg, aztán más helyre is mentünk, végül 1996 után Látky Prasiva-ban találtuk meg az ideális táborozás lehetőségét. Barátságos táj, amely friss levegőjével és természeti szépségeivel csak segíteni tudja munkánkat.- Hogyan értékeli az idd olvasótábort?- Azt gondolom, hogy nagyszerűen sikerült az idei táborunk. Olyan szép élményekkel térhettek haza a résztvevőik, amelyek reméljük még nagyon sokáig nyomokat hagynak bennük. Olyan ismereteket szereztek, amelyeket mindenhol fel tudnak használni, legyen az tanulás, vagy más terület. Itt szeretnék köszönetét mondani Becsó Zsoltnak, a Nógrád Megyei Közgyűlés elnökének, Tő- zsér Zsolt alelnöknek, a Magyarországi Nemzetiségekért és Etnikai Kisebbségekért Közalapítványnak, a Kelet-Nógrád Com Rt.-nek, az Országos Szlovák Önkormányzatnak, a Művészeti és Szabadművelődési Alapítványnak nekünk nyújtott erkölcsi és anyagi támogatásért. Remélem, hogy jövőre is lesz nemzetiségi olvasótábor, hiszen szerintünk a gyerekeknek szükségük van rá. oláh zsolt 65 éve született Gerelyes Endre Emléktábla-avatás Zagyvapálfalván A Zagyvapálfalváért Baráti Kör kezdeményezésére, Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlése és a Pro Renovanda Cultura Hungáriáé Alapítvány támogatásával a Zagyvapálfalvá ért Baráti Kör szervezésében augusztus 15-én, kedden 16 órakor a 65 éve született Gerelyes Endre író emlékét megörökítő emléktábla kihelyezését és koszorúzással egybekötött avatását rendezik Salgótarján zagyvapál- falvai városrészében, a Batsányi u. 32. szám alatt, az úgynevezett „vasutasház”-nál. Gerelyes Endre Hatvanban, 1935. augusztus 15-én született, majd egészen kicsi korától Pálfalván élt. A ma is lakóépületként funkcionáló „vasutasházban” lakott, édesapja ugyanis a vasútnál szolgált. Iskoláit Zagyvapálfalván, majd Salgótarjánban végezte el. Érettségi után az Eötvös Loránd Tudományegyetem irodalomtanári szakán végzett. Iskolatársa, majd barátja volt M. Nagy Pál, aki a későbbi Párizsi Magyar Műhelyt szerkesztette. Felesége - Schlattner Edit - szintén salgótarjáni leány. Házasságukból egy gyermek - Edit - született 1971-ben. Az 1956-os forradalmat Gerelyes Endre Salgótarjánban élte meg. Mély nyomot hagyott benne, hogy legjobb barátai közül Pallói József és Ravasz István az értelmetlen vérontás áldozatai lettek. Az egyetem elvégzése után 1957-ben elfogadta ugyan a zagyvapálfalvai iskola tanári állását, de az MTA Irodalomtudományi Intézet gyakornoki állást ajánlott részére. 1973. április 6-án egy sérülés okozta vérömleny váratlan és korai halálát okozta. 1960 januárjában feltűnést és nagy visszhangot kiváltó, a „Kilenc perc” című novellája jelent meg az „Élet és Irodalom”-ban. Ezt követően „Kövek között” (1961), „Töprengés az éjszakáról ”(1963), „Ki vagy te - Ábel”?! (1967), „Isten veled Lancelot” (1973), „Tigris” (1975), „Kilenc perc ” (válogatott írások, 1985) című köteteivel írta be nevét a legújabb kori magyar irodalomba. Mára munkásságát méltatlanul kezdik elfelejteni, pedig az 1960-as évek elején feltűnt, kirajzott új írónemzedék egyik vezéregyénisége volt. Azért válhatott azzá, mert „bátor, mert kerülők nélkül a lényegre tör, mert korai sikerei arra kényszerítik, hogy a nagy nyilvánosság előtt érlelődjön, mert emberi kapcsolataiban sem fogadja el a konvenciókat és mert nem kér a középszer kitaposott útjaiból..., mindvégig hű önmagához és azokhoz, akik a salgótarjáni szénmedencéből úrnak indították” - fogalmazta róla az íróbarát Simonffy András. Gerelyes Endre nevét 1998-ban a zagyvapálfalvai Arany János iskolába integrálódott, addig önálló ifjúsági ház elnevezése és az intézményben Méloccó Miklós által alkotott mellszobor őrizte és őrzi. Mivel Gerelyes Endre életével és munkásságával erősen kötődött Zagyvapálfalvához, szerves része a település múltjának, jelentős irodalmi örökségének helye van napjaink szellemi értékei sorában, intellektuális eredményei példát adhatnak a helyi értelmiségnek, a fiataloknak, a Zagyvapálfalváért Baráti Kör méltó módon, a fentiek szerint kíván megemlékezni az író 65. születési évfordulójáról!______________________■ Együtt a csoport, avagy egy kirándulás emléke
