Nógrád Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-29 / 124. szám
6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2000. MÁJUS 29., HÉTFŐ „Élő népművészet” Díj nélkül is tovább szól a dal A mátraverebélyi asszonykor a „Nyugat kapujában" Kedves invitálást kaptam a minap. - Gyere el Bátonyterenyére és értékelj minket! Mondj véleményt, hogy milyenek is vagyunk - mondta Juhász Jánosné a mátraverebélyi asszonykor vezetője. Kicsiny hagyományőrző csoportjuk 1994 óta - ellenszolgáltatás nélkül - Mátraverebély minden községi rendezvényén fellép. Hogy hová is hívott engem Juhász Jánosné? Egy fesztiválra, amelynek címe „Kultúrával a Nyugat kapujában”.- Mi is lesz ott? Tudna erről bővebben beszélni? - kérdeztem.- A magyar millennium alkalmából kiírtak egy pályázatot, amelyre nevezni lehetett egyéneknek és csoportoknak. A feltétel csak az volt, hogy a produkció tíz percbe beleférjen és kapcsolódjon a hagyományőrzéshez és a magyar néphez - jött a válasz.- Önök is fellépnek?- Igen. Sőt, mi két műsorszámmal is előrukkolunk! Egy irodalmi összeállítással és egy népdalcsokorral. Igaz, még nagyobb közönség előtt soha nem szerepeltünk, s még a falu határait sem hagytuk el egy-egy mű- sorszámmal, most mégis kettőt szeretnénk a nagyérdemű elé tárni. S az sem mellékes, hogy az átlagéletkorunk hatvanhat év!- Hallhatnánk egy kicsit bővebben a két produkcióról!- Az egyik egy népdalcsokor, amelyet a községi rendezvényeken is énekelni szoktunk. Na, nem pont ezeket a dalokat! Csak, hát ezek is népdalok. A másik „pályamunka” egy irodalmi összeállítás, amelyben van zene, vers és próza. Gondosan állítottuk össze, úgy, hogy az a lehető legjobb legyen. Én is kaptam egy olyan verset, amelyet eddig soha nem mertem volna elmondani. Ez a vers Petőfi egyik - számomra - legnagyszerűbb verse: „A magyarok Istene”. Nem szavalom végig, csak egy részletet, de még ez is sok! Továbbá irodalmi előadásunkban szó lesz István királyról, a honfoglalásról és a magyar nemzetről. Ezt így nem lehet elmondani, meg kell nézni!- Kik a mátraverebélyi fellépők?- Vezetőnk Kasza Gábomé, aki már több évtizede néptáncot és hagyományőrző dalokat tanít a község apraja-nagyjának. A .többi fellépő az asszonykörből került ki. Név szerint: Benus Pálné, Swrányi Andrásáé, Kormos Zoltánné, Gortva Pálné, Nagy Józsefné, Tóth Istvánné, Verebélyi Jánosné, Zagyi Lászlóné és jómagam. Segítségünkre van még Verebélyi Lajosné, a községi Mikszáth Kálmán Művelődési Ház vezetője.- Az előadásra természetesen elmegyek. Addig is sok sikert! Elmentem. Megnéztem mind a tizenkét műsorszámot. Volt népzene, színjátszás, vokális zene és irodalmi darab is. Elővettem a kis programfüzetemet, s pontoztam az előadásokat. Szinte biztos voltam benne, hogy az irodalmi színpados verebélyiek a legjobb négy között lesznek. Már csak az eredményhirdetés volt hátra. Benéztem az asszonykörösök öltözőjébe.- Láttam, nagyon izgultak.- Igen. Volt, akinek még a szoknyája is remegett - mondta az egyik szereplő.- Ugye nem voltunk olyan rosszak? - kérdezte Juhász Jánosné.- Nem, sőt nekem a legjobban tetszettek. Ez a műsor illett legjobban a millenniumhoz. Volt benne honfoglalás, Szent István, Petőfi... - válaszoltam. Még néhány perc izgalom és végre eljött az eredményhirdetés. Széken ültem, de azt hittem leülök a földre, amikor meghallottam a továbbjutókat. A négy műsorszámból három az volt, amelyet én másként pontoztam. Az asszonykörösök pedig nem jutottak tovább. Vajon miért nem? Kérdésemre később megkaptam a választ is. A zsűri a csoportok vezetőivel egy kis megbeszélést tartott az eredmény- hirdetés után. Kasza Gábomé megosztotta a csoporttal és velem is a bent hallott kritikákat.- A népzenekutató szerint autóbuszba való dalokat és magyar nótákat énekeltünk. De nem csak mi lettünk úgymond „alulértékelve”, hanem a Jákó Vera-díjas kazári asszonykórus is! Mindenki értetlenül állt egy kicsit... Kasza Gábomé azonban jó hírt is hozott.- A színművész úr - Blaskó Balázs - megdicsért minket, hogy jó volt az irodalmi összeállításunk. Sőt, még vita is folyt arról, hogy bekerüljünk-e a négy közé vagy sem. Egyet kifogásoltak: véleményük szerint nem több zenerészletet kellett volna bejátszanunk, hanem egy zene alá az egész műsort. A mátraverebélyi asszonyoknak végül is ez volt az első nyü- vános fellépésük. Szívüket-lel- küket beleadták. Sokszor próbáltak, gondosan ügyeltek minden egyes mozdulatukra. A nézőtérről látszott, hogy úgy izgulnak, mint egy vizsgázó.- Majd lesz ez még jobb is - mondták egyöntetűen. Nézetüket én is osztottam. Ugyanakkor én sem értettem, hogy a megszavazott vokális zene és a versrészlet - amelyből szinte senki nem értett két mondatnál többet - miként kapcsolódott a hagyományőrzéshez? S mit keresett például egy nemzetközi szinten hatodik helyezést elért versmondó az amatőrök között? De hát ez a zsűri dolga: a szakemberek hozzáértésén és lelkiismeretén múlik.... A verebélyi hagyományőrző népdalkörösök azért nem csüggednek, bár igazságtalannak tartják, hogy nekik nem sikerült továbbjutniuk, hiszen szerintük a díjazottaknak nem sok közük van a rangos vetélkedés állítólagos apropójához, amely szerint olyan produkciókkal kellett fellépni, amelyek a hagyományőrzéshez és a magyar nemzeti kultúrához kapcsolódnak. Talán akkor elfogadható lett volna számukra is a döntés, ha a versenyt „Ki mit tud?” címmel rendezik. Sebaj! Több mint egy évtizede díj nélkül is megvannak és ezután is meglesznek. Azért nem adják fel, s újabb célokat tűznek ki maguk elé. Ahogy eddig volt, ezután is úgy lesz - tovább verselnek és énekelnek minden hétfőn és minden egyes községi rendezvényen a „verebélyi hegyek alatt...”. _______________________(FlStZA) E címmel nyílott meg pénteken Budapesten, a Néprajzi Múzeumban a tizenharmadik országos népművészeti kiállítás. Legutoljára 1996-ban volt hasonló tárlat, így nemcsak az ezredvégi várakozás, hanem az újbóli megmérettetés lehetősége, sőt a számvetés miatt is nagy volt a készülődés az alkotók és a szervezők körében egyaránt. A Magyar Művelődési Intézet a múlt év áprilisában tette közzé a pályázati felhívást és ennek megfelelően most is - mint minden alkalommal - megyei kiállítások előzték meg az igen rangos országos bemutatkozást. A múzeum II. emeleti teremsora a helyszín, s ez csaknem 1000 négyzetméter. A „bőség zavara” örömteli feladat, hiszen alkotókedvről tanúskodik. Megcsodálhatjuk a legjobb faragók és bútorkészítők munkáit, a hímzők, a szövők és a nemezkészítők, a csipkeverők remekeit, a fazekasok portékáit, továbbá a tojásfestők, az ékszerkészítők műveit. Láthatunk vesszőből, szalmából, sásból font használati tárgyakat, vasból kovácsolt és sok egyéb anyagból létrehozott formagazdag, hasznos eszközöket, sőt egész együtteseket. A többféle anyagból (fa, fém, textil, kerámia stb.) készült és összeállított enteriőröket, tárgykollekciókat rendszerint más-más mesterek készítik, gyakran szerepelnek azonban alkotópárok vagy csoportok is a harmonikusan megfogalmazott együttesek hátterében. Ez nem csoda, hiszen bemutatkoznak itt egyéni és csoportos alkotók minden korosztályból: a népművészet idősebb mesterei éppen úgy, mint a legifjabbak. Ennek eredményeképpen többféle felfogás, irányzat is kirajzolódik. Egyre több a ma már elfeledett kézművesmesterség művelője és ezért nem csupán több, hanem évről évre nívó- sabb „mesterremek” közül válogathatunk. így például a fazekasok, kékfestők, mézeskalácsosok portékái, a késes és a fésűsmesterek, a nyergesmesterek, a kádárok munkái kapnak helyet többek között a tárlókban. A hajdani pásztorok hagyományos művészkedéséhez közelálló magas mesterségbeli tudást képviselő fa- és szarutárgyak mellett az önálló kisplasztika, a naiv szobrászat is jelen van. A szőtt és hímzett házbeli textíliák, vászonneműk sokaságának közös vonása, hogy a hagyományokat tiszteletben tartják, és így az adott tájegység jellegzetességeit hordozzák. A hímzések sorában külön kategóriában szerepelnek az egyházi textilek, valamint a selyemmel és fémszállal hímzett, úgynevezett úri hímzések. Az öltözetdarabokon megfigyelhető a hagyomány hű visszaadására való törekvés is, de a mai divathoz illeszkedő jelzésszerű mintaválasztás is. Szükségtelen felsorolni minden tárgytípust, anyagot és technikát, sőt akár stílust, illetve törekvést. A kiállítás szándéka szerint ebben is segít eligazodni, hiszen az alkotók - miközben kötődnek a hagyományhoz, sőt abból indulnak ki - állandóan keresik az új utakat, az új lehetőségeket, a ma emberéhez közelálló forma-, anyag- és színvilágot. Ezt a gazdag tárgyi kultúrát, e sokszínűséget kívánják a rendezők a nagy- közönség elé tárni. Különféle programok kapcsolódnak majd a kiállításhoz, pl. tájegységi- és mesterség-bemutatók, zenei rendezvények. Készül katalógus is, válogatott képanyaggal, a díjazottak nevének felsorolásával. Rendező: Sáfrány Zsuzsa. Versenyistálló vagy személyiségfejlesztés? „A jövő már elkezdődött” - ez volt a címe annak a konferenciának, amelyet a Szintézis szabadegyetem rendezett. Az előadók többsége azonban inkább a jelen gondjairól beszélt. Például az oktatásban. A Magyar Rádió Krónika-riportere Vekerdy Tamás pszichológussal készített interjút.- Ha egy sötét szobában megkötözöm a gyermeket, megverni már fölösleges. Vekerdy Tamás pszichológus nem véletlenül idézte a porosz típusú iskolák szellemi atyját, hiszen nálunk még mindig inkább az intézményközpontúság a jellemző az oktatásban és nem pedig az egyéniség, a személyiség szabad fejlesztése. Mi ennek az oka?- A kontinentális iskolarendszer általában abból indult ki, legyen akár Nagy Frigyes vagy Napóleon vagy Sztálin, akinek parancsainak eleget kell tenni, hogy megfaragom az embert olyanra, amilyen nekem kell. Előállítom a szocialista embert. 16 pontban leírom, milyennek kell lennie. A 8. pont: rendszeresen olvassa a faliújságot. És van ezzel szemben egy angolszász hagyomány, amely azt kérdezi, hogyan tudom a hozzám beérkező indivídumokból a lehető legtöbbet kihozni, ami rájuk jellemző. Kutatásokból tudjuk, hogy az individualista társadalmak, amelyeket sokat szidnak, önzés stb. ezek a társadalmak hozták létre a XX. században az élő hatékony közösségeket is. Míg viszont a kollektivista társadalmak, akiknél fontosabb valami közös dolog és az indivídum nem számít, azok mind elbuktak.- Nem leegyszerűsítés ez, .mert itt van például Japán példája. Nagyon erős közösségi vonásokat mutat a japán társadalom, és mondjuk az oktatásban abszolút nem lehet beszélni a személyi szabadság maximális kiterjesztéséről, hiszen egy japán gyermek olyan középiskolát jár végig, ahol hihetetlen nagy a számonkérés, folyamatos vizsgák, minimális egyéni döntési lehetőségek, mégis működik.- Kétségtelen, hogy a középiskola kegyetlen. Az azt megelőző iskola azonban bámulatosan türelmes, lassú. Egy japán kisgyerek ha kinyitja a környezetismereti tankönyvét, akkor két oldalon nem 47 kipipálható fogalmat talál, hanem 3 dolgot talál két egybenyíló oldalon, gyönyörű kivitelben, amiből kettőt már ismer. Tehát a japán alapozó képzés az egy abszolút gyermekcentrikus. Mérésekből tudjuk, hogy akár Magyarországon is, nem tud felnőttkorban jól teljesíteni, akit, topmenedzserré próbáltak képezni már az óvodában két idegen nyelvvel és számítógéppel, hanem az, aki megmaradhatott az óvodában játszó és mesét hallgató kisgyereknek. Ez az amerikai iskolarendszernek is az egyik titka egyébként.- Akkor mi annak az oka, hogy ez a fajta képzés nálunk mégis nehezen kap erőre?- A magyar iskolának rengeteg pozitív vonása volt. Ezek 49 és 85 között tűntek el. Azért mondom, mert 85-ben indult egy erőteljes reform. De mondok egy példát. Annak idején sok iskolát építettek és az élek, a szögletek, a lépcsők élei legömbölyítettek. Miért? Azért, mert a gyerek rohan, elesik, ne törje be a fejét. Nézze meg a 60-70-es években épült iskolákat. Éles szögletek és élek, a gyerekeket nem engedik ki az udvarra, mert felverik a port. Konkrét példa, ahol dolgoztam, sétálniuk kell a folyosón. Beírnak az ellenőrzőjükbe, hogy a tízpercben szaladgált. Tehát a dolog lényege az, hogy a gyerek nem volt releváns szereplő ebben a rendszerben.- Na de tíz éve demokrácia van.- 85-től megindult egy erőteljes átalakulása az iskolarendszernek és arra gondoltunk 89- ben, hogy ha most tényleg rendszerváltás lesz, mi lesz most, ha már eddig ennyi jó történt. Csalódnunk kellett. Az iskolarendszer elkezdett visszamerevedni az egyre bonyolultabbá váló törvénykezésben. Törvényileg garantáltatott az iskolaalapítás szabadságának joga. Ezek az iskolák, amiket így alapítani lehetett, nem kapták meg a kiegészítő támogatást, csak a normatív finanszírozást. Ez a diszkrimináció máig fennáll.- Ha összehasonlítjuk ezeket az iskolákat, tehát az egyházi, az önkormányotok által fenntartott és a civil szféra által működtetett iskolákat, hol választják a személyiségfejlesztést és melyik az, amely hagyományosan működik? Feltételezem, hogy hagyományos iskolákat nem nagyon alapítanak civil szervezetek.- Ez így van. Bár van néhány, amelyik kifejezetten elit iskola. Nagyon sok pénzt kell befizetni, mondhatnám egy kezemen meg tudom számolni a 360-ból, hogy hány ilyen iskola van. A többi az kevesebb pénzt vesz be a szülőktől, mint amennyiből meg tudna élni, inkább pályázik, nincs rajta profit és a legnagyobb nehézségekkel a szülők és a pedagógusok hallatlan áldozatvállalásával működik. három előadásmód Budapest Bank vállalati forint folyószámlák: a Budapest Bank az eddigi sikeres. Standard vállalati folyószámlája mellett új. egyedi igényeket is kielégítő vállalati folyószámla-csomagokat fejlesztett ki. A Piano rendkívül kedvező számlavezetési konstrukciót nyújt a nagy számlaforgalommal rendelkező ügyfeleink részére, míg a Forte kiemelt folyószámla kamatot kínál a kevésszámú tranzakciót igénylő ügyfeleink számára. Siketre visszük vállalkozását! Budapest TeieBank’: (06-40) 477-777 www.budapestbank.hu BUDAPEST BANK A GE Capital Affiliate
