Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-03 / 78. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP PÁSZTÓ 2000. ÁRILIS 3., HÉTFŐ „Utazás 2000”: a Palócföld sikere „Oh, kedves virágai a Palócföldnek! A tündérkert se szebb tán, a kelet gyöngyei se bájolóbbak, mint a ti boróka bogyóitok. Ez a szőnyeg, amely az én bölcsőm alá volt terítve, amelyet én annyiszor megtapodtam. Valami édes csiklandozást érzek a talpamon, ha rátok lépek - vagy talán a szívemben van az...” Mikszáth Kálmán e sorai jutottak eszembe a március 22-étől 26-ig megrendezett 23. Nemzetközi Idegenforgalmi Kiállítás („Utazás 2000”) „B” pavilonjában elhelyezett Nógrád megyei stand láttán. Az érdeklődők lelkét az íróhoz hasonlóan „megcsiklandozta”, a nógrádiakat pedig büszkeséggel és szűkebb hazánk iránt tanúsított tisztelettel töltötte el a standon feltáruló látvány. Polgármesterek a közbiztonságért A látogatók rácsodálkozhattak Nógrád megye tematikus rendben, kinagyított képek formájában felvonultatott értékeire (Hollókő, folklór, természeti szépségek, szabadidős lehetőségek, műemlékek, várak, múzeumok). Megyénk domborzati képét reprezentáló festett frízgyűrűn „Görbeország” dimbes-dombos, az ég felé törő hegycsúcsokkal, meredek hegyhátakkal ékeskedő, szűk völgyekben maguknak medret vájó, patakokban, kiterjedt völgykatlanokban bővelkedő összefüggő képsora kápráztatta el az utazni vágyókat. A standunk fölé emelkedő és körbeforgó „Nógrád vár rád” felirattal és a megye címerével ellátott toronyfelirat már mesz- sziről jelezte az eltévelyedő turista számára a felénk vezető helyes útirányt. A látványterv Presits Antalnak, a Nógrád Megyei Történeti Múzeum munkatársának köszönhető, Gazsi Ferenc közreműködött a kivitelezési munkálatok megvalósításában. A látottakat csak tetőzte a négy négyzetméteres területen berendezett, naponként másmás önkormányzatnak helyet biztosító „Palóc sarok”. Itt megyénk jellegzetes népviseleteiből és népi kézimunkáiból összeállított állandó kiállítást rendeztünk be, amit mindennap kiegészített egy-egy újabb kézműves tevékenység és nép- művészeti érdekesség. 22-én a gyönyörű kazári népviselet mutatkozott be: A stand köré sereglők megcsodálhatták a baba- és a menyecskeöltöztetés csínját-bínját. 23-án a fonást reprezentáló, látványos bujáki népviseletet magukra öltő asszonyokat lehetett megcsodálni. 24-én a rimóciak és az őrhalmiak „vették birtokukba” a kiállítási felületet és bemutathatták hogyan készülnek a csodálatos hímzett térítőik. 25-én Kétbodonyé volt a főszerep: felkerültek az asztalra a hímzett abroszok, a bájos kétbobonyi babák, egymás után készültek a fejre való kendők, az eladósorban levő lánynak szánt szépen megmunkált esküvői koszorúk. 26-án a terényiek jóvoltából a húsvéti tojásfestés fortélyaival és a nemezelés mesterségével ismerkedhettek az érdeklődők. A szombati és a vasárnapi napokon a Hungexpo színpadán fellépett a mihálygergei Tücsök népzenei együttes, valamint a kétbodonyi - és a kazári Bokréta - hagyomány- őrző együttes. A vendégeknek szánt finom falatok a kiállításon megjelent önkormányzatoknak, a bor pedig Manusek Bélának, a Tarján vendéglő tulajdonosának volt köszönhető. A kiállítás nyitó napján standunkon tiszteletét tette Becsó Zsolt, a Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnöke, megjelent Betz József és Tőzsér Zsolt, a megyei önkormányzat alelnöke, dr. Barta László megyei főjegyző, meglátogatták a standot a Nógrád Megyei Hírlap újságírói, ott járt a kiadó ügyvezető igazgatója, Kopka Miklós s meglátogatottak bennünket a Tourinform Iroda és egyéb szakmai szervezetek képviselői is. A további napokon a nagyközönség tanúsított élénk érdeklődést. A célirányos kérdések is azt mutatják, hogy megyénket egyre jobban ismerik, a kereslet fokozatosan növekvő tendenciát mutat. Nagy örömmel tapasztaltuk, hogy standunk az egyik leginformatívabb és az egyik legtöbb kiadványt felvonultató helyszínnek bizonyult. Ez az önkormányzatok és a szakmai szervezetek aktív tevékenységének az eredménye. Köszönet illeti a Nógrád Megyei Sportigazgatóságot és a Nógrád Megyei Hírlapot kifejezetten erre a célra elkészített színvonalas kiadványaiért. Az egyes önkormányzatok idegenforgalom terén tanúsított munkájában és a turisztikai látnivalók egységes program- csomag formájában történő kiajánlása terén azonban van még tennivalónk. Standunkat egyébiránt az „őszinte”, a „nyílt”, a „hangulatos”, a „barátságos”, a „vendégcsalogató” és az „informatív” jelzővel látta el a szakmai zsűri, illették más megyék szakemberei és az újságírók. A rendező és a koordinatív munkát végző Nógrád Megyei Közművelődési és Turisztikai Intézet nevében szeretném megköszönni a támogatóknak (Nógrád Megyei Önkormányzat Közgyűlése, Nórád Megyei Regionális Vállalkozásfejlesztési Alapítvány, Nógrád Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, Cserhátreklám Gmk. és Vendégház-Kétbodony, Strand Hotel, Bátonyterenye Önkormányzata, Terény Önkormányzata, Falusi Vendéglátók Nógrád Megyei Egyesülete) az anyagi hozzájárulást, a fent említett önkormányzatoknak a természetben történt segítséget. Ács Irénnek, Bencze Péternek, Rigó Tibornak a fotókat, Nagy Imrénének (Kazár), Pethőné Szabó Piroskának (Nemti), Bocsi Józsefnének (Vizslás), a Mikszáth Kálmán Kereskedelmi, Élelmiszer-ipari, Vendéglátó és Idegenforgalmi Középiskolának (Balassagyarmat), a Palóc Népművészeti és Háziipari Szövetkezetnek (Szécsény), Holecz Istvánnénak (Rimóc), Déska Bertalannénak (Rimóc), Kusnyár Jánosnénak (Buják) és a Fabogár Kft.-nek (Pásztó) a népművészeti termékeket. Bízom abban, hogy jövőre a vállalkozói és a szakmai ösz- szefogás erősödésének, valamint az önkormányzatok aktív munkájának eredményeképpen az ideihez hasonló, vagy még nagyobb sikerrel zárul majd a megyénk idegenforgalma szempontjából döntő fontosságú „Utazás 2001” Nemzetközi Idegenforgalmi Kiállítás. TŐZSÉR ANETT- Helyileg kell megtalálni a bűn- megelőzés módját - vélekedett Kanyó János, Őrhalom polgár- mestere azon a mohorai találkozón, amelyen a térség polgármesterei ismerkedhettek a rendőrség és a Balassagyarmati Közbiztonsági és Bűnmegelőzési Bizottság munkájával. A házigazda polgár- mester, Fajcsik József köszöntőjében reményét fejezte ki, hogy gyakorlattá válik az önkormányzatok és a bizottság, valamint a rendőrség együttműködése a polgárok biztonsága, nyugalma érdekében. A polgármesterekkel való találkozást kezdeményező László Sándor balassagyarmati rendőrkapitány tájékoztatót adott az irányítása alá tartozó szervezet munkájáról, amelyet pozitív mutatók jellemeznek. A közbiztonsági és bűn- megelőzési bizottság társelnökeként szólt arról, hogy ezt a társadalmi bizottságot a balassagyarmati rendőrkapitányság kezdeményezte a „Nógrád biztonságáért” program keretében. A bizottság titkára, Lászlók András kiemelte, fontos, hogy büntetlenül ne úsz- sza meg senki a bűnelkövetést. A közelmúltban talpra állt közbiztonsági és bűnmegelőzési bizottság legfontosabb feladata az volt az elmúlt évben, hogy a működése eredményessé válhasson. Lászlók András ismertette az elnökség, a titkárság és a munkacsoportok tevékenységét, amelyben társadal- masított forma jelenik meg. A bizottság támogatja a „Szomszédok egymásért” mozgalom elterjesztését és az ifjúság védelmében munkálkodó DADA-programot, tagjai részt vesznek a falugyűléseken, a közmeghallgatásokon és segítik a polgárőrségek megalakulását, munkáját. Hozzászólásában Kanyó János őrhalmi polgármester a „Falvak biztonságáért” munkacsoport vezetője fontosnak tartotta, hogy hatékonyabb legyen a megelőző munka. Ez ügyben együtt kell működni a helyi civil szervezetekkel, egyházakkal, intézményekkel és a polgárság tenni akaró tagjaival. A körzeti rendőrnek nagy szerepe van abban, hogy ápolja és koordinálja a civil szervezetekkel való kapcsolatokat a közbiztonság érdekében. Jónás Gábor, a megyei ÖCKO képviselője felajánlotta a polgármestereknek, hogy a veszélyeztetett cigánycsaládokhoz, a helyi közösségekhez eljut a szervezet és a bizottság kisebbségvédelmi munkacsoportja, csak kérjék. Baranyi Gábor, a munkacsoport vezetője ismertette elképzeléseiket, a május 25-27-re tervezett balassagyarmati „Etno” kulturális napok rendezvényprogramját, amelyben helyet kap a bűnmegelőzés is. Bejelentette, hogy Ipolyszögön már tevékenykedik egy ötfőnyi roma polgárőrcsoport és Gyarmaton is folyamatban van a szervezés. A kisebbségvédelmi munkacsoport jó példákkal akar szolgálni, hogy másként is lehet élni. László Sándor rendőrkapitány szólt a területen működő 11 polgárőr-egyesület tevékenységéről, amelyet az önkormányzatok támogatnak. Reményét fejezte ki, hogy kialakul a rendőrség és a cigány lakosság közötti bizalom, amelyre építve előre lehet lépni. Gajdos Pál patvarci polgármester felemlítette, hogy az egy mezőőrük egymillió forintjába kerül a falunak. Ebből az összegből egy pol- gár-őregyesület hatékonyabban tudná védeni a javakat. Kanyó János az őrhalmi polgárőr-egyesület működését eredményesnek minősítette. SZ.E. Nem sokan vannak, akik 87 évesen kerékpárra pattanhatnak, úgy, mint a Szügyben élő Pásztor Pál is teszi, ha húgához igyekszik ebédre. Az öregúr kedvenc kutyájával, Ufival él kettesben kis házában, amelyet a rokonság tart rendben. Két tanult lánya távoli vidéken él, és amikor az édesapjuknak is jó, eljönnek érte. Ilyenkor az amúgy is pedáns kis ember sportosan öltözik és fájó búcsút véve kutya-pajtásától, egy-két hétre elhagyja faluját. Többre nem, mert inkább vállalja az egyedüli létét, mivel ragaszkodik a megszokott környezetéhez. Szobájában az egyik szekrényfiók mélyén féltve őrzi azokat a fényképeket, amelyek hosszú, küzdelmes életének pillanatait idézik. Mohorán látta Megjárta a hadak útját hol Ukrajnában. Az árván maradt gyermeket édesanyja, született Petrovecz Borbála nevelte újabb házasságáig, amely kapcsán Szügybe került a család. Két féltestvére született, Mária és Anna. Édesanyja a Simonyi grófnál volt dajka. A serdülő fiú Balassagyarmatra került, ahol Lehoczki Józsefnél kitanulta az asztalosmesterséget. Mikor eljött a katonáskodás ideje, bevonult és tovább szolgálóként benn is maradt, a biztos megélhetés reményében. Ejtőernyős kiképzést kapott, aztán Jutásra került, ahol elvégezte a tiszthelyettesi iskolát. Kecskemétre helyezték Cikkünk főszereplője családja körében meg a napvilágot, ahol a nagyapja tiszttartó volt a grófnál. Édesapja, Pásztor Pál 1914-ben bevonult katonának és elesett a Bruszilov-offenzíva idején valaa páncélosokhoz, ahol egy Toldi mintájú magyar tank személyzetének az irányítása lett a feladata. Részt vett az 1938-as erdélyi bevonulásban, amelynek epizódjait fényképek őrzik. De jött a háború és a magyar páncélosok sem álltak meg Erdélynél. Pásztor Pál egysége Ukrajnába vonult, ahol nagy harcokban vettek részt. Az orosz ellentámadás idején újra Erdélybe vonultak vissza, ahol Tordaaranyosnál rálőttek a páncélosra, amelynek tornyában a figyelő, Pásztor Pál súlyos fejsérülést szenvedett. Egy heti vonatozás után került Kalocsára, ahol a katonakórházban ápolták. Fel- gyógyulása után járó betegként haza jöhetett Szügybe, ahol Simonyi grófék épp’ akkor készültek ki nyugatra két kocsival, a közelgő orosz csapatok elől menekülve. Megkérte őket, hogy velük mehessen, mert hivatásos tiszthelyettesként nem sok jóra számíthat, ha fogságba esik.. Ebből nem lett semmi, mert járó betegként is be kellett újra vonulnia. Az Alföld közepéből gyalog vonultak vissza a Dunáig, ahol a németek bedobták őket gyalogos harcba. Egy német harckocsi védte őket, amely magukra hagyta a magyar gyalogos szakaszt, amelyet Pásztor Pál törzsőrmester vezetett egy pisztollyal a kezében. Az oroszok bekerítették őket és fogságba kerültek. Két hétig Romániában voltak gyűjtőtáborban, aztán egy hónapi vonatos szenvedés után az Uraiban kötöttek ki egy azbesztbányában. Amit itt megélt, arra ma is keserűen emlékszik. Közel négy évi fogság után 1948-ban került haza 35 kilóra lesoványodva. Az őszbe csavarodott, halk beszédű idős férfi ma is csodának tartja megmenekülését, mivel víz-betegségben nagyon sok társa meghalt mellette. Itthon, akkor először a helyi hivatalnál kapott munkalehetőséget, majd a szügyi üzletbe került kiszolgálónak, később raktáros lett egy balassagyarmati üzemben. 1956-ban, mint volt A kecskeméti páncélosoknál. (A képen, a motoron Pásztor Pál) cukorrépa-átvevő a kampányok idején és társaival, a kétbodonyi Paulovits Bélával, a csitári Molnár Istvánnal és Kiss István volt magyarnándori állomásfőnökkel vasúti kocsik százait rakatták meg répával. Szép idők voltak mikor Kiss Pista bácsival Hévízre jártak, ahol húzatták a cigánnyal, amíg a vékony nyugdíjas-pénztárca bírta. Közel a kilencvenhez, a köztisztelethorthysta altisztet, őt is meghurcolták és nagyon meg kellett húznia magát azután is. Ötvenévesen nősült és két szép lánygyereke született, Antónia és Gyöngyvér. A megélhetés miatt méhészkedésbe kezdett. Még megvan a gyalupadja, amelyen mint kitanult asztalos, maga készítette a kaptárakat és sok jó barátot talált a vándorlások idején. Szabadidejében énekelt a Réti Zoltán vezette kórusban és szép nótákat játszott harmonikáján a családnak és a barátoknak. Hogy nyugdíjba került, megfogott minden munkát, hogy a család ne szűkölködjön. Sok éven keresztül szolgált mint ben álló öreget napi útja az őt szeretettel ellátó féltestvéréhez vezet délidő idején. A sors annyival gazdagította, hogy a közelmúltban egy szívritmus-szabályzóval ismerkedhetett meg, ami láthatóan segíti mindennapjaiban. Ugyan valaha zöld Pannónia motorkerékpárjával járta a világot és nem olyan régen még kerékpárral is megjárta Balassagyarmatot, mára ez már csak emlék maradt. De jó kedélyét nem vesztette el és nyolcvankét évesen is elment Kétbodonyba a nyolcvanadik születésnapját ünneplő Paulovits Bélához, akivel együtt énekelték, hogy „Deres már a határ...” SZABÓ ENDRE
