Nógrád Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-05 / 155. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN m m BALASSAGYARI MEGYEI KORKÉP Egy falu, egy nap, egy lap - Terény ■ A Szandai-völgyben fekvő köz­ség a középkorban a Vásáros- Múltidéző Terjen nevet viselte, amelynek második tagja alighanem a honfoglaló Tarján törzs em­lékét őrzi. A település az idő tájt vásártartási joggal ren­delkezett, és városi kiváltságokkal bírt. Az oklevelek 1283-ban említettékelőször. A falu ma is látható római katolikus temploma az 1400-as években épült, s bár az évszázadok során többször átalakították, a szentély egyes részletei megőrizték gótikus jellegüket. A falu 1552-től török fennhatóság alatt állt. Az 1715-ös össze­írás öt magyar és 11 szlovák, az 1720-as pedig 12 ma­gyar és 16 szlovák háztartást említ. A falu evangélikus temploma az 1910-es években épült. A Kossuth utcában fennmaradt egy népi lakóházakból álló utcasor. A köz­séghez tartozó Kiskérpusztán töltötte gyermekkorát Szent-Györgyi Albert, a Nobel-díjas biokémikus. F.Z. Gazdagodó község, fogyó lélekszám Az 59 éves Mucsina Gyulát a terényiek már harmadszor választották polgár- mesterré. Irányításával tíz év alatt töb­bet fejlődött a falu, mint az azt megelő­ző fél évszázadban.- Korábban tagközség voltunk, Szandához tartoztunk. Megválasztásom után első felada­tom volt, hogy felújíttassam a középületeket. Majd az utakat is rendbe hozattam. Víz, gáz, te­lefon van a községben, már csak szennyvízhá­lózat kiépítése hiányzik az összkomfortosság­hoz. A terv elkészült, a pályázatot is beadtuk, de mivel kis falu vagyunk, ránk majd csak a na­gyobb települések után jut pénz - mondta Mucsina Gyula. A község idei költségvetéséről Szbbodnyik András Győző jegyző tájékoztatott:- Összesen 38 millió 476 ezer forinttal gaz­dálkodhatunk. Ebből 4 millió 783 ezer forint jut korszerűsítésekre. Befejezzük az óvodai kony­ha felújítását, áttérünk a gázfűtésre, s a kultúr- ház és az orvosi rendelő is gázfűtést kap. A fő­utcán a római katolikus templom és az evangé­likus templom között járdát építünk. Az óvoda, a négyosztályos iskola, a könyvtár és a polgár- mesteri hivatal fenntartása, működtetése együttvéve 19 millió forintot igényel. Község­gazdálkodási feladatokra - a többi között köz­munkásokra, karbantartásokra - 3,4 millió, a fa­lugondnokságra 1,4 millió, a védőnői szolgálat­ra 1,6 millió forintot költünk. Az út- és hídfelújí­tás költsége meghaladja az 1 millió, a hulladék- kezelésé megközelíti a 1,5 millió forintot, a köz- világítás 560 ezerbe kerül. Az útügyi, a környe­zetvédelmi, a szabálysértési, a családsegítő és jóléti, a belső ellenőrzési, az építésügyi, a fogor­vosi és orvosi társulásokban való részvétel együttes kiadása 650 ezer forint. A civil szerve­zeteket 320 ezer forinttal támogatjuk. A munka- nélküliség súlyos gond a faluban, aránya meg­haladja a 20 százalékot, ezért sokan szorulnak jövedelempótló támogatásra, gyermek és szoci­ális segélyre, amelyekre 1,1 millió forint jut eb­ben az esztendőben. Mivel az anyagi lehetőségek szűkösek, a terényiek minden lehetséges pályázaton meg­próbálnak pénz szerezni. Siker­rel, mert az elmúlt évtizedben pályázatok tucatjain kaptak ki- sebb-nagyobb összeget. Az idén járdaépítésre 3 millió, a művelő­dési ház felújítására 200 ezer, ját­szótéri játékokra 300 ezer, úszó­táborra és a nemzetiségi találko­zóra 100-100 ezer forintot nyert az önkormányzat. A falu ügyes vezetői a külön­féle programok adta lehetősége­ket is kihasználják.- A FAO-programban Bér, Bo­kor, Szanda, Buják, Kutasó, Herencsény és Terény van benne - sorolta a polgármester. - Cél a mezőgazdaság, az erdé­szet, a vadászat, a falusi turizmus összehangolt fejlesztése. A PHARE-program keretében ki­sebb aszalóüzemet akarunk létrehozni. A gé­pek már megvannak, az épületet is hamarosan felújítjuk. Magyamándorból hozott szilvát és vadgyümölcsöket - csipkét, szedret, galago­nyát, vadkörtét - akarunk aszalni, évente 30-40 mázsát. Pénzt ugyan nem hoz, de szerte viszi az or­szágba Terény hímevét a „Falusi élet iskolája” nevet viselő kezdeményezés, melyről Mucsina Gyuláné számolt be.- Úgy gondoltuk, hasznos lehetne a városi gyerekeknek, ha a tankönyvben tanultakat a valóságban is megtapasztalnák. Ebből a célból videokazettán örökítettük meg a falu életét, s megküldtük a városi iskoláknak. A községün­ket tanáraikkal felkereső gyerekek aztán saját szemükkel láthatják a növények és az állatok életét, miként kell kaszálni, szénát gyűjteni, méhészkedni, gyékényt fonni. Mi több, olyan ősrégi népi hagyománnyal is megismertetjük őket, mint a János-napi tűzugrás. Budapestről is jártak már nálunk iskolások egyhetes tanul­mányi kirándulásra, s alig akartak betelni a látnivalóval. Az alkotók hasonlóképpen felfe­dezték maguknak a csendes, nyu­godt, kies fekvésű települést. Az itt bejegyzett Artéka Művészet Határok Nélkül Egyesület jóvoltából a Szőlő­soron megépült egy istállógaléria, előtte szoborparkkal, amelyet ősszel akarnak átadni. Lesz benne alkotó­ház, könyvtár, bemutatóterem, s a színházteremben tanácskozások, szimpóziumok rendezhetők. Szom­szédságában félig kész a mozgatható harangláb, melynek famunkáiba szlovák mesterek is besegítettek, s amelynek hű mását magyar szakemberek készítik Apátújfaluban. Remélhetően a jövő évben megszólaló, szlovák-magyar feliratú harangok a két nép barátságát fogják hirdetni. Terényben nyolcvan olyan régi parasztház található, amelyek állapotát felmérik, számító­gépben feldolgozzák, majd az adatok birtoká­ban átfogó rendezési tervet készítenek a falu megmentésére. Aztán szép sorban felújítják, eredeti állapotukba visszaállítják a régmúltat idéző parasztházakat. Tehát gazdagodik a település, ám Mucsina Gyula mégsem felhőtlenül boldog.- Legnagyobb gondunk, hogy öregszik, fogy a lakosság. A fiatalok máshová költöznek. Félek tőle, hiába lesz szép, kulturált a falunk, hiába valósulnak meg itt az okos ötletek, idővel nem lesznek, akik örömüket leljék benne. Vállán a falu gondja A 43 éves Brozsó András négy éve a falu gond­noka. Bár született terényi, Balassagyarmaton élt családjával és az ottani MÉH-vállalatnál dolgozott, ám amint lehetősége nyílt rá, visszatért a „gyöke­rekhez”.- Sokirányú a munkám - felelte érdeklődésem­re. - Száz 70 évesnél idősebb ember él a község­ben, egyik legfontosabb feladatom a rászorulók segítése. Kihordom nekik az ételt a konyháról, ha kell, gyógyszerért megyek Balassagyarmatra. Máskor búzát cseréltem lisztre a malomban. Irá­nyítom a közmunkásokat. Szervezem a különféle eseményeket. Úgy is fogalmazhatnék: összekötő kapocs vagyok az önkormányzat és a lakosság kö­zött, az én tisztem minél zavartalanabbá tenni a falu életét. Nála nincs munkaidő, neki csak munkája van. Igazi közösségi ember, benne él a település vérke­ringésében, tagja a képviselő-testületnek. A felesé­ge az iskola igazgatója, a szlovák kisebbségi ön- kormányzat tagja.- Megtaláltuk a helyünket Terényben. Iskolás lányom és egyetemista fiam is szeret itt élni. Sza­badidőmben szeretek méhészkedni. PÁSZTÓ 2000. JÚLIUS 5., SZERDA Kisebbségek szószólója Terény 466 lakosának csaknem fele szlovák ajkú, őseik az 1700- as évek elején, az emlékezetes nagy pestisjárvány után, amikor az itteni lakosság jelentős része elpusztult, települtek le a köz­ségben. A kisebbségi önkor­mányzat elnöke Gulácsiné Fabulya Hilda evangélikus lel­kész, aki 1993-tól lakik a falu­ban, s második ciklusban tölti be jelenlegi tisztségét.- Legfontosabb cé­lunk a szlovák nyelv és kultúra ápolása, őrzése, továbbvitele - fogalma­zott. Az csak természetes, hogy a szlovák nyelvet az óvodában és az isko­lában egyaránt tanítják. Gulácsiné is óraadó az iskolában. A tankönyve­ket és a segédeszközöket a kisebbségi önkor­mányzat vásárolja. A megszerzett nyelvtudást olvasás­kor is hasznosíthatják a gyerekek, erre szolgál a községi könyvtár vi­szonylag gazdag szlovák nyelvű könyvállománya, amelynek gya­rapításához szintén hozzájárul a kisebbségi önkormányzat. Terény Apátfaluval, Zahorával és Nagykürtössel ápol baráti kap­csolatokat, a települések lakói rendszeresen találkoznak egy­mással az egyházi és sportrendez­vényeken. Zahorával testvéregy­házi együttműködés is kialakult, A szlovák kisebbség éltető ele­me az evangélikus egyház. Terényben a lélekszámhoz képest sokan járnak templomba, gyer­mek- és ifjúsági bibliaórára. A hí­vők száma csaknem kétszáz, Cserhátsurányban is vannak pá­ran.- Sajnos, fogy a gyülekezetünk - sóhajtott nagyot a lelkészasz- szony. - Tegnap is meghalt egy 74 éves bácsi. De a halál nem válo­gat, az 50 évest is elragadja. A fia­tal pedig kevés, mert el­költöznek. Ám a maradók te­szik dolgukat. Elkezd­ték felújítani az 1820- ban épített, már romos cserhátsurányi műem­léktemplomot. Pályáza­ton a múlt évben egy­millió forintot nyertek erre a célra, de ennek többszörösére volna szükség a munkálatok befejezésére. Az állam­tól az idén 600 ezer forintot kap a kisebbségi önkormányzat, erejé­hez mérten a terényi önkormány­zat is ad némi pénzt, s a templom­építő Sréter György nevével létre­hozott alapítványra is fizetgetnek be kisebb-nagyobb összeget. Mindez azonban kevés, ezért ahová csak lehet, benyújtják pá­lyázatukat. Ekképpen sikerült hozzájutniuk 500 ezer forinthoz, amelyet a terényi evangélikus templom belső festésére, a lép­csők javítására fordítanak. az ottani gyülekezet hívei részt vettek a XIX. nemzetiségi napon, sőt szolgáltak is az ökumenikus istentiszteleten. A szlovákiai Terénnyel ugyancsak szeretnék felvenni a kapcsolatot. A szlovák nyelv gyakorlására, az anyaország megismerésére jó alkalmat kínálnak a nyári tábo­rok. A terényi gyerekek tavaly Hronyecben töltöttek emlékeze­tes napokat, s máig ható élménye­ik között őrzik a vár- és a múze­umlátogatást. A lányok és fiúk az idén is Hronyecbe mennek öku­menikus babliatáborba.- A községben jól megvannak egymással katolikusok és evangé­likusok - mondta Gulácsiné Fabulya Hilda. - A nemzetiségi napon is együtt énekeltek. Bár az idősebbekben van némi tartózko­dás a másik egyház hívői iránt, de azon vagyunk, hogy leromboljuk a láthatatlan falakat. Szlovákklub jelenleg is van a településen. Ám közel az idő, amikor faluház is lesz. Az önkor­mányzat megvett egy régi pa­rasztházat, azt kívánják közösségi célokra berendezni. Az oldalt írta: Kolaj László Fotók: Rigó Tibor Szegény emberek tehene - Kecskefarm a Bócsok tanyán A kecske a legkorábban háziasított állatok közé tartozik. Szo­kás a szegény emberek tehenének is nevezni. Igénytelen ál­lat, a gyomnövényeket, a fiatal fák lombját, kérgét, a konyhai hulladékot egyaránt megeszi. Sokoldalúan hasznos, teje rendkívül tápláló, húsa ízletes, bőre értékesíthető. Évi tej ho­zama 400-600 liter, testsúlyának tehát a tízszeresét is eléri. A kecsketejből finom sajt készíthető. Terény határában, széltől óvó hegyek hajlatában búvik meg a Bócsok tanya. A itteniek Barát­szurdoknak hívják a helyet. Ne­vét onnan kapta, hogy a közép­korban itt állt a fehér ruhát viselő szerzetesek kolostora. Nem is olyan régen még a szandai termelőszövetkezeté volt a major, ahol juhokat, disznókat tartottak. A közös gazdaság aztán tönkrement, felszámolták, s ott maradtak árván az épületek. A szügyi Szakszéf Szövetkezet pe­dig megvásárolta a tanyát.- Új típusú szövetkezet a mi­énk - tudtam meg Marossy Lász­ló elnöktől. - Egyelőre tízen va­gyunk tagok, s állattartásra kí­vánjuk hasznosítani a jobb sorsra érdemes ingatlanokat. Az egyik hodály kecskéknek, a másik két felnőtt szamárnak és egy néhány hetes számárcsikó­nak szolgál szállásul. A mekegő jószágok „főnöküknek” fogadták el a nagy fülű patásokat, úgy kö­vetik őket, mint juhok a vezér­kost. A tolvajok távoltartásáról tíz hamis kutya gondoskodik. Délidőben, Mucsina Gyula polgármester társaságában láto­gattunk el a kecskefarmra. Az ebek éktelen csaholása fogadott bennünket, mérgesen tépték a láncot, szerencsére nem tudtak elszabadulni. A nagy melegben az ólak mélyén pihentek az álla­tok.- Két gondolat foglalkoztatott, amikor belekezdtünk a kecske- tartásba - kezdte kísérőnk. - Egy­felől hasznosítani kívántuk az épületeket, másfelől munkalehe­tőséget akartunk teremteni né­hány embereknek. Egyelőre het­ven kecskét tartunk, ebből negy­ven a saját, harmincat Marossy Lászlótól bérelünk. Hekli János rokkantnyugdíjas felügyeli az állatbirodalmat.- Kétszer legeltetek naponta: hajnalban és délután - mondta. ­Nagyon vigyázni kell a kecskék­re, mert evés közben könnyen el­kóborolnak.- Télen mivel etetik a kecské­ket? - fordultam Mucsina Gyulá­hoz.- Takarmánnyal és abrakkal. Van negyven hektár földem, azon megterem nekik a télire való.- Mennyi tejet ad egy kecske naponta?- Másfél litert. A jobban teje­lők a két és fél litert is megadják.- Hány kecskét fejnek?- Negyvenhatot.- Ez elég strapás munka lehet.- Géppel végzik. Ám így is be­letelik másfél órába.- Ha jól számolom, hatvan- hetven liter tejet fejnek naponta. Mit csinálnak ezzel a sok tejjel?- Sajtot készítünk belőle.- Saját célra, vagy eladásra?- Is-is. Házhoz jönnek a vevők: kirándulók, táborozó iskolások.- Mibe kerül a sajt kilója?- Ezer forint. Féláron adjuk. Idáig jutottunk a beszélgetés­ben, amikor Hekli János kivezet­te a hodályból a szamarakat. Zsu­zsa, Giza - a két felnőtt - és Jutka - a csikó - rendkívül barátságos­nak bizonyultak, hagyták magu­kat simogatni, lapogatni.- Valamikor négy juhnyájat is eltartott a több száz hektáros lege­lő - mutatott a hegyoldalra Mucsina Gyula. - Ezért kétszázra, de még inkább háromszázra akar­juk növelni a kecskeállományt. Tejfeldolgozót is szeretnénk létre­hozni. Ha valóra válnak a tervek, még több embernek lesz munkája.- Csakhogy mindehhez nem kevés pénzre lesz szükség.- Pályázatot nyújtottam be a megyei munkaügyi központba, amelyben 7,2 millió forintot kér­tem csökkent munkaképesek fog­lalkoztatására. Bízom benne, kedvező elbírálásban részesül majd a pályázatom. Külsőleg nem sok minden vál­tozott itt, hajdan juhokat, disznó­kat tartottak, napjainkban kecské­ket tenyésztenek. Az itt lakó em­berek gondolkodása azonban so­kat sejtet. Életre keltették az elár­vult épületeket, újítani akarnak és jövőt építenek. A kecske sokoldalúan hasznos állat Mucsina Gyula polgármester ■ Gulácsiné Fabulya Hilda ■ Ezt a parasztházat rendezik be közösségi célokra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents