Nógrád Megyei Hírlap, 2000. július (11. évfolyam, 152-177. szám)
2000-07-01-02 / 152. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN M EGYE! KŐ R K É P PÁSZTÓ 2000. JÚLIUS 1., SZOMBAT Faragó Zoltán: T e R E P jr Ä Ó Harangvirág hajlítani, így lefényképezhettem.) Igen szép és érdekes növény, a virágzat tetején található murvalevelek lilák, alatta a virágok pedig sárgák. E színpompa mellett azonban van még egy Lepkék és bogarak táplálkoznak a gyalogbodza virágain mindössze egyet nevelgetve. Közvetlenül mellette kéküstökű csormolya tenyészett, kusza összevisszaságban. (Szerencsére egyik szárat sikerült felfelé furcsa „szokása”: a vizet gazdanövényei, a tölgyek gyökereiről szívogatja. Mivel a levelei klorofillt állítanak elő, csak fél élősködőnek számít. ■ Sárgára tikkadt a kövirózsa a hasznosi várhegyen Sok színes virág nyílik ezekben a napokban: a nagy szárazság azonban megviselt minden növényt. A vadon termő kövirózsa például, ami egy kis túlzással teljesen beborítja a hasznosi várhegyet szinte megsült a napon. A helyet tulajdonképpen azért kerestem fel pár nappal ezelőtt, hogy lefényképezzem a virágzó töveket. Nem volt azonban szerencsém, mert egyetlen egyet sem találtam, pedig bejártam minden megközelíthető négyzetmétert! Egészen biztos, hogy a nagy aszály a ludas a dologban. Amikor május végén afféle előszemrevételezést tartottam a sziklákon, egymást érték a nagyra duzzadt, jól láthatóan virágozni készülő kövirózsák. Az idősebb, nagyobb példányok levelei olyankor ugyanis megnyúlnak, közepükből jó nagyarasznyi hosszúságú szár fejlődik, aminek a végén sárgásfehér színű virágok ülnek. A magok azután a széllel és a csapadékkal messzire eljuthatnak. Pár héttel később azonban egyszerűen kiaszott minden. A sziklákon növő cickafark olyan száraz lett, mintha valaki leszedte és a napon megszárította volna gyógyteának: letörve porrá lehet morzsolni a barnára aszalódott virágokat. A borsos varjúháj, ami ilyenkor még egy kicsit sárgállani szokott, sárga is még mindig: a szára aszalódott meg teljesen a napon. Hihetetlenül igénytelen növény, egyszer Salgótarjánban még egy aszfaltozott járda repedéseiben láttam zöldellő, pozsgás szá- racskáit. A nagy meleg és a vízhiány azonban nem kímélte meg a természetes élőhelyen. Ez különös dolog, de nem olyan nagy gond, hiszen ezek a növények alkalmazkodtak az időjárás szélsőségeihez; az azonban előfordulhat, hogy az el- következendő egy-két évben va- Kéküstökú csormolya A SZERZŐ FELVÉTELEI Rózsák a köveken, virágok az erdőszélen lamivel kevesebb és főleg kisebb párnákban tenyészve látunk majd borsos varjúhájat. Egyébként a kövirózsafajok nagyon érdekes élőlények! Leveleik körkörös elhelyezkedése és alakja tökéletesen alkalmas arra, hogy a növény gyökereihez vezesse a vizet, méghacsak néhány cseppnyi harmat is az. Ezzel az alkalmazkodóképes stratégiával képesek megélni a sziklák repedéseiben, rendkívül száraz, legfeljebb maroknyi termőtalajt megtartó meredélyeken. (Ha valaki lát egy közönséges házi kövirózsát, egy pohár vizet lassan a közepébe csurgatva könnyen meg is figyelheti, hogyan vezetik a levelek a növény közepébe, azaz gyökereihez a nedvességet.) Egyébként e növény vegetatív úton, hajtásaival is szaporodik. Kis kocsányokon gombos- tűfejnyi utódokat növeszt, amelyek meglehetősen könnyen leszakadnak a szárukról. Alkalmas élőhelyre gurulva aztán könnyen gyökeret ereszt, s idővel akár egész kis telepet is létrehozhat maga körül. Azok a ko- csányról fejlődő kis kövirózsák ugyanis, amelyek mégsem szakadnak a tőről, „szülőjük” közelében gyökereznek bele a sokszor csak a sziklákon élő zuzmók között képződő hajszálnyi humuszba. A Cserteri-vár szikláin tenyésző, érdekes kis növénykék megtekintése után más érdekességeket is találtam a közeli erdő szélén. Hatalmasra nőtt harangvirág nyújtózkodott az ég felé, a máskor megszokott, akár féltucatnyi világoslila virág helyett Évtizedek a katedrán és környékén Egy balassagyarmati pedagógus házaspár hétköznapjai és ünnepei Három évtizede szolgál nyelvtanárként Vass Imre, Gyarmaton, a Balassi Bálint Gimnáziumban. Élete párja, Nagy Márta festőművész ugyanott tanít 16 éve rajzot és földrajzot. Életük a pedagógussors örömeivel, gondjaival megáldott, de magánemberként is teszik a dolgukat, élve egyéni ambíciójukat. A Szabó Püspök utcai lakásukban, ahol beszélgetünk jól megférnek a férj könyvei, a rockzenés magnókazetták, a feleség egyre szaporodó festményei, rajzai társaságában. A zömök, szemüveges, figyelmes tekintetű Vass tanár úr dere- sedő haja még a beatkorszakot idézi, amelynek emlékeiben maga is szívesen elkalandozik.- Valahogy nyugodtabb világ volt az akkori, az emberek, a tanulók is jobban figyeltek egymásra, nagyobb volt a tisztelet egymás iránt - mondja elgondolkodva. Kérdésemre, hogy honnan indult és miként került Balassagyarmatra, egy érdekes sorsot vázol fel.- Szegedi vagyok. Ha azt mondom, hogy értelmiségi családból származom, akkor újságíró édesapám révén ez igaz. De mondhatom, hogy munkáscsa- ládból származom, mert apám műszerészként is dolgozott. Ugyanis Vass nagyapám is az volt és azt mondta apámnak, hogy mielőtt továbbtanul, legyen szakma a kezében. Apám, aki több hangszeren is játszott, végül újságíró lett a Délvidéken, majd Szegeden, ahol anyámat megismerte. Az újságíróskodás- nak az 1947 körüli időszak vetett véget, amikor a „Garázdálkodnak a kommunista rendőrök” című írásért kidobták az újságtól és jól jött a szakma, amiből megélhetett a család. Apám az ötvenes években, sok máshoz hasonlóan, kiküldetésben végigjárta az ország jelentősebb építkezéseit Diósgyőrtől Sopronig. Aztán később újra újságíró lett Kecskeméten, a Petőfi Népénél és ez az élete is be- lémivódott. Néha én is publikálok, például a megyei napilapban volt egy időszak, amikor „Popsarok” rovatom volt a hétvégeken. Feleségemmel mindketten tagjai vagyunk a Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságnak és a kiadványainkban rendszeresen szerepelünk. Én a család egyetlenéként olasz-francia szakot végeztem 1970-ben Szegeden a bölcsészeti egyetemen és így kerültem harminc éve Balassagyarmatra. Akkoriban Versényi György volt a Balassi gimnázium igazgatója, aki jóváhagyta, hogy egyéni levelezőként megszerezhessem az angolnyelvtanári képesítést is. A tanári munkám mellett 1975-től rock and roll számokat énekeltem a Minerva zenekarban, amit nagyon szerettem. Aztán 1982- ben megismertem ezt a csöpp kis Nagy Mártát és feleségül vettem - nevet Vass Imre a társaságunkban lévő nejére. A valóban apró termetű, törékeny Márta megszokott mozdulattal igazítja kontyba font hosz- szú szőke haját, mielőtt az ő történetét mondaná.- Én Szécsénykéről jöttem, ahol édesapám, Nagy Sándor jegyző volt. Szegénynek meg kellett érni, hogy még a téeszel- nöki funkciót is el kellett vállalnia, mert a faluját nem akarta cserben hagyni. Amit lehetett megtett az emberekért és boldogultak is a rájuk erőltetett közösben, de mindennek vége lett mikor a pártbizottság utasítására a berceliekkel összevonták őket. Ez megpecsételte a berceli szövetkezet sorsát a hozzácsa- pottakkal együtt és végül is édesapámat is ez vitte el. Édesanyám Szécsénykén él egyedül, de most kapta meg a 35 éves könyvtárosságáért az elismerést. Én négy faluban is jártam iskolába, megélve a kistelepülési gyerekek sorsát, aztán Pesten végeztem el a középiskolát és a képzőművészeti főiskola rajzföldrajz szakát. Pályázat révén Győrbe kerültem, majd Rétságra és 1984 óta tanítok a Balassi Bálint Gimnáziumban. Lassan húsz éve, hogy férjhez mentem Imréhez, de azóta is tiszteletben tartjuk egymás dolgait és így működik a kapcsolatunk. Mellette nyugodtan végezhetem képzőművészeti munkámat. Eddig 83 egyéni kiállításom volt, a számos csoportos mellett. Először 1980-ban állítottam ki képeimet a műegyetemen, ahol nógrádi tájakat láthattak a látogatók. Azóta is maradt ez a vonal, a szépséges Palócföld, de számos portrét is festettem, amelyek közül a Szent László- képem Horvátországba került. Képeim egyfajta üzenetemként kerültek szerte a világba, Japántól Új-Zélandig. Huszonhárom éve tanítok. Tanítványaim közül számos rajztanár került ki. Máig büszke vagyok, hogy még a győri kezdésem idején Kottmayer Tiborral sikerült megszerettetnem a rajzot és ő most a műemlék-felügyelőségen dolgozik, még a kiállításomat is megnyitotta. A balassagyarmati tanítványaim közül sokan tudták hasznosítani a gimnáziumban megszerzett rajzalapokat. A szécsé- nyi Polgár Judit divattervező lett. Varga Csilla elvégezte a képzőművészeti főiskolát és festőművészként tevékenykedik. Sokan nem sokra tartják a rajztanítást, pedig a képzőművészet életünk fontos része. Ugyanúgy, mint ahogy megnövekedett a nyelvek jelentősége - magyarázza Nagy Márta, férje helyeslő bólogatással kísérve, aki még hozzáteszi:- Ez így igaz! Nekem is sikert jelentett mikor Balassagyarmatra kerültem, hogy a Jászberényi Emil osztályába járó Fenyő Zoltán angol leckéket vett tőlem és utána külföldön ezen a nyelven tartott tudományos előadásokat. De említhetném még abból az osztályból Faludi Gábort, vagy a későbbi tanítványok közül Jancsó Miklóst, aki Szécsényben tanít angolt és Bartus Csabát, a Szent-Györgyi Albert Gimnázium angoltanárát. De emlékezetes számomra, hogy nálam tanulta meg az alapokat az plasz-francia tanári diplomát szerzett Sziládi Krisztina is. Voltak és vannak tanítványaim, akikre jogosan lehetek büszke, de az ember mindig többet szeretne. Pedig volt idő sajnos, amikor azt mondták, hogy a nyugati nyelvekre nincs nagy igény. Engem az vezérel, hogy szeretnék mindabból adni, amit én tudok. Ez igaz a nyelvekre és mint ének-zenei tagozatot végzett, ezt igyekeztem megmutatni a szerepléseimnél is, akár az iskolabálokon, hogy lássák a diákjaim, hogy amit tud az ember, azzal kiállhat a pódiumra. Hiszen kamaszkorom óta énekeltem a szép rockszámokat, még az egyetemi éveim alatt is és itt Balassagyarmaton is még hosz- szú ideig. Aztán Fűrész Pista kollégámmal úgy tíz éve belefogtunk a „Vassfűrész”-showba, amiben a legszebb rock and roll nótákat játszottuk a magnószalagjainkról, de ez mára lassan divatjamúlt lesz. Vagy harminc zenei előadást tartottam a TIT keretén belül, hogy amit én tudok, mások is ismerjék. Vezettem francia szakkört, ahol az Artur legendakörről és Villonról beszéltem, de ezek az önképzőköri lehetőségek mára meghalványodtak. Megtörtént, hogy Szabó Károlyné osztályának francia irodalmi órát tartottam La Fontamról és még a szünetben is kitartottak a diákok, annyira megfogta őket az előadásom. Mindig is alapoztam a nyelveken túli érdeklődési köröm ismereteire, amelyekből amennyit csak lehetett tovább adtam a tanulóknak. Márta elém teszi a rétsági kiállítására szóló meghívót.- Ez a legfrissebb, de Salgótarjánban a megyeházán is van tárlatom és Veszprémbe készülök a közeljövőben. Stuttgartba kaptam egy meghívást a Mednyánszky-társaság tagjaként, ahol magyar tájakat kell bemutatni. Erre most készülök, csakúgy mint a salgótarjáni tűzzománctáborba - magyarázza. Azt emlegetik a férjével, hogy volt idő, mikor Olaszországba három utat szerveztek a gyerekekkel, hogy lássák az ottani értékeket. Az itt készült diákból vetítettképes előadásokat tartott Márta a város körzetében is. Ezek a külföldi utak most szünetelnek a pedagógusokat is sújtó szűkös anyagi helyzet miatt, de remélik a jobb időket. Vass Imre azt mondja, hogy nagy boldogságot jelent számára az, mikor a régi tanítványokkal összefut és azok őszintén megköszönik a részükre továbbadott tudást, amit hasznosítani tudtak. Ünnep a számomra, amikor így köszönnek:- „Tanár úr, de jó, hogy látom!" _____ _____ SZABÓ ENDRE
