Nógrád Megyei Hírlap, 2000. április (11. évfolyam, 77-100. szám)
2000-04-12 / 86. szám
NŐK VILÁGA,^***®** 2000. ÁPRILIS 12., SZERDA 9. OLDAL Rácsodálkozott a nógrádi tájra Perényi Anna nevét jól ismerik megyeszerte, különösen a szurdokpüspökiek, hiszen a település általános iskolájában már több generáció is kikerült a keze alól. Ma már nyugdíjas, de szüntelenül tevékenykedik: a pásztói Mikszáth gimnáziumban tanít, a Csohány Baráti Kör elnöke, és tele van ötletekkel. Most például azt forgatja a fejében, hogy szakkör keretén belül kellene foglalkozni a gimnazista korosztállyal. Perényi Anna Isaszegen született, 11 éves volt, amikor Debrecenbe költöztek. Érettségi után az egri tanárképző főiskolán szerzett diplomát rajz-biológia szakon, és ez egyáltalán nem volt meglepő: amint azt még ma is gyakran mondogatja, már kicsi korában is csak akkor maradt nyugton, ha papírt és ceruzát kapott. Debreceni diákévei alatt szakkörbe járt: a Medgyessy képzőművészeti körben Bíró Lajos, Félegyházi László voltak a mesterei. Hét évig volt a szakkör tagja, amely abban az időben az ország legjobb amatőr képzőművészeti műhelye volt, jobb mint a budapesti Derkovits: bizonyítja ezt az is, hogy sorozatosan elhozták előlük a díjakat.- A tanári pálya felé is Bíró Lajos irányított - emlékszik pályája kezdetére Perényi Anna. - Ó tudatosította azt, hogy munkáscsaládból származóként a képzőművészeti vonalon nincs sok esélyem. A főiskolán Blaskó János, Nagy Ernő voltak a tanáraim. Több iskolában is vándoroltam diákéveim alatt, így aztán nem nagyon tudtam, hová is menjek gyakorlatra, végül Kisterenyén, az általános iskolában „kötöttem ki”, ahol Ivitz László és Radios István vett a gondjaiba. Megvallom őszintén, én már akkor „rácsodálkoztam” a nógrádi tájra, így hát nem sokat töprengtem, amikor az álláshirdetést olvastam: Szurdokpüspökiben rajz-biológia szakos tanárt keresnek, szolgálati férőhelyet (egy szoba) biztosítanak. Megpályáztam, arra gondolván, hogy pár év múlva majd hazamegyek a családhoz, de aztán másként alakult: korszerű, jó iskola volt, jó tantestülettel, így hát itt maradtam. Később kaptam egy kétszobás szolgálati lakást. 1971-től itt tanítottam, tavaly mentem nyugdíjba.- Pályája során mennyire ismerték el tevékenységét?- Mindig azt vallottam, hogy amennyire pedagógus vagyok, annyira népművelő. Talán ezért is vagyok az első elismerésre a legbüszkébb, amelyet 1975-76- ban kaptam: a „Népművelésért” megyetanács-elnöki dicséretet, amelyet augusztus 20-án, a népművelők napján vehettem át.- Úgy tudom, hogy hosszú ideig segítette a fiatal pásztói művészek szárnybontogatásait is.- Én inkább úgy fogalmaznék, hogy próbáltam „terelgetni” őket, de azt is meg kell vallanom, hogy ők hamar beleuntak a pá- tyolgatásba. Én végigjártam a lépcsőket: megtanultam rajzolni, kialakult egyfajta szemléletem, otthonosan mozgok a képzőművészeti életben is, egyszóval, tudok mit átadni. Ők viszont ezt nem igazán fogadják el, hogy ezeket a lépcsőket nem lehet átugrani.-Ennyi év alatt bizonyára sok minden történt, amire jólesően gondol vissza.- Az általános iskolában jól működő rajzszakkört vittem, mint ahogyan a pásztói művelődési házban is: ez utóbbi sajnos egy idő után megszűnt, mostanában fontolgatjuk az újra indítását. Jelenleg a gimnáziumban a reklám-marketinges osztálynak esztétikát, azon belül művészet- történetet tanítok. Aztán jólesően gondolok vissza a kiállításaimra: a nyolcvanas években indultak az egyéni kiállítások, addig csoportos tárlatokon vettem részt. Grafikus és tűzzománc munkáim szinte mindenhol megfordultak a megyében és a megyén kívül, de volt kiállításom a szlovákiai Privigyében 1988- ban egy amatőr tárlaton, aztán 71-85 között a pedagóguskiállítások rendszeres résztvevője voltam. Szerepeltem rajzbienná- lén is, voltam Békéscsabán az alföldi tárlaton, kétszer a hatvani tájképbiennálén, hogy csak a legfontosabbakat említsem.- Elfoglaltsága mellett is jutott ideje arra, hogy kivegye a részét a közművelődési munkából.- 1973-ban indítottam útjára egy művésztelepet Mátra-ke- resztesen, ahol a következő évben már ott volt Csohány Kálmán is, ő volt a művészeti vezető. Büszke vagyok a pedagóguskiállítások rendezésére, alapítója vagyok a zománcművészeti telepnek, de nem tettem le arról sem, hogy ismét legyen egy igazi művésztelep, amelynek én csinálhatom a szervezését. Aztán büszke vagyok a Rajeczky zeneiskolában működő rajztagozatra, amelynek ötlete Antal Andris és az én fejemben született meg. Saját iskolámban is szerettem volna rajztagozatot indítani, de a tantestület nem hagyta. 1989-ben lett kész az iskolagaléria, amelyre pályázati úton szereztem pénzt. A Magyar Rajztanárok Országos Egyesületétől kaptam eszközöket, ötleteket, sőt pénzzel is segítettek. A két kezemmel raktam össze mindent, egy volt tanítványom, Kiss Vilmos segített egyes munkákban. Sokáig töprengtem, kerestem, hogy kiről nevezzük el: végül Radnay György operaénekes nevét kapta, aki Szurdokpüspöki szülötte. Évente 5-6 kiállítást rendeztem a megye rajztanárainak, amatőr képzőművészeinek. Az évek során 15-16 képet kaptunk a kiállítóktól ajándékba, amely jelentős értéket képvisel az iskolában. HEGEDŰS ERZSÉBET Egy szorobán-sikerkovács: út a döntőbe, Hasznosról Évek óta aratják a sikereket a pásztói Gárdonyi Géza hasznosi tagiskolájának tanulói a különböző szintű szorobánversenyeken, Kerekes Istvánná vezetésével. A legutóbbi megyei döntőben is jó eredményt értek el, hiszen tizenheten bejutottak az országos döntőbe. A sikerekről beszélgettünk a tagiskola vezetőjével.- Kezdetben óvónő szerettem volna lenni - mondja Kerekes Istvánné. - Egy évig dolgoztam is Pásztón, az óvodában, majd Esztergomban elvégeztem a tanítóképzőt és Ecsegen kezdtem pedagógusi pályafutásomat. A hasznosi tagiskolában 1978-tól tanítok, előbb csak az elsősöket, majd később egy osztályt negyedikig. A szorobánt kilenc éve tanítom: jómagam az egyik kolléganőmtől tanultam és szerettem meg, később elvégeztem a Nógrád Megyei Pedagógiai Intézet szaktanfolyamát.- Milyen előnyei vannak a szorobánnak?- A szorobán nagyban elősegíti a gyerekek gondolkodás- módjának formálását, az idegen nyelv elsajátítását, fejleszti a vizuális memóriát, valamint a finom mozgások kialakítását. Van olyan diák, aki egyes feladatokat gyorsabban old meg ezzel a módszerrel, mint a számológéppel. A szorobánt matematikaKerekes Istvánné ■ órán, illetve szakköri foglalkozásokon sajátítják el és gyakorolják. Tanulóink évek óta érnek el nagy sikereket a megyei, illetve országos versenyeken. Édes Orsolya eddig öt alkalommal nyerte meg a megyei döntőt és az országos megmérettetésen mindig a dobogón tudott végezni. Most, a megyei döntő után tizenheten készülnek az országos versenyre Hasznosról. A felkészítésében részt vesz Göm- biczné Kanyó Beatrix kolléganőm is. A szorobán mellett a tagiskolában minden évben megrendezzük a komplex művészeti vetélkedőt is, melynek keretében a népi hagyományok ápolásával kapcsolatos elméleti és gyakorlati feladatokat oldanak meg a gyerekek. ESLA Receptajánló: Kenyértésztában Sült Csülök Hozzávalók: 60 dkg finomliszt, 3,5 dkg élesztő, só, 3 dl langyos víz, 2 kis sertéscsülök, 1 gerezd fokhagyma, 1 fej vöröshagyma, 1 db paradicsompaprika, 6 dkg zsír. A lisztet kissé felmelegítjük, a közepén kialakított mélyedésbe belerakjuk az élesztőt és egy teáskanál sót, langyos vízzel elkeverjük, majd 30 percig kelni hagyjuk. Ezután addig dagasztjuk a tésztát, amíg az edény falától el nem válik, ekkor a tetejét meghintjük liszttel, konyharuhával letakarjuk, és langyos helyen körülbelül egy óráig kelesztjük. A csülköt már előző nap besózzuk, sütés előtt fokhagymával bedörzsöljük és a félbevágott vöröshagymával, a felszeletelt paradicsompaprikával együtt, kevés zsírt alátéve megsütjük. Amikor a hús megpuhult, kiemeljük a csontját. A megkelt kenyértésztát kinyújtjuk, a közepére tesszük a kicsontozott, ízes csülköt, beburkoljuk a tésztával, és forró sütőben egy óra hosszáig sütjük. Melegen, felszeletelve tálaljuk. _________________■ A nők évszázada (1.) Ezzel a címmel indítunk útjára lapunk hasábjain egy nyolc részből álló sorozatot, amelyet minden héten szerdán ebben a rovatban találhatnak meg olvasóink. A hölgyolvasók bizonyára szeretni fogják, a férfiolvasók pedig nyilván borzolódó kedéllyel tanulmányozzák azt a hét tételt, amely a nők évszázadának beköszöntét jellemzi. A hét tétel, amelyet az ABN- AMRO Magyar Élet- és Nyugdíj- biztosító Rt. munkatársai dolgoztak ki, a következő:- a nők jobban átlátják a hosz- szú távú összefüggéseket;- a nőknek nagyobb szükségük van a vagyonra;- a nők kezében több gazdagság összpontosulhat;- a társadalom jobban függ a nőktől;- a nők jobb befektetők;- a nők egyenlőbbek a férfiaknál;- a nők pénzügyi boldogságát elsősorban a nők gátolják. S hogy miért? Megtalálják a válaszokat a hét tételben. Dióhéjban csak annyit, hogy az ezredforduló Magyarországán már kő kövön nem maradt a hagyományos családmodell szépre mázolt kúriájából, mivel teljesen átalakult a társadalom és a család finom szerkezete. Gyökeresen megváltozott a nők szerepe, karrierjük esélye, vagyonteremtésük lehetősége és életük tartama. Azok a nők, akik erről nem vesznek tudomást, beprogramozzák időskori pénzügyi összeomlásukat. Ezt háríthatja el a pénzügyi szüfrazsettmozgalom: a harc az élethossziglan tartó pénzügyi boldogság megteremtéséért. Ez a tétje a hölgyek számára ajánlott pénzügyi tervezésnek. Ezért kell divatossá, sikeressé, egyfajta státusszimbólummá tenni egy nő számára a személyes pénzügyi terve meglétét. Csak akkor hárítható el az időskori pénzügyi tömegkatasztrófa a hölgyek körében, ha mindannyiuknak lesz olyan pénzügyi terve, amely lépésről lépésre elvezeti őket az anyagi biztonsághoz, bárhogyan sújtsa is őket a sors. S csak akkor lesz elegendő híve a nők körében a vagyonteremtés gondolatának, ha jobbnak, szebbnek, gazdagabbnak, magabiztosabbnak, erősebbnek és divatosabbnak érezhetik magukat attól, hogy van ilyen tervük. A nők pénzügyi boldogsága a tét. ■ Diplomaosztáskor éppen szült Tudományos kutatás helyett körzeti rendelés Az orvosi rendelő várójában történő tájékozódás közben, majd utána, amikor kopogás után kívánok bejutni a doktornőhöz, egy idős hölgy, aki mellett a férje ül, s aktív korában, mint kiváló üvegfúvómester többször nyilatkozott lapunknak, megjegyzi: a protekciósoknak a másik ajtón kell bemenni. Dr. Ottmár Piroska Nem sokkal később, amikor megtudják, milyen ügyben keressük a doktornőt, egyértelműen hangsúlyozza: csak jót írjon róla, nagyon aranyos asszony, meghallgatja az embereket. Közben megtudom, hogy a rendelési idő már régen, két órakor lejárt. Az óra viszont fél négyet mutat.- Mindig orvos akartam lenni. Egészségügyi szakközépiskolát végeztem. Az utolsó évben tudtam meg, hogy nem az egészség- ügyi szakközépiskolai, hanem a gimnáziumi anyagból lesz a felvételi. Annyiban szerencsés voltam, hogy a középiskolában két évig latint tanultam - pergeti vissza hivatásának meghatározó momentumait dr. Ottmár Piroska, salgótarjáni vállalkozó, háziorvos.- Nem az egyetem, hanem a középiskola első két éve volt nehéz számomra, mert itt órarend szerint mindennap különböző tananyagból kellett készülni. Kisbárkányban a tanító bácsi 30 gyerekkel foglalkozott egyszerre. A tanrendben volt naponta két hangosóra, amikor magyarázta az anyagot, ugyanakkor a többiek önállóan foglalkoztak a megadott tananyag elsajátításával. Nem kellett sokat gyalogolnom az iskolába, mert a szomszédban volt. Az egyetemen kollégiumot kapott.- Szép időszak volt. Akkor nagyon bosszantott, most már csupán kellemetíen epizódként említem, hogy egy-egy vizsgáztató nagyon szubjektiven ítélte meg tudásunkat. Ahogy akart, úgy osztályozott. Az egyetemen második évfolyamtól a negyedekig a tudományos diákkörben a vastagbéldaganatokkal folytattam tudományos kutatást. Rektori dicséretet és díjat is kaptam. A kötelező kórházi gyakorlatot Salgótarjánban, a megyei kórházban töltöttem el. Férjével otthon a faluban ismerkedett meg. Ötödéves egyetemista korában ment férjhez.- Diplomaosztáskor szültem első fiamat, aki első éves orvos- tanhallgató, oda jár, ahová én annak idején. Ösztöndíjasként vállalta, hogy visszajön a megyébe.- Nem tudom, hogy miért döntöttem így. Az biztos volt, hogy soha nem akartam kórházban dolgozni. A diploma átvétele után rögtön körzetbe, a salgótarjáni Damjanich úti rendelőbe kerültem. Előtte dr. Kiss Béla kolléga és dr. Monori akkori városi főorvos megkérdezte, hová szeretnék menni? Inkább a családi házas körzetbe! - válaszoltam. Azóta itt ragadtam.- Megbánta?- Nem.- Próbálták rossz szóval illetni, jelentgetni?- Mindenkinek nem tehetek jót. Tudom, a várakozás a legrosszabb, ilyenkor mindenki mondja a magáét. Azért hosszú a kint töltött idő, mert amikor bejön a kedves beteg, mindent el akar mondani, elfelejti, hogy korábban ő is a hosszú várakozás miatt méltatlankodott. Én mindenkit meghallgatok. Egyébként szabad orvosválasztás van. Igen, előfordult, volt, aki elment. Amikor Salgótarján városban megváltoztatták a körzetek területi beosztását, én mindig beleestem. Egyszer elvettek egy részt, máskor meg hozzátettek. A Damjanich utcai rendelőből került mostani munkahelyére azzal, hogy három hónap múlva visszamehet, addigra elvégzik a rendelő felújítását. Ennek már két éve.- Mi a véleménye a praxisjogról?- A szabad orvosválasztás miatt nem jelent különösebbet, ráadásul eladható. Nem egészen látom a jövőjét.- Mennyire barátkozott meg a sokat hangoztatott, megvalósulni látszó privatizációval?- Az ezzel járó összes kiadás a család költségvetését terheli. A bankok ugyan meghitelezik a tulajdon megvételét, de hogy milyen feltételekkel és kötelezettségekkel, azt még senki sem tudja. Csalóka dolog ez. A doktornő betegköre 2200 alapellátásra jogosult állampolgárt foglal magába. Egyharmad részük 60 éven felüli, kétharmada középkorú, akik között sok a munkanélküli.- Tapasztalatai szerint a betegek betartják, vagy megszegik az ön utasításait, tanácsait?- Amikor baj van, megfogadják, hogy minden úgy lesz, ahogy kell. A férfiak, amíg valamilyen figyelmeztető jel nem tűnik fel életükben, addig lazábbak, nem nagyon sietnek az orvoshoz. A hölgyek gyakrabban jönnek. A betegségfajtákra terelve a szót, a doktornő a következőket mondja:- Sokkal több a depressziós, mint korábban. Hajszoltabb az élet, mint 10 évvel ezelőtt. Akkor két kis gyermekemet is el tudtam látni otthon a betegek gyógyítása mellett. Most nagyon keveset vagyok otthon. A tb megkötései, előírásai miatt többször tovább kell küldenem a beteget, holott én is meg tudnám gyógyítani. Ha én írom fel az illetőnek a gyógyszert, akkor annak az ára ezer forint, a szakrendelésen felírt gyógyítószert viszont 90 százalékkal olcsóbban kapja meg.-Mennyire hálásak a betegek?- Nagyon nehéz, rengeteg a munka, főleg az adminisztráció, állandó az ellenőrzés, mindent pontosan le kell írni. Ennek ellenére vallom, jól döntöttem, bár gyerekkori álmomról, a kutatásról le kellett mondani. Ami pedig a beteg háláját illeti, különösebb gondom eddig nem volt, valószínű azért, mert figyelembe veszem, hogy a betegnek mindig igaza van. Nemcsak szállóige, hanem valóság az a követelmény, hogy „hallgassuk meg, próbáljuk megérteni a beteget.” Beszélgetés közben segítőtársa, Erika - akivel hosszabb ideje dolgoznak együtt - többször aláírásra váró vényeket tesz a doktornő elé. Ottmár doktornőnek több szakvizsgája van. Mint üzemorvos, most is újabb szakvizsgákra készül, teendőinek még jobb ellátásra érdekében. V. IC