Nógrád Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)

2000-05-20-21 / 117. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARMAT M EGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. MÁJUS 20., SZOMBAT Többségünk az emberi szemmel nézve szép állatokat szereti: a - helytelenül - kedvesnek, szelídnek tartott őzet, a bá­jos, ügyes mókust, a selymes bundájú, fürge nyulat, a tarka tollazatú vagy leg­alább szépen éneklő madarakat, a szí­nes pillangókat. A házi kedvencekkel és a haszonállatokkal is hasonló a hely­zet: a házőrző kutyát, a macskát, de még a tengeri malacot vagy az arany­hörcsögöt is általában minden család­tag szereti, dédelgeti, - szegény disznó azonban, legalábbis életében, sokszor még egy jó szót sem kap. (A sors igaz­ságtalansága, hogy sonka vagy kolbász állapotában annál nagyobb a megbe­csülés...) Akadnak persze olyan emberek is, akiknek a hüllők, a kétéltűek, a pókok, a skorpiók, a rovarok a kedvencei, - gondoljunk csak arra, hogy milyen so­kan osztják meg szobájukat mérges kí­gyókkal. Őket inkább a különlegesség vonzza, az állat szokatlan testfelépítése és életmódja, bőrük varázslatos színei, mintázata, vagy éppen a tartással járó veszély, a mások szemében látszó őszinte iszonyat valami félelmetes hül­lő láttán, - vagy az előbbiek együttesen. Tény az is, hogy a szépnek, kedves­nek, bájosnak, vagy legalábbis különle­gesnek tartott állatok a faunának csak a töredékét képezik, s a természetben be­töltött szerepük is elhanyagolható a - mondjuk - földigilisztáéhoz képest. A lábunk alatt, a fákon, a bokrokon, a víz­ben, a levegőben nyüzsgő rovarsereget inkább csak olyankor vesszük észre, amikor „csíp a szúnyog”, támad a da­rázs, poloska van a gyümölcsön, vagy, jobb esetben, ha látunk egy tarka lep­két, szitakötőt, különös bogarat. Tavasztól őszig elég azonban, ha al­kalmas helyet választva nyugodtan ül­dögélünk tíz-húsz percet az erdő szé­lén, a réten, a vízparton, a kertben, a parkban vagy éppen a néhány cserép virággal díszített erkélyen, s kis szeren­Faragó Zoltán: T E R E I* J ^ R Ö ,Kráter” az eresz alatt: rovarcsapda hangyáknak - Orchideák A korhadéklakó madárfészek mérsékelt égövi orchideafaj ■ csévél elvonul előttünk az adott nap­szak jellemző rovarfajainak jó pár kép­viselője: darazsak, poszméhek, legyek, pöszörlegyek, lószúnyogok, lepkék, különféle bogarak, - a sort a végtelensé­gig lehetne folytatni. Az „aprónép” kü­lönös világa, ha titkait nem is tárja fel ennyi idő alatt, mégiscsak sok érdekes megfigyelésre ad alkalmat. (Érdemes persze a szemlélődésre nem a szúnyog- járásos kora esti órákat kiválasztani...) Ereszek és kidőlt fák törzsei alatt, gyökerei között például már áprilistól, s egész nyáron folyamatosan itt-ott töl­csér formájú, három-öt centiméter át­mérőjű lyukakat láthatunk a finom, száraz porban. Az ember azt gondolná ezekről a kis kráterekről, hogy a lecsö­pögő csapadékvíz alakítja ki őket. Nem így van azonban, ezek a hangyaleső lár­vájának csapdái. Amint a rovar neve is mutatja, leginkább hangyák esnek ben­nük - többnyire halálos - fogságba: ezek az erősen eltérő méretű, de több­nyire parányi rovarok ugyanis minden­felé előfordulnak, gyakran közlekednek a talajon, így nagy az esélyük arra, hogy homoktölcsér kerüljön az útjukba. (A mélyedésekből azonban egy helyen rit­kán látni tíz-tizenötnél többet.) Hogyan is működik egy ilyen, rovar által rovaroknak épített kelepce? Nos, a tölcsér meredek oldalán lecsúszva a hangyák - meg persze más apró rova­rok is - hiába igyekeznek kifelé: a fi­nom porszemek kigurulnak a lábaik alól, s minduntalan visszaszánkóznak a „kráter” fenekére. A csapda alján, de két-három milliméternyire a homok­szemek alatt rejtőzködő lárva, ha éhes, rásegít a dologra: erős fogókban végző­dő fejével kiszórja a porszemeket a me­nekülni igyekvő hangya lábai alól, hogy az még inkább mélyre kerüljön. Ezután az alkalmas pillanatban rágóival elkap­ja zsákmányát, - s ezzel a hangya szempontjából bevégeztetett. Csak a legnagyobb, legerősebb hangyafajok képesek kiszabadulni e rovarcsapdák­ból: méreteik és mozgékonyságuk mi­att könnyebben találnak valamiféle ka­paszkodót, egy szilárdabb rögöt, egy kavicsot, aminek köszönhetően meg­gosnál, s meg tudnak kapaszkodni a szélén. A hangyaleső lárvája emberi szem­mel nézve igen csúf: hatalmas, félelme­tesnek tűnő rágói vannak, teljes hossza 10-13 milliméter, homokszínű, hogy környezetébe beleolvadjon. Gömböly- ded, a föld felszíne alatt folytatott életmód miatt kissé lapított potroha miatt kövérnek látszik, s ráadásul furcsa szőr­szálak meredeznek be­lőle. A lárva az elcsípett rovart nem eszi meg teljesen, csak kiszívja a testnedveit. A felületes szemlélő számára tehát nem egy kedves, bájos és szép állat, de élet­módja, különleges zsákmányszerző straté­giája mégiscsak csodá­latra méltóvá teszi! Egyébként a kifejlett hangyalesők ugyan­csak ragadozó életmó­dot folytatnak; hosszú potrohúk, két pár hár- tyás szárnyuk szakasz­tott olyan, mint a szita­kötőké. A legjelentő­sebb különbség talán az, hogy a hangya­lesők egyszerű szí­nezetűek, szárny- fesztávolságuk négy-nyolc centimé­ter között van fajtól függően, s éjjel vadásznak: ilyenkor van némi esély egy-egy példány megpillantására az utcai lámpák alatt, ahol a gyülekező kisebb rovarokat fogdossák össze. A nagyrészt kötött talajú nógrádi vidé­keken sem ritkák, de igazi élőhelye­ik a laza, homokos alföldi területek; az irodalom szerint körülbelül húsz fajukat sikerült eddig kimutatni a Kárpát-medencében. (Egyes fajok lár­vái nem építenek csapdát, csak egy­két milliméterre a homok alá húzód­nak, s úgy várják az arra vetődő apró rovarokat.) Ami a lárvát illeti, meglehetősen szí­vós kis élőlény: egy-három éven ke­resztül is a föld alatt él, amíg ki nem fej­lődik. Ha kell, áthelyezi a csapdáját, ha a szél, az eső vagy va­lami termetesebb állat tönkreteszi, gyorsan újraássa. Ráadásul na­pokig is kibírja, ha nem jut táplálékhoz. Aki rátalál ezekre a fogótölcsérekre, s van is egy kis ideje vára­kozni mellettük, az némi szerencsével lát­hatja a különleges zsákmányejtést is. Ta­lán azért sem harag­szik meg a természet, ha az ember az arra tévedő hangyát bele- segíti a kráterbe: oko­zunk mi akarva-aka- ratlanul egy hangya - nem feleslegesen - el­vesztegetett életénél sokkal nagyobb káro­kat is... Más téma. Az er­dőkben az elmúlt na­pokban még virított a vadon élő orchideák többsége: idén mintha valamivel korábban nyíltak volna ki, mint más években. A páratlan szépségű bíboros kosbor mellett más fajok is ki­bontották szirmaikat: az avarlakó ma­dárfészek Nógrádban leginkább a bük­kösökben fordul elő. Hasonló élőhelye­ken tenyészik a fehér madársisak és a hozzá nagyon hasonló kardos madársi­sak: a két utóbbi faj akár kereszteződhet is egymással, így akár hibridjeiket is lát­hatjuk, - bár ezeket nem könnyű felis­merni. A hangyaleső lárvája emberi szemmel meglehetősen csúf menekülhetnek. Esetleg az is segít raj­tuk, ha a lyuk valamivel kisebb az átla­Fehér madársisak a szerző felvételei Közügyek és a vállalkozók Proton névre hallgat a „maláj tigris” Hat év vagy 100 ezer kilométer garanciát vállal a malajziai gyártó (Folytatás az 1. oldalról) A Nógrád megyében kiírt pá­lyázatokhoz kevés a pénz, ami csak egy-két jelentősebb prog­ramhoz elég, vélekedett Tóth András, akinek az alumínium- radiátor-gyártó vállalkozása ha­tárokon kívül is jól ismert. Azt ajánlotta, hogy a pályázat költ­ségeit akkor kelljen ténylegesen megfizetni, ha megítélték. Cson­ka László felemlítette, hogy egy közepes vállalkozási pályázat minimum százezer forintba ke­rül és vannak olyan minisztériu­mok, ahol válaszra sem méltat­ják a pályázót. Negyvennyolc bőrt húznak le a vállalkozókról. Ebben egységes volt a társaság és a szécsényi Kiss Andor meg­jegyezte, hogy a magyar bürok­rácia verhetetlen. Juhász Péter polgármester kifejtette, hogy ha ingyenpályázatok lennének, ak­kor azokból ezerszámra kellene válogatni. Ami ingyen van, an­nak nincs becsülete. Ebben vé­gül egyetértettek és abban is, amit Csonka László fogalmazott meg, hogy fájó lenne, ha a terve­zett régióhoz kerülne Nyugat- Nógrád. Juhász Péter arról be­szélt, hogy ő személy szerint a Pest megyei régióhoz csatlakoz­na, de az is kétséges, hogy on­nan is jutna-e ebbe a térségbe pénz. Talán egy alulról jövő né­pi kezdeményezéssel változtatni lehetne a jelenlegi régiós elkép­zelésen, amelyet még a Horn- kormány adott le az Uniónak és a közgyűlés is így döntött. A kisgazdapárt főtitkára úgy vélekedett, hogy a régiók ügye még nem dőlt el. Több megye van Nógrádhoz hasonló helyzet­ben és remélhetőleg a józan ész győz. Ez a térség Trianon óta a periférián van és a tervezett régi­óban is ez lenne a jövője. Arról nem is szólva, hogy a tervezett autópályák belátható időben nem errefelé épülnek. Pedig épülhetnének, főleg a várost el­kerülő út, mert hétköznap bedu­gul a város a kamion forgalom­tól, panaszkodtak az asztaltár­saság tagjai. A polgármester megjegyezte, hogy a belvárost elkerülő út nincs benne a há­roméves tervben, bár folyik a tervezése. Kevés a pénz. Minden bankot konszolidáltak az elmúlt tíz év­ben, az olajszőkítés milliárdjai- ról nem is beszélve és ezek a károk sújtják az ország fejleszté­sét, jegyezte meg a főtitkár. Szó­ba került a minimálbér emelésé­nek az ügye. Egyöntetű volt a vélemény, hogy ez, így sok kis­vállalkozót tönkre tesz. Osztruluczki Mihály vállalkozó, helyi kisgazda elnök úgy véleke­dett, hogy kézzel fogható támo­gatást kell adni a kisvállalkozók­nak. Bocsa Béla falugazdász a gazdahitel jó lehetőségeiről be­szélt, amelyek mögött azonban nem sorakoztak föl még a ban­kok. Kecskés Emőné kereskedő megjegyezte, hogy nem zavarná a jelenlegi politikai játék, ha har­minc évvel fiatalabb lenne. Tóth András fölpanaszolta, hogy a kormány inkorrekten döntött a kamarákkal kapcsolatban. Aki nem fizette meg a tagdíjat, azt nem kötelezték. A korrekt ka­marai tag rosszul járt. Bernáth Varga Balázs a gaz­daság gondjairól szólva azon a véleményen volt, ha a követke­ző egy évben nem érzik az em­berek az életszínvonal-válto­zást, ennek a kormánynak ke­ményen meg kell küzdeni, hogy talpon maradjon. Úgy véleke­dett, hogy az ország fő terheit a vállalkozók viszik. Ezt sem hal­lottuk még soha, jegyezte meg Csonka László. Felemlítődött, hogy sok helyi termelőnek a nyakán maradt a burgonya és ha szabadon árulják a.közterü­let-felügyelő 2000 forintos bír­ságára számíthatnak. Ők a tila­lom sürgős feloldását kérik, arra apellálva, hogy ez egy különle­ges helyzet és ne sújtsa őket még az önkormányzat rendele­té is. A jelen lévő Tatár Kis Sándomé dr. jegyző úgy véleke­dett, hogy az önkormányzati rendelet megfelelően szabá­lyozza ezt a kérdést. A kisgaz­dapárt főtitkára azt mondta, hogy ő jogászként sem fizetne egy peták büntetést sem, mert joga van a termelőnek a jobb áron való értékesítéshez. Kecs­kés Emőné azt javasolta, árusít­sák a panaszosok a burgonyáju­kat a piacon. A polgármester ígérte, megvizsgáltatja az ügyet. A Terény határában gazdálkodó Petrás János és Horváth Árpád autószerelő a térség mezőgaz­dasági gondjait emlegették. Csonka László megkérdezte, hogy van-e alternatíva, lehető­ség arra, hogy Bernáth Varga Balázs a parlament önkormány­zati bizottságának az elnöke­ként lobbyzzon Nógrád, a ba­lassagyarmati térség érdekében, függetlenül attól, milyen színe­zetű az önkormányzat. A Vállal­kozók és Polgárok Balassagyar­matért Egyesület tagjai, az itt élők szeretnének élni ilyen le­hetőséggel, mert most is igaz, hogy jó ha van egy ismerős. A kisgazdapárt főtitkára szólt arról, hogy járja az országot és ezt szolgálták nógrádi látogatá­sai is. Tapasztalatai szerint a vállalkozók véleményei valahol összecsengenek. Szükségesnek vélik az érdekvédelmi szerveze­teket, amelyek életrekeltésén munkálkodnak. Kivétel egyelő­re a parasztság, amely kiszol­gáltatott. SZABÓ ENDRE A tetszetős küllemű autókra hamar rátalált a magyar közön­ség. Salgótarjánban - mint az észak-magyarországi értékesíté­si központban - a Maruzs Gumi Kft. kezdett foglalkozni a forgal­mazással. Itt vettük szemügyre a Proton 300-as sorozatához tarto­zó 313 GLi és a 400-as sorozat­hoz tartozó 413 GLSi gépkocsi­kat. A „kisebbik” testvér, a 313-as meglehetősen markáns jegyeket mutat családfájának ősétől, a Mi­tsubishi Colt-tól. Erőforrása 1,3 literes, 12 szelepes, 75 lóerős (55kW) motor. Ez az aggregét az egytonnás gépet 164 kilométeres csúcssebességgel képes repíteni, a 100 km/h-s sebességet pedig 13,6 másodperc alatt éri el. A „nagyobb testvér”, a 413-as- ezek után már törvényszerűen- a Mitsubishi Lancer reinkarná­ciója, lényegesen finomabb vo­nalakkal. Motorja megegyezik a 313-asévaI, de az erőforrás kíná­lat kiegészül 1,6-os és 1,8-as vál­tozatokkal is. Az előbbi 95 lóerőt (70 kW), az utóbbi 135 lóerőt (99 kW) teljesít. Mindkét gépkocsi felszerelt­sége meglepően magas, különö­sen ha hozzátesszük, hogy a be­vezető ár alig haladja meg a 2 millió forintot. Az alapszolgálta­tás része a vezető és utas oldali légzsák, a központi zár, az elekt­romos ablakemelő, a fényszóró- magasság-állítási lehetőség, az immobiliser, a szervokormány, a könnyűfém keréktárcsa, vagy a színre fújt tükör, kilincs és lök­hárító, sőt, még a beépített Clarion rádiós magnó és az utas­tér szőnyege is. Mindemellett meglepően tá­gas raktér bontakozik ki a cso­magtartó, vagy a 313-as esetében a hátsó ajtó felnyitása után. Az viszont egyáltalán nem volt meglepő, hogy változtatható a biztonsági övék magassága, hogy a 400-as sorozatnál a mű­szerfal rózsafa mintázatú, hogy valamennyi típusban fordulat- számmérő segíti a vezető dolgát, vagy hogy még az oldalcsíkot is színre fújták. Opcióként rendelhető vala­mennyi típushoz a légkondicio­náló, az ABS, a ködlámpa, a ma­nuális napfénytető, valamint a ponyvatető is. A Proton család magasabb osztálybeli tagjait, így az LRS kupét és a luxusigénye­ket is kielégítő Perdana-t egyelő­re hazánkban nem forgalmaz­zák. A Proton '300-as és 400-as sorozata kiváló családi autó le­het, jelenlegi ára miatt van okunk feltételezni, hogy na­gyobb sikerre számíthat, mint 3 éve, amikor kevésbé felszerelt modellekkel már tett egy kísérle­tet a malajziai Proton gyár autói népszerűsítésére. Ráadásul most hat év garanciát ad a gyár a mo­torra, a sebességváltóra, a hátsó hajtóműre, valamint az átrozs- dásodás ellen. A gépkocsik para­méterei az alsó középosztályban élezik tovább a versenyt, vagyis bővítik a palettát egy igen sokol­dalúan használható, fiatalos di­namizmust sugárzó autó család­dal. Használják ki Önök is a be­vezető ár kínálta vissza nem térő lehetőséget! Információ: Maruzs Gumi Kft. Salgótarján, Rákóczi út 135/A. Tel./fax: (32) 441-666, 441-888. Nyitva: h-p 7-17, sz 7- 13 óráig. PR-TNL

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents