Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-19 / 92. szám

Végig kísérte életét a tanulás Mindig a felnövekvő nemzedék nevelését szolgálta A nők évszázada (2.) Avagy Nóra végleg elhagyja a babaházat Vinczene Petik Erzsébet azt mondja, hogy az egesz megyéhez tartozónak érzi magát. Furának tűnik talán ez a kijelentés, de nem akkor, ha tudjuk: Heves megyében született, 18 éves korá­ban került Nógrádba. 1995 óta a tari Kodály Zoltán Általános Iskola igazgatója, de csak két éve lakik a településen. Harminc éve pedagógusnak vallja magát, mert közvetve vagy közvetle­nül, de mindig a felnövekvő nemzedék nevelését szolgálta.- Pályafutásom 1968-ban kezdő­dött, amikor képesítés nélkül kezd­tem el tanítani - mondja Vinczéné Petik Erzsébet. - 1972-ben szereztem tanári diplomát az egri tanárképző főiskolán, magyar-orosz szakon. A következő évben ifjúsági vezető let­tem, úttörő elnökként dolgoztam. Azt hihetné bárki, hogy elegem volt már a tanulásból, de 1981 -ben a deb­receni Kossuth Lajos Tudomány- egyetem bölcsészettudományi kará­nak pedagógia szakán kaptam meg második diplomámat. Ezt követően is az oktatásban maradtam, hiszen voltam szakfelügyelő, szaktanács- adó, illetve közoktatás-irányító. 1991-től a gyivi családgondozója­ként tevékenykedtem, és 1995-ben kerültem pályázat útján a tari iskola élére. Már igazgatóként szereztem meg a harmadik diplomámat a mis­kolci egyetemen, de gyakran mon­dogatom: a francia nyelvtanári vég­zettség fele a férjemet illetné, mert ebben az időben ő vette le a vállam- ról a háztartás összes gondját.- A szakadatlan tanulás óriási ki­tartást követelhet.- Valóban így van, azt hiszem, ezt a kitartást édesanyámtól örököltem: még most is csodálom, ahogyan a problémákat kezeli, mint ahogyan csodálatra méltó az a fizikai munka­bírás is, amelyet 70 éves korában magáénak tudhat. Édesapámtól a ki­tartás mellett a könyvek szeretetét is örököltem, ő is keményen dolgozott világ életében. Az én életemet is vé­gigkísérte két fontos dolog: a folyto­nos tanulás, az emberekkel, s köz­tük a gyerekekkel való foglalkozás. Vezetőnek senki sem születik, leg­feljebb élete során azzá válik: én úgy érzem, nálam ez akkor kezdődött, amikor ifjúsági vezető let­tem. Hozzátenném azt is, hogy nem szégyellem éle­temnek ezt a szakaszát. Az úttörőmozgalomnak vitathatatlan érdeme volt, hogy fillérekért biztosítot­ta nagyon sok gyermek számára a táborozás, a ro­mantikus közös élményeket, a kö­zösséghez tartozást.- Több területen is dolgozott. Me­lyiket találta a legérdekesebbnek?- Mint pedagógus és mint vezető, a legváltozatosabb szakaszt a szak- tanácsadói tevékenységem alatt él­tem. Élveztem, hogy annyi iskolába eljuthatok, annyi tapasztalatot ösz- szegyűjthetek. Nagyon sokat tanul­tam ez idő alatt másoktól. A gyer­mekvédelemben eltöltött éveim ér­zékenyebbé, sebezhetőbbé tettek. Sokszor megviselt, amikor mások kudarcait nekem kellett elviselni. Empátiás képességem kialakításá­nak nagy iskolája volt a gyivi.-Azt szokták mondani, hogy har­minc év után minden embernek van hitvallása- Életem zenitjén lettem igazgató, és ez nagy kihívás volt. Szép, új isko­la, régi, jól összeszokott tantestület, új igazgató. Nem volt könnyű, és ma sem az. Amikor idekerültem, az el­ső, úgynevezett székfoglaló beszé­demben Garai Gábor: Bizalom című verséből idéztem: „Bizalmam sarkig kitárult kapu/nem verhet rá lakatot a gyanú/ ki-bejár rajta bárki szaba­don.” Még ma is azonosulok a vers minden szavával.- Mire a legbüszkébb?- Az egyre szépülő, gyarapodó is­kolámra, a kollégáimra, a nevelőtes­tületre. Büszke vagyok a lányomra, Receptajánló Húsvéti főtt sonka Hozzávalók: 1 kg füstölt, kö­tözött sonka, 4 tojás, 2 zöldpap­rika, 1 csomó piros retek, 20 dkg torma. A füstölt, kötözött sonkát egy éjjelen át vízben áztatjuk. Más­nap annyi tiszta vízben, ameny- nyi éppen ellepi, feltesszük főni. Amikor felforrt, megkóstoljuk a levét. Ha nagyon sós, leöntjük, és ismét tiszta vizet öntünk rá. Miután felforrt, nagyon kis lán­gon puhára főzzük. Saját levé­ben hagyjuk kihűlni, ezután ki­vesszük a főzőléből, és hűtő- szekrényben jól lehűtjük. A megmosott tojásokat a sonka le­vében főzzük meg. Mielőtt a aki 16 évesen a pásztói francia két- tannyelvű gimnázium diákja. Több j megyei népdaléneklési versenyen ért el helyezést, hobbija a néptánc: a Muzslában táncol, lehet, hogy egy­szer majd hivatásszerűen csinálja. Büszke vagyok arra is, amit tanul­tam, különösen az utolsó diplomámra, amelyet jóval negyven év felett szerez­tem. Végül, de nem utolsó­sorban büszke vagyok ar­ra, hogy a bizalmat sikerült j megőriznem.- Mit tart a legnagyobb kudarcnak?- Egyre nagyobb ku­darcként élem meg a társadalomban felbukkanó negatív változásokat: az érzelmek eldurvulását, a közömbös­séget, a tudás értékvesztését, a pénz feltétlen hatalmát, az esélyegyenlőt­lenséget. Kudarcként élem meg, | hogy túlságosan a „lelkemre ve­szem” az iskola minden gondját-ba- ját. Napokon át rágódom a gondo­kon, éjjel nem alszom, keresem a megoldást. Én ilyen vagyok.- Jut ideje kikapcsolódásra?- Nagyon szeretek színházba jár­ni. Ha színházban vagyok, kinnre­kednek a külvilág dolgai. Lehet, hogy magasztosnak hangzik, de szükségem van a katarzis élményé­re, a megtisztult, emelkedett lelkiál­lapotra. Kár, hogy kevés ilyen pilla­natra van idő. Nagyon szeretek ol­vasni, kedvenc költőim Garai Gábor, Arany János, Szabó Lőrinc, Jacques Prévert. Kedvelem a természetet is, van egy kis hobbi-telkünk, ahol szí­vesen töltöm el szabadidőmet.- Milyen vágyai vannak?- Szeretném még egészségben le­dolgozni a hátralévő évtizedet, há­rom diploma után is fontolgatom, hogy valamit még tanulni kellene. 50 éves vagyok: sajnos, olyan kor­ban élünk, amikor csak a fiatalság je­lent értéket. Szeretném azt is, hogy J a lányomból okos, öntudatos, ön­magát megvalósító nő legyen! HEGEDŰS ERZSÉBET sonkát felszeleteljük, a kötözőzsinórt eltávolítjuk. A ke­mény tojásokat meghámozzuk, és karikákra vágjuk. A sonka­szeleteket szépen elrendezzük a tálon, zöldpaprikával, piros re­tekkel, frissen reszelt tormával díszítjük. A húsvéti sonkához régi ha­gyomány szerint mindig fonott kalácsot kínáljunk. Vajon hogyan emlékeznek majd kései leszármazottaink a 21. századra? Az Internet századaként? A globális mobilmánia nyitányaként? Az új technikai civilizáció kezdeteként? Vagy az első emberlakta Mars-kolónia megjelenése nyomja majd rá e századra a bélyegét? Bizonyosan nem! A 21. század minde­nekelőtt a nők évszázada lesz. Mégpedig azért, mert az ezred- kezdet legnagyobb horderejű változása, ami az emberi törté­nelem következő korszakait a leginkább meghatározza majd, a nők szerepét alakítja át. A történelem legnagyobb szabá­sú rabszolga-felszabadítása A 19. és a 20. század előkészí­tette a nők szerepének gyökeres változását. Ez a forradalmi átala­kulás pár szóban összefoglalha­tó: fölszabadulás a reprodukciós rabszolgaság alól. Mi volt ugyan­is a nők sorsa az emberi nem ki­alakulásának kezdetétől egészen mostanáig? A szakadatlan szülés és gyermeknevelés. A társada­lom fennmaradásához szüksé­ges folyamatos önreprodukció terhét a nők viselték, s ez a teher a legutóbbi időkig egyszerűen megakadályozta, hogy képessé­geiket kiborítva szárnyalhassa­nak. A reprodukciós röghöz kötött­ség azonban néhány zseniális or­vos vüágraszóló fölfedezései nyo­mán a 20. században lassan ol­dódni kezdett. A szakadatlan szü­lési kényszert ugyanis elsősorban az okozta, hogy a járványok és a gyermekbetegségek még azelőtt sorozatosan megtizedelték a ko­rábbi évszázadok gyermekeit, hogy termékeny életkorba érhet­tek volna, nem is beszélve a szü­léikről, akiket velük együtt ragad­hatott el a ragály. A pestis, a him­lő, a bárányhimlő, a tífusz, a ka­nyaró, a tbc, a spanyolnátha és a számtalan további rettegett beteg­ség kórokozóit a 19. század kez­detétől fokozatosan tárták föl az életüket folyamatosan kockáztató orvosok, és fölfedezéseik nyo­mán lassan enyhült a nőkre nehe­zedő és sorsukat addig minden­ben meghatározó reprodukciós nyomás. A legnagyobb feministák férfiak voltak A legnagyobb feministák a he­roikusán küzdő férfiak voltak. Yersintől Pasteurig ezek az orvo­sok a történelem legnagyobb rab­szolga-felszabadítói. Ók milliárd és milliárd nőt szabadítottak és szabadítanak ki sorsuk reproduk­ciós béklyóiból. Senki nem tett eddig ennél nágyobb szolgálatot az emberi nemnek. Senki nem já­rult hozzá e férfiaknál nagyobb mértékben a nők sorsának jobbra fordulásához. A mai harcos femi­nisták sem feledkezhetnek meg erről! A reprodukciós energiamérleg Az ö gyógyszereikkel fékez­hettük meg azt a gyötrelmes pa­zarlást, ami a reprodukciós ener­giamérlegben mutatkozott. Ha sokkal kevesebb ember hal meg fiatalon, mint korábban, akkor egy idő után sokkal kevesebb gyermek születése is elegendő lesz a népesség fennmaradásá­hoz és növekedéséhez. A nőknek elegendő lesz később is férjhez menniük, hiszen hosszabb ideig élnek majd, így később is meg­szülhetik az első gyermeküket. Emellett a középkorú és idősebb nők is jóval tovább élhetnek, mint korábban, következéskép­pen sokkal több idejük marad az életben arra, hogy végre mással is foglalkozhassanak, ne csak a gyermekek szülésével és nevelé­sével. Mindez annak köszönhető, hogy a 40 ezrelék fölött ingadozó halálozási rátát sikerült az utóbbi száz évben 10 ezrelék körüli ér­tékre szorítani, így a születési rá­ták is hasonló arányban csökken­hettek. (Az már az inga szokásos kilengésének következménye, hogy a fejlett országokban a 21. század kezdetére olyan veszedel­mesen alacsony értékre estek a születési ráták, hogy az adott né­pesség létszáma csökkenésnek indult. De ez már egy másik törté­net.) A demográfiai mentőangyal ropte Henrik Ibsen örökbecsű drá­májának lázadó asszonya, a szim­bólummá légiesült Nóra valójá­ban ezért hagyhatja el a babahá­zat: a halandóság csökkenése, a várható élettartam növekedése te­szi lehetővé a számára, hogy a függetlenséget, az önállóságot, a szabadságot választhassa. A megszabadított Nóra Az újonnan meglelt szabadság­ban azonban Nórának új feladatai is támadtak, egyebek között a pénzügyekkel kapcsolatban, és ennek nyomán a 21. század elejé­re legalább hét olyan tételt állítha­tott föl, amelyek egyenként is ké­pesek az egekig korbácsolni a fér­fiak indulatait, együttesen pedig egyszerűen alapjaiban változtat­hatják meg a nők helyzetéről ki­alakult közfelfogást. Első tétel: A nők jobban átlátják a hosszú távú összefüggéseket Az evolúció kacskaringós ösvé­nyein úgy fejlődött a gondolkodá­si képességünk, hogy a férfiak analitikus látásmódjával szemben a nők holisztikus módon képesek szemlélni a világot. Ha egy férfi benéz a hűtőszekrénybe, hogy megtalálja a sörét, akkor sorrend­ben végig kell néznie minden pol­con minden tárgyat és egyenként kell azonosítania őket. Ha a nő néz be a hűtőbe, hogy megkeres­se a sört élete párjának, akkor egyetlen pillantással átlátja a hű­tőszekrény egész tartalmát és té- vedhetetlenül rányúl a sörösüveg­re. A nő ugyanis egészben látja és érzi a világot, míg a férfi metszete­iben elemzi. A nő a képet látja, a férfi a mozaikdarabkákat. A nők emiatt jobban érzékelik az időt - mintha távolabb látná­nak - mint a férfiak. S minél távo­labb lát valaki az időben, annál nagyobb biztonságra törekszik, hogy épségben odaérhessen. A nők emiatt jóval óvatosabbak, mint a férfiak: több veszélyt érzé­kelnek, mert tágabb időtérben mozognak. A férfiak időbeni látásmódját Babits gyönyörűen tükrözi az Olyan az életünk című versében: „Olyan az életünk mint öregek szeme. S mint a köd az előtt, aki ködben járkál, úgy száll előttünk a holnapok függönye: sohse libben föl csak hátrál, egyre hátiúL" A nők előtt mintha fel-fel lib­benne a holnapok függönye: ők érzik a jövőt. Ezért az élet minden területén, de különösen a pénz­ügyekben figyelnünk kell a nők megérzéseire. Elsősorban saját maguknak, hogy el merjék hinni: képesek pénzügyeik optimális alakítására. (folytatjuk) A gyermekek elleni erőszak okai a családban Nők figyelmébe: A bántalmazó szülők között az anyák aránya nagyobb A családban megnyilvánuló erőszak vizsgálata során az utóbbi években a gyermekbántal­mazás került a figyelem fókuszába. Korábban rendkívül szegényes volt a feltárt esetek száma, de a reális képalkotás ma sem könnyű. A három éven aluli gyermekek felülreprezentáltak a statisztikában, ők az ártatlan áldozatok. A bántalmazást kiváltó okok összetettek és szerteágazóak. A bántalmazó szülők között viszont az anyák aránya nagyobb. Megromlott szülő-gyermek kapcsolat, életnehézségek okozta frusztráció, sajátos szülői személyiségjegyek. A családban megjelenő erő­szak sokrétű jelenség, amely gya­korlatilag a család bármely tagjá­ra „kiterjedhet”: a gyermek, a há­zastárs és a nagyszülő is lehet szenvedő alanya. Hazánkban év­ről évre több gyermek születik házasságon kívül, a válások szá­mának növekedésével minden hatodik illetve hetedik család csonkaszülős, az érintett gyer­mekek mintegy fele valamilyen okból veszélyeztetett. Manapság nem ritka a kiskorúak rendszeres bántalmazása, éheztetése, a mi­nimális gondoskodás elmaradá­sa. Kiszolgáltatott kicsinyek Ezen okok miatt is került a fi­gyelem középpontjába a csalá­don belüli erőszak vizsgálata so­rán a gyermek. Újabb lökést ad­hat az ez irányú kutatásoknak az 1997-ben elfogadott gyermekvé­delemről és gyámügyi igazgatás­ról szóló törvény, amely megha­tározza a gyermek jogait, rögzíti az állam, az önkormányzatok és a gyermekek védelmét szolgáló jogi és természetes személyek kötelezettségeit, feladatait. A hatvanas évek előtt a gyer­mekek bántalmazásáról csak szórványosan találhatunk orvosi beszámolókat, kutatási tanulmá­nyokat és statisztikai adatokat. A családok belső, viszonylag zárt viszonyai, nevelési klímája, vala­mint a fenyítéssel kapcsolatos társadalmi megítélés ellentmon­dásai megnehezítették a reális képalkotást. Jószerivel csak né­hány éve tapasztalható, hogy a szakmai érdeklődés sajátos mó­don megnövelte a közfigyelmet, s ennek, valamint a törvényke­zésnek is köszönhetően megnőtt a feltárt esetek száma. Ezekből kitűnik - egyebek között - hogy a három év alatti gyermekek esetében a bántal­mazás szembetűnőbben felis­merhető, a fizikai következmé­nyek súlyosabbak. A kicsinyek kiszolgáltatottak, ők az ártatlan áldozatok. Ez az életkori cso­port hangsúlyosan reprezentált a bántalmazással kapcsolatos vizsgálatokban. „Az is tapasz­talható, hogy a bántalmazó szülők között az anyák aránya nagyobb, az apák, illetve a ne­velőapák magatartását is sok­szor az anyák indukálják” - ol­vashatjuk az egyik ide vágó szakirodalomban. Az elkövető szülők rendszerint fiatal házas­párok, akik gyakran igen rossz életfeltételek között nevelik gyermekeiket. Az alacsonyabb társadalmi-gazdasági helyzet és az iskolázatlanság nagyobb ará­nya fordul elő a gyermekeiket bántalmazó szülőknél, még­sem ezek a jegyek az elsődleges tényezők. Kiváltó okok A gyermekbántalmazás elsőd­leges formáiban a szülő-gyermek kapcsolat alapvető zavarai nyo­mán alakul ki a bántalmazás. A másodlagos formáknál a gondo­zási ismeretek és tapasztalatok hiánya, az alacsony pszichológi­ai kulturáltság, a szociális nyo­mások és az életnehézségek okozta frusztrációk játszanak szerepet, esetenként pedig a bán­talmazás pszichiátriai betegség kapcsán jelenik meg. A bántalmazást kiváltó okok között tehát jelen van a szülők személyisége. A szakértők azt is megállapították, hogy a bántal- mazók rendszerint éretlen alap­személyiséget mutatnak, önér­tékelésük alacsony, rendkívül bizonytalanok saját magukban is. Többségükből hiányzik az alapvető örömkészség, az öröm átélésének és adásának képessé­ge. Kimutatták, hogy a bántal­mazó szülőknél csökkent a gyermek szükségletei iránti ér­zékenység, az empátiás kész­ség. Gyakran érzik úgy, hogy ha érzelmileg odafordulok, akkor elkényeztetik a gyereket. Sokan közülük úgy vélik, hogy elsősor­ban a büntetés, a fenyítés az a hatékony eszköz, amely célra vezethet a nevelésben. Ez utóbbi téves eszmének egyáltalán a gyermekek bántal­mazásának súlyos, beláthatat­lan következményei lehetnek az „érintettek” személyiségfejlődé­sére. De - ahogy mondani szok­ták - ez már egy egészen más történet. _____________________________________IBARÁTHI)

Next

/
Thumbnails
Contents