Nógrád Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-06 / 55. szám
SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI MEGYEI KORKÉP PÁSZTÓ 2000. MÁRCIUS 6., HÉTFŐ Egyik beteg, másik ellátatlan A törvény kimondja: indokolt esetben, az egy főre eső kereset függvényében rendszeres gyermekvédelmi támogatást igényelhetnek a családok. De néha a törvény betartása fura helyzetet eredményez. Úgy, mint ahogyan Vilinyi Tiboméék esetében Karancskesziben, akiket arról értesített az önkormányzat: mivel nagyobbik gyermekük elmúlt 20 éves, a másik, beteg gyermekére folyósított rendszeres gyermekvédelmi támogatást megszüntetik azzal az indoklással, hogy a családban az egy főre eső jövedelem meghaladja a törvényben előírt összeget. Nevezett nem érti, hogyan lehet az, hogy 20 éves fia - annak ellenére, hogy pályakezdő munkanélküli - nem számít eltartottnak. Egy jó hír: ma megállás, holnap bizonyítás A „Kultúráért”-díjas Kodály iskola tavaszi eseménykalendáriuma Kisgyerek, nagyobb gyerek benn az iskolában - de sokféle tartama van ma ennek a néhány szónak! Iskolásnak lenni sokkal több, mint írni, olvasni, számolni, tanulni. Már a kisdiák is választhat: járhat a zenét és művészeteket kiemelten oktató iskolába, ahol számtalan módon igyekeznek hozzásegíteni őt tehetsége megmutatásához. S ő a bizonyítás sokféleségében újra és újra próbára teheti tudását, szerepelhet, versenyezhet, utazhat, így szerezhet elismerést magának és iskolájának. Magának-iskolájának, mert hogy ez a kettő egybeolvad, lényegében egyet jelent.-Ami nagy gondunk akkor kezdődött, amikor megszületett a kislányunk. Állítólag valamilyen fertőzést kaptam terhességem alatt, így pici korától orvosi gondozásra szorul. Állapota rosszabbodik, mára egyik oldala fokozatosan lebénul, egyik fülére süket, rendkívül fáradékony. Nem is tud rendes iskolába járni, egy ideig a pásztói, később a karancslapujtői kisegítő iskolában tanult, jelenleg az egy- házasgergei Kalot-iskolában próbálja elsajátítani a szakácsszakmát. Egy évvel ezelőtt, miután betöltötte a 18. évét, beadtuk az igényt rokkantsági járadékra, de elutasították: az I. fokú orvosi bizottság véleménye szerint munkaképesség-csökkenése „csak” 67 százalék. Fellebbeztünk, de másodfokon ugyanezt a határozatot hozták. Ez pedig csak arra volt elegendő, hogy felemelt családi pótlékot kapjunk - mondja Vilinyi Tiborné. Ezért aztán ők is igényelték a rendszeres gyermekvédelmi támogatást, hiszen a családból csak az apa dolgozik: az ő keresetéből élnek négyen, mert az anya és a fiú is a munkanélküliek keserű kenyerét eszi. Mások is élnek hasonló szituációban, csakhogy az ő esetükben súlyosbító körülmény a beteg gyermek. Őt rendszeresen kell orvoshoz hordani, különféle kezeléseket, gyógyszereket kap. Közgyógyellátási igazolványuk van, de jelenleg is olyan gyógyszert írtak fel, amelyért fizetni kell. így aztán érthető, hogy miként hatott rájuk, amikor megkapták az önkormányzattól a rendszeres gyermekvédelmi támogatás megszüntetéséről szóló határozatot.- Összjövedelmünk alig éri el az ötvenezer forintot, ebből kell kifizetnünk a lakásrezsit, ami mintegy 15 ezer Ft. Fiam nem kap egyetlen fillért sem, mai divatos szóval élve „pályakezdő munkanélküli”. Én megint csak a munkanélküli segélyt kapom, és akkor ráadásként még ezt is elvonták, mert a fiam elmúlt 20 éves. Hiába, hogy semmi jövedelme nincs, nekünk kell eltartanunk, mégsem eltartott. Nem értem én ezt a törvényt. Arra sincs sok esélyük, hogy majd a kislány kap valamilyen járadékot. Vilinyinének azt mondták a nyugdíjbiztosítóban, hogy erre akkor lenne esélyük, ha a beteg gyerek szakmunkás- vizsgát tenne. De ebben még csak reménykedni sem mernek: hiszen még az egészséges fiatalokat sem nagyon alkalmazzák, hát még a betegeket. De még ha találnának is egy ilyen helyet, még mindig ott van az a probléma, amellyel már végképpen nem tudnak mit kezdeni: az, hogy a kislány képtelen tanulni, legtöbbször arra sincsen energiája, hogy a tévét nézze. Hogyan várhatnák el akkor tőle azt, hogy órákat töltsön el tanulással?- A rendszeres gyermekvédelmi támogatásra való jogosultságot a törvény értelmében minden évben felül kell vizsgálnunk - mondja Karancskeszi önkormányzatának szociálpolitikai előadója, Gyalog Attiláné. - Az osztószámnál csak azokat a gyerekeket lehet eltartottként figyelembe venni, akik még nem töltötték be a 20. évüket, vagy 25 év alatti, nappali tagozatos tanulók. Jelen esetben azonban egyik sem áll fenn, így a gyermekvédelemről szóló törvény értelmében az önkormányzat nem veheti figyelembe, mint eltartottat. A törvényt be kell tartani. Azt azonban hozzátette az előadó, hogy más mód is kínálkozik a segítségre. Lehetőségként említette az átmeneti segély kérelmezését vagy lakásfenntartási támogatás igénylését: bár az egy főre eső határ a nyugdíjminimum 80 százaléka, de a rendelet szerint ott már figyelembe vehetik az osztószámnál a négy személyt. Felhívta a figyelmet arra is, hogy rendszeres szociális segély a pályakezdő munka- nélküli számára abban az esetben adható, ha két éve együttműködik a munkaügyi központtal. Ez az előírás azonban rövidesen megváltozik: a szociális törvény értelmében május elsejétől már egyéves regisztrálás is elegendő. Ázt azonban kihangsúlyozta, hogy ez említett támogatások nem járnak automatikusan, azokat minden esetben kérelmezni kell. HEGEDŰS ERZSÉBET A salgótarjáni Kodály Zoltán Általános Iskola a művészetek iránti elkötelezettségéről, s az ennek jegyében elért eredményeiről vált ismertté, s talán nem túlzás: népszerűvé. Az alapvető, tanórai kötelezőkön messze túlmutató tevékenysége bizonyos távolságból a rendkívüli mozgalmasságával, változatosságával tűnik fel. Ez azonban „csak” a látványos felszín. Városi, megyei és országos eredmények, elismerések sora fémjelzi az elmélyült munkát. Minden évnek van. olyan „termése”, amely az előzőnél is érettebb, teltebb. Az idei januári kitüntetés - Salgótarján Megyei Jogú Város Közgyűlésének „Kultúráért”-díja - azonban valamennyi közül kiemelkedik... Hogy miért?- ...Mert ezt annak a városnak a vezetése adta, ahol az intézmény él, dolgozik, ahol annak vezetői, a fenntartó nap mint nap figyelemmel kísérheti(k) a munkáját. S ami miatt még a legbecsesebb: ezt a közösség kapta vagyis a tanárok, diákok, s a szülői háttér alkotta egész - mondja Nádasdi István iskolaigazgató. - Hányszor van az, hogy egy-egy rendezvény előtt húsz anyuka varrja a ruhákat vagy amikor utazunk, csomagolják a tartós élelmiszert. Nagyon örültünk ennek az elismerésnek, s szinte egy egész héten át fogadtuk a gratulációkat. Ám mindannak, amit jelent, a későbbiek során is meg kell felelni. Egy jó hír: ma megállás, holnap bizonyítás. Ennek egyrészt azzal tesznek eleget, hogy megmutatják magukat, azt a sokszínű és sajátságos tartalmi munkát, amely „túlszalad” a tanév keretein, hiszen a tanévzáró kaput nyit a nyári táboroknak, felkészítőknek, közös utazásoknak. Másrészt azzal, ami arculatuktól elválaszthatatlan: a gyerekek úgy tegyenek szert minél alaposabb tudásra, s ezt olyan módon fejezhessék ki, hogy a folyamat sikerélményhez juttassa őket. Ami ezt az évet, pontosabban a még hátra lévő hónapjait illeti, bőven nyílik lehetőség élményszerzésre, bizonyításra. A hagyományos rendezvényeik körében lesznek a millennium jegyében szervezett újak is. Nádasdi István eseménynaptáruk jeles napjaira hívta fel a figyelmet: a tavaszi művészeti heteken millenniumi műveltségi vetélkedőre hívják a többi iskola 7-8. osztályosait, a teljesítményeket neves személyiségek alkotta zsűri fogja mérlegre tenni. A művészeti hetek keretében rendezik meg a megyei kórustalálkozót, ennek hagyományát a Kodály- iskola teremtette meg. Ebből az alkalomból a szolnoki Tiszaparti Gimnázium is fellép Salgótarjánban, ahol a Tarjáni Tavasz eseményei is zajlanak. Májusra tervezik Földi Péter festőművész kiállítását, megrendezik az iskolai táncgálát a sportcsarnokban, a tavaszi hangversenyt a zeneiskolában (is) tanulók, a „közös tanítványok” közreműködésével. Városi szintű millenniumi rajzpályázatot hirdetnek, s természetesen a házi jellegű bemutatók egész sorát tartják meg. A kicsinyek kórusa országos találkozóra, Érdre készül, a nagykórus is rangos bemutatkozásnak néz elébe: júniusban Csehországban, Olmutzban vendégszerepei, más európai országok együtteseivel. Az igazgató a legfrissebb jó hírrel zárta az eseménynaptárban való „lapozgatást”: a napokban Balassagyarmaton tartott megyei népdalversenyen három tanulójuk három kategóriában első lett, így ott lesznek az országos megmérettetésen. ___________________(gbü G yalogolni jó Túra Szlovak-Gyarmatra Ember tervez, Isten végez! - tartja a közmondás. Ez így is van. Ezen a február végi vasárnapon az Isten jó időt adott, hogy a Szontagh utcából gyalogosan indulva végigbarangoljam a város valamikori városrészét, az Ipolyon túli Szlovák- Gyarmatot. Szokás szerint beta- risznyáztam egy kis hazaival és nekiindultam az oda-vissza úgy nyolc kilométerre becsült túrának. Már az Arany János utca elején megállított a barátság, amit a háza előtt permetezővel serénykedő Lotharidesz Feri bácsi testesített meg. Mohásodnak a fagyaljaim, azokat csapatom meg bordói lével, magyarázta a szügyi téeszből elnökként nyugállományba került szomszéd. Fölemlegettük a régi időket, amikor a szövetkezet egyik 12 hektáros táblája 8500 mázsa cukorrépát adott és ezt a 700 má- zsányi hektáronkénti termést azóta sem szárnyalták túl Nóg- rádban. Igaz, már lassan nem is lesz rá lehetőség, mert a francia kézbe került gyárak alig hagytak répatermelőt a megyében. Ami volt, elmúlt, véleményeztük a dolgokat. Szóba került, hogy Gyarmaton mintegy 13 volt tsz- elnök él, jórészük visszavonultan. Összejöhetnénk valahol, egyeztünk meg. A dél felé megcsendesedett főutcán alig akadt egy lélek, akinek köszönhettem volna. A valamikori Aranykalász vendéglő előtti járda gödreit kerülgetve a hely sok mindent idézett. Cseresznyés nevű foxi kutyámat, aki a hónom alatt kidugva fejét ült mellettem hűségesen a kocsma padján, néha belenyalva a tenyeremből kínált sörbe. A hűséges ebet, amely mindenhová elkísért, még a valamikori érsekvadkerti téeszbeni tárgyalásomkor berúgatták Sajgó Fenék. Cseresznyés már a pincém dombja mellett nyugszik és megszokott helye, az Aranykalász vendéglő is átalakult. Itt volt a hajdani gyarmati téesz központja, aztán az őrhalmi szövetkezet sok más értékhez hasonlóan értékesítette. Első vevője, Demus István, még zárt piacot - autóparkolóval - álmodott ide. Jelenleg a belsőségben Hajdú Józsi barátom nyomdászkodik a közelmúltban megszűnt Gyarmati Újság szerkesztőségét is elfoglalva. Sok minden megszűnt Balassagyarmaton, főleg munkahelyek, de vége van a valaha jó hírű mulatozásos vendéglátásnak is, főleg vendég hiányában. A művelődési központ előtt elhaladva jól látszik, hogy befejezetlen az épület, amelyet még Devcsics Miklós és Győry Sándor, a város akkori tanácselnöke adtak át ünnepélyes külsőségek között. Kár, hogy a tervező álmai azóta sem valósultak meg, mert nagyon hiányzik a tervezett színházterem és az uszoda a város lakóinak. A megtett út nem volt nagy, de a Határ presz- szó látványára megszomjaztam. Nem sokat haboztam és betértem a Jagyutt Péter cukrászmester tulajdonába került, minden földi jóval ellátott presszóba. Míg a forralt bort kortyolgattam, megszólított Gáspár László, aki elújságolta, hogy Visegrádon zenél és fia, István, zenei tudását ecsetelget- te. Mindent tud a fiú a vendéglátós zenében, csak nincs munka, kesergett az apa. Nem megy a vendéglátós zene és más sem Gyarmaton, de a nyáron építeni kezdik a Delphi kompresszorgyárat, ott lesz munkaalkalom. Ebben maradtunk és ahogy a határ felé haladtam, a munkahelyek hiányát idézte az élettelenné vált napközis tábor és a valamikor sok munkahelyet adó városgazdálkodási vállalat telephelye. Vele szemben Nepumuki Szent János szobra arra emlékeztetett, mikor a Kamarás József által életre keltett Civitas Fortissima Kör egyik akciójaként az emlékhely felújításáról ünnepélyesen megemlékeztek. A szoborral átellenben áll az utca utolsó háza, amelyben Kerék György autószerelő él és dolgozik. A jó hírű mester és fia aktív tagja a közelmúltban talpra állt polgárőrségnek, bizonyítva, hogy a helyi polgárság tesz is a biztonságát szolgáló ügyben. Az Ipoly-híd közepén két férfi támasztotta a korlátot. Megálltam mellettük és beszédbe elegyedtünk. Szó esett a régi hídról, a vámházról, a szlovák oldalra került területen valaha működő téglagyárakról. Egyikük, Török Pál, azt emlegette, hogy nagyapja házát a szlovákgyarmati téglagyár termékéből építették. Társa, a köpcös Oláh Ferenc a betemetett Ipoly-holtág felé mutogatott, hogy abból jó csónakázó- és horgászhelyet lehetett volna varázsolni. Felemlegették azokat az időket, mikor a nagyszüleik még átjártak a hegy oldalában lévő pincékhez mulatozni. Na, majd én is mulatok, csak találjam nyitva Kosik Feri barátom pincéjét, búcsúztam tőlük és a vén, most halkan csobogó Ipolytól majd átballagtam a túlpartra. A megújult határátkelőhelyen nem sokat foglalkoztak velem. Ugyan rám kérdezett a szlovák határőr, hogy hová tartok, de, hogy a pincesorok meglátogatását említettem, barátságosan jó utat kívánt. A kis hegy nagynak bizonyult. A meredekén galagonya- és csipkebokrok, elvadult szilvafák szaggatták ruhámat. A fás, bozótos részen túljutva a tető felé közeledve második világháborús lövészárkok gazzal benőtt teknői bukkantak elő. Eszembe jutott Kamarás Józsi bácsi története, aki Léváról motorozott nyílt paranccsal a zsebében felderíteni, hogy szeretett városa orosz kézen van-e? Itt, a hegy tetején németek foglaltak állást és az akkor még fiatal leventeparancsnok ezekből az árkokból nézhette a megszállt Balassagyarmatot. A területen szórványosan zöldellő fenyőfák egyikének aljában befészkeltem magam és tarisznyát bontottam. Míg bicskámmal szeletelgettem a falatokat, gyönyörködtem az előttem szélesen kitárulkozó Ipoly- völgyben. Szlovák-Gyarmat házai, utcái csendben voltak, csak a békésen füstölgő kémények jelezték, hogy van élet. Az Ipolyon túli Balassagyarmat szélesen terpeszkedett a látóhatárt beterítve. Az Ipolyon inneni szlovák területen őszi szántások sorjáztak Szelestyén irányába, amelynek teraszos szőlőhegye védőn ölelte körül a folyó menti belsőséget. A csöndet buzdító kiáltások Toppantották ketté. Hajrá, Gyarmat! Csak füleltem és néztem. Kiket buzdítanak itt Szlovákiában és főleg magyarul? Jobban szétnézve rátalált a szemem a focipályára, amelyen ebből a magasságból játékfiguráknak tűntek a labdát kergető játékosok és a harsánykodó nézők. Ahogy lefelé ballagtam a napsütéstől felengedő fagyos földúton, egy elhagyott, nagy kiterjedésű homokkő- és sóderbányába keveredtem. A homokkőbánya magas oldalaiban gyurgyalagfészkek sorjáztak, csak a szépséges madarak hiányoztak. Lejjebb a temetőbe csatlakozott az út. A modern halottasházhoz vízvezetéket építettek ki. A sírokon többségében magyar családneveket találni. A temetői nagykereszten magyar felirat hirdeti, hogy ez „A szlovák-gyarmati hívek adománya”. A három éve eltávozott drága, jó édesanyámra gondoltam, a selypi cementgyári Juhász Borbálára, akit most a két kezemmel kaparnék ki, ha újra velem lehetne. Magányomban megengedhettem, hogy megtöröljem meghomályosuló szemem, amit a délutáni nap sugarai gyorsan kiszárítottak. Ez van. Meg a pincesorok, amelyek mellett elhaladva színek sorakoznak, s ezekben karban tartott mezőgazdasági gépek sorolnak jelezve, hogy az itt élők őrzik a mezőgazdaság hagyományait. A Bátorfalu felől jövő útra kijutva hazafelé vettem az irányt. Kétoldalt valamikori borospincék sora jelzi, hogy a szőlőkultúra fejlett lehetett ezen a tájon. Az alsó tagozatos szlovák iskola mögött magaslik a modern, új templom, amely 1992-ben épült a hívek adományaiból, ahogy a magyar felirat jelzi a feszületen. A templom megépültéig sokan átjártak a vasárnapi nagymisére és a változások kellettek hozzá, hogy a sajátjukban imádkozhassanak a Szlovák-Gyarmaton élők. Közben vége lett a focimeccsnek és a haza bandukoló nézőket kérdezem, ki játszott. Gyarmat győzött Csáb ellen 6:0- ra! - hangzik a büszke válasz és a berekedt nézősereg szétoszlik az utcákon meg a vendéglő irányába. Ez az! A Kosik Feri barátomat el ne felejtsem meglátogatni. Feri barátomnál nyitott ajtót találok. A pincében bort fejt a gazda a hetvenéves Lata Jánossal, aki szegről-végről rokona. Rég láttuk egymást, van miről beszélni. Feri mindegyik hordóból húz egy kóstolóra valót, aztán feltölti. Jó gazda és a bora sem elvetni való. Feri megemlítette, hogy háromszáz pince van a szlovák-gyarmati hegyoldalban, nagyrészt az elejével beomolva. A borászati kultúrából azért maradt mutatóba, mondja Feri barátom, aki betelepült a faluba. Merthogy a Balassagyarmattól elszakadt városrész most faluként éli életét. Első polgár- mestere még az első szabadon választott gyarmati testület vendége volt, azóta nem a legszoro- sabbak a két település kapcsolatai, bár bőven lenne közös téma. Talán a remélhetően talpra álló Ipoly Eurorégióban jobban alakulhatnak a dolgok. Igaz, hogy a jelenlegi polgármester asszony meghívott vendége volt az Ipoly-parti Vásárnak. Minket hová hívnak meg, komám? - tette fel a kérdést a gazda. Hová, hát a márciusi gazdabálra, Gyarmatra, meg a kertbarátok borversenyére, ahol már voltál, mondom neki. Ez jó volt búcsúszónak. Megígértem, hogy a március eleji 57. születésnapjára átjövök a határon, de csak gyalog, mert még úgy is az Isten oltalma kell, hogy épségben hazataláljak. Ebben maradtunk, aztán még megálltam a vendéglőnél, ahol megtudtam, főznek és sokan átjárnak ide mulatozni Balassagyarmatról. Ezt az is bizonyította, hogy berobbant egy nagy társasággal a krumplitermelőként ismert Dénes János, aki szinte mindennapos Szlovákiában barátaival, akikkel számos községgel sportkapcsolatokat ápolnak a Felvidéken. Hogy a bor felerősített, én is bátran elindultam a határátkelő hely irányába, aztán gyorsan a balassagyarmati utat taposhattam. Félúton még megálltam beszélgetni Annus Antal méhész barátommal, aki kétkötetes íróként a Komjáthy- társaság tagja. Nagy örömmel újságolta, hogy gyermekkori élményeiről szóló könyve, amelynek történetei a Szlovákiához került Födémesen játszódnak, nagy sikert arattak az ipolysza- kállasi méhészegyesület közgyűlésén, ahol a gyarmati méhészklub elnökeként járt. SZABÓ ENDRE
