Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)

2000-04-14 / 88. szám

V 2. OLDAL SALGÓTARJÁN M E GYEI KÖRKÉP 2000. ÁPRILIS 14., PÉNTEK Egy falu, egy nap, egy lap - Magyargéc |--------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­- ­A falu neve korábban Nagygéc volt. A Kacsics nemzetség volt a környék földesura, va­lószínűleg az első foglalás jogán, tehát a hon­foglalástól. A XIII. század elején a nemzetségből származó Si­mon bán volt a birtokosa, akitől Gertrúd királyné meggyilkolá­sában való részvétele miatt II. Endre király elkoboztatta. Ezután a Szák nemzetség birtoka lett a falu. 1274-ben Szák nembeli II. Pósa Kacsics nembeli Farkas­nak, a Szécsényi család ősének adta cserébe. A XV . századi oklevelek még három faluról emlékeznek meg: Fel­ső-, Középső- és Alsógécről. A török hódoltság alatt mind a há­rom falu elpusztult. F. Z. Múltidéző Régi major újraéledt - Jó és jobb hír Mit tehet az önkormányzat, ha a rendelkezésére álló százból 96,6 százalékos a működésre fordítandó költség? Az ésszerű válaszlehetőség, hogy elfogadja a helyzetet, s a legteljesebb mértékig kihasználja azt a csekély hányadot, a három százalé­kot a falu fejlesztésére. Továbbá alaposan körülnéz, melyek azok a meglévő, kiaknázatlan értékek, amelyek viszonylag kis befektetéssel a közösség javát szolgálhatják. Velki Róbertét, Magyargéc polgármesterét az utóbbi hetek­ben, hónapokban sokat látták a volt téeszmajor épülete körül, s persze nem magánügyben. Tör­tént ugyanis, hogy a képviselő- testület jóváhagyásával elindult egy önkormányzati vállalkozás, amellyel bizony volt teendője bőségesen. Mindenekelőtt azonban az előzményekről számolt be:- A nógrádmegyeri szövetke­zet felszámolása után megüre­sedett a hathektárnyi területen lévő épület, s úgy gondoltuk, ér­demes volna visszaállítani a ré­gi szerepébe: állattartásra kelle­ne használni. Nem titok, hogy részben a kisgéci főzőkonyha létesítésével, gazdaságos mű­ködtetésével, oda az alap­anyagok helyi megtermelésével, előállításával kapcsolatos távlati elképzelések is ösztönöztek bennünket. A „segíts magadon”-elve sze­rint pályázaton igyekeztek pénzhez jutni, hogy tervüket valóra váltsák, a felújítást még a múlt év végén megkezdték.- Megkaptuk a termelői kö­zösségek támogatására adható bruttó költségvetés ötven száza­lékát, ami ez esetben hétszáz­ezer forint. Anyaállatokat vásá­roltunk, mostanra huszonöt anyakoca és szaporulatának el­tartása, valamint az értékesítés szervezése a tevékenység lénye­ge. Nem dicsekvés, vevők már jelentkeztek. Igyekvő, köteles­ségtudó fiatal­ember, Oláh Krisztián gon­dozza, eteti a sertéseket - tu­datja Velki Ró­bert, akit a leg­utóbbi napok­ban a Megyer- patak partjára szólított a köte­lesség, mert az két helyen kilé­pett, s hogy ez ne ismétlődjön meg, a kritikus­nak vált ponto­kon bokrok ki­vágásával igye­keztek akadály­talanná tenni a víz lefolyását. Mint minden településen, Magyargécen is az a faluvezetés kívánsága, hogy az év folyamán ne adódjanak „nagy vizes”, ad- hoc tennivalók. Az önkormány­zati munka menete maradjon meg a kiszámíthatóság berkein belül: lassú víz jöjjön, és csak kevés partot mosson. Annál in­kább, mert az ezt követő hóna­pokban oda kell figyelni például az óvodára is. Az egy nagy cso­port kettébontása ugyanis kis belső átalakítást igényel. Nyár elejére ütemezték a falunapot, amely a millenniumi ünnepsé­get is magában foglalja. Végezetül pár jó és még jobb helyi hír: a munkaügyi központ támogatásával folyamatos lesz a közmunkában való foglalkoz­tatás, s ezáltal csak három sze­mély szorul rendszeres szociális segélyre. A jövedelempótlás munkanélküliek egyre kevésbé játsszák ki a szabályokat: ha munkát találnak, jelzik a hiva­talnak, s ezalatt szüneteltetik a támogatásukat. S még valami azoknak, akik már nagyon vár­ják a kábeltévét: idén kiépül a hálózat. Erdő, mező: nem a nyugalom szigete A mezőőr olyan csősz, aki - mintha lenne néhány hason­mása - váratlan gyorsaság­gal hol itt, hol ott bukkan fel a se vége, se hossza erdőn, szántón, parlagon. Tudja, hogy észjárásának kiismer- hetetlennek kell lenni, el­lenben neki rá kell jönnie a másokéra. Furcsán embert próbáló a feladat? Lehet, pe­dig ez még csak a módszer, a technika. Munkája nagy­részt konfliktuskezelés, amelyet főként a saját, de legfeljebb kollégái tapaszta­latai alapján sajátíthat el. ha ez nem a várt eredményt hozza, a feljelentés következik. Balázs István szerint a szabá­lyok betartatása ma még csupán a számonkéréssel nem oldható meg, olykor élni kell a kompro­misszumokkal engedmények­kel is, s ezt megkönnyíti az, hogy a mezőőr nagyjából ismeri a falubeli családok helyzetét. Az engedményekkel azonban kö­vetkezetesnek kell lenni, mert különben ennek is az erdő látná kárát... A magyargéci mezőőr karosz- szérialakatoskéht dolgozott ko­rábban, s mikor állást váltott, ta­Balázs István két éve kezdte a mezőőrséget, amely ma már egyszemélyes szolgálat. Kez­detben Magyar­géc és Nógrád- megyer közö­sen hozta létre elsősorban a mindinkább el­harapózó falo­pások megféke­zésére. Később a különválás mellett döntöt­tek, mert a két község óvni va­ló területe túl nagynak bizo­nyult ahhoz, hogy megbízha­tóan lehessen felette strázsál- ni. (Éves szin­ten 204 ezer fo­rintot fordít a szolgálat fenn­tartására az ön- kormányzat. Fontolgatják, hogy a későbbi­ek során kérik az ebben érde­keltek anyagi hozzájárulását.) A mezőőrnek továbbra is a nemkívánatos erdei „vendégek” sikeres távoltartása adja a leg­több feladatot, a rendbontókkal szemben igénybevehető első eszköz a figyelmeztetés, esetleg a megismételt figyelmeztetés, s Ián csak sejtette, milyen nehéz­ségekkel kell szembenéznie. Ma mégis azt mondja, van eb­ben a munkában szeretnivaló: ez pedig nem más, mint hogy nap mint nap a szabad levegőn lehet. írta: Mihalik Júlia Fotó: Rigó Tibor Egy mesteri mesemondó Pajtáskodó és egy kicsit felnőttes a mozdulata, ahogyan kedves­kedve, két ujjával finoman megcsipkedi az ajtónál várakozó kisis­kolás arcát. Ő Rácz Roland, a magyargéci általános iskola egyik legtöbbet versenyző és a dobogós első helyre leggyakrabban feljutó tanulója. Ötödik osztályos és rokonszenves magabiztossággal adja elő, mi minden történt már vele, amióta ő és a mesék közeli kap­csolatba kerültek egymással. Ám nem arról szóló beszámoló követ­kezik, hogy annak idején, esténként mindig ezt vagy azt a mesét mondatta el szüleivel. Ő maga kezdett el szokatlanul korán meg­ismerkedni a betűkkel, szavakkal, majd a históriákkal.- Már óvodás koromban megtanultam olvasni, emlékszem, amikor az óvó nénik elújságolták a szüleimnek. A betűket a nagybácsim mutatta meg, s ettől fogva legszívesebben a könyvek­kel „játszottam" - mondja a fiú. Kifejezőkészsége, hanghordozá­sa, a legegyszerűbb mondanivalójának „tálalása" is elárulja, so­kat állt már színpadon, s hogy tudja: milyen fontos a szép és he­lyes beszéd. Aki azonban úgy hiszi, hogy ilyen előzmények után Roland biztosan a könyvek lekötelezettje, téved. Ha egy-egy új kö­tetet vesz a kezébe - például az iskolai vásárlás után - legszíve­sebben lapozgatja, a képeket nézegeti. Úgy látja, a televíziós, számítógépes világban a hagyományos ismeretszerzésnek, illetve szórakozásnak kevesen hódolnak. Egyébként kedvenc tárgya a történelem. A képernyő csábításának a magafajta fxSMok sem állnak el­len. Kár, hogy így van, saző esetében egyebek mellett azért, mert vers- és prózamondásban is képes jeleskedni, de azért a mese­mondást jobban kedveli. Tavaly Balassagyarmaton - kedvenc meséjével, a Bohóka meg Katókával - elnyerte a palóc mesemon­dás mestere címet. Elsős kora óta versenyez, nyert már a Három kismalaccal, s az Ihók és Mihókkal is. A különböző megmérette­téseken való részvételére furcsa módon, hangsúlyeltolódással két szélsőség jellemző...- Nem akarok dicsekedni, de vagy első vagyok, vagy pedig már az elején ki kell állnom - tudatja a fiú. Az utóbbi időben az első a gyakoribb variáció. Iskola: kis, tavaszi sikerlista A rendszerváltás után fokozatosan építkezett hatosztályossá. Ezt megelőzően csak alsó tagozatosai voltak, s az épülete is messze elbújhatott a mai mellett. Ma már évek óta működő ze­neiskolával, szorobán-, rajzszakkörrel, néptáncoktatással és - nem csupán az idei tavaszra jellemző - versenyeken elért si­kersorozattal büszkélkedhet a falu általános iskolája. Kuzselka Ferencné húsz éve itt tanít, két esztendeje megbí­zott igazgatóként irányítja az oktatás-nevelést. A hogyanról sokat elmondanak a pályázati eredmények, ezek közül az egyik legidőszerűbb a kistérségi Ki mit tud?-ra nyert pénz vagy például az a tény, hogy a het­venhat tanuló között vannak, akik más településről, Nógrádmegyerből, Sóshartyán- ból járnak ide. A tevékenység egyik íratlan szabálya, hogy minden alkalmat megragadja­nak a tanulók tudásának meg­mérettetésére. Ez nem csak az intézményvezetésnek, ületve a fenntartónak egyfajta visszajel­zés, önvizsga, hanem sajátos „edzés” a további hosszú évekig az iskolapadot választó diáknak. Kuzselka Ferencné a tavaszi eredménylistáról a Somosi Álta­lános Iskolában nemrégiben le­zajlott szorobánversenyen részt vett tanulóik sikereit említette: az elsős Valach Bálint a negye­dik helyen végzett, Lukács Lin­da [aki ugyan már Szécsényhen tanul, de továbbra is Magyargécen szorobánozik) az első helyet szerezte meg. Az úgynevezett kyuversenyen négy tanítványuk - Adorján Péter, Radics Gyula, Ivanics Gergely, Rácz (Csípi) Attila - jutott be azok közé, akik hetven százalék feletti teljesítménnyel oldották meg a tesztes feladatokat, s így várományosai a Japánból érke­ző ajándéknak. Az április 14-i, pénteki, a salgótarjáni Gagarin iskolában rendezendő megyei rajzversenyre Rácz Roland és Velki Ramóna jutott be. A szé­csényi, Közlekedés gyerekszem­mel címmel megtartott verse­nyen az első helyet a harmadi­kos Sándor Bianka szerezte meg. Az ötödikes Rácz Roland elsős kora óta próbára teszi vers-, próza- és mesemondó ké­pességét. Róla Külön írást talál­nak összeállításunkban. Velki Róbert polgármester Antal Ferencné a szorobánszakkörösök körében Balázs István két éve váltott

Next

/
Thumbnails
Contents