Nógrád Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-18-19 / 65. szám

l_ lvv lm uamulll r ^ r A NOGRAD MEGYEI HÍRLAP MELLÉKLETE 2000. MÁRCIUS 18.1 Aranyszögekkel kivert színházi pillanatok Megvalósult csoda Utóhang az ifjúsági zenei napokhoz A vidéki lét kényszerű sem­mittevésében színdarab íródott három férfi szereplőre. A törté­net viszonylag egyszerű, bár nem hétköznapi és szokványos momentumokkal. Balogh Kál­mán végső elkeseredettségében egy hitben egy toronyháiz leg­felső emelete felé tart, jól ismert szándékkal. Az utolsó ugrás, azonban repüléssé vá­lik, és innen veszi kez­detét a sajátos groteszk költőiséggel áthatott színházi játék. A pénz­telen Balogh ugrás köz­ben találkozik régi osz­tálytársával, Kinyomó Sándorral, aki a gim- iben rajta élhette ki pat­tanáskinyomó szenve­délyét. Természetesen fizetett is érte. 1000 fo­rint egy jól megérett pattanásért. A pénzte­lenség újra feleleveníti közöttük a régi szenve­délyt. Az üzlet azonban Kinyomó Sándor üres pénztárcája miatt meg­hiúsulni látszik. A pa­nellakás papírvékony falai azonban segítenek. Dr. Galamb, Kinyomó falszom­szédja tönkrement televíziója miatt hallgatózásra ítéltetett és azonnal meglátja a lehetőségét annak, hogy unalmát elűzze. Neki van pénze. Nem ajándék­ként ajánlja fel Kinyomó Sán­dornak, hanem cserealapnak. Üzletet kötnek. Egy gyerekkort idéző szerepjáték 1000 forintot ér. A debreceni körmagyar első köre ezzel bezárul. Kinyomó játszik dr. Galambbal egy ezre­sért, Kinyomó kinyomja Ba­logh hátán a pattanást és Ba­logh pénzhez jut. Igen ám, csak Balogh Kálmán ebből a „munkából”, a hátán lévő pat­tanásokból akar megélni. El­megy dr. Galambhoz, hogy fel­írassa azt a szérumot, amitől egész teste tele lesz pattaná­sokkal. A szérum ára 1000 fo­rint, ami tehát újra dr. Galamb kezébe kerül. Még mindig nincs vége! A szérum nem elég hatékony, erősebb kell. Ennek ára azonban 2000 forint. Újabb pattanás, újabb történet, erő­sebb elixir. És így jár körbe a történet, illetve a pénz a három férfi között. Akár így is maradhatna min­den, mint a mesében, amíg meg nem halnak, de akkor hol marad a drámai feszültség? Nézzük az újabb kört! Dr. Ga­lambnak hirtelen megjavul a televíziója. A történetekre nincs többé szüksége, nem fi­zet tovább. Kinyomó Sándor véletlenül megtalálja középis­kolás fia titkos naplóját, ami­ből megtudja, hogy a fiút mennyire frusztrálják az egész testét beborító tinédzserpatta­nások. A szenvedély családon belül kiélhető. Ingyen! Balogh Kálmán pedig ott tart ahol a történet elején, pénztelenül. Bús magyar sors, kis magyar pornográfiával vegyítve. Ez a debreceni Tabak Szín­ház „Aranyszögekkel kivert hazugságok” című előadásá­nak rövid története, mellyel a zagyvapálfalvai Z Pont Klub in­dította csütörtökönként! mű­vészeti programsorozatát. A darabot a fiatal magyar film­rendező, Hajdú Szabolcs írta és rendezte. Úgy csinál színházat, ahogy filmet is, snittekkel dol­gozik stilizált díszletek között, nagyon jó színészekkel. Igazán mai, naprakész színházi pro­dukcióval találkozhatott az a közönség, aki kifejezetten eb­be a kamraszínházi pro­dukciókra alkalmas klubba ellátogatott. Ki­emelkedő színészi telje­sítményt nyújtott mind­három szereplő, Cson­ka Valter, Gelányi Imre és Vásári József. A jelen­lévő igencsak vegyes korosztályú közönség fergeteges, groteszk hu­morral dúsított helyze­teket és torokszorító igaz őszinte pillanato­kat élhetett át. A pálfalvai más szín­házhoz szokott nénik és bácsik ugyanolyan lel­kesen tapsolták meg az előadást, mint a magyar felvételire készülő kicsit talán ínyencebbnek számító középiskolá­sok. Hajdú Szabolcs, író, rendező volt az is, aki az előadás zenéjét szerezte és élő szintetizátorjátékával, igazi művészi miliőt varázsolt a Z Pontba. A varázslat egészét mégis egészében a hajdú fővá­ros társulatának, a debreceni Tabak Színház művészeinek köszönheti minden jelenlévő. Remélhetőleg nem utoljára ját­szottak Salgótarjánban. A leg­közelebbi személyes találkozá­sig a művészeket a filmvász­non, Jancsó Miklós legújabb filmjében lehet újra látni. R.W. A salgótarjáni ifjúsági zenei na­pok rendezvénysorozata egyike a megye legjelentősebb kulturális eseményeinek. Azontúl, hogy szó­rakoztat e komolyzenei-népzenei- könnyűzenei program, nevel is, nehezen feledhető élményekkel gazdagítja a szereplőket és a kö­zönséget egyaránt. A közös zenélés-éneklés öröme az, ami életben tartja ezt a rendez­vénysorozatot. Mert ha nem így lenne, akkor semmilyen támogatás nem hívhatná életre. Az akarat, hogy megteremtsék az emberek­ben a szép, művészi zene iránti fo­gékonyságot minden szervezőben megmutatkozik. S, hogy az idei program már túlhaladt az évtize­des jubileumon, tükrözi, hogy van fogékonyság a zenei napokra. A ze­nekarok, a kórusok igénylik a kap­csolattartást, a találkozást. A fiatalabb generáció, az általá­nos iskolák tanulói talán még job­ban érdeklődnek iránta, mint a kö­Franz Antel osztrák rendező az 1956-os magyarországi népfelke­lésről is szól „Bockerer III. - Az andaui híd” című filmjében, amely pénteken került az osztrák mozik­ba. A film gyakorlatilag az első kül­földi alkotás, amely behatóbban foglalkozik 1956-tal, rokonszenv- vel szól a felkelésről és az osztrá­kok által tanúsított szolidaritásról. A „Bockerer III.” egy trilógia harmadik része: főszereplője Bockerer bécsi hentes, az ellenál­ló kisember, akinek életét az 1981-ben készült első rész a ná­cizmus idején, az 1996-os máso­zépiskolások, a gimnazisták, bár közülük is sokan tanulnak a salgó­tarjáni zeneiskolában. S amikor ez a sok fiatal együtt, egy ütemre húz­za a vonót, fújja a trombitát, klari­nétot, üti az üstdobot, énekel, meg­valósul a csoda, a művészet vará­zsa, amelyet csak az tud átélni, aki ezt műveli, aki kiáll a színpadra és bemutatja tudását. A zenei napok - mint mondtuk - nevelő szerepet is betöltenek. Hi­szen az általános iskolákban a „nagyszünetnyi” koncertek alatt a diákok ámulva nézik, ahogy szinte „előttük születik meg a zene”, s nem véleüen, hogy százból kilenc­ven gyerek rögtön jelentkezik arra a kérdésre, hogy ki akar zenét ta­nulni. S amikor hatalmas tapsvihar zárja ezeket az előadásokat, akkor megnyugodhat az ember, hogy a jövő nemzedéke is fogja művelni és szeretni a muzsikát. dik rész az orosz megszállás alatt, a most bemutatott harmadik rész pedig a magyar forradalom vi­szontagságaiban mutat be köny- nyed stílusban, vígjátéki elemek­kel tarkítva. A film plakátjának középpontjában a lyukas magyar zászló látható Bécs utcáin. A for­dulatos, nem túl mély és nem túl elemző, szórakoztató alkotás fő­szerepét Kari Merkatz, Ausztria egyik legismertebb színésze ala­kítja, de fontos szerep jut Iglódi Istvánnak és Szántó Katalinnak is. A fűm számos jelenete Buda- pesten játszódik. ____________■ OLÁH ZSOLT Lyukas zászló Bécs utcáin Elhivatott, istenadta tehetség Makovecz Imre Kossuth-díjas építész Balassagyarmaton Falun is szeretik a művészetet Beszélgetés a kultúra mátramindszenti követével Március idusának ünnepköréhez kapcsolódott az a prog­ram, amelyet Balassagyarmaton március 13-án, a városháza nagytermében rendeztek. Legalább száz ember jelenlétében mutatták be az ország Kossuth-díjas építészét, Makovecz Imrét, aki a Civitas Fortissima Kör meghívására érkezett. A városháza előtt Juhász Péter polgármester fogadta a nagyhí­rű vendéget, aki a közönség sorfala között jutott el a pulpi­tushoz. Dr. Szakács Zoltán, a kör elnöke köszöntötte a ven­déget, felsorolta érdemeit, kiemelve, hogy Balassagyarma­ton a Palóc liget szabadtéri színpadát körülvevő építmény­nyel a város is viseli keze nyomát. Csikász István költő, elő­adóművész saját versének bemutatásával tisztelgett és ver­seskötetét ajándékozta a hírneves építésznek. Ezután Makovecz Imre, az or­ganikus (szerves) építészet köve­tője ismertette e művészet - amelynek ő a hazai képviselője - jelentőségét. Már gyermekkorá­ban az állandó elragadtatás, a ter­mészet beszéde vezette a szerves építészeti formákhoz. Később a nevelés hatására a megszemélye- sült Krisztus alakjává nemesült benne mindaz, ami korábban csakis önmaga szentségét jelentő lény volt. A fákat emberhez ha­sonlóknak látta, a felhőt Isten ar­cának. Építészetével saját magát könyörögte vissza ahhoz az élő világhoz, amely ma is körülötte van nemesen, csodálatos rend­ben, szemben saját fajtája társa­dalmával. Steiner könyveinek tanulmá­nyozásai vezették őt saját nem­zetéhez. Makovecz Imre előadásából megtudtuk, hogy ma már 2000 építész áll az organikus építé­szet hatása alatt. Ebben a miliő­ben megvilágosodik a magyar­ság elhivatottsága, a tiszta, ne­mes lelkűiét áldása. Ezek a nem­zet rugói. Magyarságuk és üszta lelkünk viszi győzelemre éle­tünket. Előadása közben egy három­negyed órás diafilmje is közvetí­tette építészeti remekeit, isten­adta tehetségét. Csodálatos ter­veiben mindig felismerhető a magyar gondolat, a magyarság tiszta szellemisége, a végtelen ragaszkodás a magyar földhöz, így Ő méltán megérdemli az el­hivatott jelzőt. Makovecz Imre a hatvanas évek óta következetesen karakte­res és elméletileg is kidolgozott építészetet valósít meg. Épületei, legyenek azok iskolát, templo­mok, művelődési házak, torna­termek, vagy családi házak az emberrel és környezetével, a kozmikus teljességgel szerves egységben épülnek. Motívumai­hoz a magyar népi és archaikus kultúrkincs tárházából merít. Az általa fémjelzett Kós Károly Tár­saság a hazai építészet egyik leg­jelentősebb és legnagyobb hatá­sú irányzata. Előadásában ki­emelte a magyar nép és karakter sajátosságát, egyediségét is. Azt, hogy a magyar tehetség és szel­lem hatalmas tartalékokkal ren­delkezik. Igaz, hogy az elmúlt évtizedekben elhitették még vele is, hogy „mucsai”, de ő ezen már túl van. Mindenkinek a saját fele­lőssége és feladata, hogy a maga helyén és a maga munkájában e nézetet megváltoztassa. Mint mondta: kétféle ember van. Ha elé tesznek fél pohár vizet, az egyik azt mondja: félig üres, a másüt azt: félig tele. Ez utóbbi szemlélet az életrevaló. Makovecz Imrével oldott lég­körben történt a beszélgetés, amely keretében szó esett az épí­tészek, a politikusok, polgárok felelősségéről az élet minőségé­nek megváltoztatásában. Mint mondta - elmúlt az az idő, ami­kor azt lehetett mondani, hogy mocskos a járda, el van dugulva az árok, pang a víz, miért nem in­tézkedik az önkormányzat. Meg kell fogni a seprűt, a lapátot és rendbe keű rakni saját dolgain­kat, hiszen ha ujjal mutogatunk, saját magunkra mutogatunk. Több értékes hozzászólás után a jelen sorok írója, a Civitas Fortissima Kör örökös díszelnö­ke meleg szavak kíséretében kö­szönte meg Makovecz Imre je­lenlétét, tanulságos előadását. Bejelentette, hogy a kör millenni­umi rendezvénysorozatában a mai magyarság oszlopait szeret­nék megmutatni példaként is Ba­lassagyarmat és környéke polgá­rainak. így nem véletlen, hogy a sorozat első vendége a neves épí­tész volt, akinek segítségét a cé­lok elérése tekintetében szeretet­tel kéri. Makovecz Imre búcsúszavai­ban felajánlotta szakmai tanácsa­it és a tőle telhető segítséget, kife­jezte örömét, hogy közelebbről megismerhette a Civitas For- tissimát. KAMARÁS JÓZSEF Mátramindszent takaros kis település a megye keleti ha­tárán. E községben színvo­nalas a kulturális élet, ame­lyet Varga Istvánné művelő­dési előadó és könyvtáros irányít.- Tősgyökeres mátramind- szenti vagyok, minden ideköt ehhez a kedves kis faluhoz. Sze­retem ezt a vidéket, az itteni embereket. Itt építettünk csa­ládi házat a családommal. Az általános iskolai tanulmányo­kat követően a kisterenyei Vá­ci Mihály Gimnáziumban érettségiztem majd egy évig Mátramindszenten a kultúr- ház igazgatója voltam. Később Bátonyterenyén az Ádám Zsigmond Nevelőotthonban gyermekfelügyelőként dolgoz­tam. Hazahúzott a szívem és visszatértem szülőfalumba közművelődési előadónak és könyvtárosnak. Mindez öt év­vel ezelőtt történt.- Mit sikerült elérnie?- 1995-ben létrehoztuk az is­kolagalériát, évente négy-öt meghívott művésszel rendezünk kiállításokat. Rendszeresen be­mutatjuk az iskolánkban tanuló diákok gyermekrajz-pályázati munkáit is. Én vezetem az isko­lai kibővített bábszakkört is. Az elmúlt évben pályázaton nyert pénzzel sikerült azokat a gyere­keket megnyerni a bábozás ügyének, akik eddig is próbáltak különféle kézműves dolgokat el­készíteni, de sajnos nehéz anya­gi körülmények között élnek. Van olyan gyerekünk, akinek mindkét szülője munkanélküli. Ezek a gyerekek nem igazán tud­nak nagyobb mennyiségű kar­tont, ragasztót behozni, pedig a szép, igényes munkákhoz ez is kell, nemcsak az ötlet és a kéz­ügyesség. Szeretnének ők is szép dolgokat csinálni és mi ezt oldottuk meg a pályázattal. Ko­moly mennyiségű és minőségű anyagokat vásároltunk és így minden bábozni akaró gyerek jöhet, mert az ollón kívül min­dent mi biztosítunk számukra és a szakkör tagjai eddig már szá­mos gyönyörű dolgot alkottak. Segítségünkre volt a megyei tu­risztikai intézet bábostováb­bképző programja, ahol külön­böző ötleteket, karton- és bábfig- uramintákat kaptunk és ezek alapján próbáltuk és próbáljuk megvalósítani elképzeléseinket- Milyen tervei vannak a falu­si kultúrát illetően?- Anyagi lehetőségeinktől függően szeretnénk továbbra is a kiállításokat megrendezni, vé­gül is ilyen kis településről be­menni a nagyvárosba egy tárla­tot megnézni nemigen van lehe­tőségük az embereknek. Ezért nekünk kell ide elhozni az alko­tók munkáit. Úgy gondolom, az embereket érdeklik a kiállítások, vannak akik érdeklődnek, van­nak akik nem jönnek el rendez­vényeinkre. Sok embert meg­mozgatott például az elmúlt nyá­ri „Mindszenti napok” rendezvé­nye. Létrehoztunk egy hagyo­mányőrző szobát, ahová a helyi emberek számtalan kiállítási tár­gyat hoztak és rengetegen te­kintették meg, amikor meg­nyitottuk. Kitűnt, hogy az emberek nem az elvont mű­vészet után érdeklődnek, ha­nem az egyszerű szépséget, a könnyen érthetőt, amely­hez nem kell művészeti elő­képzés.- Beszéljünk a könyvtár­ról!- A község könyvtára az iskola mellett egy régi falusi házban található. Nemrégi­ben lett tatarozva. Anyagi le­hetőségünkhöz képest bőví­teni is tudjuk a könyvállo­mányunkat. Az iskolai foglalko­zások keretében a pedagógusok szívesen tartanak a könyvtárban a tananyaghoz kapcsolódó té­mákkal összefüggő órákat. A községben élők is gyakran meg­fordulnak itt, hogy kölcsönözze­nek könyvet.- A napi munka mellett van-e szabad ideje?- A szabad időt a család és a ház körüli teendők jelentik. A hétéves kislányom és a 13 éves fiam igénylik, hogy foglalkoz­zam velük. Szeretem a kertet ápolni, rengeteg növényem van, amelyeket folyamatosan kell gondozni. KEREKES LAJOS A sajátos stílusú, groteszk humorú előadás egy jellegzetes mozzanata Varga Istvánná rendszeresen szervez kiállításokat __________________________________________FOTÓ. ES LA

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents