Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-07 / 82. szám

Mária néni véren szerzett gazdagsága Rongypokrócot szövögetnek Nő a komfortfokozat, kellemesebb lesz az idősek élete- Tizenkét évvel ezelőtt kinevezéssel jöttem az akkori sal­gótarjáni városháza szociális egészségügyi osztályáról, ahol előadóként dolgoztam. Az idős gondozáson kívül más feladatom is volt. Előtte tíz évig a Május 1. úti óvodában óvo­datitkárként tevékenykedtem. Négyévi előadói munka után akkori főnököm úgy látta, hogy alkalmas vagyok a somoskői idősek klubja vezetésére. Megkérdezte, volna-e kedvem hozzá, szívesen vállalnám-e. M-ária néni éppen levelet írt, amikor csengettek la­kásának ajtaján. Nem ér­tette a dolgot. Ki keresheti őt csü­törtök délelőtt? A nyugdíjat nem­régiben kapta meg. A barátnője el­utazott az unokákhoz. Ki lehet az? Csendben kipislogott a kukucs­kálón. Majdnem hanyatt- esett a meglepetéstől. A postás áüt az aj­tó előtt. Gyorsan beengedte. Kí­váncsian várta, hogy mit akar. Az idős férfi szétnyitotta a vállán lógó hatalmas táskát és kivett belőle egy köteg levelet, utalványt. Kivá­lasztotta az elsőt és Mária néni kezébe adta.- Egy kis pénzt hoztam, bizo­nyára nagyon várta már - mond­ta csendesen. - Itt írja alá. Mária néni nem tudta hová le­gyen a megdöbbenéstől. Ki küld­hette neki az utalványon szereplő összeget. Harmincezer forint! Te jó Is­ten, csak nem valami láthatatlan adakozó? Valaki tudja talán, hogy men­nyi mindenben szenved hiányt? Már-már elvitték a gondolatai, mikor hirtelen magához tért. Für­gén a konyhaszekrény fiókjába nyúlt és talált is némi aprópénzt. Nyújtotta a postásnak, aki most kivételesen nem fogadta el. Amikor bezárta az ajtót, le­zökkent a parányi konyhaszékre. Az asztalon hevert a három darab tízezres bankó. Frissen, ropogó­sán, kívánatoson. Mereven figyel­te a pénzt, mint akit megbúvóit a látvány. Már nem azon töpren­gett, hogy honnan esett az ölébe ekkora vagyon, hanem azon for­gatta fáradt agyának minden ke­rekét, hogy hová is tegye ezt a nagy ajándékot. Mert biztos aján­dék, hiszen a postás hozta. Alá­íratta vele a nyugtát, tehát az övé. Ezt már tőle el nem veheti senki! Elsőre az unokái jutottak az eszébe, vásárol nekik valami szé­pet. Úgy sem tud nekik soha sem­mit adni, csak egy kis apró cuk­rot. Legutóbb is elkeserítette, hogy nem tudta elvinni a három gyere­ket abba a puccos éjjel-nappali ét­terembe, ahol azokat a vastag szendvicseket lehet rendelni kü­lönféle italokkal. Jó, hogy idejé­ben észbe kapott, amikor Palika azért siránkozott, hogy a mama miért nem vesz nekik sajtburgert. Amikor megpillantotta az árakat megtántorodott, hiszen amit a három gyereknek rendelni kelle­ne, neki majd egy hétre elegendő. Megrészegedett a gondolattól, hogy most lesz miből meghívni a három gyereket arra a különleges étekre. Ám de az is belé villant, hogy az éléskamrája majdnem üres. Kellene néhány fűszer a konyhára. Az utolsó liter étolajat használja. Nincs itthon cukor, sjó lenne egy üveg Dianát is vennie, mert nagyon jót tesz, ha bedör- zsölgeti vele a fájós lábait. A házi­orvos írt ugyan valami csodame­dicinát, de amikor a gyógyszerész közölte vele, hogy háromezer fo­rint, még a receptet is otthagyta. A kis üvegcse Diana is jóval száz fo­rint felett van már, de ezt még el­bírja a nyugdíja. Sok minden forgott az agyá­ban. Jó lenne venni egy pár tava­szi cipőt, kellene egy új pongyola, a fehérneműről nem is beszélve. Legutóbb piruló arccal vetkőzött az orvosnál, a nagyon használtas alsóneműje miatt. Pedig rendsze­resen tisztán tartja, mert sosem lehet tudni, mikor viszi el a men­tő. Az ám, csapta meg az újabb gondolat. Mosószert is kellene venni. Legutóbb ugyan kapott a fiától egy dobozzal, de már alig meri kinyitni, annyira fogy. Újra csengettek. A szomszéd- asszony szaladt, hogy tudna-e ad­ni egy kis sót, mert neki éppen el­fogyott. Kihúzta a konyhaszek­rény fiókját és adott egy keveset. Zavartan szabadkozott, hogy ne­ki sincs több, de majd hamarosan vesz. A szomszédasszonynak fel­tűnt Mária néni izgatottsá­ga, arcának zaklatottsága. Meg is kérdezte, hogy jól érzi-e magát. Megjegyezte, hogy nagyon sápadt. Ő azonban csak ingatta a fejét, hogy nincs semmi baja. A szomszéd kizökkentette a gondolataiból Mária nénit, aki végül is a három bankót elzárta a szobai szekrénybe. Amikor visz- szatért a konyhába akkor vette észre a postás által otthagyott utalványt. Felvette az asztalról, és jobban megnézte. A nyugdíjfolyó­sító igazgatóság küldte ezt a pénzt, egyszeri életjáradékként. Lerogyott a konyhaszékre és majdnem elöntötte a szemét a könny. Hirtelen minden világossá vált előtte. Nem ajándékot kapott ő, hanem fejpénzt. Majdnem elve­szítette az eszméletét. Eszébe ju­tottak azok a vérzivataros hóna­pok, amikor a háború szörnyei végigtaposták a városokat, falva­kat. A levegőben dübörgő gépma­darakból tucatjával hullottak a halált, pusztulást okozó bombák. Amikor a saját fajtája is bedobta a kézigránátot abba a kert végébe vájt bunkerbe, ahonnan egy fél órával előbb éppen ő még az érke­ző ellenségre lőtt. Pedig tudta, hogy ott nincsenek mások, csak a megmaradásukért reszkető civi­lek. S amikor megérkeztek az ide­gen katonák, a legnagyobb golyó­záporban hajtották el a fellelhető civileket, hogy lövészárkot ásassa- nak velük, vagy részeg fejjel élő céltáblának használják őket. S amikor leszállt a sötét, betörtek a pincébe húzódott szerencsétlenek közé. A kicsik szeme láttára erő­szakolták meg a lányokat, asz- szonyokat. Igen, akkor, egy pergőtüzes reggel lökték be a falusi utcán vánszorgó foglyok, civilek közé az ő emberét is. A pince zugából ész­re sem vette, hogy felment az ud­varra valamiért, s csak akkor si- koltott, amikor valaki lekiabált, hogy elvitték az urát. Évtizedeken át, várta vissza. Abban reménykedett, hogy egy­szer majd bekopog, és még láthat­ja életben. Sosem következett be. Holttá nyilvánították, noha ma sem tudja, hol fogadta magába a föld. Hivatalos értesítést sosem kapott sehonnan. A holttá nyilvá­nítást bírósági végzés mondta ki. Nem akarta ő bolygatni a szí­vébe temetett múltat, de amikor annak vette hírét, hogy kárpótol­ják az ártatlanul meghurcolt em­bereket, s különösen azoknak a hozzátartozóit, akiknek az életét vették el, nekifogott a hivata­loskodásnak. Szégyellte is, ami­kor valahol szóba került az ügye, de abban bízott, hogy talán egy nagyobb összeghez juthat és egy­szer neki is lesz sok pénze. Min­dig összeborzadt, amikor eszébe­jutott ez a gondolat. Nem szé­gyened magad! - szólalt meg a lelkiismerete - Bánatpénzből akarsz jobban élni? Gyorsan imába menekült ilyenkor, s az­zal próbálta vigasztalni magái, hogy bizony mások is kaptak ilyen pénzt. Sokan nem is keve­set. Talán neki is megbocsátja a Mindenható, ha elfogadja a férje életéért a pénzt. Odakint megkondull a ha­rangszó. Mária néni febcsúdott réveteg gondolataiból és arrébb lökte az utalványt az asztalon. Bement a szobába és kivette a pénzt a szekrényből. Nézte a há­rom papírdarabot. Bizony távol van ez az egykor ígérgetett egymil­liótól. Nagyot sóhajtott, vissza­dugta a pénzt a ruhák közé és be­zárta az ajtót. Az jutott eszébe, hogy történhet ebben a világban bármi, mindig a szegény ember marad a vesztes. Aki ügyeskedik, jól helyezkedik, s ahogy mondják, az Isten is, meg a törvény is barát­ja, az nemcsak élve megússza a bajokat, de még a nagy pénzt is zsebre vágja. ß eleborzongott a szentségtörő gondolatba. Hogy meri ő az Istent bántani? Hát nem segí­tette őt annyi gondon, bajon át, s élteti még most is? Legyen meg az ő akarata - sóhajtotta és keresztet vetett. PADÁR ANDRÁS Nem jelentett gondot az igen kimondása, tudtam, mit vállalok. Kezdetben kicsit nehéz volt, mert a falusi emberek mások, más az életritmusuk. Először a „ne siessünk nagyon haza” gon­dolat jegyében próbáltam hosz- szabb időre a klubban való mara­dásra kérni az ide járókat. Az igé­nyeiknek megfelelő különböző programok révén végül meg­szokták az itteni miliőt, a róluk való gondoskodást, a velük való foglalkozást - idézi fel hivatásá­nak néhány jellegzetes momen­tumát Berta Gyulámé, a Somos­kőújfalui Naplemente idősek klubja vezetője. Harminckét éve működő kö­zösségi házról van szó. Hamar belejöttem a munkába, mert jóérzéssel befogadtak. Ak­kor tizennyolcán voltak a húsz férőhelyes klubunkban. Volt olyan időszak, amikor 26-27 idős találkozott itt. Jelenleg 19-en va­gyunk. Az átlagéletkor 75 év, a hölgyek többen vannak, mint a férfiak. A munkahelyváltás a család­ban sem okozott gondot.- Együtt éltünk idős szüléink­kel. Mindegyikünk ehhez volt szokva. Később, amikor külön laktunk a hét végeket mindig jó hangulatban töltöttük együtt. Amikor 1992-ben kiköltöztünk Somoskőújfaluba, a nagyszülők is velünk jöttek. Sajnos már nin­csenek köztünk.- A gyerekek miként fogadták a kiköltözést?- Örömmel, mert szeretik a kertes házat. Egyébként a Besz­Tolmács mindennapjait, helyi társadalmi életét pár napja új színfolt gazdagítja: nyugdíjas­klub alakult a településen, s ez­zel valójában az idősebb kor­osztálynak egy régi igénye telje­sült. A civil közösség létrehozá­sának gondolatával kezdettől ro­konszenvezett az önkormány­zat, s egyebek mellett azzal tá­mogatta a megvalósulást, hogy a klubnak mindig lesz helye a fa­tercén, ahol korábban laktunk, nagyon jól éreztük magunkat. Kellemes, jó szomszédokra lel­tünk, a régi barátokkal most is összejövünk. Berta Gyuláné, az akkor nyug­díjba vonult Nagy Andrásáét váltotta az intézmény vezetésé­ben. A klubot korábban orvosi, majd pedagóguslakásként hasz­nálták, régen uradalmi épület volt.- A klub tagjai között van, akit a magány hozott ide, többeknek nincs családja, hozzátartozója, vagy távol élnek, míg mások szí­vesen járnak a közösségbe. Kü­lönösen nagy előnyt jelent a klub a 80-86 éveseknek. Hétközben nem kell magukról gondoskodniuk. Itt mindent megkapnak, amire szükségük van. Az orvosi gondoskodás ré­vén megelőzéssel szerencsére eddig elkerülte a klubot a jár­vány. Hét végeken, amikor nincs foglalkozás, netán valamelyik klubtagnak qrvosxa van szüksé­ge, segítenek a jó szomszédok, vagy az illető mellett lakó gye­rek. Volt, aki megértette előnyös számára, ha van telefonja.- Mire emlékszik szívesen? •- Nagy élményem volt, amikor ötnapi szabadság után azzal fo­gadtak: na végre, megjöttem, hogy lehettem ilyen sokáig távol. Ez nagyon jólesett.- Kudarcairól is mondana né­hány szót?- A nagyon sok jó mellett nem akarom elhallgatni, hogy voltak nehezebb percek. Ezt sem ku­darcként éltem meg. Nem ha­luházban. Az alakuló összejöve­telt Havai László polgármester nyitotta meg, mondandójában kitért arra, hogy a faluvezetés számít a tolmácsi idősek tapasz­talatokon alapuló véleményére, javaslataira. A polgármester kis külön programról is gondoskodott: be­mutatta falutörténeti fotógyűjte­ményét, régi épületekről, mező- gazdasági munkáról: aratásról, gyom magam kihozni a sodrom­ból. Egyébként soha nem voltam elkeseredve. Vallom: ha valamit el lehet érni, akkor azt el kell ér­ni. Célkitűzéseim eddig megva­lósultak, mert munkatársaim, Vincze Lajosné és Markó Istvánná nagyszerű segítő tár­sak, jó a csapatmunka. A klub életében nemcsak for­dulópontot, hanem új színfoltot is jelent a rongypokrócszövéssel való próbálkozás.- A népjóléti központban elvé­geztem a felsőfokú szociális asz- szisztensképző tanfolyamot. A gyakorlatot az értelmi fogyatéko­sok napközi otthonában végez­tem. Ott tanultam meg a rongy­szőnyeg szövését. Néhány darab már készen van. A női klubtagok csinálják szívesen, mindenki ak­kor és azt, ami neki tetszik, ami­hez kedve van. Reméljük ké­sőbb, ha belejövünk, nemcsak magunknak csináljuk..^ Az alapanyagot a klubtagok teremtik elő. Otthon szétnéznek, s eldöntik mi a felesleges, mire nincs szükségük, amit aztán be­hoznak, s feldolgozzák. A sző­nyegszövő állvány megvásárlásá­ban Szlovacsek Gyuláné, a salgó­tarjáni szociális és egészségügyi központ igazgatója segített. Ez a tevékenység nagy sikerélményt jelent a résztvevőknek. Az idén az önkormányzat be­vezeti a gázt. Ezzel nő a komfort- fokozat, még kellemesebb lesz az ottlakás. Egyébként az önkor­mányzat a működéshez biztosít­ja a feltételeket.- A költségekkel úgy spóro­lunk, gazdálkodunk, mint egy beosztó családban. Minden ki­adásra nagyon odafigyelünk.- Érdekelne, miként képzeli el saját jövőjét?- Ha engedik, addig csinálom, amíg lehet, egészen a nyugdíj- korhatárig, mert szeretem. cséplésről. Családi, iskolai fény­képek, egykori falurészletet meg­örökítő felvételek jártak kézről kézre. Közben persze a szó is megeredt, felelevenedtek emlé­kek a már múltbeli Tolmács dol­gos mindennapjairól, a szőlőter­mesztésről, a hagyományokról. A klub havi egy alkalommal jelent­kező programja mentes lesz a kö­töttségektől, a tagok kívánságá- hoz, alkalmakhoz igazodik. ___■ V . K. Nyugdíjasklub alakult Tolmácson Hogyan is volt régen? - Falukrónika képeken Pásztón megkezdődött a szűrés Lassan fél esztendeje, hogy Pásztón a kórház rendelőintéze­tében is beindultak a csontritkulással kapcsolatos szűrések. Az eddigi eredmények igazolták a kezdeményezés szükséges­ségét, hiszen több mint 1800-an estek át ezen a vizsgálaton. Azonban ez a szám még mindig növelhető. Ennek részletei­ről, valamint a betegség tüneteiről, kezeléséről beszélgettünk dr. Berze István szülész-nőgyógyász főorvossal.- Milyen céllal indították be a csontritkulással kapcsolatos el­lenőrző vizsgálatokat?- A csontritkulás sajnos, nép­betegség, hazánkban mintegy hatszázezer nő és háromszáz- ezer férfi szenved ebben az úgy­nevezett néma betegségben. So­káig tünetmentesnek tűnik, ám a nőknél 40-45, a férfiaknál 60-65 éves korban jelentkezik komolyabban. A bajok akkor kezdődnek, amikor megjelen­nek a betegség tünetei: a gerinc­oszlop deformálódása, a csigo­lyák megroppanása és különféle törések bekövetkezése. Fontos a tünetek időbeni felismerése, hi­szen ez a betegség véglegesen nem gyógyítható, de gyógysze­res és egyéb kezelésekkel a csontozat leépülését le lehet las­sítani. A vizsgálatok célja, hogy kiszűrjük a még panaszmentes­nek tűnő, ám klinikailag már ér­zékelhető folyamatokat és meg­határozzuk a kezelés menetét, módját. Az egészségügyben a megelőzés mindig olcsóbb mint a konkrét betegség, sérülés ellá­tása. Az országban kialakították a szűrőcentrumokat, az érintett települések között van Pásztó is. A pásztói centrumból kez­detben csonttömegvizsgálatra Budapestre, a MÁV-kórházba, később pedig Salgótarjánba küldtük a betegeket. Az utazá­sok elkerülése érdekében a kór­ház pénzt áldozott a vizsgála­tot végző berendezés beszerzé­sére és az elmúlt év augusztus elsején megkezdtük a szűrése­ket a rendelő intézetünkben. Kezeléseket már korábban is végeztünk. Erről a környékbeli háziorvosokat is tájékoztattuk.- Kiket érinthet a csontritku­lásos betegség, kiknek javasolja a szűrés elvégzését?- Elsősorban azoknak, akik érintettek az effajta betegség hajlamosító tényezőiben, így a családi csontritkulásos beteg­ség öröklődése, a hosszan tartó gyógyszeres kezelésben része­sülők, a keveset mozgók, ágy­ban fekvő betegek, erős dohá­nyosok, alkoholisták, a nem megfelelően táplálkozók és azok, akiknél gyakoribbak a különféle törések. Emellett a nőknek a változás korát közvet­lenül megelőző és utáni idő­szakban, a férfiaknak a hatvan év felett. Eddig több mint 1800 - naponta 13-15 - vizsgálatot végeztünk el. Ezek a szám­adatok mutatják, hogy sokan élnek a vizsgálatok elvégzésére való beutalás lehetőségével, s így minél több ember tisztában legyen csontozata állapotával - fejezte be a beszélgetést dr. Berze István főorvos. KEREKES LAJOS Templomi fények közelmúltban térítésmentesen elvégzett munkálatokért köszö­netét mondtak az áramszolgál­tató jobbágyi kirendeltségének. Szurdokpüspöki egyetlen műemléki védettségű épülete, a Szent Kereszt templom éjszakai díszkivilágításáról gondosko­dott a helyi önkormányzat. A .Panellakás” fecskéknek „Panellakásokat”, azaz beton­ból készült műfészkeket épít fecs­kéknek az osztrák természetvé­delmi szövetség. A tavaly már ki­próbált akció oka, hogy veszély­be kerültek a fecskék Burgen- landban (is), mert kevés a táplá­lék és a fészkelőhely. E madarak­nak fészkük építéséhez sárra van szükségük, de ahogy lassan egy­re nagyobb terület épül be, nincs honnan beszerezniük az építő­anyagot. Fogytán vannak az istál­lók is, amelyek ereszei alatt főleg a füsti fecskék fészkelnek szíve­sen, a házakon pedig színes sza­lagok riasztják a madarakat, mert a lakók félnek a madárpi­szoktól. A műfészek homokból, vízből, cementből, különleges eljárással készített agyaggolyócs­kákból és faforgácsból készül. Bárhol fel lehet akasztani, s mel­lékelik hozzá a kis deszkát is, ami felfogja a potyogó ürüléket. Tavaly 500 ilyen fészket helyez­tek ki Burgenlandban, s a fecs­kék szívesen költöttek is a „pa­nelban”. A programot most ki­terjesztik egész Ausztriára. ■

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents