Nógrád Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)
2000-03-25-26 / 71. szám
2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYEI KÖRKÉP 2000. MÁRCIUS 25., SZOMBAT Faragó Zoltán: T ^ R £ F* j Ó Madámaptár: tavaszodik - Kiskócsag, mókus, fakúsz Végre tavaszias az időjárás: sokszor borult az égbolt, a hőmérséklet azonban észrevehetően megemelkedett az elmúlt napokban. Az időjárás változékony, ha eső esik, az csendes, langyos, földet áztató. Az utóbbi napok azonban inkább száraznak bizonyultak. Ezt, ha máson nem is, de azon észre lehet venni, hogy egyre többször száguldanak szirénázva a tűzoltóautók... Afféle népszokás ez idő tájt a gaz-, bozót- és nádégetés, kiegészítve némi nem szándékos erdőgyújtogatással is. Kár. Ez egy olyan hagyomány, amit jobb lenne elfeledni. A legérdekesebb, amit az elmúlt napokban láttam, négy hófehér tollruhás kiskócsag megjelenése volt. Ez önmagában még nem lenne csoda - szerencsére az utóbbi egy-két évtizedben szépen gyarapodott e gyönyörű madárfaj állománya - de a maga a helyszín annál érdekesebb volt. A kis csapat egy szántóföldön nyújtózkodó, kisebb tó méretű pocsolya szélén álldogált - Hatvan közelében, közvetlenül az M3-as autópálya mellett! Ez persze nem Nógrádban van, de a hírek szerint a palotási víztározón is felbukkantak ezek a madarak. (Utóbbiról, legnagyobb sajnálatomra, időhiány miatt nem sikerült személyesen is meggyőződnöm. Tény azonban, hogy a kiváló horgászviz madárélőhelynek sem utolsó, bár a kiskócsagok inkább az Ipoly völgyében szoktak megjelenni a vonulás idején. Persze könnyű a madárnak...) Azt is csak hallottam, sajnos nem láttam, hogy a szalonkák is itt vannak. A dél felől érkező seregélyek kisebb csapatai is felbukkantak már, de ezek a madarak kivételes esetben akár át is telelhetnek, így megjelenésük nem számít ez idő tájt ritkaságnak. A tavasz közeledtét jelzi, hogy a napokban valószínűleg már ki is kelnek az első balkáni gerle fiókák. Ismerek ugyanis egy olyan fészket, amin már legalább két hete kotlani látom a madár- szülőket, s ennyi idő elég is ahhoz, hogy kiköltsék általában két tojásukat. Kitartóan akkor is ott ültek, amikor hó esett, s pár órára teljesen fehérbe öltözött a világ. Igen alkalmazkodóképes madár a balkáni gerle, ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy elviseli az ember közelségét, olyannyira, hogy máshol nem is nagyon él. Legfeljebb olyankor keresi fel a szántóföldeket, amikor a gabona vagy a napraforgó érik. Visszatért a Kárpát-medencébe az elmúlt napokban az örvösgalamb is. Ami érdekes, hogy Budapesten láttam néhány példányt. Ez egyébként arra is ital, hogy egyre inkább jellemző e termetes madárfaj városiasodása. A lakott területeken ugyanis ellenségeik nem nagyon zaklatják őket, így bizonyos esetekben megéri az ember szomszédságát választaniuk. Láttam fészkeiket építő feketerigó tojókat is. (A hím nem vesz részt a munkában.) Ez sem ritkaság, hiszen a szakirodalom tud fagyos januári időszakban költéssel és fiókaneveléssel kísérletező párokról is. Előbbiekből nyilvánvaló, hogy a korai fész- kelés esetükben sem rendkívüli. A napsütéses órákat kihasználva sikerült azonban tennem egy sétát Salgótarján környékén. Némi késéssel, de ébredezik a természet, s nyilvánvaló, hogy pár nap alatt be is hozza a lemaradást. A fák és cserjék többségén megpattantak a rügyek, a mogyoróbokrok sárga bar- kaszakállat lengetnek, amikből azonban még nem nagyon szálldogál a virágpor. A lágyszárú növények is kidugták első hajtásaikat a föld felszínére, de virágok nem nagyon vannak, még a bimbók is ritkák. Az erdő talajáról eltűnt a hó, csak a mindig árnyékos vízmosások, sziklarepedések, örökzöld erdők őrizgetnek egy-két kisebb, eljegesedett foltot. Egy telepített fenyves és egy bükkel elegyes tölgyes határán járva arra lettem figyelmes, hogy valami megmozdul a földön: egy mókus volt, szinte a lábam alatt, alig öt-hat méterre tőlem. Szájában egy fenyőtobozt tartott. Pár másodpercig nézegettük egymást, s amikor felemeltem a fényképezőgépet, a vörösesszürke bundás, pamacsos fülű állatka felszökkent egy fenyő törzsére. Először takarásban, a fa másik oldalán mászott, azután úgy háromméteres magasságban a fejét kidugva visszanézett. Talán arra volt kíváncsi, hogy követem- e. Nem mozdultam, de a mókus továbbmenekült. Felért az örökzöld koronába, azután ágról ágra ugorva rövidesen eltűnt a szemem elől, még csak a lompos farkával sem intett búcsút... A kis erdeifenyő tobozt végig a szájában tartotta. Bőségesen talál magot a tavalyi termésben, ami ráadásul tápláló is, bár meglehetősen aprószemű. De hát - a mókus sem óriás. Megfigyeltem egy őszapó párt is. A hosszú farkú madárkák mohát csipegettek a kövekről, s rendszeresen egy sűrű, leginkább vadrózsabokrokból álló cserjés irányába repültek el: egészen biztos, hogy fészküket építették. Sűrűn hallottam énekelgetni és kiabálni a különböző cinegefajokat is. Szén-, kék-, barát-, sőt, ha jól láttam, egy fenyvescisege is akadt közöttük. A fenyves nekik sem rossz vadászterület. Ilyenkor már találnak levéltetveket, pókokat, más rovarokat. Fészkelőhelyet azonban nem nagyon kínál az örökzöld erdő, mert a fenyőfélék nehezebben, többnyire csak lábon való elpusztulásuk után odvasod- nak ki. Költeni ezért valamennyi cinegefaj a lombos erdőkben szokott. A fenyvest elhagyva, alig pár száz méter megtétele után egy vöröstölgyes szélére értem. Amerikai eredetű fafaj, s bármilyen szép is, mégiscsak tájidegen. A fák koronájában itt is több cinege keresgélt, s az egyik törzsön egy fakúszt pillantottam meg. A környéken két fakúszfaj fordul elő, amelyek egymástól leginkább a hangjuk alapján különböztethetők meg. Az én madaram egészen a fa tövénél kezdte a keresgélést, s lassan, módszeresen, a törzs mindkét oldalát átvizsgálva haladt felfelé. Parányi madár a fakúsz, körülbelül negyed körívben hajlott, nagyon vékony csőre ahhoz alkalmazkodott, hogy a kéregrepedésekben élő pókokat, rovarokat, ezek bábjait és petéit összeszedegethesse. (Ilyen szűkös menü mellett persze nem is csoda, hogy nem nő nagyra...) . Szólni azonban nem szólt egy szót sem, így az sem derült ki, hogy hegyivagy rövidkarmú fakúsz-e. Nem gyakori madár, de néha lehet látni a cinegecsapatokban. Költési idő kezdetén megfigyelni azonban igen nagy öröm, mert valószínű, hogy a Medves hegység vidékének valamelyik eldugott részében fészkelni is fog. Utazás kiállítás: bőséges a kínálat Hollókő önálló standon, a világörökségek között mutatkozott be A Hungexpo területét a szokottnál is többen keresték fel az Utazás kiállítás másnapján, hiszen ekkor nyílt meg a sport-, a Fe-Ho-Va- (fegyver, horgászat, vadászat) és a hajókiállítás is. A forgalom jótékony hatással volt a belföldi turizmust bemutató kiállítókra, akik a B pavilonban kaptak helyet. ci'ót bemutató divatshow, csak elsőre okoz fejtörést, végül is ez is, az is kínálatunk része, s az ide látogatót minden tekintetben ki kell Kazári viseletben: babák és menyecskék mébe, ami nem csoda. Nógrád is kivetette a „csalihalat”. Hollókő nem hiányozhat az idegen- forgalmi fórumokról, most is rátaláltunk a „kontyos” házikókra, ezúttal azonban a világörökségeket bemutató közös standon. Számos polgármester adott itt randevút egymásnak, ami azt is jelzi, hogy a falusi turizmus egy fontos kitörési pont az erdők közé zárt apró falvak számára. Egy másik pavilon az utazni vágyó magyaroknak kínált Bujákiak a kiállítási standon FOTÓ, RIQÓ Sokan keresték fel a kiállítás második napján is a Nógrád megyét reprezentáló standot. A szervezők ezúttal az aktív pihenést nyújtó Nógrádot tárták a világ elé, szépen kivitelezett fotós háttér, s megannyi brosúra, prospektus révén. Hogy miként fér meg egymás mellett a dixie-muzsi- ka, a gépi folklór, a hagyo- mányőrző együttes fellépése, vagy a merész kollekszolgálni. Az egyik legerősebb vonzerőnk a gasztronómia, ami a helyben készített sütik- ben is megnyilvánult, s persze a bor, no meg a vadászat és a folklór. A Tiszával nem határos megyék közül több is horgászvizeit ajánlotta az ér- ■ deklődők figyelszámtalan lehetőséget. Ki-ki döntse el, megéri-e 140 ezerért egy hetet eltölteni Kenyában, vagy 35 ezerért két hetet (busz- szal) Görögország egy közeli pontján. A vadászati kiállításon kipróbálhattuk az íjászat mesterségét, megtapogathattunk csodaszép fegyvereket, sőt, még praktikus túrabakancsot is felleltünk az egyik sarokban. Aki teheti, tekintse meg a március 26-ig nyitva tartó pazar kínálatot, de ne feledjen el betérni földijeihez, a nógrádi standra is! _____________________________ l-TH) Vendégváró Nógrád Idegenforgalmi kötet jelent meg megyénkről Ha március, akkor Utazás kiállítás: ez már jó ideje megszokott dolog. Különös öröm azonban, ha arról számolhatunk be, hogy szűkebb pátriánk hírnevét az egyszerű, évről évre erősen ingadozó színvonalú standmegjelenés mellett más is öregbíti. A miskolci székhelyű Well-PRess Kiadó gondozásában ugyanis napvilágot látott a Vendégváró sorozat Látnivalók Nógrád megyében című kötete, ban, a most megjelent miskolci kötetet pedig a városok látnivalóit tartalmazó sorozat nyitányának szánták: idén ugyanis valamennyi megye útikönyve napvilágot lát majd. A Well-PRess számára az év hátralévő részében a fő feladat a Látnivalók Magyarországon című útikönyv elkészítése. A több mint ezeroldalas és ugyanennyi színes képpel illusztrált kötetről Pálfy Katalin főszerkesztő - egyben a Vonattal Magyar- országon főszerkesztője - elmondta: nem a már Kőrtvélyesi Erzsébet bemutatja az Utazás 2000 kiállításra megjelent köteteket amelynek sajtóbemutatója a vásár második napján, csütörtökön volt. Az útikönyvekre szakosodott kiadó a sorozatban Nógrád mellett Vas, Veszprém és Győr-Moson-Sopron megye, Miskolc város, valamint a Vonattal Magyarországon című könyvet is ekkor mutatta be. (Utóbbi kiadvány egyik fejezete ugyancsak foglalkozik Nógrád vasúton is elérhető nevezetességeivel.) Esterházy György ügyvezető igazgató köszöntője után Kőrtvélyesi Erzsébet - ugyancsak ügyvezető igazgató - mutatta be röviden a céget, dióhéjban vázolva az eddig végzett munkát és az elkövetkezendő időszak terveit is. Elmondta, bogy eddig már 16 megyét mutattak be színes kiadványaikmegjelentetett Vendégvárók zsugorított változata lesz, hanem minden tekintetben önálló, értékes, lényegre törő alkotás. •k -k -k A Nógrád megyét bemutató kötet 230 színes képet tartalmaz, s mintegy 220 oldala két alapvető részre tagolódik: az elsőben egy területi felosztás alapján a településeket mutatja be: itt helyet kap a történet, a nevezetességek, a látnivalók felsorolása, valamint a természeti környezet ismertetése is. A könyv második részében azok a praktikus információk kaptak helyet, amelyek a vendég számára hasznosak lehetnek. A kötet teljes egészében Nóg- rád megyei szerzők alkotása. ___________faragó z. B alkáni gerle pár az erkélyen Balkáni gerle a virágcserépben
