Nógrád Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)

2000-06-23 / 145. szám

2000. JÚNIUS 23., PÉNTEK MOZAIK Nógrád Megyei Hírlap - 9. oldal Kis jogi példatár tulajdonosoknak és volt tulajdonosoknak Az átlagember számára a jogsza­bályok Magyarországon sokáig far­kasember, zombi vagy vámpír képé­ben jelentek meg, legalábbis úgy tűnt, hogy kizárólag azért szület­tek, hogy őt, az átlagembert minél jobban meggyötörjék, hitéből kité­rítsék, vérét kiszívják, idegeit tönk­retegyék. Az effajta jogszabályszer­kesztés tán legszembetűnőbb pél­dája a büntetőeljárásról szóló tör­vény lefoglalással kapcsolatos né­hány szakasza volt, szorosan kap­csolódva a Btk. elkobzással foglal­kozó passzusaihoz. Csak pár hó­napja változott a helyzet - manap­ság, amikor minden kapitányságon színes rendőrségi plakátok hirdetik a sértetti jogokat, talán illő is, hogy maga a jogalkotó járjon elöl jó pél­dával. A lefoglalás és az azt követő eljárás példatárát dr. Kováts Gyulá­nak, a Nógrád Megyei Főügyészség csoportvezető ügyészének segítsé­gével állítottuk össze. 1. PÉLDA: Ön autót vett, amelynek előnyeit majdnem másfél hónapon ke­resztül élvezhette. A Mercedest/BMW- t/Audit/Velorexet ekkor ellopták, és Ön sokáig az üres garázst nézte. Aztán hónapok, ha nem évek múlva hírt hall szeretett négykerekűjéről, amely hír.... a, ... 2000. február 29-ig úgy szólt volna, hogy az autó ugyan meg­van, de Ön továbbra is az üres ga­rázst fogja nézni, feltéve, hogy a járgányt valaki időközben újra megvette - tolvajtól ugyan, de jó­hiszeműen, kéz alatt, de szabályos papírokkal. b, ... március 1-jétől Önnek igen ked­vező: ha ugyanis Ön kétséget kizá­róan igazolja a tulajdonjogát (ez . általában sikerülni szokott), akkor viheti az autóját, s élhet vele béké­ben, míg le nem robban. | Mindehhez a háttér a következő: 2000. február 29-ig a törvényi főszabály úgy szólt, hogy a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, akitől lefoglalták, mindenki más csak utána jöhetett szóba. A gya­korlat szerint: akkor vizsgáltak más, „alaposnak látszó” igényi, ha nyilván­való volt, hogy a dolgot (autót) nem le­het annak kiadni, akinél megtalálták (mondjuk magának a tolvajnak). Az Ön autóját azonban profik lopták el, expresszvonat-sebességgel,túladtak rajta, némi motor- és alvázszám-igazí- tás után. A kocsit X. vette meg, aki per­sze jóhiszemű volt. Pár hónap múlva X. egy még szebb Mercedest/BMW- t/Audit/Velorexet talált, s az Ön ked­vence ezért újabb gazdát kapott, a még jóhiszeműbb Y. személyében. Ő egy' teljes éven át járt vele, a naptól is óvta, ám egyszer az Ön által is lakott mellék­utcába tévedt vásárolni. Egy év ide, át­alakítás oda, Ön felismerte a kocsit (pél­dául medveprémmel díszített kormány­kerekéről vagy más egyedi jellemzőjé­ről), s rendőrt hívott. A rendőr intézkedett, autót foglalt (le) és utóbb határozatot küldött, mely­ben az állt, hogy Ön bár tulajdonos, mégsem tulajdonos: az autót Y. kapja, mert nála foglalták le, s nem merült fel kétség a szerzéssel kapcsolatban. Ön ezek után állt és nézett, s mert esetleg biztosítása sem volt, kárát senki nem térítette meg, legfeljebb a tolvajt perelhette volna, ám őt még nem fogta el a Gepárd-csoport, mert kiléte is totál ismeretlen. Öröm a köbön Ezzel szemben most - először életé­ben - Ön mellé állt a jog: a főszabály megfordult, a lefoglalás megszüntetése­kor a lefoglalt dolgot annak kell kiadni, aki a bűncselekmény elkövetésekor a dolog tulajdonosa volt, és ezt kétséget kizáró módon igazolni tudja. Ez a sze­mély pedig nem más, mint Ön - min­denki más csak akkor jöhet szóba, mint (régi vagy új) birtokos, ha nincs tulaj­donos, akinek a fentiek szerint járna a járgány. De még ebben a kategóriában is szigorú a sorrend: másodsorban je­lentkezhet a dologért, aki alaposnak lát­szó igényt jelentett be érte, s csak har­madsorban az, akitől lefoglalták. (Ügyészi példa az előbbire a biztosító, amelynek azonban csak akkor jár bár­mi is, ha igazolta, hogy a tulajdonosnak már fizetett és az le is mondott igényé­ről a biztosító javára.) A sorvégén a tolvaj vagy orgazda áll - illetve csak állna: ha ugyanis a dolog kétségtelenül mást illet, de nem derít­hető ki, hogy pontosan kit, az autó az államé, igaz, a később esetleg mégis előkerülő igénylő az elévülési időn be­lül még visszakérheti, vagy ha már el­adták, akkor az ellenérték jár neki. 2. PÉLDA: A lopott autót nem ad­ták tovább: annyira megtetszett a tol­vajnak, hogy megtartotta magának, de - gondolva a rossz időkre - előrelá tóan ajándékozásról szóló nyilatkoza­tot tett három hónapos leánygyermeke javára. A csecsemő, bár korához ké­pest fejlett, vezetni még nem tud, így a járgányt édesapja használja, ő pedig egy alkalommal súlyosan ittas álla­potban fennakad egy rutinellenőrzé­sen. A rendőrök gyanúsnak találják mind az autót, mind vezetőjét, aki egyetlen darab papírral sem tudja iga­zolni, hogy a négykerekű csoda jogsze­rűen van nála. A lefoglalás szabályai itt is alkalmaz­hatók, ám csavarjunk még egyet a törté­neten: az apa nem ezt az autót lopta, hanem a megvásárlásához fedezetet biztosító másikat (mondjuk, pár millió­val értékesebbet). Ilyenkor is lehet le­foglalni, igaz, a törvény más fordulata alapján: azért, mert a lopott autó árából vett új kocsira vagyonelkobzást fog el­rendelni a bíróság, legalábbis jó esély van rá. Március 1-jétől ugyanis a Btk. úgy rendelkezik: a vagyonelkobzást ar­ra a vagyonra is el kell rendelni, ame­lyet az elkövető a bűncselekmény elkö­vetéséből eredő vagyon helyébe lépő va­gyonként szerzett. A kissé nyakatekert törvényszöveget példánkra alkalmaz­va: az eredeti autó bűncselekményből származott, értékesítése után pedig an­nak helyébe az új autó lépett - hiszen azt a lopott autó árából vették. Ami pedig a családtag tulajdonszer­zését illeti, a törvény kimondja: el kell rendelni a vagyonelkobzást arra a va­gyonra is, amelyet az elkövető átruhá­zott, feltéve, hogy a megszerzőnek az át­ruházott vagyon eredetéről tudomása volt. Öt éve, amikor két férfi összesen négy emberölésért állt bíróság előtt, ki­derült, bogy egyikük a rabolt pénzből vett autót élettársa nevére íratta, siker­rel, mert így (az akkori szabályok sze­rint) a kocsit nem lehetett sem elkoboz­ni, sem vagyonelkobzást elrendelni rá. Most is kérdés még, hogy például cse­csemőnél hogyan lehet illetve kell-e bi­zonyítani, hogy „tudomása" volt a va­gyon eredetéről - erre majd a bírói gya­korlatnak kell választ adnia. Könnyen jött... 3. PÉLDA: a lopott autót kft.-re, bt.-re, esetleg részvénytársaságra ru húzták át. A hatóságoknak ez esetben természetesen nem azt kell bizonyíta­niuk a bíróság előtt, hogy a kft., a bt. és az rt. „tudott” a járgány eredetétől, hanem azt, hogy a gazdálkodó szerve­zet ügyvezetésre vagy képviseletre fel- jogoátott tagja vagy tisztségviselője tisztában volt az előzményekkel. Egy­általán nem szükséges tehát, hogy minden részvényes, beltag és kültag tudja, honnan van az autó, s az sem zárja ki a vagyonelkobzást, hogy eset­leg kifejezetten megtévesztette őket az ügyvezető. Ilyen esetben azonban nem magára a vagyonra vagy egyes vagyon- tárgyjakjra rendelik el a vagyonel­kobzást, hanem meghatározott pénz­összegre. Alkalmazható (de itt már nem köte­lező!) ez a mellékbüntetés akkor is, ha a megszerző személyében jogutódlás következett be (a cég más néven műkö­dik, esetleg felvásárolták, beolvadt más társaságba, illetve ha magánszemély cégnek vagy cég magánszemélynek ad­ta tovább a holmit), feltéve persze min­den esetben, hogy a jogutód is tudott az eredetről. Ha akár az első vásárló, akár a jog­utód jóhiszemű volt, a vagyonelkobzást ugyancsak pénzben kell elrendelni - természetésen (büntetésről lévén szó) azt nem az érintett jóhiszemű személy fizeti, hanem a vádlott, az elkobzott va­gyon pedig az államra száll. Ha tehát az autót ellopták, előkerül és az eredeti tulajdonos felbukkan, a le­foglalt kocsit ő kapja (vissza). Ezzel szemben a lopott dolog árából vett má­sik dologra vagyonelkobzást kell elren­delni, s ezzel igazából az állam jár jól. A két intézmény azonban nem zárja ki egymást, sőt, kombinálható is. Ehhez kapcsolódik a 4. PÉLDA: az Ön tizenkétmilliós autójának lába kelt, a tolvaj (áron alul) eladta, a vételár felét eljátszotta vidéki kiskocsmák nyerőgépein, a pénz másik részéből pedig vett egy ki­sebb Suzukit. Az Ön kocsiját később megtalálják egy szolid házaspárnál, akik kénytelenek búcsút venni tőle, hiszen visszajár az eredeti tulajdonos­nak. Példátlan módon még a tolvaj is előkerül, a Suzukival együtt. Mivel ez utóbbi kocsi bűncselekmény elköveté­séből eredő pénzből lett véve, a bíróság kimondja rá a vagyonelkobzást, ami­nek még az sem akadálya, hogy az új szerzemény már régen a feleség nevén szerepel a nyilvántartásokban - azt ugyanis aligha találná életszerűnek a bíróság, hogy az asszony sorsjegynye- reménynek hitte a kocsit... ... könnyen megy 5. PÉLDA: Egy másik ügyben nem lopott, hanem csempészett autók a fő­szereplők. A szisztéma lényege: a gya­nú szerint mintegy ötven kocsit hoz­tak be a terheltek különböző szemé lyek nevén, hamis vámpapírokkal, az­tán legálisan eladták őket. A vevőktől lefoglalták az autókat, ám azok nem tarthatók vissza a büntetőeljárás jog­erős befejezéséig, csak addig, amíg tisztázódik: nincs-e közük más bűn- cselekményekhez is (például nem lo­pottak-e). Egy legfelsőbb bírósági ál­lásfoglalás is kimondja: ha a vevő ré­széről még vámszabálysértés elköveté­se sem valószínűsíthető, a dolgot nem lehet lefoglalásban tartani. Ezt a szabályt az egyik hatóság úgy kerülte meg, hogy áttette az iratokat a vámhivatalhoz, azzal, hogy vizsgálják meg: nem követett-e el esetleg szabály- sértést a vevő. A vámhivatal viszont fel­függesztette a saját eljárását a büntető- eljárás befejezéséig - így aztán a tulaj­donos csak két év múlva, többszöri pa­nasz után látta viszont autóját. Előfordulhat tömeges lefoglalás is, például akkor ha sorozatos betörések után tartanak házkutatást: ilyenkor gyakran mindent visznek, ami a kere­sett holmikhoz hasonlít, volt rá példa, hogy az egyébként valóban lopott húsz flakon dezodoron kívül a rendőrök el­vitték a család saját készletét is... Sze­lektálni persze ilyenkor is lehet: az ügyész szerint a már láthatóan huza­mosabb ideje használt dolog lefoglalása ilyen esetben általában nem indokolt (kivéve persze azt az esetet, ha maga a betörés is már jóval régebben történt), míg az eredeti csomagolásban, tízesé­vel megtalált dezodorok valószínűleg felkerülnek a bűnjeljegyzékre, amely tételesen tartalmazza, mit is foglaltak le a nyomozók. Jellemzően begyűjtött áruféleségek: a dohányáruk, édességek, szeszes és üdí­tőitalok, háztartási gépek, lőfegyverek, lőszerek és hamis okmányok, meg per­sze autók. A közelmúlt extrém példái közé tartozik öt kutya is (állatviadalok­hoz használták őket, a bíróság azóta döntött is az elkobzásról), s manapság nem ritka az sem, hogy számítógépeket, CD-ket, winchestereket is lefoglalnak. Sor kerülhet erre számítógépes csalás esetén (ennek minősül a telefonkártya­hamisítás is!), szerzői és szomszédos jo­gok megsértésével összefüggésben (vi­deó- és audiokazetták másolása), sőt idén március 1-jétől a röviden csak HBO- tényállásnak nevezett bűncselekmény miatt is. (Ennek lényege: büntetendő a szerzői, szomszédos jog védelmét bizto­sító „műszaki intézkedés kijátszása”, eh­hez szükséges berendezés, felszerelés, eszköz készítése, előállítása, átadása, forgalomba hozása, az azokkal való ke­reskedés. Az ilyen eszközöket - a bűn- cselekmény elkövetésének megállapítá­sa esetén - el kell kobozni.) Cukorcefrét tessék! Szintén új találmány a lefoglalt dolog előzetes értékesítése, amely gyors rom­lásnak kitett vagy huzamos tárolásra al­kalmatlan áruk esetén kötelező, ha pedig a tárolás aránytalan és jelentős költséggel járna vagy a dolog értéke csökkenne je­lentősen az őrzés ideje alatt: a határozat- hozatal lehetőség, amellyel az iratok ügyészhez való megküldéséig a nyomo­zó hatóság is, a vádirat benyújtását köve­tően pedig kizárólag a bíróság élhet. Gyakorlata ennek éppúgy nincs, mint a csecsemőnek ajándékozott autó­ra vonatkozó vagyonelkobzásnak, így csak elméleti síkon villantunk fel né­hány példát: huzamos tárolásra alkal­matlan lehet például a csempészett al­ma, főleg, ha figyelembe vesszük, hogy az eljárás bírói szakasza jó esetben is elhúzódhat egy évig. Külön talány, mit lehet kezdeni az alföldi tanyavilágban, föld alatti tartályokban elrejtett (de még ott is felfedezett) cukorcefrével, ami al­kalmanként van vagy 30 ezer hektoliter is? Ugyanakkor a vámszabályok meg­sértésével behozott két kamionnyi fa­gyasztott hús sorsa nem lehet kétséges, különösen, ha a lefoglalás idején ár­nyékban is 32 fokot mutat a hőmérő. Ha valaki mégis panasszal élne az elő­zetes értékesítést elrendelő határozat ellen, azt szinte azonnal el kell bírálnia az ügyészségnek, hiszen érezhető ered­ménye lenne, ha a törvényben egyéb­ként előírt nyolc napig tartana az iratok felülvizsgálata. A jelentős költséggel járó tárolásra annak idején példa lehetett volna több tízezer méter(!) lefoglalt képkeretléc megőrzése, ám a szerencse a hatóságok mellé szegődött: mielőtt dönteni kellett volna arról, hol találnak akkora rak­tárát, amely minden „bűnjelet” befo­gad, jelentkezett egy külföldi cég, amely - igazolva, hogy a faanyag volta­képpen még az övé, s nem az eljárással érintett másik társaságé - az egész kol­lekciót elszállította... ______________ S. J. F. 2 . rész A kiskapu megcsikordult. A láncra kötött eb őrült csaholásba fogott, fel-alá táncolt. A jövevény felmérte a távolságot - ha elszakad a lánc, futva még eléri-e a kaput? De felbukkant egy negyvenes asszony, széles fenekén tulisárga szabadidőnadrág, hozzá rózsaszín vékony kötött pulóver... Még reg­gel volt, éppen nyolc múlott. A nagy kertben gon­dosan ápolt ágyások, a zöldhagyma szárai már fel­szökkentek. A ház elhanyagolt faláról hullott a va­kolat, a kis udvaron kacsák totyogtak és a vendég­nek kerülgetnie kellett a házimadarak hagyatékait. Az asszony rászólt a kutyára. Jólelkű arcéin még bi­zalmatlan volt a mosoly. A jövevény kék szemét a ■háziasszonyra meresztette egyetlen pillanat alatt felmérte, mit kell tennie és miképpen kell megszó­lalnia, hogy sikert arasson.- Jó reggelt!- Jó reggelt. Kit tetszik keresni? - az asszony il­lemtudó volt. A jövevény nemkülönben:- Magukat, asszonyom! - tudta, hogy falun még szokatlan ez a megszólítás, de milyen nő az, akinek negyvenen túl rosszulesne ez? Különösen, ha eddig mindig csak „Hé, Julis !”-nak vagy Juliskámnak szó­lították, a gyerekek meg tizenöt éve lenénizik...? Mesterien célba talált, ezt azonnal látta az arcán. - Úgy tudom, nemrégen kaptak földet a kárpótlásból.- Igen, de erről az uram tudna beszélni. Hátul van a kertben - az asszony megfordult és kurjantott egyet: Jani...! Jani hamarosan jött is. Kétperces bizalmatlan udvariaskodás után a jövevény Idnyújtotta láthatat­lan csápjait, lelkileg fölmérte a gazdát is. Nem ta­pasztalt ellenérzést, a bizalmatlanságot pedig meg­szokta már. Ezeket a falusi embereket annyiszor becsapták már az elmúlt fél évszázadban..JTulaj- donképpen soha senki nem mondott nekik igazat, és mindenki a bőrükre spekulált. Mellesleg ő is azért jött.- Csak négy hektárról van szó - mondta a gazda, egy vastag nyakú, ötven körüli férfiú. Látszott az ar­cán, hogy nem veti meg a jó bort, de a munkától sem fél. Napbarnított volt a karja és a melle félig meztelen, de az ing szélén látszott: alatta hófehér a bőre. Nem szokott napozni, mint a léha városi né­pek.- Arról van szó, hogy kis traktorokat lehet kap­ni igen kedvezményes áron - mondta a fiatalem-' bér. Amint kimondta, várt. A várakozásban is volt gyakorlata. Csak egyetlen másodpercig tartott a dolog, de neki ez nagyon fontos volt. Ha meglátja, hogy a gazda félig felemeli a kezét, ha valami más módon jelzi: „ne tovább!” - rögtön abbahagyja. Az ideje ugyanis nagyon drága volt. De arra is kellett az a kicsiny szünet, hogy a gazda agyában megje­lenjen egy kis traktor képe. Az ilyenfajta vágyál­mokat nem szabad lebecsülni. Az asszony várako­zóan nézett urára, a férfi pedig csak állt hallgata­gon, szemét figyelmesen függesztette az idegenre. Elmúlott hát az a döntő másodperc, és a nyelve is­mét megeredt:- Éppen az ilyen új gazdáknak gyártják most Bu­dapesten, egy angol-magyar cégnél. Nem nagy da­rab - előrántotta az albumot, amit előzőleg gondo­san nejlonfóliákba csomagolt. Hiszen akik forgat­ták, sokszor éppen munkából jöttek oda. Mint most ez a gazda is. Minden ábra színes volt; egyszerűen gyönyörű és csábító! Közben szájából csak úgy öm- löttek a szakkifejezések. Ugyanakkor tudta, hogy nem ez a legfontosabb, hát gyorsan témát változta­tott: - Kisbirtokokra nincs ennél jobb! Alig fogyaszt valamit, kevesebbet, mint egy autó, és többet bír! Nemcsak a földön végzi el az összes munkát, de ha­za is húz egy nagy utánfutót, akár hatszáz kilós súllyal! Nem foglal el sok helyet, és olyan könnyű elvezetni, hogy azt egy tízéves gyerek is megtanul­hatja! Beszélt, beszélt. Nem hadart, tudta ezt is utálnák. Szépen, érthetően folytak ajkáról a sza­vak, a mondatok. Mindinkább érezte, hogy nye­regbe került, mert nagy rutinnal már látta a gazda szemében felcsillanni az érdeklődést. Sőt, annál többet. Nem mulasztotta el a tömött, vörös ujjak látványát sem, amint szinte ráfonódtak a prospek­tusra. De azért nem bízta el magát, sokszor ta­pasztalta, hogy az ár kimondása után hirtelen megváltozik a helyzet. Pedig az ár lényegében tő­le függött. Mondhatott volna akármekkora össze­get is. Bár az élet megtanította rá, hogy bizonyos határok alá nem mehet. Nem hagyhatja, hogy ko­molytalannak tekintsék az ajánlatát. A magyar ember sohasem becsüli meg azt, amit ingyen, vagy majdnem ingyen kap.- Persze, az ilyen szupergép nem olcsó mulat­ság. Ám olyan részletfizetési lehetőség is van, ami­re álmukban sem gondolhattak eddig a magyar gaz­dák - ez volt a legfontosabb pillanat. Madarak dalol­tak a fákon, a kutya már nem ugatott, nőtt a meleg. Lábuk körül kiskacsák mászkáltak, álmos macska nyújtózkodott az eperfa alatt. A feketebajuszos jö­vevény szerette ezeket az alkotó reggeleket. Ilyen­kor érezte, hogy ügyei és a világ együtt mennek elő­re.- Nagyon szép gép - bólogatott a gazda. Az asz- szony ránézett, tekintetük csak egy rövid pillanatra találkozott. Az ügynök ezt is látta, nem várt hát to­vább, kimondta:- Az egész kis traktor ára hétszáztízezer forint. Mondtam, hogy olcsó, nem? (Folytatjuk)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents