Nógrád Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-22 / 118. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. MÁJUS 22., HÉTF( > A bencésektől a főiskola igazgatói székéig Dr. Lonsták László Esztergomban született és járt elemi iskolá­ba, majd Komáromban a Jókai gimnáziumban érettségizett. Ezt követően került Salgótarjánba, ahol a tűzhelygyárban helyezkedett el. Munka mellett tanult tovább, s közgazdászdiplomát szerzett. 1972-ben kinevezték a Pénzügyi és Számviteli Főiskola (PSZF) salgótarjáni tagozatának élére, hogy aztán 24 éven keresztül oktasson és irányítsa az itt folyó munkát. Vezetésével a főiskola tagozata intézetté avanzsált, s Salgótarján tudományos és szellemi életének központjává vált. Dr. Lonsták 1996-ban ment nyugdíjba, munkásságát számos A z 1960-as évek közepén a megye állami, politikai és társadalmi vezetői mély­ségesen egyetértettek abban, hogy Nógrád gazdasági, kulturá­lis és szellemi továbbfejlődése halaszthatatlanul megköveteli egy felsőfokú oktatási intézmény megyeszékhelyre történő telepí­tését. Vita csak abban volt, hogy milyen képzési profilra lenne leg­inkább szükség. Végül a vezetés a közgazdasági szakemberképzés mellett tette le a voksát. Az inté­zet élére Lonsták Lászlót nevez­ték ki, akinek az irányításával a PSZF salgótarjáni tagozata az 1972/73-as tanévben kezdte meg működését. Hogy miért is ez a döntés született, azt a volt igazga­tó így kommentálja:- A döntéshozók igazából azt vizsgálták, milyen típusú és pro­filú intézmény lenne leginkább adekvát a megye gazdasági szer­kezetével, társadalmi, kulturális berendezkedésével, adottságával és hogy milyen szakemberek kel­lenek Nógrád megye minden ol- dáú fejlődéséhez. Az igényeket és lehetőségeket vették számba és tették mérlegre. A helyzet a megyében - a 60-as évek köze- pén-végén - egyfelől úgy volt jel­lemezhető, hogy az iskoláskorú népesség növekvő létszáma miatt talán tanárképző főiskola telepí­tése lenne indokolt, másrészt az akkori üzemi rekonstrukciók és az újonnan megyébe került ipari üzemek, főképpen pedig a me­gyeszékhely erősen iparosodott jellege a műszaki felsőoktatás megtelepítését tenné szükséges­sé. Meg kell jegyezni azonban, hogy akkor már mindkét, előbb említett szakterületen országosan túlképzés volt tapasztalható. Mindezek mellett a gazdaságirá­nyítás tervezett, majd 1968-ban bevezetett reformja a közgazda- sági szakemberigényt vetítette előre. Ez utóbbi bizonyult aztán döntő tényezőnek, s ennek alap­ján vált lehetővé a PSZF kihelye­zett tagozatának beindítása.- Jómagam 1971-ben - kineve­zésed előtt - a megyei népi ellenőr­zési bizottság (NÉB) elnökhelyet­teseként ismertelek meg. Milyen szakmai pályát futottál be igazga­tói megbízatásod előtt?- Érettségi után - ez 1950-ben „történt” - a ságótarjáni tűzhely­gyárba mentem dolgozni. Mó­dom volt megismerkedni a válla- latgazdálkodás minden részterü­letével. Három éven keresztül ka­tonáskodtam, majd leszerelésem után - visszatérve a gyárba - be­iratkoztam a közgazdasági egye­temre, hogy mélyebb ismereteket és mobilizálható szaktudást sze­rezzek. Hogy megismerjem és értsem a mikro- és makrogazda­ság összefüggéseit, kezelni tud­jam bármely potenciális munka­helyen a felmerülő közgazdasági problémákat. Ekkor már nagyon tudatosan készültem a közgaz­dász pályára, és a diploma meg­szerzése után folyamatos önkép­zéssel is gyarapítottam szakmai ismereteimet. 1959-1963 között a KSH me­gyei igazgatóságán dolgoztam. Itt megismerkedtem már a gyakor­latban is a közgazdasági elemzés eszközeivel, felhasználási lehető­ségeivel. Másodállásban pedig egy termelőszövetkezet főköny­velője voltam. Beleástam magam a számvitel, a könyvelés techni­kájába, kitanultam fogásait, forté­lyait, átfogó ismereteket szerez­tem - az ipar után - a mezőgazda­ságról, annak egyes részterületei­ről is.- Aztán „kiemehek” és a me­gyei NEB elnökhelyettese lettél. Azt mondják, hogy ez politikai funkció volt.- Hogy ez mennyire nem így van, arra csak azt mondhatom, hogy amikor felkértek az elnök- helyettesi munkakör betöltésére, senki meg nem kérdezte tőlem, hogy párttag vagyok-e, mint ahogy- bármilyen meglepő is- nem is voltam az. Éppen akkor­tájt igyekeztek szakmailag is megújítani, az új feladatokra al­kalmassá tenni a népi ellenőr­zést, ezért a fiatal, felkészült szakembert láthatták bennem. Az viszont igaz, hogy az elnökhe­lyettesi munkakör kifejezetten bi­zalmi állás volt. Egyébként ezen a munkahelyemen tanultam meg a testületi munka irányítását, a tes­tület mozgatását. Nagymérték­ben bővült a látóköröm és kiter­jedt kapcsolatrendszerre tettem szert, megismertek, mint közgaz­dászt, az egész megyében. A ké­sőbbi PSZF tagozatvezetői kine­vezésemben ez is közrejátszha­tott. L onsták László 1968-tól ak­tívan részt vett a Magyar Közgazdasági Társaság (MKT) megyei szervezetének megszervezésében, megalakítá­sában. Tevékenységével nagyban hozzájárult ahhoz, hogy 1969- ben Salgótarjánban kerülhetett megrendezésre a közgazdász- vándorgyűlés. Ekkor volt az MKT megyei szervezetének alakuló ülése,' ahol titkárrá választották. Minden energiáját arra fordította, hogy a szervezet eredményesen vegye ki a részét a gazdasági szakemberek felkészítéséből, az akkor újnak nevezett gazdasági mechanizmus alapelveinek meg­ismertetéséből és gyakorlati beve­zetésének elősegítéséből, a terv­utasításos rendszerről az indirekt gazdaságirányításra való áttérés megvalósításából, egyfajta új közgazdasági iskola megalapozá­sából. Szinte minden gazdálkodó szervezetnél megfordult a me­gyében, előadásokat szervezett és tartott, szemléletet formált. En­nek a munkának, ezeknek az erő­feszítéseknek is szerepe lehetett későbbi tagozatvezetői megbízá­sában.- Netán MKT-titkári tevékeny­séged volt döntő kinevezésedben, vagy voü még valami más is, ami predesztinált, ami melletted szólt a „kiválasztásban’’?- Nem igazán tudom, mi volt a döntő, de azt feltételezem, hogy bizonyos előnyt jelenthetett „ver­senytársaimmal” szemben, hogy tanítottam a PSZF felvételire elő­készítő tanfolyamain, így szemé­lyesen is megismertek az anyais­kola vezetői is. Ekkor már szá­mos tudományos igényű dolgo­zatom, tanulmányom, publikáci­óm jelent meg különböző szak­lapokban. A megye vezetői pedig mindenképpen salgótarjáni ille­tőségű, kötődésű, közgazdász­végzettségű szakembert kívántak tagozatvezetőnek. így lényegé­ben minden szakmai követel­ménynek és társadalmi elvárás­nak megfeleltem, ez lehetett dön­tő kinevezésemben.- Hogyan fogtál munkához, mik voltak a legsürgősebben meg­oldandó feladatok?- Az induláskor az aktív szer­vezőmunka volt a primer feladat a szükséges tárgyi és személyi feltételek - amelyek egy része még természetszerűen nem állt rendelkezésre - megteremtése és működtetése érdekében. Az ok­tatók - akik közül az induláskor egyedül csak én voltam salgótar­jáni, a többiek az ország különbö­ző részeiből költöztek ide - és a szakterületi kollégák, az igazgatá­si és adminisztratív dolgozók munkájának helyi összehangolá­sa és a koordináció volt az elsőd­leges feladat és ez egyáltalán nem volt könnyű, hiszen az anyaisko­la és a tagozat közötti munka- megosztásnak nem volt előzmé­nye, modellje és kialakult gyakor­lata sem. Lonsták László irányítása alatt - keze munkája eredményeként - évről évre fejlődött, gazdagodott, tagozatból intézetté avanzsált az intézmény. Fokozatosan javul­tak tárgyi és személyi feltételei, s nem utolsósorban dinamikusan nőtt a hallgatói létszám, igazolva a közgazdasági felsőoktatás létjo­gosultságát Salgótarjánban. 1974-75-ben átadásra került - a felsőfokú iskolai beruházás első lépcsőjeként - a kollégium, majd 1978-ban birtokba vehették az új iskolaépületet, egy korszerű és impozáns oktatási intézményt. Később a rendszerváltás hajnalán pedig „megszerezték” a volt MSZMP Oktatási Igazgatóságá­nak épületegyüttesét. Ezzel to­vább javultak - és minden igényt kielégítővé váltak - az oktatás, a képzés, a magas színvonalú és tu­dományos igényű műhelymunka feltételei. S hogy mit jelentett az, hogy a nyolcvanas évek elején a PSZF salgótarjáni tagozata inté­zeti rangrá emelkedett, arról így beszél Dr. Lonsták László:- Az intézeti rang nagyobb önállóságot biztosított, rendeződ­tek az anyaintézettel való kapcso­latok is. Az szmsz elkészültével megosztásra kerülhettek a dönté­si- és elhatárolásra a felelősségi hatáskörök. Rendeződött a helye és szerepe azoknak az önkor­mányzati szerveknek - diákjóléti, tanulmányi bizottság stb. - ame­lyek korábban is működtek és megvalósulhatott a hallgatók tan­széki képviseleti rendszere is. Ezeket én nagyon jelentős, az in­tézeti demokrácia szempontjából fontos lépéseknek tartom. Ké­sőbb új tanszéki szervezetet is ki­alakítottunk, amely .korszerűbb és hatékonyabb a korábbinál. E gy rövid írás keretében nincs mód visszaadni egy élményekben, eredmé­nyekben és sikerekben gazdag életpálya minden állomását. Egy bizonyos: Dr. Lonsták László - aki tudományos munkásságával is példát mutatva időközben dok­tori címét is megszerezte - beírta nevét Nógrád megye felsőoktatá­sának történetébe. 1996-ban - 24 évi oktató és alkotó munka után - 64 éves korában vonult nyugdíj­ba. Munkáját számos kitüntetés­sel ismerték el. Az irányítása alatt álló intézet kisugárzó hatá­sa, szellemisége neki is köszön­hető, ezért is lehetett a város dísz­polgára 1996-ban. De kapott köz­gazdászdíjat és pedagógus szol­gálatért emlékérmet is.- Mit csinál nyugdíjasként egy korábbi életszakaszában igen ak­tív közgazdász, főiskolai tanár és igazgató?- Legszívesebben a családdal, unokáim körében töltöm az idő­met. Természetesen levezetés­ként dolgozom is. Kompetens személyként vettem részt az inté­zet 25 éves fennállásáról szóló monográfia elkészítésében. Egy közalapítvány fb-elnökeként is dolgozom. Az MKT-tól sem sza­kadtam el, a megyei szervezet tiszteletbeli elnöke vagyok. Min­dig akad valami tennivaló a lakás­ban és a telkünkön is. Sokat olva­sok, tévét nézek, de a politikától távol tartom magam. Több időm jut most a régi hobbimra, gyak­rabban járhatok horgászni. Egy percre sem unatkozom, aktív nyugdíjasként élek. Nagyobb gond nélkül, elégedetten, ki­egyensúlyozottan, abban a tudat­ban, hogy megtettem a tőlem tel­hetőt. BARÁTHI OTTÓ Madárij esztő-szépségverseny Csesztvén Messze elkerülték a Csesztve felett keringő madarak a minap a falu főutcájának kertjeit, megriadva az ott kirakott rémséges madárijesztők sokaságától. A rémisztő alkotmányok a csesztvei hagyományőrző és kulturális egyesület által szer­vezett madárijesztő-szépség- verseny alkalmából keltek majdhogynem életre a gazdák keze által. Míg a madarak riad­tan röpködtek a csodálatos nap­sütésben, addig a zsűri - a ba­lassagyarmati Kiss Árpád iskola igazgatója, Tibay András, a ze­neiskola igazgatóhelyettese Csábi István és Balázs Gusztáv újságíró - végigszemlélte a ker­tekben kirakott 13 „alkotást.” A nem mindennapi versen­gésre messze földről is érkeztek vendégek, köztük a Madách­család tagjai. A madárriogató szerkentyűk készítői családtag­jaik kíséretében sorakoztak fel a kertjükben és nagy vidámkodások közepette fo­gadták a zsűrivel érkező soka­ságot. Az biztos, hogy ötletek­ben nem volt hiány. Á látvány­tól megkótyagosodott verebek mellett a közönség is megret­tent a rémséges „Rettegett Iván” láttán, de a boszorkányokat idéző „Repi néni” és „Kati néni” bábujától még a fehérszemé­lyektől is elment a férfinép ked­ve. Árpás Annamária kertjében hosszúra sikeredett madárijesz­tő, a „Nyakigláb” jelezte kele­plővel a kezében, hogy ha kell, csinál ő olyan kelepelést, hogy a verebek attól koldulnak, de a tarisznyájában lévő borosüveg a békességesebb szándékot is mutatta. Végül is a hosszas kertjárás után megfáradt sokaság a kul- túrházban kötött ki, ahol a zsű­ri eredményt hirdetett. A böl­csességre is utaló döntés értel­mében győztes lett mind a ti­zenhárom madárijesztő, de a prímet a „Lúdtalpas Matyi” vit­te el. A Szabó Klaudia ötletes­ségét dicsérő madárijesztő na­rancssárga békatalpával feszí­tett fekete csőnadrágjában, a célnak igencsak megfelelően. A talán még létező csesztvei bo­szorkányokat idézte az Árpás Éva kertjében riogató „Kati né­ni” és a Simó Jánosné által megidézett, csörgőkkel és szí­nes papírok sokaságával teleag­gatott „Lidi néni”. Mindenkinek jutott az alkotók számára szánt könyvből és csokiból és nagy tetszéssel hallgatták a megje­lentek a helyi népdalkor műso­rát. Tetszéssel nézegették a vendégek a falu asszonyainak keze munkáját dicsérő kézi­munka-kiállítást és sokan ér­deklődtek Róza Jánosné csodá­latos kék-piros futói iránt. A csesztvei madárijesztő-szép- ségverseny bensőséges találko­zóra sikeredett, amelyre a Markó panzióban közösen elfo­gyasztott, Hugyecz Józsefné ké­szítette babgulyás tette fel a ko­ronát. SZABÓ ENDRE Szorobánnal a csúcson Orsolya és András a sikert hozó szorobánjaikkal Hasznoson évek óta sikert si­kerre halmoznak az általános is­kolás gyerekek a szorobánverse- nyeken. Édes Orsolya és András pedagógus szülők gyermekeiként minden alkalommal az elsők kö­zött szerepelnek a megyei, majd az országos versenyeken. A leg­utóbbi megyei döntőt követően beszélgettünk a két kisdiákkal.- Hogyan kerültetek kapcsolat­ba a szorobán számolási mód­szerrel?- Kerekes Istvánná tanító néni a hasznosi iskolában szerettette meg velünk a szorobánt, évek óta matematikaórákon és szakköri foglalkozásokon gyakoroljuk és készülünk fel a versenyekre - tá­jékoztat Orsi. - Én jelenleg ötödik osztályos vagyok és eddig min­den évben indultam a megyei és országos döntőben. Az öt év alatt Nógrád megyében mindig első helyen végeztem, az országos döntőkben pedig negyedik, har­madik, első és második voltam. Ez évben ismét szeretnék az or­szágos bajnokságon is első lenn A jövőben is úgy készülök, hog a nyolcadik osztály befejezéséi minden évben jól szerepelje! minél több első helyet szerezze meg.- Én az idén és az elmúlt é\ ben is negyedik lettem a megyí ben a második osztályosok ke zött - avat be eredményeibe Anc rás. - Az országos megméretteti sen 1999-ben második voltam, n mélem az idén is hasonló sikí rém lesz, az első helynek nagyo örülnék. A nővéremhez hasonló an én is hamar megszerettem szorobánt és a jövőben mint jobb eredményeket szeretnék e érni. Mindkét kisdiák eddigi bizc nyítványa kitűnő volt, a mateim tika mellett más tárgyak is a kec vencek közé tartoznak, többe között a számítástechnika. Szí bad időben pedig sportként a ke rékpározás, illetve Andrásni emellett a foci játssza a főszert Pet. KEREKESLAJC Kedvezményes üdülés olvasóinknak Görögországba A Népszava Barátság Klub ez évi slágerajánlata, az egész nyá­ri 10 napos görögországi üdülés az Olümposz hegy lábánál Nei Pori-ban. A Földközi-tenger leg­tisztább vizű strandja várja a pi­henni vágyókat. A part homo­kos, a tenger 70-80 méter után mélyül, így családosoknak, gyermekekkel utazóknak kivá­lóan alkalmas. Az apartman­házak közel a tengerhez, min­den igényt kielégítenek. Az uta­zás kényelmes autóbusszal Ju­goszlávián, Makedónián keresz­tül. Félpanzióra be lehet fizetni. Az üdülés mellett utasaink­nak az Olümposz Tours utazási irodán keresztül fakultatív ki­rándulást biztosítunk a Meteorákhoz, Athénba, Delphibe, Thesszalonikibe, az Olümposz hegyre, a Szkiathos; szigetre. A fakultatív utakí márkával fizethetik a helysz nen. A magyar állampolgárai nak vízum nem kell, csak érv* nyes útlevél. Az autóbuszon a ülést és az apartmant az irodí ban le lehet foglalni. A turnuso minden hétfőn 12 órakor indu nak a Hősök teréről a Műcsa nők mellől. A Nógrád Megyei Hírlap és Népszava Barátság Klub együt működésének keretében, aki szerkesztőségbe behozza e cil két, vagy beküldi a Barátsá Klubhoz (1055 Budapest, Fal Miksa u. 7., telefon: 332-7332 az a június 12-én és június 19-é induló turnusokra 20 százak kos kedvezményt kap a 30 ez t forint körüli árból. Gyermek néptánctalálkozó ötödszö] Szombaton a somosi kultúr- házban immáron ötödször ren­dezték meg a gyermek néptánc­találkozót, amely az iskolás cso­portok részére ^biztosítja a be­mutatkozási lehetőséget évek óta. A rendezvény az elmúlt időben rangos eseménnyé nőtte ki magát, a résztvevők száma évről évre szaporodott: az idén 15 csoport lépett fel, köztük a Somosi Általános Iskola testvér­iskolájából, Losoncról is érkez­tek résztvevők. A megfelelő szakmai színvonalú csoportok felléphetnek majd a megy< néptáncantológián.- A népszerűség egyre ir kább gyarapszik - mondt Koppándi Jánc igazgató. - Itt, Some son kiemelten fogla kozunk a néphagyc mányok őrzésévé mert azt valljuk: múltat, a gyökerek! meg kell őrizni, tr vább kell adni. Talá egyfajta szimbólui is, hogy a millenn um évében a lej ősibb művésze ágat, a táncot a légi jaijb nemzedék ké[ viselői mutatják br a múlt és jövő talá kozik. A színes népviseletbe ölti zött csoportok fellépése utá következett a gálaműsor, ami lyen fellépett a Tücsök, a Reg és a Kincsér népzenei együtte: Kubinyi Julianna népdaléneke: a Viganó táncegyüttes, a Somo: Néptánccsoport, valamint a z< neiskola népzenét tanuló diái iüL _______________________ A legősibb művészJH|at, a táncot a tejüjabb nemzedék képviselői mutatták Ij- _ fotó: oócs éva

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents