Nógrád Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-10 / 108. szám

NOK VllJ 2000. MÁJUS 10., SZERDA KIHöE«»®®* 5. OLDAL Négy évtized szolgálatban Vásárolni könnyű, eladni nehéz A Salgótarjáni Konfekcióipari Rt. szakszervezeti bizottsá­gának titkára, Bozó Józsefné úgy számolja, hogy egyetlen esztendő híján négy évtizedet töltött a szakszervezeti moz­galomban. Munkáját - a munka szép ünnepén - MSZOSZ­érdemrenddel ismerték el. Jönnek, mennek- Hárman jöttünk be a kapun. Az egyik útitársam azt kérdezte: engem is ide közvetítettek ki?- Nem lep meg az ilyen párbe­széd. Sűrűn cserélődnek nálunk a lányok, asszonyok. Most is foglal­koztatni tudnánk még harmincat.- Mit mondanak, miért állnak tovább?- Egyszerű oka van, a pénz. A bérek még az ipari átlaghoz viszo­nyítva is alacsonyak. Természete­sen az is megtörténik, hogy aki el­megy, egy idő után visszajön. A munkanélküli-segélytől több amit itt kapnak.- S mennyit kapnak?- Az idén 10 százalékos bér­emelésben állapodtunk meg a tu­lajdonosokkal, de az átlagbér így sem éri el a 40 ezer forintot. Bér­munkát végzünk külföldi cégek­nek, olasz, német, angol, francia piacra dolgozunk. A nyári holmik már kifutottak, a szalagokon már ősz van, szövetszoknyák, nadrá­gok, blézerek készülnek. A kitartó­ak, akiket nem fáraszt a monoton munka a szalagon, a szorgalma­sak, az ügyes kezűek, az átlag fö­lött keresnek. De nem kevés azok száma, akiknek bére hónapról hó­napra a gyári átlag alatt marad. Ami megmaradt- A bértárgyalásokon, - ha van­nak ilyenek - a szakszervezet nem tudott több pénzt kicsikarni a tulaj­donosoktól?- Természetesen vannak bér- tárgyalások és szerettünk volna magasabb béremelést, de a tények szigorúak, nehéz velük hadakoz­ni. Emlékszem, volt idő, amikor annyi munkánk volt, hogy bedol­gozókat foglalkoztattunk mert csak így tudtunk megfelelni a piaci igényeknek. Most harcolni kell a piacokért. Az ukrán, a román ver­senytársak elviszik dőlünk a meg­rendelést, ha nem figyelünk, ha nem igazodunk a követelmények­hez. Még akkor is megtörténik ez, ha rosszabb körülmények között dolgoznak és a termékek minősé­ge is gyengébb, mint a miénk. De ott még olcsóbb a munkaerő, mint például itt Tarjánban. Azt gondo­lom, a tulajdonosokkal korrekt a munkakapcsolatunk, de ez nem jelenti, hogy nincs közöttünk véle­ménykülönbség és keményen vi­tatkozunk is. Vannak olyan dönté­sek, amelyek előtt alaposan mérle­gelnünk kell, mikor szolgáljuk iga­zán munkásaink érdekeit. A bér- fejlesztésnél is az volt a kérdés: le­gyen valamivel nagyobb mértékű, de annak bizony munkáselbocsá­tás lenne az ára. A szerényebb bér- fejlesztés biztos munkahelyet je­lent az asszonyoknak. Meggyőző­désem, hogy helyesen döntöttünk, amikor önmérsékletet tanúsítot­tunk.-Nagyobb bérfejlesztést nem si­került elérniük. Akkor mégis mi az, amit sikernek tart a szakszerve zeti munkában?- Csaknem minden megma­radt a korábbi vívmányainkból. Kollektív szerződésünk van, éves bérmegállapodást kötünk az alap- és mozgóbérről. Az építkezőknek kamatmentes kölcsönt adunk, amelyet öt év alatt kell visszatéríte­niük. Minden dolgozó 1400 forint értékű étkezési hozzájárulást kap havonta. A vidékről bejáróknak pedig utazási költséget térít a gyár. Üzemorvosi és jogsegélyszolgálat is működik nálunk. S az idén ösz- szesen mintegy 350 ezer forintot kaptak tanszersegélyként azok a dolgozók, akiknek iskoláskorú gyermekük van. Jászárok- szálláson, Zsóriban és Bala- tonlellén saját üdülőnk von, sokan pihennek bennük. Tudom, hogy ezek nem óriási dolgok, ám azt hi­szem, a jelenlegi körülmények kö­zött ezt is becsülni kell. A megmérettetés- Parányi szobája asztalám bi­zony ám így is sok gondot raknak le a munkásnők?- Persze, hogy sokat. Vannak, akik keresetük miatt háborognak, mások segélyt kémek, hogy kitart­sanak a fizetésig. De bekopognak lakásgondokkal, tanácsot kémek a válóperhez, a gyermekelhelyezés­hez. Ahol több mint négyszázan dolgoznak, ott mindenféle gond, baj adódik. Ha tudok, segítek, ha nem megy a dolog, azt is megmon­dom. Azt tapasztalom, hogy az emberek méltányolják az igaz szót, a segítőkészséget, a tetteket.- Mennyire méltányolják?- Annyira, hogy a dolgozók több mint 80 százaléka tagja a szakszervezetnek. A nagy megmé­rettetésünk akkor volt, amikor kor­mányzati szinten szükségesnek tartották, hogy a szakszervezet iga­zolja legitimitását. Arra voltak kí­váncsiak, hogy az MSZOSZ mö­gött valóban a tagok olyan ereje áll, mint amennyiről nyilatkoznak? Emlékszem, nyáridő volt, a sza­badságok ideje, mégis megtalál­tunk minden tagunkat. Szinte mindannyian vállalták a szakszer­vezeti tagságot és azt is, hogy a tag­díjat havonta levonják a bérükből.- A szervezeti életük olyan, amilyennek elképzeli?- Mint minden munkán, ter­mészetesen ezen is lehet javítani, törekszünk is erre. De azokat a bevált módszereket, amelyek eredményesek, mindenképpen megtartjuk. Fontosnak ítéljük többek között, hogy kéthavonta találkozzunk és tanácskozzunk a bizalmiakkal. Valamennyi szala­gon dolgozik egy-egy, s hasznos információkat hoznak a termelés­ről, a munkahelyi, a szociális vi­szonyokról, mindazokról a kér­désekről, amelyek foglalkoztatják a munkásokat. Ezeket az infor­mációkat jól hasznosítjuk a gyári tárgyalásoknál, a döntéseknél. A jelzés értéke- Úgy tudom, a tulajdonosvál­tás előtt is a gyár szakszervezeti bizottságának titkára volt. Meny­nyiben jelent ez előnyt a munká­ban, hiszen a körülmények lénye­gesen változtak?- A tapasztalatok sokat segíte­nek abban, hogy a megváltozott körülmények hatását helyesen mérjük fel és kialakítsuk a munka megfelelő módszereit. Mielőtt 1989-ben a ruhagyárba jöttem, a szakszervezeti könyvtárban, majd a megyei szervezetben dolgoz­tam. Az alapszervezeteket, így a ruhagyárit is ismertem, mert ha­vonta legalább egy alkalommal megkerestem őket. Alapszervezeti letéti könyvtárakat hoztunk létre, segítettük a nők helyzetének ren­dezését az üzemekben. A könyv­tárral ma is szívesen foglalkozom. Talán egyfajta jelzésértéke van an­nak, hogy a ruhagyárban és most itt, az rt.-nél is a szakszervezeti bi­zottság titkárának választottak. Számomra az, hogy kölcsönösen bízunk egymásban.- Meglepte a kitüntetés, vagy a negyven év után titokban már várt is rá?- Elismerést már korábban is kaptam, de soha nem vártam rá. Most sem. Annak természetesen örültem, hogy elismerték a mun­kámat. Nem tagadom, hogy a leg­jobban az esett, amikor itt a gyár­ban sokan örültek velem együtt. V.G. A nők évszázada (5.) Negyedik tétel: A társadalom jobban függ a hölgyektől Aranydivat Indiában Hagyományos indiai motívumokkal díszí­tett ékszerkészlet azon a calcuttai bemuta­tón, ahol az arany jelenlegi divatjáról adtak számot. India évente 745 millió dollárnyi ékszert exportál. _______________■ Ez a következtetés kézenfekvő. Ha a két csoportból - nőkből és férfiakból - álló társadalom egyik csoportja több pénzzel rendelkezhet, több tagja van és minden tagja nagy eséllyel hosszabb ideig él, akkor egy idő után törvényszerű, hogy ez a csoport egyre nagyobb befo­lyást gyakorol. Nem is igazán érthető, mi akadályozza olyan politikai mozgalmak megjele­nését, amelyek egyértelműen a nők érdekeinek képviseletére és érvényesítésére jönnek létre. Generációs torlódás Ha csak azt tekintjük, hogy az idősebb korosztályokban egyre több női generáció torlódhat össze e század folyamán, s e különös és korábban még soha nem tapasz­talt demográfiai jelenség nők milli­óinak életét forgathatja föl, egysze­rűen nem érthető, mi akadályozza e modem szüfrazsett mozgalmak létrejöttét. Ha egyre nagyobb való­színűsége lesz annak, hogy öt vagy hat generáció élhet egyidejű­leg - a csecsemőtől az üknagyiig - s közülük a három legidősebb ge­neráció - nagyi, dédi, üknagyi - el­söprő többséé nő lesz, méghozzá egyedülálló, és egyre inkább bete­geskedő nő, akkor csak rövid idő kérdése, hogy e fölismerések elter­jedjenek s egyre több nőben lob- bantsák föl a politikusi tehetség fü­zét. E speciális női érdekek képvi­seletét senki sem várhatja a férfiak­tól: ők ugyanis előbb meghalnak, mintsem a problémát átérezhet- nék. Magyarország bizonyosan nem Macholand már, ezért a nők évszázadában minden bizonnyal előtérbe kerülnek a női választók sajátos női igényeit képviselő és ki­szolgáló pártok. Ennek végső so­ron csak az a feltétele hiányzik, hogy az új politikai gondolkodás szükségességét fölismerő tudatos nők száma meghaladjon egyfajta kritikus tömeget. (Folytatjuk) Gyöngyösön a mezőgazdasági technikumban érettségiztem, mint növénytermesztő. A gyakorlatot Edelényben kellett volna letölte- nem. Az előírt egy év helyett hét hónapig tevékenykedtem ott, mert felmentettek. Utána elmentem a volt Kiskerhez tanulónak. Mivel érettségim volt, egy év alatt megszereztem a szakmunkás­bizonyítványt 1958 óta dolgozom, mint kereskedő. Kezdetben ru­házati előadóként, '69-70-ben boltvezető-helyettesként, majd boltvezetőként. Jelenleg három üzletben látom el a feladatokat. Egyébként a Kiskemél a méteráruboltban töltött idő után a darab­áruba tettek át, majd egy év következett az anyák boltjában, végül az Évi Divatházban folytattam. Mindenütt jól éreztem magam - közli dióhéjban pályaválasztásának módosítását követő idősza­kot Kalocsai Jánosné, az MRP (dolgozói részvény) és magyar me­nedzser tulajdonosokból álló kis- és nagykereskedelmi cég boltve­zetője, aki 1995-től egy márkabolt irányítója is.- A mostani vagy a régi időszak vök a nehezebb?- Most sokkal nehezebb. Ko­rábban nem volt konkurencia, tu­domásom szerint egyetlen ruhá­zati cég voltunk a megyében. Most pedig rengetegen kínálják a ruházati cikkeket. Meg kell küz- denünk a feketepiacon árusítók­kal, ráadásul, sajnos, kevés pénze van a lakosságnak az általunk kí­nált cikkek vásárlására. Beszerez­ni most könnyebb, eladni viszont nehezebb. Régen vásárlókkal volt tömött az üzletünk, most pedig sokszor kong az ürességtől, holott jóval bővebb a kínálat. Vevőink egy részét elviszik a nagy multi­cégek.- Kikből verbuválódnak mai vásárlóközönségük?- Nem lehet pontosan körül­határolni. Márkaboltunkba azok járnak, akik kifejezetten az álta­luk kiválasztott cég termékeihez ragaszkodnak. 1998-ban ezen a területen elért forgalmunkkal kol­légámmal másodikok lettünk, ju­talomként négynapos párizsi utat kaptunk.- Tart még a sportruházat kizá­rólagos utcai divatja?- Kezd visszaszorulni. A sport- ruházattal foglalkozó magyar cé­gek kínálatában egyre nő az utcai ruhák és cipők aránya. Ön is lát­hatja, hogy városunkban, Salgó­tarjánban egyre kevesebben hord­ják napközben a korábban vásá­rolt sportruhákat. Inkább csak ki­rándulásokra használják.- A pénzhiányon kívül mi jel­lemzi a vásárlókat?- Sokféle típusú ember van, gyakran türelmetlenek. Mivel na­gyon szeretem szakmámat, amit hivatásnak is tekintek, a vevői kí­vánságokat természetesnek tar­tom, ami újabb erőt ad ahhoz, hogy felkutassam a megoldás le­hetőségét, még jobban dolgoz­zam.- Ehhez megvannak a fettéte­lek?- Beleértve kollégáim és az én szakmai tudásom, igennel vála­szolhatok. Az árubeszerzés sem okoz gondot. Nincs olyan nap, hogy több cég árut kínáló képvise­lője ne nyitná ránk a bolt ajtaját. Válogathatok. Egyébként jó a kap­csolatom az árujukat kínáló több mint húsz partneremmel.- Kiválasztásuknál vök melléfo­gása?- Aki nem jár helyes úton, az valahogy elárulja magát. Biztosan mond valami olyat, amit észreve­szek. Ha netán olyan árut kínál, amit nem ismerek, akkor is meg­nézem ajánlatát, mert növeli tájé­kozottságomat. Előfordul, hogy egy-egy partnerrel egy-két üzletkö­tés után lemondom a további kap­csolatot. Ez akkor történik, ha nem szállít határidőre, vagy nem azt az árut. Örömmel mondhatom, a ma­gyar cégek is erőteljesen váltanak, hogy a piacon tudjanak maradni. Kalocsainé a rendszerváltás előtt eredményes munkájáért megkapta az elnyerhető összes ki­tüntetést, a belkereskedelem kivá­ló dolgozójától a vállalat kiváló szocialista brigádja címig.- Gyermeké közül van-e aki kö­veti az ön szakmáját?- Kislányom festőművész, itt­hon dolgozik, itt van a műterme, fi­am közgazdász, Budapesten talál­ta meg számítását. Két aranyos lányunokám van, az egyik tizen­három és fél, a másik tizenkét éves. A szakmájában elismert boltve­zető már elmehetett volna nyugdíj­ba. Mivel ennek kérelmezésekor nem kell a munkaviszonyt meg­szüntetni, jelenleg nem érez sem­miféle szakmai, szellemi fáradtsá­got mostani beosztásának ellátásá­ban. Több évtizedes tevékenysége alatt három hónapig volt szülési szabadságon fiával. A többi időt munkában töltötte. V.K. További feltételek az üzletekben és a DOMINO Üzletszabályzatban. * A tranzakcióra a bankkártyát kibocsátó bank bankkártyás vásárlásra vonatkozó tranzakciós díjai érvényesek. ** Amennyiben a bankkártyát kibocsátó bank szolgáltatásai között szerepel. Információ: 1777 (a Weste! hálózatából díjmentesen hívható), 265-9210. OTP TeleBANK Center: (06-1) 3-666-666 és (06-40) 366-666 www.westel900.hu www.otpbank.hu V7S4 Ha nem érsz rá lassítani, gyorsítsd a OOMINO-töltést: már országszerte ezernél is több OTP bankjegy-automatánál egyből feltöltheted. Méghozzá részünkről díjmentesen.* Csak egy jó bankkártya kell hozzá. Annyi az egész, mintha vásárolnál vele - gyors, kényelmes, megbízható. És ott az OTP TeleBANK Center. Mindig ott, ahol Te vagy. Pár gombnyomás a mobilon, és a távtöltés máris kész. Erről bankodtól SMS-ben azonnal visszajelzést kaphatsz**, jó ha tudod, hogy SMS-ben tájékozódhatsz számlaegyenlegedről, tőzsdéről, befektetési jegy és devizaárfolyamokról is. A Westel és az OTP Bank - két piacvezető szolgáltató együtt - bekapcsol a világba.

Next

/
Thumbnails
Contents