Nógrád Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)

2000-07-28 / 175. szám

Polgárőrcsapatot szervezett a kőművesmester Juhász József nyugdíjas kőművesmester, aki több száz házat épített munkássá­ga alatt, most hetvenévesen a községi polgárőrség vezető­je. Több éve özvegy, így min­den idejét a polgárőr-tevé­kenységnek szenteli.- Csécsén születtem, édesapám is kőműves volt és az iskola befejeztével mellé kerültem tanulónak. 1948- ban szabadultam amikor az ipartestület előtt letettem a vizsgát megkaptam a kőmű- vessegéd-levelet - emlékezik a kezdetekre Juhász József. - Később a mestervizsga meg­szerzését tűztem ki célul ma­gam elé, amelyből kettő is si­keredett, előbb egyszintes családi házakra, majd több­szintes csoportházakra. Volt egy építőbrigádom, az ötve­nes években nagyon sok munka volt. Van olyan tele­pülés ahol egy évben 28-30 házat is felépítettünk, de ma már nincs nagy építkezési kedv, hiszen nagyon drága az építő­anyag. Közel harminc évet dol­goztam a szakmában és több mint ötszáz lakóházat építettem. Hatvanöt évesen mentem nyug­még én is önkormányzati képviselő voltam, a képvi­selő-testület megbízott, hogy szervezzem meg a községben a polgárőrsé­get. Örömmel vállaltam, felkerestem olyan embe­reket, akiknek úgy gon­doltam van kedvük ehhez a feladathoz, megkeres­tem a leszerelő katonafi­atalokat is. Vázoltam az elképzeléseket, hogy ez a tevékenység önkéntes anyagi támogatás nélküli. Munkámat siker koronáz­ta és 1991. február 18-án megalakultunk. Szeretem ezt a munkát, bár sok utá­najárással párosul, a ki­esőket pótolni kell, a kap­csolattartásnak is folya­matosnak kell lenni. Ter­veim között szerepel, hogy a leszerelők közül öt-hat fiatalt beszervez­zek a csapatba és szeret­nék egy női csoportot is megszervezni. Hetvenéves ko­rom ellenére az egészségem megengedi, hogy sok energiát fordítsak a községi polgárőrcsa­pat irányítására. KEREKES LAJOS Juhász József _____________fotós esla d íjba. Feleségem sajnos már meghalt, így egyedül élek, bár a fiam is Csécsén lakik.- Hogy került a községi pol­gárőr csapat élére?- Kilenc évvel ezelőtt amikor Névhosszrekorder tó Kék vize és ragyogó partja nemzedékek óta vonz­za a nyaralókat, de a térképre pusztán nevének hosszúsága miatt került fel a Chargoggagoggmanchauggagoggchaubunagungam augg-tó. Ez az indián elnevezés olyan hosszú, hogy három széles forgalmi sávot tölt be a városi strand bejáratánál és a kikötőnél. „Ahhoz túl hosszúak vagyunk, hogy pólókra és lökhárítócímkékre ráférhetnénk”, mondja az AP- nek egy nyugdíjas újságíró, Ed Petenaude. Websterbe, a Massachusetts állam középső részén fekvő, 1500 fős kisvárosba kizárólag azért látogat­nak el százával a turisták, hogy a tó neve mellett fényképezkedjenek. És ez a név, amelyet különféle­képp ejtenek ki az 1600-as évek óta, megihletett köl­tőket, dalszerzőket és hihetetíen történetek szerző­it. Hivatalosan 45 betűből áll, ámbár egy városi jel­zőtáblafestő hozzátett még néhány betűt. Ez a leg­hosszabb elnevezése egy tónak az Egyesült Álla­mokban és az egyik leghosszabb földrajzi név az egész vüágon, a U.S. Geological Survey szerint. A világ minden részéről telefonálnak a városházára, hogy megtudják: valóban létezik-e ez a név, és ha igen, hogyan kell kiejteni. Massachusetts állam törvényhozása 1949-ben ki akart törölni belőle néhány dupla g betűt, de a fel­háborodott városlakók meghiúsították ezt a tervet. Egy websteri költőt a nagy szörnyülködés arra ins­pirált, hogy papírra vesse ezeket a sorokat: „A ma­gas szikvójafenyő talán ne nőjön tovább? Nos, amíg én élek, ez a g-vel teli név soha nem rövidülhet meg; beszédhibás turisták és kis térképek szerkesztői vá­laszthatnak fakó álneveket, mint amilyen a Webster-tó.” Szótagokra bontva a hosszú nevet nem nehéz ki­ejteni, és a hangsúly a vágások elé esik: Char- gogg/a-gogg/man-chaug/a-gogg/chau-bun/a- gun/ga-maugg. Jelentése: halászat a határoknál és semleges találkozóhely. Legalábbis így mondja Bölcs Bagoly, a nipmuckok chaubunagungamaug csapatának főnöke, aki elsőként halászott itt. A nip- muckok és szomszédaik, a pekotok és a mohikánok ennél az 520 hektáros tónál gyűltek össze, amely még ma is híres sügéreiről, pisztrángjairól és csuká­iról. De nem csak erről szól a történet. Az 1920-as években, amikor még soronként fize­tett riporter volt a Webster Times-nél, Lawrence J. Daly közreadott egy névmagyarázó történetet, ame­lyet azonban ő talált ki. Eszerint két, a tó ellentétes oldalán élő törzs „csúcstalálkozóján” keletkezett az elnevezés. „Ezt a gyönyörű tavat szerződésük feltét­eleinek megfelelően nevezték el. Chargoggagogg azt jelenti, hogy a magad oldalán halászol, Manchauggagogg azt, hogy a saját oldalamon halá­szok, Chaubunagungamaugg pedig azt, hogy a kö­zépen senki sem halászik.” A riporter később a Webster Times főszerkesztő­je lett, és több mint 20 éven át mindhiába próbálta meggyőzni arról az embereket, hogy a névadó tör­ténetet csupán a képzelete szülte. A név azonban va­lódi. „Mindig elfoglaltuk magunkat... yy- Bevonulás előtt elvégeztem a gépkocsi-vezetői tanfolyamot. A se­regben is tovább gyümölcsöztettem ebbéli tudásomat. Leszerelésem után visszakerültem a volt Salgótar­jáni Síküveggyárba segédmunkás­nak, a Zagyva I. vágóüzembe. Sze­rencsére baleset nélkül megúsztam az itteni veszélyes munkát. A család jó barátja, Gyurkó Feri bácsi segítsé­gével kerültem az Országos Mentő- szolgálat tarjáni állomására. Három hónapi próbaidő után Budapesten véglegesítettek. Nem szégyellem, de kikívánkozik belőlem; ami az első időkben történt: Éjszakás műszak­ban dolgoztam. A mentőautóban fekvő kismamánál megindult a szü­lés. Annyira megijedtem, hogy el­szaladtam, majd kisvártatva vissza­mentem. Ilyent még nem láttam. Furcsa dolog volt számomra, pedig már nekem is volt gyerekem. Ké­sőbb az új ápolókat én tanítottam be... - pergeti vissza mentős gépko­csivezetői pályafutásának kezdeti, egyik emlékezetes epizódját Demény József karancssági nyugdí­jas. Harminckét évet szolgált a men­tőknél. Hat évig volt gépkocsivezető, utána garázsmesterként tevékeny­kedett, egészen nyugdíjazásáig.- Akkoriban a salgótarjáni állo­máson három mentőkocsi volt szol­gálatban. A munkabeosztás szerint 24 órai szolgálat után 24 órai pihe­nés következett. Sokszor csak papí­ron! Volt, amikor a 24-ből 32 óra lett. A kollégát, aki valamilyen okból nem tudott bejönni, a bent lévő he­lyettesítette, illetve dolgozott tovább. A salgótarjáni állomás hatóköre dé­len Pásztóig, nyugat felé Szécsény, Ipolytamócig, az északi részen pe­dig Cered, Szilaspogonyig terjedt.- Kérem, mondjon egy érdekes epizódot a sok élményből?!- Megszerettem ezt a hivatást. Magától jött. Nagyon szép munka. Egyébként szerettem az embereken segítem. Csodálatos dolog világra se­gíteni a gyerekeket. Ilyenkor a minél előbb odaérni a kórházba gondolat jegyében volt, amikor szembe men­tem a forgalommal. Szerencsém volt. Szemeit akkor lepi el a könny, amikor az a kisgyerek kerül szóba, aki az úttesten vesztette az életét. Ezt a mai napig sem tudja meg­emészteni. A bányászbaleseteknél hiába szólt az előírás, hogy nem sza­bad lemenni, mégis megtette. Más­képpen nem tudta volna a gerincsé­rült embert kihozni. A bajba jutottat rákötözték a hordágyra és úgy hoz­ták a felszínre.- Ahogy bejött az ajtón, az arcán láttam, jó, vagy rossz napja volt. Nem tudta magában tartani, ami ki­kívánkozott belőle, mindig elmesél­te, utána megkönnyebbült. A gyere­kek is igyekeztek elszakítani a napi kellemetlen gondoktól - mondja a feleség. Garázsmesterként végigjárta az összes budapesti kórházakat. Aki bajban volt, vagy van, bizonyára elő­fordul, hogy mérgében olyant mond a mentősökre, amire nyugodt körül­mények között még meggondolni sem mer..- Előfordult, hogy nehezteltek önökre?- Igen, hol voltunk ilyen sokáig, miért nem jöttünk előbb? - kérdez­tek, vontak felelősségre. Akkor a mentőállomásnak három autója és hét gépkocsivezetője volt. Egyéb­ként sem figyeltem oda, el voltam foglalva a munkámmal, ugyanis a kritikus esetekben egy perc is sokat jelentett.- Alaptalan kihívásokkal is szóra­koztatták önöket?- Közölték a helyszínt, neveket és címeket mondtak azzal, hogy a gye­rek elesett a kerékpárjával, sürgős segítségre van szüksége. Kimen­tünk, ahol kiderült, hogy vaklárma volt az egész. Akadt, aki kihívásunk­kal a szomszédját akarta bosszanta­ni. Aláírattuk a menetlevelet, ha ott nem is, de a kocsiban visszafelé nem dicsértük az illetőket.- Nem okozott önnek gondot a nyugdíjra való átállás? Előtte nem foglalkozott azzal hogy meghosz- szabbítja aktív munkaviszonyát?- Sok és elég volt. Ráadásul vál­toztak a körülmények. Két nyáron még visszamentem dolgozni. Nyug­díjban tovább folytattam, amit ko­rábban végeztem, csak nagyobb idő­ben: dolgoztam a saját és édes­anyám kertjében, földjén, így hát, nem unatkoztam.- Nekem is könnyebb volt - kér is­mét szót a feleség. Nyugdíjaskorunkban sem volt üres­járatunk, mert mindig lefoglaltuk magunkat, amit természetesnek tar­tottunk. A pihenés elején valóban nekem is szokatlan volt, hogy szep­tember elején nem kell az iskolába menni. Előfordult, hogy jaj, hány óra van?-így ébredtem. Férjemnek jó természete van, mindig besegített a napi munkába - mondja nagy me­legséggel a hangjában.- Mi a napi elfoglaltsága? - kér­dem Demény Józseftől- Hajnalkor kelek, eltervezem mit csinálok aznap. Ellátom az állatokat, aztán a garázsban foglalatoskodok. Például játékot csinálok. Mire a fele­ségem felébred - mert később fek­szik le mint én - megfőzöm neki a kávét. Amikor szükséges, akkor el­megyek az üzletbe. Mindig találok valamilyen elfoglaltságot, ugyanis egy családi házban mindig van mit tenni. Feleségével 43 éve élnek együtt. A sok gond, az esetenként az élettel járó fájdalom (betegség stb.), a kiút megtalálása, mindig erősítette egy­máshoz tartozásukat. Két gyerekük közül asszonylá­nyuk Zircen, az ottani iskolában bi­ológiát, testnevelést tanít. Fiuk er­désztechnikus. Demény József több évtizedes, eredményes munkájáért külföldi ju­talomüdülésben, főigazgatói dicsé­retben részesült. Birtokosa a legma­gasabb szakmai kitüntetésnek, a Dr. Oroveez Béla-emlékéremnek. Tíz évig társadalmi munkában mint szakszervezeti titkár képviselte dolgozótársai érdekeit. Ennek során említi Tamási Gyula nevét, aki 18 évesen kezdte itteni pályafutását, mint ápoló. Szorgalmas, ügyes, ér­telmes gyereknek tartotta, ezért tá­mogatta. Ma főápoló. Sokat segített a közös megmoz­dulásokban, végül ö vette át ezek szervezését - szól elismerően akko­ri társáról. Józsi bácsi nem jár be a mentőál­lomásra, ennek ellenére nemcsak az idősebbek, hanem a fiatalabbak is ismerik. Azt mondják, sok üyen em­ber kellene... V.K. Esőadó a belga állampolgároknak Hamarosan esőadót is kell fizetnie a belga lakosság jó részének, ha a parlament elfogadja az ezt szorgal­mazó javaslatot. Vera Dua, Belgium északi részének környezetvé­delmi minisztere szerint meg kell adóztatni azokat az állampolgárokat, akik nem gátolják meg, hogy az esők vize ereszcsatornáikból a szennyvízcsatornákba ömöljön. A javaslat oka, hogy Belgium szennyvíz- rendszere meglehetősen telített, és mivel az országban igen sokat esik az eső, komoly könnyebbséget jelen­tene, ha a lakosság mentesítené a csőrendszert a saját portájára hulló csapadéktól. Emellett lazíthatnának kissé a szennyvíztisztító üzemek is, amelyek jelenleg feleslegesen tisztogatják az esővizet. Az újítás szerint a jövőben az esővizet elkülönített csatornarendszer gyűjtené össze ciszternákba, vagy továbbítaná a helyi víztározókba. Jász-Nagykun-Szolnok, Heves és Nógrád megyei lakos olvashatja jármű és ingatlan apróhirdetését! 1. Ön feladja hirdetését a Nógrád Megyei Hírlapba. 2. Mi felajánljuk, hogy két szomszéd megyében is megjelentetjük hirdetését. Keresse a Nógrád Megyei Hírlap hirdetésfelvételi irodáját, Salgótarján. Erzsébet tér 6. Tel.: 32/416-455/215, fax: 32/311-504 jflgi

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents