Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-22-23-24 / 95. szám
MEGYEI KÖRKÉP 2000. ÁRILIS 22., SZOMBAT Faragó Zoltán: T £ R E R J Á Ó Faóriások és virágok völgye - Tavaszi színpompa Szinte mindenféle átmenet nélkül lett a szeles, hűvös, esőáztatta kora tavaszból - nyár... A hőmérséklet az elmúlt héten hirtelen megemelkedett, a borult időjárást mind hosszabb időre követte verőfényes napsütés. A fák egy része kizöldült, a többi is bontogatni kezdte rügyeit, már most csaknem teljesen kinyílt az orgona, ami pedig más években még május elsejére sem mindig pompázik teljes szépségében. Hiába nyúlt hosszúra az idei tél, a természet pár nap alatt behozta a lemaradást, - a gond csak az, hogy jóformán elmaradt a máskor megszokott tavasz. Egyetlen meleg éjszaka elég volt, hogy egyes növények bimbói kibomoljanak: kedden a kökénybokrokon még csak a föld közelében, a védett hajlatokban volt egy-két virág, szerdán reggel azonban már egész domboldalak pompáztak hófehérben, főleg persze a napsütötte részeken. Kivirítottak a gyümölcs- és a díszfák, cserjék is, szinte egyik pillanatról a másikra. Ami a kökénybokrokat ületi, néhány különlegességet is láttam: igaz, hogy jóformán csak pár óráig, de előfordult, hogy egy-egy bokorcsoport déli oldalán már csak úgy fehérlettek a szirmok, az északin pedig még csak bimbók voltak. Az Újlakpuszta és Márkházapuszta között a 21-es számú főútra nyíló Kökényesvölgy nem ok nélkül kapta a nevét: ez idő tájt mindenfelé fehérlenek benne a menyasszonyi ruhás kökénycserjék. Ahányan vannak, annyifélék: akadnak idősebb, embermagasságú, magányos bokrok, közöttük olyanok is, amelyeknek az erre legeltetett állatok lekopasztották az alsó ágait. Ezeknek egészen fa formájuk van. Az erdőszéleken, a völgy aljában folydogáló patak partján, a sokfelé sáros földút mellett mindenfelé van belőlük, - s ezt csak ilyenkor, virágzás idején lehet jól látni. A völgy északi oldalában húzódó, hosz- szú, keskeny szántóföld mellett fiatalos cseres áll. Pár évtizeddel korábban alighanem legelőerdő lehetett, mert sokfelé még kiemelkedik a sűrű, rudas erdőből egy-egy évszázados tölgymatuzsálem. A szélső fák és a szántóföld között keskeny gyepsáv húzódik. Ezt sűrűn megszakítják a szobányi területet benövő, egészen fiatal, legfeljebb az ember derekáig érő kökénycserjék. Fehérlő ágaik alatt a zöldülő fűből a védett tavaszi hérics sárga virágai kandikálnak. Az em- berfejnyi méretű bokrocskákon sokszor tizenöt-húsz virág is ül, mellettük pedig legalább ugyanennyi, még ki sem bomlott bimbó. Érdekes növény a tavaszi hérics: márciusban már virágzik, de akkor még szinte a földből bújnak elő szirmok. Később, ahogyan növekszik, egész terjedelmes kis bokorrá cseperedik, s mire az utolsó virágok is elhervadnak, már térdig is érhetnek a nagyobb példányok. A hosszan elnyúló Kökényes-völgyben mindenfelé látni néhány tövet a gyepes részeken, sőt az erdők sok napsütést kapó szélein is. Egyes helyeken, így közvetlenül a völgyfőnél nagyobb telepek alakultak ki. Mivel a növénynek van valamilyen méreganyaga, az itt legeltetett birkák békén hagyják még akkor is, ha körülötte a talajig lekopasztják a füvet. A földút mellett, egyes szakaszokon valóságos kökénysövény áll, ami még a két embernyi magasságot is eléri. A rengeteg virág miatt ilyenkor az az érzése támad az embernek amikor elsétál a sűrű cserjék mellett, mintha fehérre meszelt, de omladozó várfalak alatt sétálna az ember. Régen az apróvadas vadászterületeken sokfelé ültették is a szántóföldek szélére, a mezei és az erdei utak mellé. A vad kitűnő rejtekhelyét talál a bokrok alatt, néhány faj elcsipegeü az ősszel ehetővé váló bogyókat is, de e sövényeknek a szántóföldek szélén van más, gyakorlati jelentőségük is. A szelet ugyanis elterelik a sűrűn álló cserjék, ezáltal a felszínközeli kiszáradástól megvédik a talajt. A Kökényes-völgyi kökénybokrokat ültették-e valamikor, nem tudom. Nem is érdekes. Az a lényeg, hogy élnek. A völgy aljában csordogáló kis patak partja szó szerint virágzik ilyenkor. A mocsári gólyahír szép, sárga virágú tövei néhol több lépésnyi hosszúságban elborítják a sáros szakaszokat; éppen ezekben a napokban a legszebb a virágzásuk. A néhány helyen meglehetősen meredek part növényzetének tüzetesebb vizsgálata felér egy botanikai ta- nulmányúttal. Még mindig virágzik az erdei ibolya, az orvosi tüdőfű, már csaknem kibomlottak az orvosi salamonpecsét hangyatojásnyi, füzérben ülő, harang formájú, fehér virágocs- kái. Egyes helyeken a salátaboglárka terít vastag szőnyeget az elszórtan álló, főként idősebb fák alá. A dúsan sarjadó, mélyzöld levelek közül sűrűn dugják ki sárga fejüket az ujjnyi száron ülő, magányos virágok. A cserjék között ujjnyi, méregzöld hajtásokat nevelgető bodza és levelesedé mogyoróbokrok állnak. Akad néhány alacsonyan elágazó, vénséges, fává nőtt mezei juhar is, pedig ez a faj többnyire csak cserje méretű marad. A parti növényzet persze nem lehet meg termetes égerek és füzek nélkül, itt azonban hatalmas hársak és zelnicemeggyek is állnak a patak mentén. A völgynek vannak ám óriásai is. Nem is akármilyenek, s nem is akármelyik fafaj képviselői! Alig párszáz méterre a völgy bejáratától Nógrád - és valószínűleg az egész ország - egyik legtermetesebb, védett tölgyfája áll. A hatalmas, öt méter kerületű törzset talán három ember sem tudná körülölelni. Bizonyára azért fejlődött ekkorára a teljesen egészségesnek tűnő, évszázados faóriás, mert alig pár lépésnyire áll a pataktól. Körülötte a valaha gyümölcsös lehetett, mert a kökénybokrokkal együtt jó pár elvadult szüvafa is virágzik ilyenkor, közöttük egészen fiatal csemeték is. A tölgyek messziről még kopasznak tűnnek, de közelebbről már jól láthatók a kibomlóban lévő, barnás, sárgás színű rügyek. A védett óriás közelében, a patakparton is és az észak felé elterülő dombokon is, áll még jó pár hatalmas példány. Több olyan csertölgy is van itt, amelyiknek törzsátmérője öt méter körüli. Legelőerdő volt valaha ez a környék, amelyen meghagyták az árnyékot és makktermést adó cserfákat. Mára jelentős része el- bozótosodott, - kisebb lett az állatállomány, - de még mindig gyönyörű a vidék. A völgy másik ékessége, ha lehet, még érdekesebb: a tölgytől úgy tíz percnyi sétaútra, nagyjából a völgy közepén roppant termetű vadkörtefa áll. Törzsének kerülete négy méter körül van, - ismereteink szerint Magyarországon ez a legnagyobb példány! A földtől úgy öt-hat méternyire kétfelé ágazik a törzse: ezek maguk is olyanok, mint egy-egy megtermett szálfa. A fa legfeljebb tizenöt-üzenhat méter magas lehet, de a vadkörtéknél ez bizony már tisztességes méretnek számít. A törzsének magaslest támasztottak a vadászok, - bizonyára jó innen a kilátás a völgy déli oldalában elterülő szántóföldre. A faóriás virágzik, akárcsak körülötte a kökénybokrok, a völgy vizenyős aljában a mocsári gólyahír, a száraz gyepekben pedig a tavaszi hérics. Nincs is párja a kora tavaszi színpompának, a kék égbolton úszó felhők játékának, az egyre erősödő madárdalnak. Nem tart persze hosszú ideig, de még a múlandóság is szép benne... (Folytatás az 1. oldalról) Része a sajátos hagyománynak az is, hogy a húsvétvasárnap bensőségessé- gét a hétfő könnyedsége váltsa fel, például úgy, hogy a három gyerekkel fel- kerednek, kirándulnak. Az időjárás ehhez - most legalábbis - odaadóan asz- szisztál.- Az ünnepbe forduló nyárias tavasz mintha kárpótolna bennünket a mostoha időjárásért, s annak minden gondjáért, bajáért - mondta Varga László, Borsosberény polgármestere, akinek ez a fordulat eszébe juttatja a „régiek” nagyon igaz mondását: az idő amit elront, azt helyre is hozza. Neki, mint kilenc gyerekes családból származó fivérnek, családfőnek a kedves vonások mellett azért is rokonszenves a húsvét, mert alkalom arra, hogy a hét élő testvér előre megszervezve vagy váratlanul felkeresse egymást, s együtt legyenek, amíg csak lehet. A mai világban ez önmagában is ünnep. Varga Lászlónak a legszabadabb, a legtisztább, a legszebb... Annak már sok-sok esztendeje, hogy a budakeszi kisfiú baráti körben azon versengett, ki gyűjti be a legtöbb pirosra pingált tojást, no meg a forintokat, ami akkor (is) kijárt a lo- csolkodóknak. Feléjük régen is szagos vizet hintettek a lánykákra, kicsikre, nagyobbacskákra, nem úgy, mint Nógrádban, ahol még manapság sem ritka, hogy egy-egy pohár, netán vödörnyi vízzel löttyintik le a lányt. Betz József is hódol a néphagyománynak, bár karancskeszi otthonában is tartja szülőhelye szokásait, csakis finom kölnivel hinti családja hölgy tagjait. Az idei ünnepen immár csak édesanyjának, feleségének jut a „hervadásgátló” parfümből, mert manöken lányuk Olaszországban él. További nőismerősök, Ki, hogyan ünnepel? - Húsvéti körképünk kicsié, a Balassagyarmaton élő unokáé a nap, akiknek a nyuszi csoki hasonmást fog tojni, némi tojáskával körítve, Összeállította: Hegedűs Erzsébet, Jakubovics Katalin, Mihalik Júlia, Szabó Gyula Sándor (További húsvéti írásaink a 7. és a 8. oldalon) munkatársak és a baráti kör hölgyemé- nyei az idei húsvét hétfőjén mellőzhetik a megyei közgyűlés alelnöke, a kisgazdapárt megyei elnöke szokásoknak megfelelő tiszteletadását, miután az úr tanulmányaival tölti a szűkre szabott szabadságot. Vadgazdálkodásból vizsgázik május elején, ezért úgy számítja csak némi kertszemlézést, tv-nézést engedhet meg magának kikapcsolódásként, no meg egy kis eszegetést, hogy energiát gyűjtsön a megmérettetés idejére. Elismeri, igencsak kedveli a mákos- és diós bejglit, tavasz idején is, s csippentget a főtt, füstölt sonkából is, amely nem maradhat el a húsvéti étkek sorából, bár az ő étrendjéből kimaradhatna, de még nyersen is csak cseneget belőle, mert szereti a zamatát. Találnak belőle azért a vendégek is, csak Betz urat nem, mert ő, távolabb húzódik most a locsolókat váró hölgyeitől, mert szobafogságra ítélik az egyetemi jegyzetek. Illés Tiborné számára, mint a hithű katolikus mindegyikének, jelesebb ünnep a húsvét, s szépnek reméli az ideit is, hogy kiragyogott a tavasz Debercsényben is. Kopasztja a levesnek való tyúkot, a csirkepörkölt készítéséBujáki locsolkodók készülődése az ünnepre FŐTÖK, MQÓ TIBOR vei nem sokat kell majd hajolnia, sem a túrós lepénnyel. Mármint ünnepnap, mert az istentisztelet után, legfőbb a két de még az is megeshet, hogy pénzecskét is fial a nyolcesztendős fiúcskának. Illésné lányához, Máriához vélhetően most is locsolók hada érkezik, akárcsak amikor még kislányka volt. De hát hogyisne, amikor hitoktató a hölgy, s így várható, hogy kisebb-nagyobb tanítványai megjelennek a szagos vízzel korán reggel, s a verskántálást követően csoki tojáskákkal megpakolva indulnak tovább, lánypajtásaik köszöntésére. Később a felnőtt férfiakat fogadhatja, hiszen a polgármester asszonyt is megilleti a locsolási szertartás. Magyarország legnagyobb vadkörtefája, rajta magasles ____________________a szerző felvétele
