Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-28 / 99. szám
Féltékenyek lettek rá a német hentesek Történetünk hőse a 78 éves Telek Ferenc, aki Kazárról indult az életnek, Németországban marasztalták, de haza hozta a szive. Itthon több mint ötven évet dolgozott a húsipari szakmában, s boldog nyugdíjasként éli az életét.- Kazáriak vagyunk. Négyen voltunk testvérek. Három fiú és egy lány. A szüleim és a rokonság bányászok és földművesek voltak. Az édesapám a somosi kőbányába járt dolgozni. Csak szombatonként járt haza. Otthon mindannyiunknak az édesanyám parancsolt. Te a libát őrződ, te meg a teheneket legelteted. A lánytestvérem a csirkéket etette, a konyhát tartotta rendben. A nagyobbik bátyám a tejet vitte eladni Forgácsra. Az öcsém meg a birkát legeltette. Amikor otthon ettünk akkor ki kellett seperni az udvart, kihányni a trágyát az ólból. S amikor a takarmányt előkészítettük, összevágtuk a tehénnek a szecskát, mehettünk rúgni a labdát. Volt vagy hat-hét haverom, akit elhívtam segítem, hogy minél előbb játszhassunk. Mindennap így telt el, amikor haza mentünk az iskolából. Mindannyian el is végeztük az iskolát. A bátyám csizmadia - inasnak ment Gyöngyösre, én meg tizenöt éves koromban Salgótarjánba mentem hentesnek tanulni Káposztás Gyula bácsihoz. Az öcsém meg Pál Dezsőhöz szabónak. A húgom maradt otthon, de aztán férjhez ment. Négy évig voltam tanuló, majd 1940- ben szabadultam. Egy ideig a városban dolgoztam, de úgy döntöttem, hogy többet akarok tudni és ezért Pestre mentem a szalámigyárba dolgozni. Innen vonultam be katonának a Nádasdi tüzérlaktanyába. Rövidesen jött a háború, s 1943-ban a bombázások is megkezdődtek. Egy évvel később indultunk Németországba. Akkor azt mondták nekünk, hogy bennünket nem vetnek be az első vonalba, hanem odakint majd a leventéket képezzük ki. Győrben jártunk amikor a haverommal elhatároztuk, hogy mégsem megyünk tovább. Megszökünk és vissza megyünk. Nekünk ez a hazánk, itt vannak a szüléink. Ámde az őrmesterünk, aki nagyon szeretett minket, meghallotta ezt, és azt mondta, hogy azt tegyük, amit ő mond. Kimegyünk Németországba, ahol majd az idősebbek vigyáznak ránk. A háborús pusztítások azonban mégis csak befolyásolták a helyzetünket, mert az eredeti céltól eltérően egy Harbach nevű faluban kivagoníroztunk. Itt egy repülőtérre vittek minket, ahol barakkokban szállásolták el a csapatot. Voltak ott magyarok, olaszok, francia foglyok, ukránok. Mi a bombatölcséreket töltöttük meg földdel, hogy használhassák a repülőteret. De már benzin sem volt a németeknek, hogy felszálljanak a pilóták. A munkát akkor is végezni kellett, amikor légiriadó volt. Kihajtottak minket a repülőtérre. Az amerikai gépek azonban egészen közel repültek a földhöz és látták, hogy nem németek vagyunk. Integettek és nem lőttek ránk. Amikor meglátták a németeket, azonnal géppuskáztak. Március végén járt már az idő amikor nagyon beteg lettem, negyvenfokos lázam volt. Bizonyára megfáztam. Szóltam a bajtársaimnak, hogy nem bírom a munkát, bemegyek az épületbe lefeküdni. Ötszáz méterre járhattam már amikor nagy .robbanást hallottam. Egy magányos repülőgép dobott bombát, s a katonatársaim közül többen meghaltak. A betegségemmel nem tudtam mit kezdeni, gyógyszer sem volt. Csak feküdtem s a szomszédból áthallatszó jajgatást hallgattam. Odaát a francia foglyokat verték a németek. Minket nem bántottak szerencsére. Reggel nagy csendre ébredtünk, s nem sokkal később nyakunkra zúdultak a menekülő németek. Felrobbantották a lőszer- raktárt, a megmaradt repülőgépeket felgyújtották. A nagy forgatagban csak azt vettem észre, hogy minden cimborám eltűnt. Én is megpróbáltam menekülni. Távol voltam már az épülettől, amikor eszembe jutott, hogy a kenyeremet ott hagytam a szálláson. Visszamentem, mert kenyér nélkül meghal az ember. Akkorra már a németek is mind elszeleltek. Egy patakon keltem át, amikor valaki a nevemen szólított. A túlsó parton egy bokor mellől integetett az őrmesterem, hogy menjek oda. Odakúsztam és ő behúzott egy földalatti bunkerba. Ott voltak a többiek is. Amikor csend lett kimerészkedtünk és les- kelődtünk. Abban a pillanatban ránk lőttek valahonnan. Találtunk egy botot, amire fehér zsebkendőt kötöttünk, hogy megadjuk magunkat. Erre odajött két német katona, altiknek egy németül tudó bajtárs elmondta, hogy magyarok vagyunk. Fegyvert kerestek, de nekünk már nem volt. Azt tanácsolták, hogy maradjunk a bunkerben és csak este menjünk át egy közeli nagy raktárba ahol más katonák is voltak. A harcok nem folytatódtak. A köztünk maradt német katonák a parasztoktól szerzett ruhákat vették magukra. Mi úgy döntöttünk, hogy megadjuk magunkat. Fehér lepedőt erősítettünk egy póznára és a faluba mentünk az amerikaiakhoz. Azt gondoltuk, hogy táborba visznek minket, de tévedtünk. Mivel harcoló alakulat volt, nem volt ránk szükségük. Kiadták a parasztoknak a parancsot, hogy mindenkit kötelesek elszállásolni, kosztot és munkát adni. Ki mennyit tud foglalkoztatni. Aki nem akar haza menni, azt elviszik Frankfurtba a gyűjtőtáborba. Mi úgy döntöttünk, hogy nem megyünk táborba, maradunk. A parasztoknál szántottunk, vetettünk, dolgoztunk mindenfélét. Enni viszont olyan keveset adtak, hogy megelégeltük és haza akartunk jönni. Ötünknek csináltunk is egy kétkerekű kocsit, hogy a holminkat vigyük rajta. Én vettem egy szép borjút és levágtam. Kicsontoztam, megfőztem sós vízben, hogy legyen mit enni az úton. S elindultunk haza felé gyalogosan. Egy amerikai járőr állított meg az utunkon, akiknek elmondtuk, hogy megyünk haza Budapestre. Azt mondták, hogy rosszul tesszük, ha haza megyünk. Várjunk legalább egy évet, mert haza sem érünk, máris Szibériában találjuk magunkat. Erre gondolkodóba estünk és nem mentünk tovább. Úgy döntöttünk, hogy újra a parasztokhoz szegődünk. Én a faluban lévő három hentesmester közül egy fiatalasszonyhoz álltam be, akinek a férje hadifogoly volt valahol. Örült nekem az asszonyka, aki csak egy inassal bajlódott. Én viszont fiatalember voltam, tele tervekkel és ambícióval. Amikor felfogadott kitakarítottam az üzletet, fertőtlenítettem a hűtőszekrényt és elkezdtem a munkát. Először csak harminc kiló felvágottat készítettem, mivel nem fogyott több. Az inas sem értett még a munkához. A magyar tolmácsot megkértem, hogy mondja meg a tulajdonosnak, hogy csak bízzon rám mindent, én szakember vagyok. Az asszonyka örült és beleegyezett. Együtt vásároltunk disznót, marhát, borjút, amiből készíthettem az árút. Mivel valamennyire helyre állt már a közigazgatás, a bajor parasztok szombaton nem dolgoztak, hanem kugliztak. Én meg szépen felöltöztem és mértem a húst, a felvágottat, a söntésben meg sört csapoltam. Mindenkinek ízlett a felvágott és mind elfogyott. A következő héten többet készítettem és ezt csak fokoztam később. Majd egy évet töltöttem ott, s már egy hatszáz kilós bikát vágtam le felvágottnak. A másik két hentes beszélgetni hívott, mert kezdtek féltékenykedni rám. Elhiszem, mivel már száz kilométerről is hozzánk jártak a felvágottakért. Az egyik hentes jómódú volt. A húsüzlet mellett volt vágóhídja meg tíz pár versenylova. Ezekkel járt be a háború előtt Münchenbe versenyezni. S volt egy lánykája is. Azt mondta nekem, hogy nősüljek be, nekem adja az üzletet, meg a vágóhidat. Mi dolgozunk, ő meg csak versenyezteti a lovakat. Igen ám, de nekem nem tetszett a lányka, így azután nem is ütöttük nyélbe a dolgot. Az én főnökasszonyom is megijedt, de megnyugtattam, hogy nem hagyom cserben. A haverjaim azonban már haza akartak menni. Én azonban, mivel volt egy kislány, akivel jól megértettük egymást, úgy gondoltam nem megyek haza. írtam levelet az édesanyámnak és megkértem a haverokat, hogy vigyék magukkal. A helyzet akkor lett kritikus, amikor ők a csomagjaikkal felültek a vontatóra és az utolsó kanyarban is eltűntek a szemem elől úgy szíven vágott a honvágy, hogy majd összeestem. A kislány ijedten kérdezte, hogy mi történt. Mondtam neki, hogy beteg lett a szívem. Itt hagytak a barátok, én meg nem mehetek haza. Amikor közöltem, hogy én sem maradok, a főnökasszonyommal elkezdték a nagy sírást. Tartóztattak a kuncsaftok is. Mindenki vígasztalt és minden jót ígért. Három transzportról maradtam le, végül a negyedikkel, a győri vagongyáriakkal sikerült haza jönni. így azután jó egy évvel a háború befejezése után érkeztem haza. De ez már egy következő történet... (Folytatjuk). PÁDÁR ANDRÁS Mi lehet jobb, mint egy Toyota Hiace? m ®r. X V 4 1 2 895 OOO forinttól =33 Két Toyota Hiace. / N Mikor igazán beindult az üzlet, és vállalkozásom további szállítókapacitást igenyelt, egy pillanatra sem volt kétséges, melyik típust válasszam. Tevékenységem első evei alatt bebizonyosodott, a Hiace nem véletlenül Magyarország legnepszerubb kishaszongépjármüve már évek óta: nemcsak lenyűgözően sokoldalú, de rendkívül megbízható is, szerviz és karbantartási igénye pedig valóban minimális. Kiválóan rakodható, ugyanakkor szükség esetén 6 embernek is kényelmes ülőhelyet kínai. A kedvező fizetési konstrukcióknak köszönhetően a jármű beszerzésével kapcsolatos költségek sem terhelik túl cégemet. Egy dologban már most biztos vagyok: a harmadik is Hiace lesz! * AFA nélkül EURO Bízhat a jelben ' KAKUK JÓZSEF MAGYAR-OSZTRÁK KFT SALGÓTARJÁN TEL.: 06-32-430-646 Májusi szerenád Az én fiatalkoromban a fiúk éjjeli zenével fejezték ki közeledési szándékukat a lányoknak. Nagy divat volt ez abban az időben. Húgommal sokszor tanakodtunk, még kisebbek voltunk, hogy' lesz majd, ha nagylányok leszünk. Honnan tudjuk meg, kinek szól a zene? No, kezdődött a történet: nagylányok lettünk. Utánam nagyon sok fiú „bukott”, így mondták ezt akkor. Minden hónapban kaptam éjjeli zenét. A szüleim mondták, mindig költ- sük fel őket ilyen alkalommal, hadd örvendjenek ők is velünk. Gondolom, jobban figyelemmel tudták kísérni, hogy melyik fiú akar közeledni, milyen családból való, mert az lényeges volt. Május 1-je következett. Az én fiúm éppen haragba lett velem. Nagyon rosszul esett, de azért egész éjjel 12 óráig vártam, nem tudtam aludni, hátha mégis eljön, mégis csak lesz éjjeli zene. Egyszer csak hallom a fiúk suttogását, egymást figyelmeztették, hogy csitt, csendesen, már fönt voltak a kapun, kerítésen másztak át, öt-hat fiú, egy banda cigány. Ekkor szinte biztos voltam benne: egy pár perc és felcsendül a májusi szerenád. Nagy izgalommal szaladtam szüleim szobájába, ébresztget- tem őket. Apuka, anyuka éjjelizene van! Boldog izgalommal még a húgomnak is szóltam, hogy ő is hadd hallja, de ő rám förmedt, hogy hagyjam őt békén, mert még ő eddig egyszer sem kapott. Fiúja ugyan volt, de én most úgy gondoltam, ez a zene az enyém. Gyufagyújtással fogadtam a szerenádot. A fiúk énekeltek, a zene szólt. Nagyon boldog voltam. Egyszer csak koppan az ablak, egy nagy kosár májusi virágot toltak be rajta. Majdnem ugráltam örömömben, hogy a fiúm mégis eljött és nem haragszik. Teljes volt a boldogságom. Amikor befejezték, úgy, ahogyan jöttek, nesztelenül, csendesen másztak át a kerítésen. Én meg kíváncsiságból jobban kinyitottam az ablakot, hogy utánuk figyeljek, és amikor kihajoltam, akkor ért a nagy csalódás: egy fiatalember megfogta a két kezemet és ráismertem: a húgom fiúja volt... Meg is mondtam neki: tiéd volt az éjjeli zene. Ő boldog volt, én meg bánatomban reggelig sírtam. VÁGVÖLGYI LÁSZLÓMÉ Több házasság, születés, haláleset Az idén január-februárban mérséklődött a népesség fogyásának üteme: az ország lélekszá- ma két hónap alatt 10 263 fővel csökkent, február végén 10 millió 34 ezer fő volt - áll a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb, az MTI-hez eljuttatott jelentésében. A vizsgált időszakban 3158 pár kötött házasságot, 15 874 gyermek született és mintegy 26 137-en haltak meg. Ami az utóbbi adatot illeti, saj-' nos, a halálesetek száma növekedett: 1215-tel volt több, mint az előző év elején. Kétezer első két hónapjában növekedett a házasságkötések száma: 275-tel több frigy köttetett, mint egy évvel korábban. Az adatok szerint a születések száma 4,4 százalékkal emelkedett a múlt év azonos időszakához viszonyítva. A népesség fogyása 1889 fővel, 15,5 százalékkal volt alacsonyabb, mint 1999. első két hónapjában - derül ki a jelentésből. Január-februárban a népesség természetes fogyása 6,2 ezreléket tett ki, szemben az egy évvel korábbi 7,5 ezrelékkel. További kedvező mutató, hogy mérséklődött a csecsemőhalálozások aránya: a számok alapján 1999. első két hónapjában 7,9 , míg az idén 7,6 ezrelék volt. Januárban ezer lakosra 9,6 élve születés és 17,9 halálozás jutott, februárban az élve születések aránya 9,7-re emelkedett, a halálozásoké pedig 13,7-re csökkent. A lélekszám az év első hónapjában 7116 fővel, februárban 3147 fővel csökkent. Zöld út a Macskakaromnak A Macskakarom nevű gyógyhatású készítmény megkapta az Országos Gyógyszerészeti Intézet engedélyét. A Fogyasztóvédelmi Főfelügyelőség forgalomba hozatali engedély hiányában nemrégiben betiltotta a Macskakarom termék forgalmazását. Károly fi László, a társaság igazgatója tájékoztatása szerint három éve várják, hogy megkezdhessék a termék kizárólagos hazai értékesítését. A macskakarom egy Dél-Amerikában honos nevű növény, ebből készítenek gyógytermékeket, amelyeket a daganatos, ízületi, szív- és érrendszeri betegségek kiegészítő kezelésére használnak. A közlemény szerint a napokban Peruból megérkezett az első szállítmány.
