Nógrád Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-08 / 158. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN r BALASSAGYARI MEGYEI KORKÉP PÁSZTÓ Faragó Zoltán: T ]=; R ]£ F* j Á Ó 2000. JÚLIUS 8., SZOMBAT Szárnyas szomszédság Dolgozószobám ablaka egy körbeépített, aprócska térre néz. A két szélén gyepsáv húzódik, néhány lombos meg tűlevelű fá­val, az egyik oldalon fagyalsö- vény tengődik, a közepét pedig leaszfaltozták és parkolónak használják. A hely bármelyik magyarországi, vagy akár közép­európai városban lehetne. Eb­ben a sivár környezetben azon­ban, meglepő módon, zajlik a madárélet! Az elmúlt években jó pár fajt láttam vagy legalább hallottam már innen. A fagyos februári éj­szakákon néha macskabagoly huhogását hozza a szél egy távo­labbi park felől, meleg júniusi estéken többször hallottam már eltévedt fürjkakas pitypalattyo- lását a lapos tetőkön, egyszer pe­dig, egy borongós novemberi reggelen dél felé húzó darvakat láttam innen. Az említett mada­rak persze csak véletlenül vetőd­tek a város légterébe - könnyű nekik, szárnyuk van, - de a szűk terecskének állandó tollas lakói is vannak. A házi verebek a környékbeli házak ereszcsatornái mögött fészkelnek, a szemetesek körül pedig minden ehetőt összeszed­nek. A fekete rigók a sövény alatt és a gyepen keresgélik a gilisztá­kat és a puhatestűeket, télen pe­dig a fagyalcserjék és a berke­nyefák bogyóin élnek, a háztar­tási hulladék és a nekik kirakott almahéj mellett. Majd' minden évben fészkel egy pár feketerigó az ablakom alatti fenyőfán, így abban a különleges helyzetben vagyok, hogy felülről látok bele az életükbe! A balkáni gerlék a nagyobb fá­kon költenek, s egész évben lát­hatók, amint a háztetőkön, az antennákon, a villanyoszlop­okon üldögélnek. Élelmüket ők is a szemetesek körül szedege­tik, de szükség esetén akár vá­rosból is kirepülnek táplálékot keresve. Ugyancsak állandóan itt tartózkodnak a búbos pacsirták: ezek a fejükön tolibóbitát viselő, szürke madarak a lapos tetőkre ki­szórt gyöngyka­vics rétegbe építik fészkeiket. Fiókái­kat is ott nevelik, s a nyári melegben néha furcsa bal­eset éri őket: a gyöngykavics ré­teg alól előbukka­nó, vízszigetelő kátrányba ragadva elpusztulnak... Tavasztól őszig veréb nagysá­gú, szürke madárkák is láthatók a háztetőkön, a fák kiálló ágain, olykor a parkoló autók tetején is. Amikor felröppenek, látható, hogy a farkuk alsó része vörös színű. A házi rozsdafarkúak a re­pülő rovarokra vadásznak, fióká­ikat falrepedésekbe, szerelvé­nyek közé rakott fészkükben ne­velik, de ha valamelyik nyitott pince- vagy padlásablakon ke­resztül bejutnak a ritkán hábor­lIMIHIIillllllllllMlllli: gatott épületek belsejébe, ott is tanyát vernek. (Többször talál­tam már nyaralóban elpusztult rozsdafarkút: az ablakot néhány napra, mondjuk a hét végére ki­nyitották, azután elutazáskor be­zárták. Az így fogságba esett ma­dár éhen veszett...) Márciustól októberig tartóz­kodnak a kör­nyéken a hos­szú farkú ba­rázdabillege­tők. A legfeltű­nőbbek talán olyankor, ami­kor a háztetők gerincén lép­kednek pecke­sen. Az épüle­tek alkalmas üregeiben, ve­zetékek mö­gött, párká­nyokon fész­kelnek, s apró rovarokat zsákmányolnak. Gyakran láthat­juk őket az utak mentén, amikor azokat a rovarokat szedegetik, amelyek az autók szélvédőjének csapódva pusztulnak el. A sűrű lombozató fákon tarka tollruhás tengelicek nevelik fiókáikat - minden évben legalább egy pár költ a környéken. Állandó fész­kelők az erdei pintyek, a csic- sörkék és a kenderikék is. Ezek a pintyfélék csak a fiókanevelés időszakában élnek meg itt, ilyenkor könnyen megtalálják táplálékukat a környéken. Ősz­től tavaszig azonban ritkábban bukkannak fel. (A csicsörke egy­általán nem: ez az aprócska, sár­ga színű madár az egyeüen vo­nuló pintyféle, míg a többi faj csak kóborol a hideg hónapok­ban.) Néha a meggyvágó, a pin­tyek óriása is felbukkan itt: a leg­gyakrabban akkor látok egy-egy példányt, amikor a hársfa alól szedegetik a lehullott magvakat. A ház ablakinak sarkába ta­pasztva vagy kéttucatnyi fecske­fészek is van. Molnárfecskék költenek bennük, bár néha egy- egy verébcsalád is beköltözik a sárból rakott madárotthonokba. Akadnak olyan lakók, akik leve­rik a fészkeket, hogy a madarak ne piszkoljanak az ablakpár­kányra, s most egy egészen új veszély is fenyegeti őket: egyre több nyílászáróra szerelnek mű­anyag redőnyt, amelynek tokja az ablaksarkokat is kitölti. Emi­att a fecskék egy része nem talál helyet a fészke felépítésére. Nem minden évben, de rendszeresen felbukkannak a ház körül a sar­lós fecskék is. Ezek a vijjogó hangú, kaszapenge szárnyú ma­darak azonban nem fecskék, mégcsak nem is énekesmada­rak, hanem önálló rendet alkot­nak. Eredetileg öreg bükkfák od- vaiban és partfalakon fészkeltek, de ma már jóformán a teljes állo­mány templomtornyokon, régi épületek kőfaragványai között költ, néha pedig a molnárfecs­kék fészkébe is betelepszenek. A vándormadarak őszi elköltözése után újak érkeznek az állandó fajok mellé. Októbertől a környéken rendszeresen felbukkannak a vörös mellényes süvöltők, a pettyes begyű fenyőrigók, néha egy-egy csapat csonttollú, téli kenderike is. Ősztől tavaszig az erkélyen elhelyezett madárete­tőn óriási a „forgalom”. A nap­raforgóra érkező madárcsapa­tok gerincét tíz-tizenöt szénci­nege alkotja. Általában két-há- rom kék- és barátcinege, vala­mint csuszka is csatlakozik hozzájuk. Nem ritkán pár me­zei veréb is együtt jár velük. Te­lente az örökzöldeken minden évben megjelenik néhány sár­gafejű királyka: a még az ökör­szemnél is kisebb, bizalmas természetű madár a tűlevelek között kutat rovarbábokból és - petékből álló szűkös tápláléka után, és sokszor csak a hangja árulja el. Ilyenkor a feketerigók­nak a ház mellé és az örökzöl­dek alá kidobált almahéjon vö­rösbegyek is táplálkoznak. Ahol a kis énekesmadarak so­kan vannak, rendszerint megje­lenik a karvaly vagy a kis só­lyom is. Minden télen látok a házak felett jó pár ragadozót, de ezen a helyen nem szoknak úgy oda a madáretetőre, mint­ha mondjuk egy falusi vagy vá­rosszéli kertben lenne... Egy pillanat, a városszéli kert... Gondolatban visszatérve gyermekkorom madár ingyenkonyháira, amelyek há­zunk kertjében, erdőszélen áll­tak, igencsak szegény a tér ma­dárvilága. Emlékszem, hogy volt olyan év, amikor alkonyatkor egy nyest kóstolgatta rendszere­sen a rigóknak a nagy fenyő alá kitett almadarabokat, máskor egy szürke mókus hordta a nap­raforgót az etetőről. A cinegecsa­patokkal kis- és nagy fakopán­csok jártak, akadt közöttük feny­ves- és búboscinege, ökörszem, fakusz és néha zsezse is. A fe­nyőtobozokat egyes években ke- resztcsőrűek bontogatták, a ci­negéknek kiakasztott szalonna­darabokat pedig egészben, a dróttal együtt vitte el a szajkó. A fákra kihelyezett fészkelőodúk­ban mogyorós pelék vertek ta­nyát, egyszer pedig fájdalmas szúrású lódarazsak telepedtek az egyikbe... (Minden évben volt azért egy-két fészekalja szénci­nege is.) Dolgozószobám ablaka a kör­beépített, aprócska térre néz. Tudom, hogy sosem lesz itt olyan változatos a madárvilág, mint a régi házunk kertjében volt. Új lakók azonban mindig akadnak: az erkély könyöklőjé­nek műkő burkolata egy helyen megrepedt, s egyik este tizenki­lenc denevér repült ki innen ro­varvadászatra. Persze hallgatok róluk, amíg más nem tudja, hogy itt laknak, addig nem is za­varnak seiikit... llllllMlMilllí 11111M1I11 „Nógrádnak nagy szüksége lenne kisgazda képviselőre” A rendszerváltás utáni választások azt (is) mutatják, hogy a dr. Torgyán József nevével fémjelzett kisgazdapárt Nógrád megyében is erősödik. Legutóbb a 12 százalékot is átlépte a rájuk adott voksok száma. Betz József, a párt megyei elnöke úgy véli, ez az arány még javítható, s Nógrádnak nagy szük­sége lenne kisgazda országgyűlési képviselőre.- Ugorjunk vissza időben egy kicsit: honnan indult elnök úr politikai pályafutása?- 1990-ben kerültem kapcso­latba a kisgazda-társadalommal, s 1991 márciusában léptem be a pártba. Közben pedig szervez­tük a szétvert kisgazdapártot Karancskesziben. Azért kellett szervezni, mert két részre sza­kadt a tagság: az egyik része át­pártolt a nemzeti kisgazdákhoz, egy erős mag azonban a függet­len kisgazdák mellett tartott ki. Én a gyökereimnél fogva a füg­getlen kisgazdákat választottam. Azt is elárulom, hogy döntésem­ben nagy szerepe volt Krizsanyik Józsefnének, Ilonka néninek. Tőle kaptam olyan anyagokat, amelyeket áttanul­mányozva egyértelmű volt, mer­re lépjek. Ilonka néni tagja volt a pártnak, de sajnos már meghalt. Módos gazdának számítottak a háború előtt, úgy hatvan holdon gazdálkodtak, s a környezetéhez képest nagyon értelmes asz- szonyról van szó. A párton belü­li munkám során először alap­szervezetben dolgoztam, majd 1992-ben lettem az FKGP megyei alelnöke, s 1993. május 28-án vá­lasztottak meg a kisgazdapárt megyei elnökének. Amikor át­vettem a vezetést, a kisgazdákat talán nem is jegyezték a megyé­ben, hiszen kilencedikek vol­tunk a listán. A pártkassza üres volt, azt kell, hogy mondjam, mínuszból kezdtünk el építkez­ni.- Ugye akkoriban egy másik csoport is harcba indult a hata­lom megszerzéséért?- Igaz ugyan, hogy megvá­lasztásommal a nemzeti kisgaz­dapárt széthullott, de párton be­lül is adódtak rendezendő ügyek. Ezt megtettük, s gyakor­latilag 1993-tól a független kis­gazda párt fejlődése Nógrád me­gyében töretlen. A legnagyobb nehézséget akkor már az okozta, hogy 11 hónappal a választások előtt alig volt jól működő alap­szervezetünk, s pénzünk sem volt átütő erejű kampány folyta­tásához. A következő választási ciklusban lényegesen megerő­södtünk, ezt mutatta a ránk adott voksok száma is. Közel duplázódásról beszélhetünk, hi­szen 6,26 százalékról 12 száza­lékra tornáztuk fel a kisgazda- párt elismertségét. Vagyis, 98- ban már „dobogós” helyezést ér­tünk el, mind az országgyűlési, mind a helyhatósági választá­sokban. Nem volt könnyű ilyen eredményt elérni, óriási harcok árán sikerült, s ez a harc a mai napig is tart. Nem feledhetjük, hogy a megye lakosságának je­lentős része még mindig balol­dali érzelmű, a már letűnt kom­munista párt mély gyökereket eresztett sok-sok településen. De nemcsak balról érezhettük a ve­szélyt, ezt mutatja, hogy 98-ban néhányan átléptek tőlünk az Új Szövetségbe, ráadásul pár hó­nappal a választások előtt, önös érdekeket képviselve. Engem ak­kor sokan megtámadtak, hogy üldözöm az értelmiségieket, ami hazugság. A párt tagságában most is számos értelmiségi foglal helyet. Persze voltak, akik azon­nal pozícióba szerettek volna ke­rülni, s mivel ezt nem engedhet­tem, távoztak, miközben hazug­ságok egész sorát terjesztették a maradókról. Ezt a magatartást nem tudom elfogadni, mert igaz­ságtalan azokkal a tagjainkkal szemben, akik - bár nem értel­miségiek, de - több éve dolgoz­tak már a párt erősítésén. Bizto­san én is hoztam rossz döntése­ket, de a választási eredmény azt igazolta, hogy jó irányba vezet­tem a párt hajóját.- Véleménye szerint megkapta a megyei szervezet a pártköz­ponttól az elvárható legnagyobb segítséget?- Kaptunk ugyan segítséget, de a megítélésem szerint többet kellett volna kapnunk. Miért? Azért, mert rendkívül hátrányos helyzetből indultunk, s végső soron a hatalmi villongások is oda vezethetők vissza, hogy sen­ki nem nyújtotta felénk a segítő kezét. A kérdés persze összetet­tebb, hiszen például anyagi tá­mogatás érkezett, nyilván a lehe­tőségekhez mérve, s ennek tud­ható be, hogy a megyei párthá­zunk rendkívül rossz állapotban van most is, bár belülről viszont megújult. A választás során is minimális pénzt költöttünk, hi­szen egyéb források nem álltak rendelkezésre. Az egymilliós képviselőnkénti plafontól mesz- sze elmaradtunk, bár az ésszerű felhasználással nagyon jó ered­ményt sikerült elérnünk.- Abban, hogy ön kisgazda, vagy tágabban fogalmazva, pol­gári gondolkodású politikus lett, mennyiben volt szerepe a szülei­nek?- Természetesen a családnak, szüleimnek nagy szerepe volt eb­ben. Édesapám már az első világ­háborúban katonatiszt volt, 1911-ben avatták őt tüzértisztté, s megjárta Isonzót és Doberdót is. Kilenc hónapot töltött egyfolytá­ban az első vonalban! Halála után vitézzé avatták. Azért csak utána, mert a vitézi rendet Nagy­bányai Horthy Miklós 1920-ban alapította. Mivel kormányzó volt, nem király, ezért nemesi címet nem adományozhatott, ezért lét­re hozta a vitézi rendet, mintegy elismerést. Általában 15 hold föl­det is kaptak a cím viselői. Édes­apám erényei között említhetem, hogy sváb származása ellenére soha nem tagadta meg magyar­ságát, rendelkezett egy sor ma­gas kitüntetéssel, 12 évet és 3 hó­napot töltött el hivatásos katona­ként, majd pedig gázgyári főtiszt­viselő lett Budapesten, ily módon nem tartott igényt a juttatott föld­re, a vitézi telekre. Barátai között nem egy kisgazda-képviselő akadt, így például Magasházy László, vitéz Nagybányai Horthy Miklós szárnysegédje, aki édes­apám osztálytársa volt. Együtt tartottak angol telivér állományt, Alagon. A vitézi címet posztu­musz kapta meg, 1999 szeptem­berében, s én vettem át, miután várományosként engem is fel­avattak. Á vitézi cím kemény fel­Betz József ■ tételekhez volt kötve: az illető nem lehetett a kommunista párt, s bármely elnyomó szervezet tagja, meg kellett, hogy feleljen a vitézi kiskáténak. Feltétel a ke­resztény családfa, ami a mi ese­tünkben 1823-ig vissza vezethe­tő. Édesanyám Serfőző Irén Mis­kolcon született, katolikus ma­gyar családból, édesapám vi­szont evangélikus volt. Édes­anyám, a mai napig tagja a párt­nak, 82 éves elmúlt, velem együtt él, s hála istennek szelle­mi és fizikai frissességnek ör­vend.- Sokan azt mondják, hogy pártszinten már megkezdődött a felkészülés a következő válasz­tásra A nógrádi kisgazdák ho­gyan készülnek? Milyen ered­ményt vár?- Nagyobb megmérettetés lesz, mint ‘98-ban volt. Azt vá­rom, hogy az emberek hideg fej­jel fogják mérlegelni az elmúlt és elkövetkezendő időszakot. Mire utalok? Rendkívül nehéz két év áll mögöttünk. Ennyi sorscsapás nem volt az elmúlt tizenegy-né- hány évben, mint a ciklus első felében: árvíz, belvíz, nagy hó, ciánszennyezés, s a nyári aszály. De úgy érzem, hogy ennek elle­nére talpon maradt a gazdaság, ami leginkább a szent anyaföld­ből élőket sújtotta. A kormány első számú feladata a bajba ju­tottak megsegítése, ám eközben egy másik réteg most kezd el kö­vetelőzni. Elosztani csak azt le­het, amit megtermeltünk! S nem feledhetjük a rendszerváltás utá­ni örökséget sem: 28 milliárd dolláros külső és 6000 milliárdos belső adósság maradt ránk, s eb­ben a helyzetben csodára senki nem képes. ígérhet az ellenzék, amit akar, amikor ők helyzetben voltak, a Bokross-csomagot hoz­ták be, s mindenkinek a zsebé­ből kivettek közel 3 millió forin­tot. Hol voltak akkor a szakszer­vezetek? Most akarják ellenzéki­ként megváltani a vüágot, miért nem akkor váltották meg, amikor a kezükben volt a hatalom? A megyében ugyanez a helyzet: csodát itt sem lehet tenni, ahol a bányászati ágazat leépítése 15 ezer, a kohászat megszüntetése 5 ezer munkahely megszűnésével járt, s még egy prosperáló sík­üveggyárat is elvittek a megyé­ből... Ézért mondom, hogy min­den apró momentumnak örülni kell, ami javítja az életkörülmé­nyeinket és munkahelyet teremt. S hogy van látható eredmény, azt bizonyítja a kormány koalíciós pártok népszerűsége, amely fél­időben is meghaladja az ellenzé­két. Ettől függetlenül Nógrádban az említettek miatt sokkal nehe­zebb megfelelni a választói elvá­rásoknak, de a győzelem 2002- ben sem lehet kétséges.- Elképzelhető-e, hogy a polgá­ri szövetség erői a megyénkben a következő választáson az előző­nél erősebb összetartást fognak tanúsítani?- Abban bízom, hogy nem az egyéni érdekek fogják ezt befo­lyásolni, hiszen az egész megye érdeke azt kívánja, hogy ez így legyen. Várakozással tekintek az elkövetkezendő időszak elé, mi­vel bármit cselekszünk, az nem azonnal mérhető, hanem csak évek múltával. Legyen az beru­házás, tervezés, vagy valamilyen segítség. A következő választá­son egyébként minimális elvá­rás, hogy egy megyei kisgazda politikus bekerüljön a parla­mentbe.- Mostanában, ha csak plety­ka szinten is, de elterjedt, hogy lemondását fontolgatja. Mi ebből az igazság?- Igaz, három éve azzal riogat­ják a környezetemet, hogy en­gem leváltanak. Egyelőre ez nem áll fönn. Természetesen vannak az embernek nehézségei, hiszen a párt vezetése mellett megyei önkormányzat közgyűlése alel- nökeként dolgozom, miniszteri biztosként képviselem dr. Torgyán Józsefet a megyei terü­letfejlesztési tanácsban, s jövőre államvizsgázok. Rám tehát ak­kora teher szakad az elkövetke­ző időszakban, hogy el kell gon­dolkozzak, mit lehet végig vinni. Erre a kérdésre még nem óhaj­tok választ adni, de akárhogy is alakul az életem, a kisgazdapárt közelében fogok maradni. A döntésemnél azt is mérlegelnem kell, hogy több, mint 10 ezer em­ber szavazata juttatta pártunkat szerephez, s lettem az erővi­szonyok alapján a megyei köz­gyűlés alelnöke, és ennek a fel­adatnak is legjobb tudásom sze­rint próbálok megfelelni. T. NÉMETH LÁSZLÓ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents