Nógrád Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-02 / 101. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap MOZAIK 2000. MÁJUS 3., SZERDA Magyarságtudat a költészetben Pásztó: „Gyöngy a csillag” - országos versmondó-találkozó Szökésben a Whiskys (6.) A szóvivő viccnek vette * — m Jó néhány jellegzetessége van az immár hetedszer megrende­zett, József Attila gyönyörű sorai­ról „Gyöngy a csillagának neve­zett pásztói versmondó-találkozó- nak. Némelyikre a cserhátszent- iváni felmenőkkel büszkélkedő Bella István József Attila-díjas köl­tő, műfordító, a zsűri tagja is utalt. Méltatta azt a ritkán tapasztalható precizitást, figyelmességet, aho­gyan a Tehetséges Pásztói Gyer­mekekért Alapítvány és a Dózsa György Általános Iskola közössé­ge - beleértve a szülőket és a diák­önkormányzatot is - megszervezi e kulturális programot, ami való­ban inkább tekint­hető baráti találko­zónak, szakmai fó­rumnak mint ver­senynek. Az is rit­kaságszámba megy a mai világban, hogy egy ilyen kis város, mint Pásztó - élén az önkormány­zattal és számos vál­lalkozó, cég által tá- mogatottan - felvál­laljon egy országos - sőt a határainkon túli résztvevők alap­ján akár nemzetkö­zinek is mondható- eseményt, hiszen a Felvidékről, Kárpátaljáról, Erdélyből, vagy a Vajdaságból érkezett vendégek nem magyar állampolgárok. Útlevelüket tekintve nem ma­gyarok, de annál inkább azok nyelvük, kultúrájuk szerint. Öröm látni, hallani évről évre, hogy ott, ezekben az országok­ban nemcsak a felnőttek - peda­gógusok, rendezők, körvezetők - tetóntik szívügyüknek, küldeté­süknek az anyanyelv őrzését, a nemzeti irodalom értékeinek ápo­lását, a magyarságtudat erősíté­sét, hanem a felnövekvő nemze­dékek, az általános iskolás korúak is. Szerencsére nincs ez másként az anyaországban sem. Erről győ­ződhetett meg mindenki, aki az elmúlt hét végén meghallgatta a negyvennégy csillogó szemű, nyílt tekintetű ifjú versmondó produkcióját. A magyar szó, a magyar líra mindaddig nincs iga­zán veszélyben, amíg ennyi fiatal - beszámítva a tizennégy megyé­ben megrendezett elődöntők me­zőnyét is - és ilyen színvonalon tolmácsolja - főként klasszikus - költőink mondandóját. „Ez a nap a vers ünnepe Pásztori’ - mondta köszöntőjében Reviczky László al­polgármester és igaza volt... A zsűri elnöke, Bartók László Radnóti-díjas előadóművész, a Duna Televízió munkatársa szel­lemesen fogalmazott, amikor „gyöngyhalászok”-nak nevezte azokat, akik a versválasztásban, a felkészülésben segítették az ifjú tehetségeket. A „szereposztás” ugyanis a pódiumon is döntő je­lentőségű. Az esetek többségében nem is volt ezzel baj, szinte ter­mészetes, hogy Szabó Lőrinc - te­kintve, hogy száz évvel ezelőtt született - „tarolt”, s Arany János balladái is népszerűnek mutat­koztak. Néhányszor azonban a versmondók - korukhoz képest - vagy túl nagy vállalkozásba fogtak (például József Attila „Elégia”, Faludy György „A vérebek”) vagy megragadtak a kedves „mese­mondás” szintjén. Ugyancsak fel­tűnt, hogy az utóbbi ötven év ma­gyar költészetéből - egy-két kivé­teltől eltekintve - milyen keveset ismernek vagy szeretnek a mai tízentúliak. Az eredményhirdetésre „köte­lezett” zsűri végül is úgy döntött, hogy az első két helyezés Szabad­kára kerül Petiik Andrea illetve Liszi Melinda jóvoltából. A har­madik helyen Hoffman Alexand­ra (Gyula) végzett. A negyedik Ri­gó Balázs (Tata), az ötödik Báná­ti Blanka (Baja) lett. Pásztó város különdíját Szondi Péter (Kecskemét) és Pápai Zsolt (Beregszász) kapta. A zsűri külön- díja Herczeg Viktória (Pásztó, Dó­zsa iskola) birtokába került. A Ma­gyar Versmondásért Alapítvány egyik díját Engi Georgina (Szabad­ka), a másikat Bögre Lajos (Tiszakeszi) kapta. Virág László Radnóti-díjas versmondó, az ala­pítvány főtitkára Orsós Jánosnak (Mindszentgodisa) verstábori meghívót is átadott. A Ma­gyar Vers- rn o n d ó k Egyesülete dí­ját Fodor And­rea (Edelény) kapta. A leg­eredménye­sebb felkészí­tő tanárnak Újváry László (Léva) bizo­nyult. A társa­dalmi zsűri, valamint a se­regnyi díjala­pító vala­mennyi résztvevőnek juttatott ki- sebb-nagyobb értékű pásztói aján­dékot, emléket a versmondás, illet­ve -hallgatás okozta élményen túl is. A rendezvény - amely másnap a gyermekek számára hollókői kirándulással, a felnőttek számá­ra pedig aktuális szakmai tanács­kozássá ért véget - méltó volt a magyar államiság millenniumi évéhez. Május 17-én kezdődik a Whiskys néven elhíresült rabló bírósá­gi tárgyalása. Ambrus Attila most másodszor van lakat alatt. Hat évig tartó bankrablássorozat, majd lebukás után tavaly jú­liusban sikerült megszöknie. Két ismert újságíró, Gyuricza Pé­ter és Kardos Ernő lenyomozta a Whiskys szökésének és egyik legnagyobb rablásának körülményeit, találkozott bújtatóival és barátnőivel, áldozataival és őreivel. Lapunk a megjelenés előtt álló könyvből közöl exkluzív részeket. Talán a rendőrséget sokkolta legjobban a hír: Ambrus Attila 1999. július 10-én szombat dél­előtt megszökött a BRFK Gyors­kocsi utcai fogdájából, amely a legszigorúbban őrzött helyek egyike. Szaba­dulása mindössze hét percet vett igénybe. A • hírt a rendőrség der­medtem hitetlenked­ve fogadta, s csak jó­vá a szökés után zár­ták le a fővárosból ki­vezető utakat. Később a határokná is foko­zott ellenőrzést ren­deltek el. Az eset fin­tora az, hogy a köz­utakra kivezényelt, golyóálló mellényt viselő rend­őrök késve kapták meg a Whis­kys fotóját, így sokáig úgy ku­kucskáltak be az autók utasteré­be, hogy pontosan azt sem tud­ták, kit keressenek, hogyan is néz ki a körözött személy. A szökés időzítése mesteri­nek bizonyult, mert a rendőrök többsége, így a BRFK szóvivője, Dézsi Mihály is hét végi pihené­sére készült. A hírek kommentá­lása talán épp ezért is - órákig váratott magára.- Sokáig egyszerűen nem tudtunk, mit mondjunk. Önma­gunkat marcangoltuk, azt keres­tük, miben is hibázott a rendőr­ség.- Gondolom, hideg zuhany­ként érte a hír?- Éppen halászléfőző-ver- senyre készültem Bajára. Az ak­ciócsoportból telefonált a bará­tom, hogy ugrott a program, nem megyünk. Nem is hittem el az első pillanatban. Mondtam, ne szórakozzon már velem! De erősködött, hogy ne hülyésked­jek már, hisz megszökött a Whiskys. Amire én rövid úton elküldtem a fenébe. Végül kide­rült, tényleg igaz a hír. *- Amikor már ön is elhitte, miért nem mondott valamit a hírre éhes sajtónak?- A szökés tényén kívül nem tudtunk az égvilágon sem­mit. Meg kellett vár­ni a belső vizsgála­tok eredményeit, és azt, hogy mit mond az ügyészségi nyo­mozó hivatal. Egy­szerűen nem tud­tuk, miben és hol hi­báztunk. Órákig helyszíneltünk. A Gyorskocsi udvará­tól, a harmadik emeleten ke­resztül az utcáig mindent apró­lékosan megvizsgáltunk. Lé­nyeg a lényeg, nem tudtunk mondani semmit. Fogalmunk sem volt, hogyan szökhetett meg Ambrus.- Érezhető volt a gyakorlott szóvivő számára, hogy ez a min­den szempontból hírszegény ál­lapot a Whiskysnek kedvez, hogy továbbépíti a csavaros eszű bankrabló képét, ezzel pedig szinte sárba tiporta a rendőrség egyébként is megtépázott tekin­télyét?- Igen, ezt éreztük. Ha valaki az egyik legjobban őrzött objek­tumból meg tud szökni, akkor annak következményei vannak. Azért sem beszéltünk, mert kommunikációs szempontból egyszerűen nem tudtunk jót húzni. Csak a bizonyítványun­kat magyarázhattuk volna, de ezt nem akartuk. Ezért szorít­koztunk csak a szikár tények közlésére.- Mindössze ez a szerepkör maradt a rendőrségnek?- Igen, de ez visszavezethető Ambrus Attila első elfogásának előzményeihez. Ugye évekig ke­restük a Whiskys néven elhíre­sült bankrablót. A nyomozás közben és az elfogás után, pon­tosan a sajtó hihetetlen informá­cióéhsége miatt próbáltunk sok kis színes ügyet tálalni. Ilyen volt például a kutyaügy. Ambrus az állattal együtt próbálta az or­szágot elhagyni. A határhoz ér­ve, közvetlen a lebukás előtt a határőr, aki szintén kutyabo­lond, kérte a Whiskyst, szálljon ki a kocsiból, mutassa meg azt az egyébként tényleg gyönyörű jószágot. Ilyen sztorikat mesél­tünk az újságíróknak, mert a nyomozás, a bizonyítékok meg­szerzése érdekében mást nem mondhattunk. De így akaratla­nul is bemutattuk a kutyájáért kockázatot vállaló, az állatot szerető embert.- Tehát a kényszerhelyzetben lévő rendőrség még tovább fo­kozta a Whiskys addig is pozitív megítélését.- Ehhez még hozzájárult az is, hogy a kirabolt bankok alkal­mazottai, a sokszor traumatikus állapotba került pénztárosok, ál­lampolgárok, akik ugyancsak át­élték a bankrablás nem éppen stresszmentes körülményeit, egyszerűen nem nyilatkoztak. Megtiltotta nekik a kirabolt inté­zetek vezetése. Más lett volna a helyzet, ha megszólal az a sok­kos állapotba került asszony, akit hajánál fogva ráncigáit a padlón. Sorolhatnám a példákat arra, hogy tényleg más lett vol­na az Ambrusról kialakult kép, ha a tényeknek megfelelően tudjuk és tudatjuk róla: nem­csak pénzéhes, de erőszakos bűnöző is.- Ha ez így van, miért nem ezt mondták?- Ismétlem, a bankfiókok ve­zetői megtiltották a nyilatkozat- tételt, de az ügyfelek sem vállal­ták a nyilvános szereplést, mert egyszerűen nem szívesen beszél­tek róla, vagy mert nem akarták a történteket ismét átélni. A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Vállalkozunk az uszodánkért! A magyar társadalom minden részére kiterjedő - és rendszer- váltásnak keresztelt - átalakulá­sok a legjelentősebbek kétségkí­vül a gazdasági és a politikai éle­tünkben voltak. A két világháború között még feudál-kapitalista Magyarország - a szocializmus-kísérlet reményte­lenné válásával - majdnem fél év­százados kitérővel eredhetett a már 100 éve kapitalizálódott fej­lett országok után. Riasztó lema­radásunkat a fejekben lévő zűrza­var tartósította leginkább, ame­lyet az új demagógia színes ígére­tei és a megszenvedett létbizony­talanság közötti ellentmondás a tömegekben a politikától való megcsömörlésig fokozott. Sokan és sokat hibáztak és ve­szítettek azok közül, akik nem igazodtak el idejekorán a létért való küzdelem új változataiban. Akik viszont rövidesen tisztába jöttek az új lehetőségekkel, jó né- hányan egy csapásra gazdagok és hatalmasok akartak lenni, és en­nek érdekében akár mindenre kész bűnözőkké is váltak. A keveredő régi-új törvények, jog- és igazságszolgáltatás hiá­nyosságai, értelmezésük és alkal­mazásuk esetlegességei épp a leg­vakmerőbb vétkeseknek kínálták a legtöbb kiskaput és egérutat. Nem csoda hát, ha a kapitalizá- lódás rendkívül bőséges, sok évti­zedes nemzetközi tapasztalatai­nak birtokában sem úsztuk meg a magyar vadkapitalizmus kárté- teményeit! így a szenzációéhes sajtó ma már kényúrrá lett nagy- vállalkozóknak, bűnszövetkeze­tek keresztapáinak, politikai nagymenőknek és kiszolgálóinak elhíresült tetteiről és összefonódá­sukról tudósíthat. Egyelőre rejtély, hogy mikorra hoznak áttörést a kormány szigo­rító és megelőző intézkedései. Addig csak töprenghetünk, hogy - egyebek mellett - vajon mi kö­vetelte a legtöbb türelmet és áldo­zatot az ország lakosságától az új rendszerért és uraiért. A munka- nélküliség, az elszegényedés, a megcsappant közbiztonság, a be nem váltott ígéretek, az egyre szervezettebb és durvább bűnö­zés, vagy éppen az egymásra utalt köztisztviselők befeketítése és egymás ellen hangolása? A kedves Olvasó egy pillanatra meglepődik talán, hogy miként válhat országos jelentőségűvé egy kis nyilvános képzelődés, csúsz­tatás, burkolt rágalmazás vagy összeugratási kísérlet. De mind­járt nem tartja lebecsülendőnek a dolgot, ha visszagondol, hogy hányszor sikerült már - főleg a média révén - egymásra uszítani a nőket és a férfiakat, a sztrájkoló- kat és a dolgozókat, a kisfizetésű foglalkozási csoportokat, vagy fe­lekezeteket, kisebbségeket, vagy politikusokat, pártokat és válasz­tókat, vagy akár nemzeteket, nép­csoportokat! A vadkapitalista gazdasági át­alakulási folyamatok egyik igen káros és a fejlődésünket nagyban gátló szövődményének éppen azt tartjuk, hogy az akaratlan vagy kitervelt gazdasági vétségek­kel, a kényurak és keresztapák trükkjeivel és bűncselekményei­vel kapcsolatos találgatások, álta­lánosítások hitelrontásként aláás­ták az ország egész területén a be­csületesen és fáradhatatlanul dol­gozó kis- és középnagy vállalko­zók, iparosok, kereskedők, szol­gáltatók tekintélyét is. Ugyanak­kor megrendítették a több tekin­tetben próbára tett lakosság bizal­mát, amivel még inkább megter­helték az egymásra utaltságukat! Nem kis nehézséget okozott ez a szakmák keretein belül sok vi­szonylatban, de az önkormány­zatokkal történő együttműködés­ben, és az egyes települések és nagyobb körzetek felemelkedése terén is. Balassagyarmaton és vonzás- körzetében eddig - szerencsére - botrányok nélkül zajlott az átala­kulás, és a felmerült kifogások nem a vállalkozókra összponto­sultak. Persze nem szolgál elő­nyünkre, sem örömünkre, hogy kevés a termelőüzemünk, ala­csony a termelés- és szolgáltatás­beli foglalkoztatottságunk. Ki­emelkedő iskolavárosi mivoltunk­kal is csak akkor vigasztalódhat­nánk, ha nem kényszerültünk volna megyei kézbe átadni né­hány oktatási intézményünket. Igazságtalanok és kishitűek lennénk azonban, ha nem ven­nénk észre, hogy városunk mű­ködőképes, egy-két intézmé­nyünk fejlesztésre is kerül, új munkahelyek létesülnek, terme­lő és szolgáltató vállalkozóink pe­dig gyökeret vertek, megerősöd­tek, és munkájukkal messze föl­dön is megbecsülést szereztek az elmúlt évek során. Sőt! 1998-tól vállalkozóink már oly mértékben magukra ta­láltak, hogy elhatározták: egye­sült erővel és rendszeresen segítik Balassagyarmat és vonzáskörze­tének lakosságát! Még ugyanez évben rendezték meg az 1. jótékonysági bált, a régi iparosbál hagyományainak újra­élesztése, a szakmabeliek, bará­tok, támogatók megismerkedése és összefogása, az önkormányzat­tal és a lakossággal meglévő kap­csolatok fejlesztése jegyében. A bál vállalkozói csoportjának dön­tése értelmében 1998 szeptembe­rében a cégbíróságnál már bejegy­zésre került a Polgárok és Vállal­kozók Balassagyarmatért Egye­sület! Az egyesületnek - az összefo­gás és segítés mellett - olyan ne­mes célkitűzései vannak, mint a rendszeres belső és külső tájékoz­tatás, a művelődés és a tovább­képzés, közös szórakozás és sport, szakmai együttműködés és serkentő példamutatás. Már az első bál bevételéből és további adományokból 6 millió forint értékű csontsűrűség-vizsgá­lót szereztek a kórházunk mű­szerfejlesztési alapítványa javára, valamint az agyvérzéses betegek őrzésére szolgáló, 1,5 millió forint értékű rendszert. A tél folyamán a város félmilliós támogatásával azonos összegű készpénzzel és ugyancsak félmillió értékű élelmi­szerrel, ruhával, takaróval járul­tak hozzá az árvíz sújtotta Zalkod község lakóinak megsegítéséhez. Az 1999. évi, 2. jótékonysági bál bevételéből és további adomá­nyokból 300 ezer forint jutott a csecsemőotthonnak. Kétmillió fo­rintot fordítottak a Palóc Múzeum előtti új szökőkútra, amelyet a vá­ros tervei alapján, a Szondi György Ipari és Szakmunkáskép­ző Intézet, az ÉMÁSZ, a vízmű és a Közműves Bt. kivitelezőinek, valamint a kábelgyár támogatásá­nak egyesítésével valósítottak meg és adtak át IX. 25-én. Az 1999. év karácsonyának ünnepi kivilágosításához 470 ezer forint­tal toldotta meg az egyesület a ke­reskedelmi és ipari kamara, a ká­belgyár, az ISZI, az ÉMÁSZ és az önkormányzat ajándékát. Ezeken túlmenően is jelentős összegek­kel segítették elő több könyv ki­adását, támogatták élsportoló olimpiai felkészülését, a karate­versenyt, a diákjuniálist, valamint a közlekedésbiztonsági napokat, és valamüyen módon minden ko­molyabb rendezvényt a városban. Mindezek azonban csak szolid szárnypróbálgatások voltak a leg­újabb vállalkozáshoz képest! Bár ez az egyesület eddig még min­dent megvalósított, amit elhatáro­zott, most - úgy tűnik - nagy fába vágta fejszéjét, amikor úgy dön­tött, hogy felkarolja a városi uszoda ügyét! Ez igazi vállalkozói feladat! Nagy tóhívás, amely személyi, dologi és pénzügyi vonatkozásai­ban nagyságrendekkel haladja meg az eddigi teljesítményeket. Ehhez kevés az egyesület maga, nem elég az élcsapat! Itt minden jövőbeli használónak, ismerős­nek, barátnak, támogatónak, Ba­lassagyarmat és a környező tele­pülések önkormányzatainak és lakóinak össze kell fognia! Egy emberként kell akarnunk és cselekednünk! A hónapok óta érlelődő dön­tés megszületett, a szükséges el­ső lépések - a polgármester úr részletes tájékoztatásával és a le­hetséges telephelyek műszaki el­lenőrzésével - megtörténtek. A következőkben már a képviselő- testülethez fordulnak a szerve­zők a végleges terület kijelölése és átengedése, majd a tervek ügyében. Az adományok törvé­nyes kezelésére időközben 1 mil­lió forint tőkével létrehozott Ba­lassagyarmat Uszodájáért Ala­pítvány kuratóriuma pedig - el­sősorban a Hírnök hasábjain - a kezdettől folyamatosan tudatja a lakossággal az összeg nagyságát és a felhasználás módját. 2000. május 27-én, szombaton kerül megrendezésre a 3. jóté­konysági bál, amelynek teljes be­vételét az uszodára szánják. Ez lesz az uszodahívők első nagy ta­lálkozása, egyben a nagyközön­ség ünnepélyes felkérése és bevo­nása. Menjünk el oda mindnyájan, akiknek szívügye Balassagyarmat és vonzáskörzetének fölemelke­dése, és akik bármivel is hozzá akarunk járulni a városi uszo­dánk megteremtéséhez! _________________________DB- RÓZSA GYÓBOY V állalkozók és Polgárok Balassagyarmatért Egyesület Dázsi Mihály sajtószóvivő A pódiumon a bajai Bánáti Blanka, aki az ötödik helyen végzett fotó: rioó tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents