Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-29-30–05-01 / 100. szám

r r A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2000. ÁPRILIS 29.1 „Humor a színpadon” - P. Tóth László kiállítása A „kis” Kabost - mint mindenki mást - lehet szeretni s nem szeretni, de, hogy ere­deti figura - s nemcsak haja színe miatt - azt lehetetlen kétségbe vonni. Alkatának, egyéniségének alapvető huncutsága éppúgy rajta van a mai kiállításra invitáló meghí­vó címlapján, mint a rivaldában töltött évtizedek minden rafinériája, amivel a közön­ség vele rokonszenvező hányadát rabul tudta ejteni. Nem véletlen, hogy e kép e sor­ba, sőt annak élére került, hiszen e fotótárlat a színpadi humorról, a nagy nevettetők- ről szól, a magyar színművészet színe-javának vidám pillanatait idézi meg. De visszatérve a Kabos- képre, nekem - s feltehetően másoknak is - ez a barázdált arc, a félmosolyú szem mást is mutat. Nemcsak a jó ke­délyre, a sikerekre, a népsze­rűségre emlékeztet, hanem az élet megpróbáltatásaira, a meghurcoltatásokra, a kény- szerűségből elvesztegetett évekre is. Akárcsak az ókori színházi szimbólumokon - ma úgy mondanánk logokon - a tragédiát és a vígjátékot megkülönböztető két masz­kon a lefelé görbülő és a felfe­lé ívelő száj. Csakhogy itt egyetlen képbe, egyetlen gesztusba sűrűsödik a dráma és a komédia. S ez nemcsak a tehetséggel áldott színművész érdeme, hanem azé az emberé is, aki - elvileg az idők végtelen­jéig - megörökítette ezt a tanlthatatlan Janus-ar- cúságot. Jelesül P. Tóth Lászlóé is, akinek ugyan­csak megadatott a talentum, hogy ily „csodákra” legyen képes. Vagy nem is annyira varázslatról van itt szó, mint inkább egy hitvallás fényképekben rea­lizálódó megnyilvánulásáról. Arról, amit Tóth László el is mond mindazoknak, akik kézbe kapták, vették vagy majd veszik önvallomását, s amelyből kiderül: fő témája az emberábrázolás, vagy röviden az ember. Az az élőlény tehát, amelyiknél nincs csodálato­sabb ezen a világon, a földi létben. Közülük is előszeretettel fényképezi P. Tóth a színé­szeket, a színházi életet, amelynek salgótarjáni törté­netét immáron két évtizede nem lehet megírni hitelesen az Ő illusztrációi nélkül. Kis túlzással élve, talán el sem kezdődne egy-egy elő­adás a József Attila Művelő­dési Központban, ha a néző­térre kikacsintó ügyelő nem látná, hogy a fotós a helyén van. S mi mindent mond el az elmúlt évekről e mindössze harminchárom műből álló összeállítás, amely csupán töredéke az alkotó hatalmas színházi kollekciójának. Mindenek­előtt azt, amit nem lehet elégszer hangsúlyozni: előny is származik abból, hogy e városnak nincs önálló társulata. Hiszen ha lenne, nem igen lát­hattuk volna itt ezen elhivatott mesterség, e klasszikus művészeti ág olyan kiválóságait, mint Psota Irén, Törőcsik Mari, Sinkovits Imre, Haumann Péter, hogy csak a legnagyobbakat említsük azok közül, akik e tárlatról is visszakö­szönnek. P. Tóth folyamatos jelenléte az előadá­sokon dokumentatív értékkel is jár. Ugyanis így minden ami, valami miatt fon­tos, megmarad az utókornak. Hollai Kálmán fo­tója például azért, mert „Heiser”-ként Tarjánba született, itt próbálta ki oroszlánkörmeit, Feleki Kamillé azért, mert már súlyos betegen vállalta a vidéki kiruccanást, Csala Zsuzsáé azért, mert az utóbbi időszakban szinte hazajárt ide, szeretett városába, Markos Györgyé nagy a már emlegetett Kabos Lászlóé azért, mert a Nógrád Megyei Hír­lap emlékezetes show-in készültek róluk a felvé­telek. S ha már itt tartunk, engedtessék meg egy to­vábbi elfogult megjegyzés: nem egy itt látható fotó - Bajor Imréről, Koós Jánosról, Sas Józsefről és másokról - elsőként éppen a megyei lapban kapott publicitást, nagyobb nyilvánosságot. Ez talán nem ártott a művészeknek, minden bi­zonnyal jól esett a szerzőnek, de hitünk szerint a közönség, lapunk olvasótábora sem vette rossz néven. Megállítani a tovasuhanó időt, rögzíteni a végtelen teret, az emberi létezés legtörékenyebb összetevőjét, a pillanatot, erre vállalkozik min­den fotográfia, melynek létrejöttében nemcsak a fény, nemcsak a kép (olykor a szín) játszik sze­repet, hanem mindenekelőtt a technikát saját céljai szerint kezelni képes alkotó egyéni látás­módja, különleges érzéke, szakmai felkészültsé­ge, tudása. Az, hogy mikor exponál s milyen szögben, hogyan komponál, kit, hogyan örökít meg, az elsősorban rajta múlik s csak másodsor­ban a fotóapparáton, bármilyen korszerű legyen is az. P. Tóth Lászlónak - mint e kamaratárlat is iga­zolja - jó szeme, ügyes keze van és dönteni is tud: mikor nyomja le és melyik billentyűt... CSONGRÁDY BÉLA (Elhangzott Salgótarjánban, a Balassi Bá­lint Megyei Könyvtár Bóna Kovács Károly Galé­riájában, a kiállítás április 25-ei megnyitó­ján. A tárlat június 20-áig tekinthető meg.) Majális a tóparton Huszonöt éves a mátranováki GM-75. A mai fiatalok már kevésbé, de a középkorúak bizonyára jól emlékeznek a hetvenes évek közepére, amikor Mátranovákon, a Ganz Mávag művelődési házában 1975-ben megalakult a GM-75. együttes. A zenekar alakulását, műkö­dését Forgó Elemér, az akkori mű­velődési ház igazgató, Sipos Jó­zsef volt országgyűlési képviselő, valamint KoUár Emil és felesége, volt gondnokok segítették. Bizo­nyára oroszlánrészük van abban, hogy a zenekar az idén ünnepli 25 éves fennállását. Nevüket jól ismerték a környékbeli bálokon, majálisokon: az idő közben telt, de az együttes nem oszlott fel. Ki­sebb-nagyobb kihagyásokkal, de rendszeresen együtt zenéltek, sőt évek óta ők húzzák a talp alá va­lót a Mátra Szakoktatási Kft. ma­jálisán. Nem lesz ez másként az idén sem, április 30-án Mátraterenyén, az Acélgyári tó partján 15 órakor kezdődik az ün­nepi műsor, amelyben többek kö­zött a GM-75 is eljátssza saját szá­mait. Mintegy háromszáz vendé­get várnak a tópartra, de a régi „GM-eseket” is szeretettel látja az öttagú zenekar: Szilágyi Péter (or­gona), Gríger Sándor (dob), Vincze László (basszusgitár), Hu­szár János (szólógitár), Králik Já­nos (szólógitár), valamint Szabó Pál, a zenekar technikusa. H. E. Az idő elszállt, de az együttes nem oszlott fel... Harmadszor is kiváló a Nógrád Jubileumi gálaműsor a tánc világnapján v A 25 éves Nógrád táncegyüttes a közelmúltban részt vett a XIX. Or­szágos Táncháztalálkozón és Kirakodóvásáron, valamint a Martin György Néptáncszövetség által támogatott gyöngyösi minősítő fesztiválon, ahol elnyerték (immár harmadszor) a „Kiváló Együt­tes” címet. Ebből, s a jubileumi év alkalmából beszélgettünk Gyebnár Lászlóval, az együttes művészeti vezetőjével.- A táncháztalálkozó kétnapos ren­dezvény volt Budapesten, a BNV terü­letén. Korábban a Budapest Sportcsar­nokban kapott helyet... A programot hét végén rendezték szombaton és va­sárnap. Az első napon a legjelentősebb esemény az „aprók bálja” volt, amin két gyermekcsoportunk is részt vett, mégpedig a „Lurkó” és a „Viganó”. Ők palóc játékokat és táncokat tanítottak meg a nagyszámú közönségnek. Tud­ni kell, hogy ezen a vásáron tanítás is folyik, tehát akit érdekel a más tájak népművészete, az eltanulhatja azokat. Nagyon örültünk, hogy igen sokan voltak kíváncsiak a palóc játékokra és táncokra. Az aprók bálja reggel tíz órá­tól egészen késő délutánig tartott, ez­után pedig a gálaműsor következett, amin már nem a fiatalabbak szerepel­tek. Itt lépett fel a Nógrád is, rimóci táncokat mutattunk be. Érdekes elem volt a műsorban, hogy a finálét, amely­re a résztvevő hét csoport közösen próbált, együtt adtuk elő. A gálamű­sort egyébként a Martin György Néptáncszövetség szervezte és na­gyon nagy megtiszteltetés, hogy mi is a meghívott fellépők közt voltunk. Vasárnap szintén reggel tíz órától kezdődtek a programok. Itt már job­bára felnőtt programok zajlottak, he­lyet kapott a tánctanítás, s voltak kon­certek, különböző fakultatív szakmai programok is. A hangsúly a hagyo­mányőrzésre esett. Este, akárcsak az előző napon öt órakor kezdődött a gá­laműsor, amit megtekinthettünk. Azt hiszem, igen jó és szép programokat sikerült a találkozóra szervezni.- Negyedszázaddal ezelőtt alakult a Nógrád. Milyen programokat terveznek ?- Az első jubileumi programunk áp­rilis 29-én a város millenniumi ünnep­ségén lesz, ami egyúttal a tánc világ­napjáról való megemlékezés is. Rend­hagyó gálaműsor keretében lépünk fel, de ez nem egy önálló műsor lesz, mert a szolnoki Tisza Táncegyüttes is közreműködik. (Ősszel mi is szerepel­ni fogunk Szolnokon.) Az itteni gála­műsoron közreműködik természete­sen a két gyermekcsoportunk, vala­mint a Dűvő népzenei együttes is. Ter­vezzük továbbá, hogy augusztus 19- 20-án egy Millenniumi folknapok” ne­vű rendezvényt sikerüljön megvalósí­tani. Itt táncegyütteseink, a zenekarok és szólisták is fellépnének. A nagy gá­lánkat december másodikára tervez­zük, ahol egykori táncosok, zenészek is fellépnének, felidéznék az elmúlt 25 év sikereit. Egy fotókiállítást is terve­zünk, ahol filmvetítéssel, kötetlen ba­ráti beszélgetésekkel tennénk emléke­zetessé a jubileumi évet. Itt helyet kap­nának az élménybeszámolók, meghí­vott vendégek mesélnének a Nógrád táncegyüttesről. Szeretnénk megjelen­tetni egy emlékkönyvet is, ez még va­lóban csak terv, az anyagi fedezetét még elő kell teremtenünk. Heteken be­lül meg fog jelenni egy prospektus, egy tájékoztató jellegű kis füzet, aminek a fotóit Homoga József készítette, a ter­vet pedig Varga István alkotta meg.-Ésa fesztiválok?- Az idén többet szeretnénk foglal­kozni az itthoni műsorokkal, az együttes jubileumával, de természete­sen nem maradnak el a szakmai fóru­mok, fesztiválok sem. Egy ilyen feszti­vál lesz július 15-étől 22-éig Szarajevó­ban, erre készülünk most. A napok­ban volt Gyöngyösön egy szakmai mi­nősítő rendezvény, ahol a zsűri úgy­nevezett pontozásos rendszerrel érté­kelte az együttesek munkáját. Itt meg lehet szerezni a Martin György Néptáncszövetség minősítő oklevelét. Mi elnyertük - immár harmadszor -a „Kiváló együttes” címet. A fesztiválok­ból ebben az évben egyébként vissza­vettünk, mert a találkozók önköltsé­ges alapon működnek, elég sok anya­gi áldozatot kell hoznunk ahhoz, hogy kijussunk valamelyik nagy ren­dezvényre. Ezeket a pénzeket általá­ban szponzori fellépésekkel tudjuk előteremteni, tehát tiszteletdíjak útján, valamint vannak támogatóink, külön­böző cégek, intézmények, hivatalok, akik nyitottak ezekre a kérdésekre.- Úgy tudom, táncházat is szervez­nek a városban?- Igen, ez igaz. Az első ilyen ese- | mény március 15-én volt a HANG-ÁR szórakoztató centrumban. Úgy tér- | vezzük, hogy havonta egyszer itt ren- | deznénk egy ilyen szórakozási és ta­nulási lehetőséget, ahol, akiknek ked­ve van hozzá, eltanulhatja a lépéseket. Az első alkalom jól sikerült, reméljük, J hogy a folytatás is jó lesz. OLÁH ZSOLT Sztárvendégek a dixie-fesztiválon tett. A centenárium apropójá­ból újra Salgótarjánban kö­szönhetjük a hetvenes évei kö­zepén járó Joe Murányit, Armstrong egykori klarinéto­sát. Reméljük Joe ezúttal is el­zük „Satchmo” szellemét szó­ban és zenében egyaránt. Egy .zenész család Svédor­szágból: a Carling Family. Á családi együttes másodízben szerepel Salgótarjánban. Bár a családi fotó orgonasípsora né­mileg átrendeződött, miután a legfiatalabb családtag Ulf - a dobos -, a legutóbbi találkozás óta felnőtt. A koncertjeiken 17 hangszert megszólaltató ze­nész család nagy utat tett meg a családi együttmuzsikálástól a nemzetközi ismertségig. A sal­gótarjáni fesztivált követően kerül sor a (jubiláló) 30. Nem­zetközi Drezdai Dixieland Fesztiválra, melynek egyik ki­emelkedő szereplője lesz a Carling család. Carlingék nem csupán remek zenészek, de koncertjeiken jól ötvözik a pro­fesszionális hangzást a cirku­szi show elemekkel. ■ Folytatjuk sorozatunkat, amelyben bemutatjuk a május 5- étől 7-éig tartó salgótarjáni nemzetközi dixieland-fesztivál külföldi sztárjait. Ma az amerikai magyar Joe Murányi és a Svédországból érkező Carling Family a „vendégünk 5/4: Zenei diplomácia: az Amerikai Egyesült Államok nagykövete Peter Tufo (középen), Göncz Árpád köztársaági elnök (balra) és Joe Murányi_ ■ A Carling Family „orgonasípjai” nemcsak remek zenészek, hanem kitűnő showművészek is az 1997-es fesztiválon már jár­tak Salgótarjánban' ‘ __’ __________________________________________■ K abos László P. Tóth László fotóján Legutóbb a hollókői húsvéton léptek fel fotó: rigó tibor Gunhild Carling 1997-ben már elkápráz­tatta a salgótarjáni közönséget ■ Louis Armstrong, a jazz minden idők egyik legnagyobb személyisége száz éve szüle­kápráztat bennünket csak reá jellemző játékstílusával. Egy kis talkshow keretében felidéz-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents