Nógrád Megyei Hírlap, 2000. május (11. évfolyam, 101-126. szám)
2000-05-02 / 101. szám
2000. MÁJUS 2., KEDD ÁRVÍZ Nógrád Megyei Hírlap - 9. oldal Határvadászok legénykedtek a kőtelki Tisza-gáton Április 24-én reggel huszonöt balassagyarmati határvadász érkezett az árvíztől veszélyeztetett Tiszasüly-Kőtelek térségébe. Alig érkezett meg a csoport, tartott a reggeli és az elszállásolás amikor riasztott a hír: „Munkára emberek, megrepedt a gát!” A Balassagyarmati Határőr Igazgatóság Balassa határvadászszázadának kemény kötésű katonái hat napot segítettek az évszázad legnagyobb áradása elleni védekezésben. A hazaérkezésük előtti nap látogatta meg őket Éli Zoltán ezredes, rendészeti igazgatóhelyettes, Csík Csaba őrnagy, a század parancsnoka és Kalácska Ferenc százados, sajtótiszt - aki a fényképeket készítette. Mivel mi is elkísérhettük őket, elmondjuk tapasztalatainkat.- Kritikusnak, ilyen még nem volt.- Féltek?- Nem volt időnk félni, hiszen a fenyegető napokban dolgoztunk, de nagyon rémisztő volt. Nagyon jó, hogy jöttek a katonák, az itteniek már nagyon ki vannak merülve. Sokat dolgoztak. Nagyon köszönjük a segítséget. Szívesen látjuk őket itt csendesebb időszakban is. Utat engedünk egy terepjárónak, amely kivételesen közlekedhet a megviselt gátkoronán. Nem véletlen, hiszen a Közép- Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság 10/03-as árvédelmi szakasz felelős szakembere, Németh Imre mérnök jött vele.- Most már egyméteres apadást mutat a mértékadó vízmércénk Kiskörén, reggel 929 centi volt és tíz méter harminc centivel tetőzött - magyarázza. - Megszűntek azok a rézsűrepedések, gátrepedések, amelyek a problémát okozták ezen a szakaszon. Most már vagy két napja nyugodtabb körülmények között végezzük a munkánkat. Illetve egyes helyeken elkezdték a nyúlgátaknak a visszabontását is. A többi védművet még a helyszínen tartjuk és felügyeljük. Újabb jelenségeket nem tapasztaltunk. Felpuhulások vannak, amiknek a leterhelését végezzük, a csurgások, fakadó vizek vannak, de ami buzgártevékenység volt, az is mérséklődött.- A szakemberek azt mondják, hogy a felpuhulások nagy veszélyt okozhatnak.- A töltés-, illetve a rézsűrepedések, a suvadások kimondottan veszélyhelyzetet jelentettek. Ezért volt szükséges részleges kitelepítés elrendelése is. Komoly beavatkozást igényelt a töltéscsúszás megakadályozása. Ezt végül is kőmegtámasztással sikerült Tiszasüly térségében megoldanunk. Ma már konszolidálódott a töltésmozgásunk, a veszély mérséklődött.- A múlthoz viszonyítva ez a helyzet mennyire volt veszélyes?- A víz 98-hoz képest tavaly is mintegy ötven centivel volt magasabb. Az idei árvízszint megint ötven-hatvan centivel Pillanatképek a gátról, nógrádi határvadászokkal Jászladánytól kezdve olyan már a vidék, mint egy hadműveleti terület. Megrakott autómonstrumok dübörögnek el mellettünk „Árvízvédelem” felirattal a szélvédőn. Tiszasülyhöz közeledve homok- és kőhegyek sorakoznak. Nagy halmokban állnak a megrakott homokzsákok. Várva arra, hogy azonnal szállíthassák, ha valahol baj történne. A tiszasülyi gátszakaszon ezer meg ezer megrakott homokzsák támasztja az egyre jobban puhuló gátat, hogy ellensúlyozza az irdatlan vízmennyiség súlyát. Itt találkozunk a nyírbátori határőrökkel, akik éppen ideiglenes kőutat építenek, hogy a nagy súlyú járművek közelebb férkőzhessenek a gáthoz. Kőtelken a Hargita út mellett karnyújtásnyira húzódik a gát, amelytől a Tisza még százötven méterre van. A víz azonban néhány napja még át-átcsapott a gáton, s csak a hirtelen emelt nyúlgát akadályozta meg, hogy ne hágja meg a gátkoronát. Most már jó egy méterrel lejjebb vonul lomhán, forgatva és lerakva a magával sodrott uszadékot. Miközben a távolabb lévő nógrádi határvadászok után eredünk két lapátos férfival találkozunk. Karjukon szalag, rajta a felirat: „Vízvédelmi szolgálat. Segédőr.” A Közép-Tisza-vidéki Vízügyi Igazgatóság emberei. Kovács Sándor a beszédesebb, s a nevét is adja, elmondja, hogy járják a gátat és mindenre figyelnek.- Volt már itt ekkora víz?- Hasonló igen. Ezt mondhatjuk eddig a legnagyobbnak. - hangzik a válasz.- Mióta vannak szolgálatban?- Harmadik hete, egyébként reggel hat órától.- Naponta mennyit teljesítenek? Elmosolyodik.- Azt nem lehet mérni. Másfél kilométer oda-vissza. Minden csurgást, csurdogálást meg kell figyelnünk. Figyelőszolgálatot végzünk. Ahol átjön a víz, ott meg kell nyitni az útját, hadd folyjon ki a gátból. Most már bízunk benne, hogy lemegy már baj nélkül.- A segítséggel meg vannak elégedve?- Melyik segítséggel? Attól függ, mert ha a kőtelki lakosság nem jött volna a gátra, nem tudom mi történik. Ez a rész ameddig ellát - mutat maga mögé - víz alatt állna most. Ez a termőterület pedig sokkal többet ér, mint egy tiszaligeti rész. Nagyon sokan ebből a földből élnek. Vannak azonban akiknek ez nem ér sokat, de egy szórakoztatóközpont az igen. Ha ez víz alá került volna, az itteni emberek közül senki nem tudna már soha lábra állni. Itt se ipar, se mezőgazdaság, semmi nincs. Elérjük a félmeztelenre vetkőzött határvadászokat. Éppen ekkor érkezik meg hozzájuk a tízórai, s még a munkát sem zavarjuk. Benke Csaba határőr százados meséli:- Vasárnap reggel érkeztünk s alig pakoltunk le azonnal munkához kellett látni.- Milyen munkát végeznek?- Az első nap volt itt tőlünk északra három kilométerre gátrepedés, azt kellett homokzsákokkal erősítem. Több repedés szerencsére nem történt. Egyébként mindig azt csináltuk, amit kellett. A legtöbbet a homokzsákokkal bajlódtunk.- Mennyi egy ilyen homokzsák?- Változó. Harminc-ötven kiló, de előfordul húszkilós is. Van, amelyik kétszemélyes.- Naponta mennyit mozgatnak?- Hatszázat, ezret, vagy többet.- Mikor kezdenek?- Reggel héttől este hétig tart a műszak.- Milyen az ellátás?- Tökéletes, rengeteg élelmiszert kapunk. Ellátnak minket kávéval, üdítővel.- Szállás?- Az is jó. A leánykollégiumban lakunk. A lányokat azonban elköltöztették onnan.- Mikor mennek haza?- Úgy tudom, hogy holnap. Már jó lesz otthon a megszokott környezetben. A család is hiányzik.- Mi volt itt a legnehezebb?- Eleinte a meleg volt a legrosszabb. Utána megszokni ezt a helyi környezetet. Mégis csak más stílusú emberek laknak itt, mint Nógrádban. Összeszoktunk azért a helybeliekkel, s megértjük, hogy ebben a helyzetben nagyon idegesek. A falatozó, szomjukat oltó határvadászok körénk csoportosulnak és egymás szavába vágva idézik fel a sokkal nehezebb órákat.- Alig ettünk mikor riasztottak, hogy baj van a gáton - mondja Ceglédi György törzsőrmester.- Rohantunk pakolni a zsákokat - vág közbe Gresina Róbert határvadász - Gyorsan megmutatták hogy kell csinálni, s folyamatosan raktuk az itt lévő honvédekkel. A gátra hordták a zsákokat, mi pedig a gáton raktuk.- Akkor hatórányi idő alatt hatezer zsákot raktunk le - fejezi be a történetet Mahóc Richard őrmester. - Akkor ezen a gátszakaszon százhúszezer zsákkal toldottuk meg a gátat, nehogy megcsússzon. Az út mellett lehet látni a bordás támaszok sorát.- Mi hiányzik a legjobban?- Egy kis nyugalom - vágják rá többen is. Valaki még hozzáteszi: - No meg a lányok is. Megkérdezzük a tízórait kí- nálgató hölgyeket is.- Ide a gátra is hozzák a védekezőknek az ellátást?- Igen. Nagyon fontos, hogy mindazok, akik az életünket, vagyonúnkat, a falunkat védik egyenek, igyanak is, hiszen értünk teszik. Szendvicset, kávét, üdítőt hoztunk a katonáknak is. A kőteleki önkormányzattól - válaszolja Pelczhofferné Lovász Erzsébet.- Milyennek látja a helyzetet? volt magasabb. S ha ne adj Isten ez így folytatódna 2001-ben már nem lenne mit védenünk, mert már most is több helyen a nyúl- gátak tartották a vizet. Ami azt jelenti, hogy a jelenleg kiépített töltéskoronát meghágta a víz. Ha ez folytatódik, nem lehet védekezni.- Ezek a nógrádi gyerekek tudtak itt segíteni?- Természetesen, nagy szükség volt a segítségükre. Főleg a szervezett erő tud nekünk nagyban segíteni. Értem ez alatt a katonaságot, vagy a tűzoltóságot, üzemeket, vállalatokat. Ez sokkal jobb mint a közerő, amelyet nehéz irányítani, szervezni.- Mit gondol, mikor lesz már itt nyugalom, amikor már ön is nyugodt lesz?- Úgy fogalmaztunk, hogy már ha egy métert apad, kezdünk megnyugodni. De ha kettőt apad, még jobban. Gyakorlatilag ez a vízszint négy méterrel volt magasabb, tehát ennek vissza kell apadni. De nyugodtak akkor sem leszünk, mert ezeket a sérült töltéseket helyre kell állítani. Egy következő árvizet ezekkel a töltésekkel nagy kockázat fogadni.- Mi lesz a homokzsákokkal?- Ezeknek egy részét vissza kell bontani, de el kell gondolkodni, hogy ezeket a kiépített ideiglenes védműveket hogyan lehet véglegessé alakítani. Tehát vannak olyan bordás megtámasztások, amiket nem biztos, hogy célszerű elbontani, hanem úgy kell kialakítani, hogy végleges formájában is ellássák a funkciójukat. Ezen már most is dolgoznak, folyamatosán mennek a töltésfeltárások, mérések és azoknak a kidolgozása, hogy hogyan lehetne a védelmet véglegesen megoldani. Visszafelé három asszonykával találkozunk. A homokzsákokon pihennek.- Tizenhetedik napja vagyunk a Tisza mellett. Először a homokot töltöttük, majd a homokzsákokat hordtuk Mi a polgármesteri hivatal közhasznú munkásai vagyunk. Mondhatni ebből élünk - mondja egyikük. Amikor a nehezebb órákról kérdezzük, így válaszol.- Nagyon megijedtünk, mert az életünkben ilyen még nem volt. Nagy árvíz volt a hetvenes években is, tavaly is, de a mostani még nagyobb. Tavaly volt tíz negyven vagy mennyi. Most pedig már tizenegy méter fölött jött. Azt mondták, hogy ki is kell költözni, de mi nem akarunk innen elmenni.- A kőtelkiekre azt mondják, hogy engedetlenek.- Nem akar elmenni senki, mert ha elveszti amit megszerzett, sose lenne neki többet. Én itt is születtem és soha nem szeretnék innen elmenni. Már csak a temetőbe - mondja Egyed Sándomé. A tiszaroffi kompátkelőnél köszönünk el a folyótól. Mit folyó, olyan ez mint a tenger! PÁDÁR ANDRÁS
