Nógrád Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-30 / 125. szám

1 2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI MEGYEI KORKÉP PÁSZTÓ 2000. MÁJUS 30., KEDD „Villámcsapás” a föld alatt - Üzen a múlt később Orosz Mi­hály is meglátogatta, de nem fért el a résben. Sok munka lesz még vele, de jó irányban haladunk. Az erdőben a napsuga- ____■ rak szinte hangos robaj­jal döfték át a lomb­mennyezetet, alul fényes körö­ket vágva a zöldbe. Elgondoltuk, hogy nemhiába gondoltunk B orbálára, nemcsak a bányászo­kat segítette, hanem minket is. Tudós kollégám, Szvircsek Fe­renc nézett utána, hogy Szent Borbála nagyon sok iparágnak a védőszentje. A barlangászoknak sajnos nem. Úgy döntöttünk, hogy innentől a mi őrzőnk is. Pünkösdkor folytatjuk. BUDA LÁSZLÓ nafalui baráti kör is elkísért min­ket, hogy újabb barlangot talál­junk. Mint kiderült, a függőle­ges hasadék egy kis terembe tor­kollott, ahonnan először egy kis járatba kúsztunk be „Gubeccsel”, ott nagyon érdekes bazaltelválásokat figyeltünk meg, mivel anyák napja volt, anyák napi terem lett a neve. A nagy felfedezés azonban később jött. A sok pók figyelő szeme előtt leereszkedtünk vagy 15 métert és elkezdtük ki­bontani a kürtőbe szorult ba­zalttömböket. Itt „szállt el” Sály Zoltán ujja. Valahogy kiemeltük ban. Már régóta izgatta a fantá­ziánkat, hogy ott miért nem sza­kadt a bazalt, hiszen alábányá- szottság ott is történt (sőt ott a szénréteg 3,5 méteres volt) így kerültünk a kíváncsiságtól hajt­va Kis-Szilváskőre. ra és egy sötét résből felszállt egy fekete madár, halálra ijeszt­ve őket. A környéket benőtte a bozót, aki nem tudja hol keresse a bazaltot nem is találja meg. Felérve a tetejére egy nagy fá­hoz kötöttem a kötelet és alá­Májusí maradványok ges barlangnak minő­sült. Egy kis szikla­résbe is bekúsztam, de mivel rövid volt a kötelem, így nem néztem meg, de alul a kürtőben látszott, hogy kanyarodik el bal­ra - következő alkalommal a ró­a széttört tömböt, elég sok le­esett belőle, utána „Gubecs” be­gyömöszölte magát a résbe és eltűnt. Rövid idő múlva jött elő, mondva, ezt meg kell nézned, fényképezőgéppel felszerelkezve lementem én is és láttam. Egy rendkívül szűk hasadék nyílegyenes élekkel haladt „villám alak­ban” a föld mélye felé. Vala­mi nagyot találtunk, valami eddig nem látottat. Megpró­báltuk az éleket leverni a falról, hogy jobban befér­jünk, de miután „Gubecs” lábán landolt egy jó masszív darab, abbahagytuk. Rövid idő múlva kint voltunk, még a pókok is velünk örültek. Pókbarlang lett a neve a szenzációs felfedezésnek, utal­va az ott élő szép fe­kete barlangi pókok­ra. Zoltán keze be volt kötve, egy ideig nem fog kalapácsol­ni. A kutatóterületet Pókbarlang kivésése fotói buda László A kő mintha önálló életre kelt volna, nagy lendületet vett és elsodorta Sály Zoli kezét, rö­vid lélekölő csend után, megvagy? - igen, meg csak oda az egyik ujjam - mutatja a nagy nyílt sebet felém. Akkor gyorsan kifelé, talán nem lesz nagyobb baj. Utána ketten marad­tunk a fekete bazaltfalak közt. Lukács Attila („Gubecs”) meg e sorok írója. szálltam a hasadékba (Eszterhás István említést tesz a hasadék- ról, 1985). A jeges hideg kicsit furcsa volt, mivel kint tombolt a korai nyár. Az avar alatt 80 cm hőréteget találtunk. Ez már jó jel volt. A hasadék északkeleti vé­gén rövid erőlködéssel leom- lasztottam a barlang bejáratát fedő nagy bazaltdarabokat. Bent hideg, csend, huzat. Gyorsan le­felé, közben közvetítettem kifelé hogy mi van, - jég, je­ges a fal. Még lejjebb, jégoszlopok közt egy múltbeli üzenet - jég­be fagyott fekete ma­dár. Magyarországon két jeges barlangot is­merve eddig, megvolt a harmadik. Mint ké­sőbb kiderült, május közepéig tartotta a je­get, ennek ellenére je­Maga a barlang felfedezése a feleségem, Buda Mónika közre­működésével zajlott április vé­gén Kis-Szilváskő bazaltkúpjá­Előtte már a rónafalui kocs­mában (legjobb hely informá­lódni a környékről) elmondták, hogy gyerekfejjel mászkáltak ar­A múlt üzenete „Védjük a természetet...” Comenius 1 az Európai Unió egyik legsikeresebb oktatási programja Domonkos Szilvia kiállítása Domonkos Szilvia „... gyújtok én itt egy kicsike lángot...” című kiállítását a napokban nyitotta meg Czinke Ferenc MSZOSZ-, Munkácsy-díjas érde­mes és kiváló művész Salgótarjánban, a Gagarin Galériában. A napokban a salgótarjáni Bolyai Já­nos Gimnáziumba látogatott a dán nemzetiségű Soren Nielsen azzal a céllal, hogy a „Comenius 1’’-akcióba bekapcsolódott iskolák eddigi ered­ményeiről, gondjairól tájékozódjon. A Bolyai gimnázium ebben az év­ben másodszor nyert uniós támogatást a „Védjük a természetet - védjük jö­vőnket” programjával, amely 1998-ban kezdődött a birminghami Matthew Boulton College és a pontarlieri Lycée Polyvalent Xavier Marmier bevonásá­val. A program meglehetősen szerteága­zó volt. Ot főbb területet ölelt fel: a sa­vas csapadék mérését, lakóhelyünk és közvetlen környezete természeti érté­keinek feltérképezését, a szukcessziós vizsgálatokat, a felszíni ózon szintjé­nek és a természetes vizek szennye­zettségének mérését. A két külföldi is­kola a program egy-egy részterületébe kapcsolódott be. A tarjáni diákok az ál­taluk végzett mérési és megfigyelési eredményeiket dolgozatokban foglal­ták össze. A legjobbak az országos Kitaibel Pál biológiaversenyen is indul­tak. Sramkó Gábor: „A Kőszirt-hegy növényzete” című dolgozatát a debre­ceni Kossuth Lajos Tudományegyete­men is közölték. Bózvári Eszter: „A vecseklői hasadékok”-ról, Sály Veroni­ka: „A hegyeskei borókás leány- kökörcsinjei”-ről, Rács Marianna pe­dig „A Gortva-völgy”-ről írt, amelyeket gazdagon illusztráltak diaképekkel, rajzokkal és fényképekkel is, valamint angol nyelven is előadtak. A mérésekbe és a terepmunkába több más tanulót is bevontak, eredmé­nyeiket a partneriskolákkal is kicserél­ték e-mailen levelezés útján és telefo­non keresztül. A megbeszélésen a projektmunkát irányító biológia--és kémiatanárok: Gyarmati Attila és Bagyinszki Boglár­ka, Kiss Emőné igazgatóhelyettes és Holesné Csige Ilona az angol iskolával kapcsolatot tartó angol szakos kolléga voltak jelen, amelynek légköre inkább baráti volt, s nem beszámoltató, szá­mon kérő jellegű. Dembrovszky Zsu­zsanna, francia nyelvtanár, aki a fran­cia iskolával tartotta a kapcsolatot, egyéb elfoglaltsága miatt nem tudott jelen lenni. Sokkal hasznosabb lett volna az együttműködés, ha a programban részt vevő tanárok, valamint a diákok el is utazhattak volna a partneriskolák­hoz. Sajnos azonban ez jelen pillanat­ban nem képezi a „Comenius 1” ré­szét. Ezt az észrevételüket Nielsen úr­nak is jelezték. Remélhetően, a jövőben ez változik és nagyobb szabadságot kapnak a ké­sőbb bekapcsolódó iskolák a rendelke­zésre álló anyagi források felhasználá­sa terén is. Már az elmúlt évben megcsodáltuk Fiilöp Diána vagy Szeles Péter kiállítá­sát, hallgattuk csodáltuk a megnyitón elmondottakat, s tele lett a szívünk a művészet gyönyörűségével; megtud­hattuk, miért is vannak az emberben olyan érzések, amelyek a szép befo­gadására alkalmasak. A tavalyi év után még jobban erő­södött bennem az az elhatározás, hogy úgy figyeljem a természetet, a körülöttem lévő világot, hogy abban gyönyörködni tudjak. Amikor az ember egy szál virágot, egy színekben tobzódó tárgyat leraj­zol, sok titok tárul fel előtte, ezek a titkok a szépségek hordozói. Amikor megcsillan a fény egy virág levelén, amikor egy drapéria szép rajzolatá­ban egy ritmus úgy szól hozzánk, mint egy vers, akkor tudjuk, érdemes odafigyelni és ábrázolni a valóságot, mert a lelkünk nemesebb lesz általa. Kiegyensúlyozottabbak leszünk, ilyenkor már az akácvirágzás is gyö­nyörűséget jelent, mert a színekhez illatok társulnak, s ha rajzolunk, fes­tünk, akkor minden megszépül előt­tünk. A formák mellett tudjuk: a ritmus olyan a rajzban, mint a szívverés az emberben, azaz éli a világ a maga nagy titkát, hogy mi boldogabbak legyünk a Földön! A rajzolás, a megfigyelésen keresz­tül elvezeti az embert a megismerés­hez, hogy a madarak énekében is gyö­nyörködhessünk, az elúszó felhőkben keressük a szépet, hogy a szivárvány ne csak fizikai csoda legyen, hanem lelki élmény, ami gazdagabbá teszi éle­tünket. Aki rajzolni tud, vagy megtanul, az emberek között is boldog, mert a rajzo­lás, festés keresteti meg velünk a bol­dogságot. Felfedező út is a művészet, ezért erre a pályára vágyom, hogy ön­magam kitelj esedhessem, alkotások­ban gyönyörűséget találjak, mert így érdemes élni, a szépségek birtokában. Boldog vagyok, hogy ebben az isko­lában fénylett fel bennem a kifejezés öröme, fogadjátok szeretettel készült munkáimból való válogatást. A Hírlap postájából | A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. A kutya a fő veszélyforrás?! Könyvhét Pásztón Az utóbbi időben sok nyilat­kozat hangzott el az ebek által okozott halált, valamint súlyos sérüléseket eredményező táma­dásokról. Elszomorító, amikor a család tagjait, de bárkit támad meg az ember leghűségesebb barátja. Ugyanakkor arról is sok beszámolót lehet a sajtóban ol­vasni, a tévében látni, amikor életeket mentenek földrengé­sek, lavinaomlások alkalmával, hűségesen őrzik a vagyont, vé­dik gazdájukat a támadókkal szemben. Ezeket a jó cseleke­deteket sem szabad elfelejte­nünk mielőtt ítélkezünk! Köz­helynek számít az ember fele­lőssége, ennek ellenére nagyon fontos hangsúlyozni - legyen az a tartásra vonatkozó rende­letek megsértése, vagy az eb vérvonalának, anatómiájának ismerethiánya. Sajnos a tragikus események is kétséget kizáróan bizonyít­ják, hogy komoly problémák vannak a rendeletek, törvények betartásával, valamint ezek megkövetelésével ebben az or­szágban. Megértem a sérülése­ket szenvedő honfitársaim föl- háborodását, tenni kell valamit, hogy senkinek ne okozzanak felelőtlen emberek súlyos fáj­dalmakat. Azt ugyanis én nem tartom igazságosnak, hogy a kutyákat büntessék! Soha nem olvastam a médiában, hogy a gépjárművek gyártását le kelle­ne állítani, vagy korlátozni tar­tásukat annak ellenére, hogy évente több száz a halott, tíz­ezernél nagyobb számban szenvednek súlyos sérüléseket honfitársaink az utakon, fele­lőtlen emberek rendeleteket sértő magatartása miatt. Az sem feledhető, hogy szinte na­ponta gyilkolnak meg gyerme­keket, felnőtteket Magyarorszá­gon, az úgynevezett homo sza- piensznek minősített „embe­rek”. Felvetődik a kérdés: való­ban azok? Nagyon jó lenne, ha a médiá­ban még többet foglalkoznának a levegő- és környezetszennyezés­sel, az egészségkárosító követ­kezményekkel. Talán a hatás sem maradna el: következéskép­pen kollektív tenni akarást ered­ményezne! Több felelősen gondolkodó tudós, értelmes ember már tudja, hogy bizonyos területeken a hu­szonnegyedik óra felé közele­dünk! ______________OZSVÁRT BARNABÁS S algótarján A pásztói Teleki László Városi Könyvtár és Művelődési Köz­pont a következő napokban gazdag könyvheti programmal várja az érdeklődő olvasókat. Június 1-jén 15 órakor tartják a könyvhét helyi nyitóprogram­ját, amelynek keretében a városi könyvtárban bemutatják dr. Csongrády Béla „Remény a csil­lag... - Fejezetek a Nógrád me­gyei Madách-kultusz legújabb kori történetéből (1964-1999)” című kötetét. A szerzővel, la­punk felelős szerkesztőjével be­szélget dr. Németh János, a Mik­száth Kiadó igazgatója. Dediká­lásra a helyszínen nyílik lehető­ség. Június 2-án délelőtt „Irodal­mi Ki nyer ma?” című vetélkedőt rendeznek a Mikszáth Kálmán Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában a tanulók számára. A Mikszáth Kiadó és a könyv­tár közös rendezvényét június 5-én 10 órától tartják. Ez lesz Petrolay Margit „Palócföldi me­sék” című gyűjteményes köteté­nek ismertető programja. A kö­tetet bemutatja Trencsényi Bor­bála, az írónő lánya. Június 6- án 16 órakor T. Bacsa Judit pásztói születésű írónő lesz a könyvtár vendége. Eddigi álné­ven megjelentetett művei: Jodie Carillon „Rémület az éjszaká­ban”, „Keserű mosoly”, Jonathan Bums „Sötét titkok”. A könyvhét alkalmából könyv- és dokumentumkiállítás lesz lát­ható a tárlókban. Czinke Ferenc megnyitóbeszédét mondja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents