Nógrád Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-22 / 170. szám
2000. JÚLIUS 22., SZOMBAT MOZAIK Nógrád Megyei Hírlap - 7. oldal Lovas világtalálkozó Szilvásváradon Nemere hírűn: I», élhúmos 27. rész Most már nem mászhatott fel a kapura, csak szemtanúval. Ebből is baj lehet, gondolta, figyelmeztető csengő szólalt meg az agyában, fékezte magát. Beült a kocsiba és nem szólt, míg vissza nem értek a városba.- A főtérre? - kérdezte a sofőr, lapos oldalpillantást vetve utasára.- Igen. Ott végzünk - így Flóri, aztán belenyilallt a szó. „Végzünk?” Hát nem! Ez csak a taxira vonatkozhat, de nem élete egyetlen igazi kalandjára. Olyan kalandra, amelynek végre tétje van. Nem pénzért küzd, hanem valami másért. Ami az igazi életet jelenti - érezte-sejtette halványan. Nem szabad feladnia, tudta. Mindig is makacs volt. Nem azért Skorpió, hogy bármiről is lemondjon, ami - úgy hiszi - jár neki, amit meg akar szerezni. És különben is, itt már nem erről van szó. Csak akkor érdemes Kingát akarni, ha ő is akarja. Hogy most még nem is érti, miről van szó...? Majd megérti hamarosan! Kiszállt a főtéren, nem is nézett a Kossuth-szoborra, nagyon dühös volt. Bement a szállodába. A recepciónál elkérte a kulcsát, és már ment volna tovább a benti kellemes hűvösben, amikor valaki azt kérdezte mögötte:- Szirmai úr? Megperdült. „Itt vannak, ezek a rendőrség emberei, rám találtak villant agyába, izmai megfeszültek, hogy elrohanjon... De csak egy férfi volt ott, az egész előcsarnokban, csak ő, egyedül. Ráadásul... Kallós Zoltán. Flóri most jól megnézhette közelről is azokat a kék szemeket. Hidegek voltak, de nem kegyetlenek. Ha nem detektív keresi, akkor is félt Flóri. Hiszen ez az ember bármikor feljelentheü valamiért, és ha csak egyszer felébreszti a rendőrök érdeklődését... Páni félelmet érzett, de tudta, a menekülés most nem segítene.- Beszélnünk kellene - így Kallós. Keményen csendültek a hangok és Flóri először is körülnézett. Tényleg egyedül vannak. Lehet, valóban csak beszélgetni akar vele?- Van... van itt egy presszó. Itt mindjárt - mutatta is. Nem vette észre a helyzet fonákságát. Kallós idevalósi, ebben a városban él, ki tudja hány évtizede, majd pont tőle fogja megtudni, hol van egy presszó? De már el is indult előre. Kényelmetlen székekre ültek le. Hallgattak egy fél percig, míg a kövérkés pincémő odajött. Feszes melle csaknem kibuggyant a formablúzból, rájuk nézett. Sejtette, üzleti tárgyalás lesz, sóhajtott. Mint a tudomány által - eléggé el nem ítélhető módon - mindig elhanyagolt tudományág, a vendéglátói pszichológia remek szakembereként megítélte, az urakból legfeljebb két konyakot nézett ki.- Két konyakot - mondta Kallós.- Csak egyet - ellenkezett Flóri. Most különösen izgatta, hogy amaz meg sem kérdi, mit iszik, és rendel neki. Mint egy gyereknek? A hideg műmárvány lapra tette kezét és makacsul szólt: - Nekem jó lesz egy kávé is. Meg egy üdítő. „Nem hagyom majd, hogy ő fizessen”, jutott még eszébe. Aztán felnézett. Kallós szigorúan nézett rá. Ismét hallgattak. Flóri nem bírta a nyomást, kitört - ha nem is annyira, mint fél órával ezelőtt ott a Kallós-birtok kapuja előtt. No és a legjobb védekezés a támadás.- Mit csinált a virágommal?- Szóval maga hozta oda - így amaz, nyugodtan. De azért a mondat értelme után eljutott agyába a ki nem mondott újabb információ is, rákérdezett: - Honnan tudja, hogy...?- Az előbb voltam ott és Kinga nem is hallott a csokromról. Hová rejtette?- A kamrába. Egyelőre. - Kallós vállat vont és ezzel el is intézte a virágokat. - Mit képzel maga? Csak úgy besompolyog a házamba? Nappal is, éjjel is? Ráadásul többször is?- Hát felismert?- Nem egészen, de később összeraktam a dolgokat. Közben ismét csak némi késéssel, Flórinak esett le a húszfilléres ^- És maga hogy talált rám?- A virág árulta el. Ilyen szépeket Ötvösházán csak ennél az árusnál lehet kapni, sehol másutt. Ezt itt tudja minden bennszülött, csak maga nem, az idegen. Hát idejöttem és megkérdeztem, ki vette tőle tegnap délután vagy este? Jó kis nyomozó lenne belőle, gondolta Flóri. Halvány nyugtalansága ettől nem múlott el:- Es mit mondott a virágárus?- Nem is sejti, milyen sassze- műek ezek... Látta magát még a tér túlsó oldalán is, amint a csokorral bemegy a szállóba. így aztán idejöttem és vártam. (Folytatjuk)
