Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-04 / 79. szám
SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP 2000. ÁRILIS 4„ KEDD BALASSAGYARMAT PÁSZTÓ Kávéház a könyvtárban Kilencvenesek klubja Balassagyarmaton Még a közelgő tavaszt semmiképpen sem idéző időjárás is barátságosabbra vált ezen a József-napi vasárnap délután. Talán észrevehette a kilencvenesek klubjába, a Kis Balassa étterembe igyekvő örökifjakat, akik közül a legfiatalabb is közelebb van már a kilencvenhez, mint a nyolcvanhoz. A Jobbágy Károly Alapítvány meghívása telt házat vonzott a ritkaságszámba menő találkozóra, amelyen az alapítvány támogatásával megjelent művekből és Jobbágy Károly verseiből hangzott el válogatás a Varietas Színpad előadásában. A közreműködők: Csábi István, Kemer Edit és Tibay András varázslatos hangulatot teremtettek a városon kívülről és a határon túlról is érkezett vendégek számára. A házigazda könyvtárosok által barátságos kávéházzá varázsolt teremben ott voltak a salgótarjáni Balassi Bálint Asztaltársaság tagjai, Dukay Nagy Ádám, Marschalkó Zsolt, Tóth Sándor és társaik, az Ipolyvarbóról érkezett Urbán Aladár és felesége a Palóc Társaság képviseletében és jó páran a helyi Komjáthy Jenő Irodalmi és Művészeti Társaságból. A bemutatkozó írókkal való beszélgetéseket Kovalcsik András, Csikasz István és dr. Kapros Márta vezették. A Madách- kutatás eredményeiről adott tájékoztatást Andor Csaba, a Madách Irodalmi Társaság elnöke. Szólt a 8. alkalommal megrendezett Madách Imre tudományos szimpózium eddigi történéseiről szóló kiadványokról és a már második alkalommal megrendezésre kerülő Fráter Erzsébet-szimpóziumról amelynek első napját szülőfalujában, Csécsén töltik a társaság tagjai és másnap Nagyváradra látogatnak el a sírjához. Csikász István a szinte polihisztornak mondható _ Mar- schalkó Zsolt Írót, színműírót, rendezőt, zene- és gimnáziumi tanárt vallatta eszményeiről, eddigi munkáiról, terveiről. A csendes, szerény művészember, aki sokoldalú tevékenysége mellett a salgótarjáni szimfonikus zenekar brácsása, ebben az évben egy három- feivonásos Voltaire-darabot vállalt fel a soproni színház és a Nemzeti Kulturális Alap ösztöndíjasaként. Szeretettel szólt a Balassi Bálint Asztaltársaságról, amelynek alapító tagja és ahonnan elindult az írói pályája. Kapros Márta, a Palóc Múzeum igazgatója az ipolysági gimnázium magyartanárát Csáky Károly mutatta be, akit volt iskolatársa, Varga Imre a Pozsonyi Irodalmi Szemle volt szerkesztője indított el a Parnasszus felé vezető úton. Első munkájában néprajzi megközelítéssel mutatta be Ipolyi Arnold neves mitológiai kutatót és művelődéstörténészt. Ezután fordult már tudatosan a néprajz felé, de egy verses kötete is napvilágot látott. Csáky Károly az Ipoly völgyében élő magyarok közt él és a debreceni tudományegyetemen megszerzett etnográfusi ismereteivel szolgálja a nemzeti kultúra örökségének mentését. Legutóbbi könyvét az eddigi munkája egyféle számadásaként tartja számon, a néprajz és a helytörténet területéről. Kapros Márta értően tárta fel a könyv titkait. Csáky Károly tudatosan törekszik arra, hogy elsősorban azokat a településeket mutassa be, ahonnan egy jeles néprajz- kutató, vagy személyiség elindult. A magyar néprajztudomány annyi jeles képviselője indult el Nógrád és Hont vármegyéből, hogy kevés megye dicsekedhet ennyivel, vélekedett a nagy bajuszú Csáky tanár úr. így szerepel a könyvében a pereszlényi születésű Manga János, aki a Palóc Múzeum igazgatója volt, vagy Csáb szülötte, Szeder Flórián, a Palócföld első kutatója és a királykoronás Ipolybalogról származó Balogi Dezső. Ipolyi Arnold, Egyiid Árpád és társaik, akiknek munkásságát a magyar tanároknak illene oktatniuk. A kolozsvári Boér Jenő könyvét Kovalcsik András mutatta be. A tizenkét elkülönülő írásban azzal foglalkozik a szerző, hogy került a németség a Bánátba és hogy fogy el mára. Mert a valaha tejjel-mézzel folyó Kánaánban^ ahogy régen a Bánságot nevezték, a több százezres németségből már csak pár ezren maradtak hírmondónak, mivel a többiek kivándoroltak. Herczeg Hajnalka Balassagyarmat alpolgármestere, a Jobbágy Károly Alapítvány kuratóriumának elnöke az irodalmi kávéház vendégeit köszöntve kiemelte, hogy az alapítvány folytatja az irodalmi művek kiadásának támogatását. Csikász István tisztelettel és szeretettel emlékezett meg a közelmúltban elhunyt Kojnok tídfST&rról, aki a nógfáUL ;s,ah gótarjáni irodalom éltetésében elévülhetetlen érdemeket szerzett, ugyanúgy, mint a gyarmati Podlipszky Ervin, a könyvtár nyugalmazott igazgatója, aki létrehozta a Komjáthy társaságot. Az ő vezetése alatt nyílt tá- gabbá a könyvtár ajtaja, szabad lett beszélgetni és megteremtődött az, amit a mai napig éltet és fejleszt az utód, Oroszlánné Mészáros Ágnes, a Madách Imre Városi Könyvtár igazgatója. ________________SZ. E. A város neves sebésze, dr. Krekó József, barátjába, Jagyutt Pali bácsiba, a neves cukrászba karolva sétált a plébániatemplom irányából a találkozó helye felé. Bizonyára nagyon elmerülhettek a történeteikben, mert már késésben voltak az öt órai kezdést illetően. Pedig a társaság már együtt volt. Katika, a csinos pincérlány előre terített asztallal fogadta az elegánsan felöltözött érkezőket, az új tagokat, köztük a nyolcvanhét éves Vaczó Lajos volt MÁV- tisztet, aki idős korára tekintet nélkül a mai napig aktív szíjgyártóként dolgozgat a szerb templom melletti kis műhelyében, apósa, Szomor Pál szíjgyártó mester örökébe lépve. De a barátok hívó szavára megjelent Menczel Miklós, a neves órásmester, a kertbarátkor oszlopos tagja, aki száz szőlőfajtát próbált ki a pe- ronoszpórának kedvező Ipoly- völgyben. Autóval hozta unokája, Viktor a korelnököt, a hamarosan kilencvenharmadik évébe lépő Specziár Sándor órásmestert és barátját, a,nyolcvannyolc éveá Tornyos Vidort. Mogyorósi János bácsi a maga kilencven évével egyedül, legényesen érkezett, ugyanúgy, mint a kilenc- venegyediket taposó Kamarás József, aki korát meghazudtolva tevékenykedik szeretett városa dolgaiban és élteti a legbátrabb város, a Civitas Fortissima gondolatát. A szeretetteljes üdvözlések után Jagyutt Pali bácsi ajándékaként az Orchidea cukrászda finom süteményei mellé pezsgő került az asztalra és a Sándor- és József-napi köszöntők következtek. Kedves anyai nagyapámra, a selypi Juhász Józsefre jómagám emlékeztem, aki nevezetes napon, Sztálin halálakor hunyt el. Volt mire koccintani és hamar feloldódott a társaság. Krekó Józsi bácsi azt emlegette, mikor még kezdő orvosként 38 fillér volt egy pohár tokaji szamorodni és ebből havonta egyet felhajthatott és megengedett magának egy mozit, ez volt akkor neki a kiruccanás. Vaczó Lajos bácsi megjegyezte, hogy még a filoxéra előtt olyan szőlőkultúra volt a most Szlovákiához tartozó szőlőhegyen, hogy még a pozsonyi országgyűlésre is eljutott a gyarmatiak bora. Bizony így igaz, mondta Menczel Miklós, mert van olyan középkori kép, amelyen Balas: sagyarmat címerében piros szőlőfürt van. Ez már a múlté, mert most a bástya és az Ipolyt jelképező kék szalag díszeleg a címerben és a tót gyarmatnak nevezett Ipolyon túli városrészben már egy gyarmatinak sincs pincéje, pedig háromszázat tartottak valaha nyilván és jó hazai szőlőfajták teremtek meg itt. Miklós bácsi azt emlegette, hogy az édesapjának is volt ott pincéje, igaz a nyolc hektó mustot mindig vásárolta, mert szőlője nem volt az öregnek. Egy gőzhenger szikrája lobbantotta lángra a pince zsúptetejét. Sok minden megtörtént az eltelt évek alatt, amikor még élt a kettős birtokosság, amit aztán a kommunizmus végleg megszüntetett, még a hidakat is. Rákosiék robbantották fel az Ipolyon, kesergett Vaczó Lajos. Ha már a bor említődött fel, szóba kerültek az 1930-as évek. Akkor a legmulatósabb embernek a nógrádsipeki Balázs Anti számított, akinek az apja földbirtokosként a főrendiház tagja volt, magyarázta Kamarás József. Specziár Sándor bácsi rákontrázott, hogy bizony az a gyerek három napig is elmulatozott a kaszinóban, aztán mikor az apja jött fizetni, azt mondta, hogy csak ennyit költött a fiú! A mulatozásokhoz hozzátartozott a nevezetes Pista pincér, aki a ma harminc kilójával ugyanannyi súlyú tányért hordozott ki. Igaz sokszor felöntött a garatra, de a tulaj ezt a gyengéjét elnézte. A jóképű Tata nevezetű prímásnak egyszer azt mondta a púpos Majtényi tanár, hogy húzd el Tata az én nótámat! A prímás meg rákezdte, hogy teve van egy púpú, van két púpú. Hej nagy ribil- lió lett. Hogy ki volt akkoriban a legszebb asszony a városban, arról egyöntetű volt a vélemény, hogy az a Sztranyovszky Sándor földbirtokos felesége, a Madách Emma volt. Na és kinek volt a legszebb lábaszára - tette fel a kérdést a kilencvenharmadik éve felé közelgő Sanyi bácsi. Hát a Zmeskál Katalinnak, a Simon főkönyvelő feleségének. Bizony! Mikor ment a főutcán, csak néztük és csodáltuk, bólogatott a múlt szép emlékeibe Tévedve a társaság. Mindig voltak szép asszonyok Gyarmaton és még párbajoztak is értük. Menczel Miklós Kiss Ákos gimnáziumi tanárt emlegette, aki Pestre ment párbajozni és az ellenfele kardjától halálos sebet kapott. Akkor nyolcéves lehettem és az árván maradt fia még- úgy ötven éve is bejárt az órásüzletembe, emlékezet Miklós bácsi. Én párbaj segéd is voltam - vetette közbe Kamarás Józsi bácsi. A társak nagy érdeklődéssel hallgatták az esetet, amikor az idős Eilinsfeld Nándor fiatal és szépséges feleségét rossz színben tüntette fel egy sátoraljaújhelyi katonatiszt. Á barátok felbőszítették a férjet, hogy ne hagyja annyiban a dolgot és provokálja az illetőt. Ez meg is történt és az egyik párbajsegéd Józsi bácsi lett, aki társával elutazott Sátoraljaújhelyre, hogy a másik fél segédeivel megbeszéljék a párbaj dolgait. Józsi bácsi igyekezett oda hatni, hogy értelmetlen a vérontás és a katonatiszt félreértésnek tüntetve a dolgot elnézést két és a párbaj elmaradt. A hölgy örökké hálás maradt nekem, zárta le a történetet Józsi bácsi a társaság derültségére. Szó esett arról, hogy valamikor' még számos iparos-családnak adott megélhetést a Felvidék kapujában lévő Balassagyarmat. Ä fejlett szőlőkultúra révén a kádá- - rok vígan éltek. - Az édesapám jó barátja volt a Kürtössy Ali nagyapja, aki kiváló kádármester volt, emlékezett Miklós bácsi. Vaczó Lajos azt emlegette, hogy majdnem minden utcának megvolt a jellegzetessége. A kádárok a Nagyhíd utcában éltek. A suszteroké és a csizmásoké volt a patvarci és a Hunyadi utca. A három szíjgyártó közül az egyik Vaczó Lajos bácsi azóta, Szomor Pál mellett még Parditka János és a Gregori űzte az ipart. Áz emlékek között felidéződtek a trianoni döntés okozta sérülések, amelyek szürkébb, szegényebb világot hoztak a kettészakított és évszázados központi funkcióját elvesztő Balassagyarmat számára, ahol számos Felvidékről elűzött család talált menedéket. Jagyutt Pali bácsi a losonci fiatal éveit emlegette. Krekó doktor azt idézte fel, mikor 36 pályázó közül megkapta nagyhírű Kenessey főorvostól a kinevezést Balassagyarmatra, mert a laborvizsgálatokhoz is értett. Mogyorósi János a második világháborús sebesüléséről beszélt és arról, mikor a Dnyeper pártján kimentett egy sebesült katonatársát, pedig az oroszok úgy lőtték őket, mint a haj dér ménkű. Felemlítette, hogy a szintén gyarmati Honti István is akkor kapott súlyos sebet, egy merész haditette során, amit a mai napig hord és erre a találkozóra sem tudott miatta eljönni, mert ki sem mozdulhat a házból. Tornyos Vidor, közel a kilencvenhez elgondolkozva hallgatta a történeteket és a magáét emlegette, amikor elűzték a családot a Felvidékről. A köz- igazgatásban is dolgozott és jó szívvel emlékezett a két- bodonyi Paulovits Béla jegyző kollégájára, aki Szügyben és Patvarcon is ellátta a hivatalt, amikor még Réti Zoltán Patvarcon tanított. Kedves meglepetésként megérkezett Telek Zoltán a harmonikájával, aki verssel köszöntötte az asztaltársaságot. Vaczó Lajos azt javasolta, hogy egy eredeti palóc dal csendüljön fel először, hogy Menyecskének nem jó lenni, mert keveset adnak enni. Kevés, kevés az a tányér leves, menyecskének de keserves... Dalra fakadtak a fiúk. Különösen Mogyorósi János baritonja és Krekó doktor szép tenorja hangzott ki a nótázók közül. Ezt á nótát még a Tolnay Klári is énekelte, mondogatták. Rózsi volt annak az igazi neve, magyarázta Miklós bácsi és azt emlegette, hogy a művésznő édesapjának mohorai tehenészetéből kikerülő tíz- dekás tea- vijrá is áz volt írva, hogy Rózsi- ka teavaj. Kamarás József a vendéglő szép főnöknőjét, Jutka asszonyt biztatta, hogy a cégérre és a poharakra írassa rá a Civitas Fortissima feliratot és a Kis Balassa étterem a városközpont helyén ezt a címet büszkén viselhetné. Hogy hölgyek nem kerültek még a társaságba, felemlítődött, hogy Tolnay Klári volt osztálytársai közül még él a városban az Okulicsányi Vali, Zmeskál Kató és a Pulay Manci, talán elfogadnák a meghívást a húsvét utáni újabb találkozóra. Aztán még vígan szólt a nóta, hogy szép asszonynak jónak, jó járású lónak kár megöregedni. SZABÓ ENDRE Ösvénykeresők Itt van a 2000. esztendő. Az emberiség becsukta a fejlődés viszontagságos korszakát, kinyitja a régmúltból táplálkozó újabb évszázadokat. A dátumváltással járó izgalmak után lecsendesednek az izgalmak, jönnek a szorgos hétköznapok. Jobban szembe tűnnek olyan ifjak, kik csöndben erőfeszítéseket tesznek, hivatást építenek önmaguk, s családjuk számára, szülővárosuk javára. Örökölve és örökítve valamit: a szabadon szárnyaló reményt. Bizonyságul három fiatal szolgál. Elsőként a nemrégiben Tar község jegyzőjévé kinevezett Nagy Gábor fejtette ki véleményét.- Szemléletemet különösen az irodalmi alkotások formálták. Egység és egész, valóság és érzelem, a létezés mozgatója. Ezt a meglátást a múló évek mondatják. Az akkori Kun Béla Általános Iskola elvégzését követően tanulmányaim folytatásának további állomása a Mikszáth Kálmán Postaforgalmi Szakközépiskola volt. Lelkesedésemet és addigi tudásomat az ott jutalmul kapott aranygyűrű zárta körbe. Az államigazgatási főiskola igazgatásszervező szakán tanultakat hasznosítottam a pásztói polgármesteri hivatal gyámügyi ügyintézőiéként.- 1997 őszén az Álterra svájci-magyar könyvkiadó irodalmi pályázatára elküldött verses mesém a nyertes művek között szerepelt. Elolvasható a nyilvánosság elé került „Óperencián innen” című antológiában. Verses meséim kézirata a Szalay Könyvkiadónál várja, hogy tanulságos történetei megelevenedjenek az emberi képzeletben. Az eddig alkotott versek válogatása a felnőtteknek szóló gyűjtemény, melynek megjelentetését szintén az Alterra Könyvkiadó segíti. Az író-olvasó találkozásokon népszerűsítem Pásztói és környékét. Az erős kötődés, a feltörő érzelmek vezérlik beszámolóimat. Szavaimmal az idegenek elé tárom a honfoglalás koráig ívelő emlékeket, a társadalmi tényezőket, a festői táj szépségét, „kis hazám”, Pásztó jellemzőit.- Talán helyes lenne, ha főként a helyi vállalkozások kerülnének előtérbe a fejlesztési rangsorban. Kívánatos volna, egy kulturált szórakozóhelyet is magába foglaló sportcentrum felépítése, s a közművelődés még hatékonyabb támogatása - mondta Nagy Gabriella gyógypedagógiai tanár. - A pásztói Dózsa György Általános Iskola és a Bolyai János Gimnázium angol speciális tantervű képzésein kezdtek mélyülni tapasztalataim a tudományok sűrűjében. Folytatását a Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai és Tanárképző Főiskola, oligofrém-szur- dopedagógia szakán éltem át. Tanulmányaimat az Eszterházy Károly Tanárképző Főiskola történelem szakán gazdagítottam. A pásztói óvoda, általános iskola és diákotthonban dolgozom. A hivatásom az életem. Pedagógustársaimmal és a gyerekekkel a nehézségeket leküzdve, családias légkörben, kölcsönös szeretettel vágunk utat a nevelés bonyolult világában. A másság megértése feltételezi az egyenjogúságot, esélyt a normális léthez, lehetőséget a munkához. Régen a szakmunkásképző intézetekben jelentősebb tér nyílt a nehezebben kezelhető fiatalok képzésére. Hajt a tudás bővítése, a gyorsaság és a bizonyítás vágya. Ezek adottak voltak a televíziós vetélkedőn való részvételemkor. Kvízkönyvekből és a társasjáték kérdéseiből készültem. A második alkalommal kiestem, fél év elteltével három játékot nyertem. Egy év múlva 10 fordulóból hét győzelemmel zárult.- Mi a helyes ecsetkezelés, nagyvonalakban egy festmény felvázolása? Hosszú út vezetett saját színvilágom felfedezéséhez és a belső, érzékeny hang meg- hallásához - vallotta végezetül Kiss József pedagógiai asszisztens, a Héber Egyetem hallgatója.- Képről való másolások és kezdetleges portrék jelzik a régi, félénk próbálkozásaimat a művészetek egyik fontos ágában, a festészetben. Egy ódon épület, egy arc, egy tündöklő növény, egy pompás facsoport. Vonzzák a megörökítést. Az impresszionizmus, , a barokk kor és Csontváry színkezelése irányt adók. Sok, hozzá nem értő kézben a festészet futószalaggá válik. A megélhetés eszközévé. Tévhitben él, ki elfogadja a megrendelt motívumokat, színeket, s ilyen festményét esztétikusnak tekinti. Én is eltévedtem ide. Az irodalom, a művészettörténet, a múzeumok rejtette alkotások hatására megfogalmaztam: az igazi művészet a teljes nyugalom és a csend birodalmában születik. Vagyis lelkünk, szellemünk legmélyén, ami nélkülöz minden önzést. A festészet nem hobbi. Komolyabb. Az életfelfogás formálója. Négy önálló és két közös kiállításon vettek részt festményeim Szécsény- ben, a megyei őszi tárlaton, Zagyvarónán és Pásztón, a Dózsa György Általános Iskolában. Büszkeség töltött el, mikor műveimet tanulmányaim egyik színhelyén, a szécsényi mező- gazdasági szakközépiskola falán láttam. A pásztói Teleki László Városi Könyvtárban és a galériában megtalálható alkotásaim egy része. Jelenlegi munkámban szerepet játszik a rajzolás. A pásztói óvoda, általános iskola és diákotthon pedagógiai asz- szisztenseként és az ottani rajzszakkör vezetőjeként segítem a fiatalokat az érzékenység kifejezéséhez és kezeléséhez, ecsettel és papírlappal. Jellememet meghatározza a filozófia mint tudomány, s gondolkodás. A vallásfilozófia, a misztikus tanok érdekesek, tágítják a látóteret. A helyi turista- szakosztály vezetőjeként és a környezetvédelmi szakosztály tagjaként pedig felelősséget érzek lakóhelyemért. A jövőm követi ars poeticámat: minél többet, sokfélét tanulni. Egyszerűen élni itt, Pásztón. Lám, mennyi érték lakozik bennük, a vidéki fiatalokban. Bennük, az „ösvényt” keresőkben. GÉCZI BOGLÁRKA
