Nógrád Megyei Hírlap, 2000. június (11. évfolyam, 127-151. szám)
2000-06-17-18 / 140. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN Faragó Zoltán: T ]=; R j=? I* j Á r Ó 2000. JÚNIUS 17., SZOMBAT Vadvízország peremén - A lábát áztató erdő Aszály pusztít országszerte. Tél végén, kora tavasszal, hóolvadáskor me- gyényi területek tűntek el a belvíz alatt, azóta azonban alig hullott csapadék. Zörgősre aszalódott a fű, kőkeményre száradt az iszap a pár hete még hatalmas pocsolyák alján, sárgulni kezdtek a gabonatáblák, pedig a szem még duzzadhatott volna, nem is keveset... A kánikula ugyan megszűnt az utóbbi napokban, pár cseppnyi eső is hullott, de ez bizony édeskevés. Az ipolyszögi égerláp, a Duna-Ipoly Nemzeti Park keleti nyúlványa is alaposan „összement” az utóbbi hetek száraz, forró időjárása miatt. Persze többfelé maradt víz az alján. A láp szívében, a nemrégiben átadott új vasúti megállótól Ipolyszög felé is még mindig áztathatják lábukat az égerfák. A békatutaj apró, zöld levélkéi összefüggő szőnyeget képeznek a vízen, amibe csak itt-ott szőnek mintát a káka kardszerű levelei, a vadmurok karvastagságúra hízott szárai, a különféle kúszónövények indái. Az ember csak elvétve látja megcsillanni a víztükröt. Néhol egy- egy faóriás gyökerestől kifordulva beledőlt a vízbe, de olyan is akad, amelyiknek a koronáját még tartják a szomszédai, s csak a ferdén álló törzsön látni, hogy ott valami nincs rendben. Egyébként igen érdekes töve van egy ilyen lápi égerfának: több-kevesebb támasztógyökeret növeszt, hogy a laza, iszapos talajban megkapaszkodhasson: olyan ez, mintha fordítva is nevelne egy kicsiny koronát, amin persze nem nőnek levelek. A lápon elszórtan látni néhány nagyra nőtt, igen idős fűz- és nyárfát is. Többségük pusztulóban van, szálfányi vastagságú gallyak törtek le róluk, s lógatják egyik végüket a vízbe. A sásos rétek - úgy látszik - a láp másik oldalán vannak, a műút mellett, legalábbis a vasúti töltés aljában nem találtam ilyeneket. A fák közötti nyíltabb részeken sokfelé virít az égszínkék nefelejcs: a szemnek kellemes, közel menni hozzá azonban meglehetősen bajos, legalábbis jófajta gumicsizma nélkül... A lápvilág nem csendes napközben sem. A vízből néha egy- egy unka halk, inkább búgássze- rű hangja hallatszik, amit sok mindennek lehet nevezni, de brekegésnek nem nagyon. Igazából persze a madarak énekétől hangos a lábát vízben áztató erdő. Barátposzáták, csilp-csalp füzikék, fekete- és énekes rigók fújják a nótájukat, néha a kakukk kontráz nekik. A fák ágai közül valamilyen nagy termetű madár árnyéka vetődik a földre: egy szürke gém suhan a levegőben. A vasúti töltés fölé érve meglát; rémülten kvákog egyet, szinte megáll a levegőben, s szemmel láthatóan vissza akar fordulni. A jókora gázlómadarat azonban a lendület tovább viszi, már el is takarják előlem a vasúti töltés másik oldalán álló erdő fái. Most már nincs értelme annak, hogy visz- szaforduljon, s azt is látom még a lombokon keresztül, amint a madár egyetlen szárnycsapással újból irányt vált, s folytatja útját az eredeti célja felé. Az égerfák felett vöröses színű ragadozó röppen el közeledtemre. Egerészölyveket szinte percenként lát itt az ember, valószínűleg az előbb megpillantott madár is az volt, bár biztosan nem ismertem fel. A víz meglepően csendes... Egyszer vízityúk sipákolását hallom, máskor pedig tőkésréce éles sápogását. Mind a kettő csak egy másodperc, megpillantani egyiküket sem sikerül. Nem is csoda persze, hiszen a vízimadaraknál a fiókanevelés fő időszaka van, ilyenkor a lehetőségekhez mérten majdnem minden faj rejtett életmódot folytat. A láp mélyére vezető ösvényen pár órával korábban egy magányos vaddisznó járt előttem, legalábbis a nyomok erről tanúskodnak. Egy helyen a sárba hempergett a sörtés vad, legA mérgező farkasalma dúsan terem a vasúti töltésen alábbis erről árulkodik egy gyermekfürdőkád méretű iszapmedence a víz szélén. Egy helyen idős fűzfa áll, hatalmas, többágú törzsén árvaszúnyogok százai rajzanak. Koronájából víz csöpög: a lápon álló fa olyan sok vizet szív fel a gyökereivel, hogy a levelein keresztül kell megszabadulnia a feleslegtől. A fa alatt állva egészen olyan, mintha eső esne a vakító, felhőtlen égből. Jó is lenne már... Az égerfák lombjai között azonban valami mozgás támad: három nagy fakopáncs fióka üldözi apját vagy anyját, élelmet koldulva. Valószínűleg nem olyan régen repülhettek ki, bár az is igaz, hogy a fiatal harkály még hetekig nem önállósodik a fészekodú elhagyása után. Megállók egy napsütötte, kisebb tisztáson. Valahol a fák felett ölyv kiált, éles hangja messzire hallatszik. Távolabbról egy másik felel neki, - majd a ragadozók vijjogásába szúnyogzümmögés vegyül... Tucatjával jönnek a vérszívók, nem győzöm csapkodni őket. Persze ügyesebbek, valószínűleg sokkal több rajtam a viszkető csípésnyom, mint az agyonütött szúnyog. Akadnak persze a lápon sokkal szebb és kellemesebb természetű rovarok is: nagy, kék színű ^szitakötő repked körülöttem. Ők leginkább szúnyogokat esznek, bár nem eleget, legalábbis a gyorsan szaporodó, erősen viszkető hólyagocskák ezt bizonyítják... Múlnak a percek, célszerűbb odébbállni az egyre támadó szúnyoghad elől. Követnek persze, szinte lehetetlen lerázni őket. A forróság is egyre nagyobb: az ember torka kiszárad a nagy víz- veszteség miatt, ugyanakkor a hátán nedves az ing a verejtéktől. Körben mindenütt víz - de inni belőle? Akkor már inkább a szomjúság. Közben pókhálók tapadnak az arcomra, kúszónövé- ■ nyék között húzom a lábamat... Kellemedenségek, persze, hogy azok. Mindez azonban semmiség ahhoz az örömhöz képest, amit az érintetlen táj láttán érzek! Ez a láp ugyanis hosszú évszázadok óta változatlan. Hiába öleli körül a vas- és a közút, hiába szorították rétek, legelők, szántóföldek, lakó- és üdülőterületek, telepített nyíresek, erdeifenyvesek, akácosok közé, növény- és állatvüágát legfeljebb a kiszáradás veszélyezteti. Ez persze éppen elég nagy gond, de ha sikerül a terület vízutánpótlását megoldani vagy valóban csapadékosabb évek következnek, akkor megmaradhat olyannak, amilyen. Amitől több nem is kell... „Az a dolgunk, hogy megnyerjük a következő választást” Horn Gyula ex-miniszterelnök nem foglalkozik személyes ambícióival A két év alatt azt tapasztaltam, hogy a végrehajtó hatalom mostani urai nemigen nézik, mi illik és mi nem - mondta a lapunknak adott interjúban Horn Gyula, aki nem zárja ki, hogy a Fidesz adott esetben bevonná a kormányzásba a szélsőséges MIEP-et. A volt miniszterelnök azonban legfontosabbnak az MSZP előtt álló feladatot tartja, vagyis azt, hogy megnyerjék a következő választást. Az ex-kormányfővel Bánkon beszélgettünk, ahol pártja megyei juniálisán vett részt.- Hogyan látja félidőben az MSZP győzelmi esélyeit a 2002- es választásokra?- Azt hiszem, eléggé meggyőző az a különbség, amely köztünk és a Fidesz között van, ugyanakkor nem szabad ezzel megelégedni. Ezalatt azt értem, hogy miként 1998-ban, most sincs garancia a győzelemre, azért nagyon keményen meg kell dolgozni. Az elkövetkező két év arról kell hogy szóljon, hogy a Magyar Szocialista Párt mit kínál többet, jobbat, mást, mint a mostani kormányzat. Ezt konkrét programok mentén, kezdeményezésekkel, üzenetekkel, akciókkal kell felmutatni. Ez alapvető feltétele a választási sikernek.- Ugyanebből a nézőpontból, hogyan látja, mennyire politizált jól az MSZP az előző tét évben?- Az MSZP-nek nem volt könnyű túltenni magát a választási vereségen, ez sokak részéről hosszú hónapokat vett igénybe. Én soha nem nézek hátra. Nekem az a véleményem, azt nézzük, hogy mit tanultunk az elmúlt hetek, hónapok eseményeiből, és azt hasznosítsuk. Hadd mondjak erre egy példát, hogy ne üres beszédnek hangozzék. Mi mindazt figyelembe vettük például a siófoki vagy a székesfehérvári időközi választáson, ami tapasztalat az 1998-as országgyűlési és önkormányzatí választás kapcsán felhalmozódott. Tehát nem ment el mellettünk az élet nyomtalanul, tanultunk azokból a dolgokból, és ennek meghatározó szerepe volt mindkét helyen a választási győzelemben. Fehérgyarmaton, ilyen kisgazdamódszerrel szemben gyakorlatilag lehetetlen volt eredményt elérni.- Két miniszterelnök-jelöltje van most az MSZP-nek. Milyen koalídókötési elképzelései lehetnek a pártnak, ha Kovács László, illetve ha Németh Miklós lesz a végleges kormányfőjelölt?- Nézze, most, 2000 nyarán semmiféle koalídókötési lehetőséggel, feltételezéssel nem érdemes foglalkozni. Nekünk az a dolgunk, hogy megnyerjük a következő választást. Koalícióra lépni, koalíciót alakítani majd utána is ráérünk. S mi történik akkor, ha abszolút győzelmet ér el az MSZP, és nem szorul koalíciós partnerre? Ez sem elképzelhetetlen, bár erre sincs garancia. Ez az egyik. A másik, ami miniszterelnök-jelöltjeinket illeti: semmiféle drámát nem látok abban, hogy ketten is szívesen lennének. Most is azt vallom, örülök, ha egy politikusnak ambíciója van. A helyzet egyébként mutatja ennek a pártnak a gazdag szellemi potenciáját. Ezért mondtam a kormánypárti vezetőknek is: az MSZP akár tíz miniszterelnök-jelöltet is állíthat. Ugyanakkor a párt tényleg nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, és itt ez a döntő, hiszen a tagság fog abban határozni, hogy ki lesz a miniszterelnök-jelölt. Ez valamikor 2002 elején lesz kérdés.- Amikor Németh Miklós februárban elkezdte az országot járni, miniszterelnök úr azt mondta, hogy Németh Miklósnak alulról kell kezdenie...- Én semmi ilyet nem mondtam, ezt egy újságíró találta ki. Ilyen hülyeségeket nem szoktam mondani, vagy ha mondok, akkor visszaszívom. Mit jelent az, hogy alulról? Hazajön Németh Miklós, aki letöltött tíz évet egy banknál vezető állásban. Most beáll segédmunkásnak, vagy mit csináljon? Nem mintha én lebecsülném a segédmunkást, de a felvetést nem értem. Nem, azt mondtam, hogy Németh Miklósnak szüksége van arra, hogy megismerje az országot, hogy mit változott az elmúlt tíz év során. Enélkül egy politikus nem foglalhat állást, nem vagyunk mi Torgyánok pártja.- Jó, akkor ez a kérdés dugábadőlt...- Miért dőlt dugába?- Mert fel volt építve, és ez lett volna az eleje.- Összeomlott az építmény?- Ez össze. Viszont miniszter- elnök úr nemigen beszél a saját ambícióról.- Soha nem beszéltem erről. Egyszerű a magyarázata, nem is voltak személyes ambícióim. Miért beszéljek arról, ami nincs?- Nem is lehet?- Higgye el, soha egyetlen tisztségre nem jelentkeztem.- Nem is akarom ezt megcáfolni, de ha a párttagság egy része felkéri, gondolkodna rajta?- Fogalmam sincs. Ez mindig függ a helyzettől. Ezzel most, 2000 júniusában nem foglalkozom. Azzal foglalkozom, hogy egy sor kezdeményezést fogalmazok meg, nagyon sok emberrel tárgyalok minél szélesebb körben, hogy megszerezzük azt a támogatást, amely nélkülözhetetlen lesz 2002- ben. Nem azzal foglalkozom, hogy kiszemelek magamnak valamilyen helyet, aztán megpályázom.- Lengyel László politológus nemrégiben azt elemezte egy előadásában, hogy még egyszer nem játszható el a Fidesz 1998- as trükkje a kisgazdákkal, viszont megteheti még ezt a Fidesz a MIÉP-pel. Mit gondol erről?- Ha visszaemlék- szünk, a Fidesz vezetői az első forduló után kategorikusan cáfolták, hogy összeállnának a kisgazdákkal. Nos, tagadásuk ellenére ez megtörtént. Mi szavatolja ezek után, hogy a MIÉP-nek nem tesznek majd koalíciós javaslatot, ha úgy alakul az eredmény? Véleményem szerint az ország legveszélyesebb politikai fejleménye lehetne, ha egy MIÉP bekerülne a kormányba. Ez ráadásul nagyon sokat hozhatna a MIÉP-nek, hiszen egy kormányzati tényező mindig nagyobb súllyal esik latba az emberek szemében, mint egy ellenzéki. Arról nem is beszélve, hogy Nyugat-Európá- ban van egy íratlan törvény: egyetlen szélsőséget sem tehetnek szalonképessé a demokratikus pártok. Illene ezt is figyelembe venni. De a két év alatt azt tapasztaltam a parlamentben és azon kívül is, hogy a végrehajtó hatalom mostani urai nemigen nézik azt, hogy mi illik vagy mi nem. Mert ha ezt néznék, akkor 5-én mondhatott volna a házelnök a parlamentben pár kedves szót Göncz Árpádról, aki ott ült vele szemben. Erre nem volt lelkiereje, de 15 percen keresztül ecsetelte a jelölt múlhatatlan érdemeit.- Miniszterelnök úr hogyan értékeli az Orbán-Schüssel találkozót?- Megmondtam a magam véleményét az osztrákoknak is, hogy nekik ebben változtatniuk kell, ugyanakkor nem lennék nagyon arrogáns ebben a kérdésben, tudniillik léteznek a magyar-osztrák különleges kapcsolatok. Ha a magyar kormány keményen megfogalmazta az osztrák kormánnyal kapcsolatos fenntartásait, azzal egyet tudok érteni (nem tudom, hogy megfogalmaztak-e ilyet, nem derült ki), miként azzal is, létkérdés, hogy tovább folytassuk velük az együttműködést, ez nem ugyanaz, mint ha Dánia, Franciaország vagy Svédország mást mond. Hozzáteszem, Magyarország mindig nagyon komolyan vette a nemzetközi szervezetek által elrendelt tilalmakat, de aztán menetközben kiderült, hogy jóformán egyedül maradtunk. DUDEUAI ILDIKÓ Vízben áztatják lábukat az égerfák a lápon ____________* szerző felvételei
