Nógrád Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-17 / 64. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI MEGYEI KÖRKÉP Egy falu, egy nap, egy lap - Ludányhalászi LUDÁNYHALÁSZI - Két település volt egykor: Szécsényhalászi és Nógrádludány. Az oklevelek tanúsá­ga szerint 1250-ben mindkettőt Pál, a királyi kápolna őre birtokolta. Halászi később a Balassi család őseinek birtokába került, akik 1279-ben a Salgaiaknak adták el. Ludány földesura 1419-ben a Deméndi család volt, 1548-ban pedig már a Balassiaké volt. 1552-ben mindkét tele­Aki akar dolgozni, az talál munkát Nagyberuházások évei után is nagyberuházás várományosa a mintegy 1700 lelkes Ludányhalászi, amelynek mindennapjait a települések nagy átlagától eltérő vonásai teszik a szó ösztön­ző értelmében izgalmassá. A faluvezetés módszeresen és ruti­nosan ügyel arra, hogy a felfokozott várakozás kézzelfogható eredményekhez vezessen. Szigeti László, a falu polgár- mestere a faluvezetőknek a foly­ton, de legalábbis nagyon gyak­ran úton lévő típusához tartozik. Kilincsel, intéz, tárgyal, kapcso­latokat szövöget. Huszonéves polgármester, egyszóval több mint húsz éve gyakorolja a helyi közigazgatást. Nagyrészt ennek köszönheti, hogy asztalán nem gyülemlik fel megoldatlan, sok- ismeretlenes feladat. Tud kemé­nyen következetes lenni azokkal szemben, akik nem végzik el maradéktalanul a rájuk bízott munkát, de a lojalitás sem áll tá­vol tőle. Társaságban lehetetlen nem figyelni a sziporkáira... A falu paraméterei kelleme­sen átlagosnak mondhatók, ha a vezetékes vizet, a gázhálózata, a telefonellátottságot nézzük. Új­donság a kábeltelevíziós rend­szer idén tavasszal kezdődő tele­pítése, amelyre valójában már egy ideje készül a falu, de csak mostanában találtak megfelelő, vagyis olyan ajánlatra, amely anyagiakban a legkevésbé terhe­li meg az embereket. Az ivóvízre azonban még vissza kell térni, mert Ludányhalászinak van egy égetően fontos ügye, ami nem más, mint a hiányzó és egyre in­kább hiányzó szennyvízhálózat. Hogy is van ez?- Tanulmányok bizonyítják, hogy a település hidrogeológiai helyzeténél fogva a szennyvíz nemcsak a helyi, hanem rész­ben - a falut ellátó - szécsényi ivóvízbázisokat is veszélyezteti. Másrészt nagyon fontos, hogy a legnagyobb természeti értéket az élővizet, az Ipolyi, óvjuk a szennyeződéstől. Meg kell mondjam, hogy a huszonne­gyedik órában vagyunk... Ha nem történik előrelépés, s ha a szennyezés bekövetkezik, mi­nek következtében „lekapcsol­ják” a két szécsényi kutat, nem lehet kizárni, hogy vízkorláto­zással kell szembenéznünk. Te­hát a településeknek abba a ka­tegóriájába kerültünk, amelyek­nek leginkább szükségük van szennyvízrendszerre - vázolja helyzetüket, kilátásaikat a pol­gármester. Mindezt megelőzendő, más, környékbeli településekkel ösz- szefogva már tavaly is pályáztak, hogy meglegyen a szükséges for­rás a nagy fához, amibe mielőbb bele kell vágni a fejszéjüket. Újabb pályázatuk elbírálásra vár. Kevésbé fő a ludányhalászi önkormányzat feje a munkanél­küliség miatt, Szigeti László megkockáztatta a kijelentést, miszerint: aki akar, talál munkát errefelé. Azért errefelé, mert kö­zel van Szécsény, az ottani üzemek, de a helyi lehetőség sem csekély. A szociális ott­hon 130 dolgozójának jelen­tős része nő, ötven százalé­kuk helybeli. Intézmény és helyi hatóság kapcsolata egy­re szorosabb. Hasonló a vi­szony az itt működő - egyre több család boldogulását elő­segítő - műanyagtizem né­met tulajdonosával is. A cég stabilitása, fejlődése remény­keltő.- ...Nekünk az az érde­künk, hogy gyökeret eresz- szen, s a jelek szerint bízha­tunk ebben. A mai munka­helyínséges időkben nagy öröm, hogy itt van - mondta Szigeti László. Az állástalan- ság gondjaira visszatérve megjegyezte: itt tulajdonképpen az alacsony képzettségűek hely­zete problémás, bár ha dolgozni akarnak, ők is el tudnak helyez­kedni. Gondokról persze még sok szót lehetne ejteni, ezért is érde­mes egy kicsit a gondűzéssel is gondolni... Szécsény és a térség kistelepülései ebben a tekintet­ben is összefogtak, kellemest a hasznossal összekötve, más-más helyen olyan találkákat hoznak össze, amely oldószer a hétköz­napok megannyi megoldandói között, alkalom a tapasztalatcse­rére és egyébre is... Szigeti László mindenekelőtt Máté Csaba, szécsényi polgár- mester érdemét említi, mint fo­galmazott, neki nagy szerepe van abban, hogy a városkörnyé­ki falvak „nem néznek csúnyán egymásra.”- Nemcsak azért jövünk ösz- sze, hogy degeszre együk ma­gunkat, s foci közben szétrúgjuk egymás bokáját, hanem tanu­lunk is egymástól ügyes, apró, jól hasznosítható praktikákat. A millennium évére tekintet­tel Ludányhalászinak is lesz nem egy figyelemre méltó dobá­sa. Az emlékév jegyében vették fel a kapcsolatot az öt halászi elő- vagy utónevű települések­kel. (például Halásztelekkel, Ha­lászhomokkal) . Szeretnének emlékparkot létesíteni, tervezik a világháborús emlékművek fel­újítását, a halászi falurészen pi­henőpark a közelebbi jövő zené­je. A falu arcát is megcsinosítják egyebek mellett azzal, hogy fá­ból készült buszvárókat készíte­nek, s „kicsit palócos, kicsit kon­tyos” útbaigazító táblákat he­lyeznek el. Az egyház lourdes-i barlangot épít, a szentelését au­gusztus 20-ra tervezik. Szájak szája, te falu szája, mondd merre kántálsz mostaná­ban? Jaj, csak ki ne mondd! Ezt a kis mondókát nemigen ismerik a ludányhalásziak, de a szavak ösz- szefüggéseit aligha kell magyarázni, hisz' rohanó világ ide vagy oda, az effajta, szóforgató megfoghatatlan ma is működik. Hozza, viszi a rossz hírt, azt például, ki nagybeteg Ludányban, hol készülnek eskü­vőre, válásra, meghányja-veti, hol, kinek született kisbabája. Mosta­nában azért mégis van újdonság a falu szája háza tájékán: van egy ve- télytársa, egy másik jókora szájacs- ka, amely nem a szóra-hírre, másfajta „eledelre” éhes. Mivel szükség szülte, „etetni" kell, közmunkával, segéllyel, s minden olyan anyagi támogatással, ami jár vagy ami adható. A ludányhalászi önkor­mányzat minden negyedik forintját szociális segélyekre költi. PÁSZTÓ 2000. MÁRCIUS 17., PÉNTEK ÚJ SZOLGÁLAT. Különösen a betakarítás időszakában jött a feketeleves: a termést megdézs­málták, nagy részét elvitték ille­téktelenek. A károsultak körét az erdőtulajdonosok bővítették, őket is rendre megrövidítették, de nem ám gallyfával! Elég lett a tolvajlásból, ezért megszervez­ték a mezőőri szolgálatot. Kel­lett ehhez pályázati támogatás, a földtulajdonosok és az önkor­mányzat hozzájárulása is. TELT HÁZ ÉS AZ UTÁNPÓTLÁS. Az óvodai létszámmal elégedet­tek lehetnek a helyiek: telt házas a gyermekintézmény, a két vegyes csoportba 25-25 kisgyerek jár. Nagy valószínűséggel az utánpótlás­sal sem lesz gond: tavaly 12 újszülöttel gyarapodott a lélekszám. Fel­vételünkön Liptayné Palotás Erika óvónő serénykedik ebédidőben a kicsik asztalánál. ■ Elejét és végét több mint öt ki­lométer köti össze, Ludány­halászi Közép-Európa leghosz- szabb faluja. A házsorok tisztes távolságból az Ipollyal tartanak, mintegy a folyót kísérik, így ala­kult ki a sajátos településszerke­zet. Azt azért ne higgye senki, hogy itt ne ismeméK úgy egy­mást az emberek, mint más ki­sebb településen. Egy idős asz- szony kérésre, gondolkodás nél­kül sorolja, hogy a horkai vagyis a Nógrádszakál felőli településré­szen Szerencsésék a páratlan ol­dali utolsó ház, a pároson Kurisné, a fia és lánya családja la­kik. A Szécsény felőli kijárat kép­zeletbeli kapuja egyik oldalon a Végh házaspár portája. Az Euró- pa-rekord tényén felbuzdulva utánanéztünk még néhány helyi „leg”-nek. Ludányhalászi legidő­sebb polgára Gyebnár Ferenc, 96 éves. A legifjabb pedig februárban, a szökőnapon született, Patrícia a neve. A legvirágosabb porta a Mosó családé, de a legkülönlege­sebb kerti és szobai növények gyűjtője Kutyen Pálné. Az általá­nos iskolában a legszorgalma­sabb osztály a harmadik, a leg- sportosabb pedig a hatodik. ■ Az oldalt írta: Mihalik Júlia Fotó: Rigó Tibor ' Öregpotyka hosszú távú terveket kovácsol Napnyugta után a víz tetejére merészkednek a bátor halak Jelentős természeti érték a falut körülvevő tórendszer, növény- és állatvilága rend­kívül gazdag. A tórendszert az Ipoly táplálja friss vízzel, mely a községnek is, az or­szágnak is határfolyója. Ho­nos a környéken a vidra, a pézsma, a vadkacsa és a gé­mek különböző fajtái is elő­fordulnak. Érdekes látnivaló naplementekor a pontyostó felett fickándozó sok ezer partifecske, melyek ügyessé­gükkel kápráztatják el a pontyostó körül sétálókat. Napnyugta után a víz tetejé­re merészkednek a bátor ha­lak a légteret pedig eluralják a denevérek. Végh József László, az Öreg­potyka Horgász Egyesület elnö­ke, a horgászatra, pihenésre le­hetőséget nyújtó tavi környezet szépségeiről, az egyesület éle­téről kedvcsinálónak is szánta az alábbiakat:- A község délnyugati határá­ban található a pontyostó, amely festői környezetben terül el harminchektáros, egybefüggő vízfelülettel. Egyesületünk ide várja egész évben vendégeit. A pontyostó mellett a több mint kéthektáros kis tó fekszik, az ide látogató mindkét tavon szeren­csét próbálhat. Az ügyes hor­gász foghat csukát, pontyot, har­csát, amurt, süllőt, de sok a fe­hér hal is. Az ínyencek a rákért és a kagylóért keresik fel a tava­inkat. Lelkes horgászok egy csoport­ja hozta létre 1991-ben a Ludányhalászi Horgász Egyesü­letet. Mint minden újnak a létre­hozása, ez is bonyodalmakkal terhes volt. Különböző érdekek feszültek egymásnak, de végül is a II. Rákóczi Ferenc Mgtsz, amelynek a sóderbánya vissza­maradt gödre és a felhalmozott meddő csak gondot okozott, a víz használati jogát az egyesület­nek hivatalosan is átadta. Meg­történt a halászati-horgászati vízterületté nyilvánítás és meg­indult az egyesületi élet. Az évek során egyre több em­ber járt ki a vízpartra és megis­merve a vizet, annak élővilágát, megtapasztalva a kifogott halak­ból főzött étkek tiszta ízét, kér­ték felvételüket az egyesület so­raiba. Nőtt a taglétszám, s mind több halat telepített a vezetősége a tóba. A hal növekedett, a hor­gász horgászott, az asszonyok főzték a finomabbnál finomabb halételeket. Ezek voltak a „bol­dog békeidők.”- Közben változott a tulajdo­nos. Az új gazda 1997-ben el­adást fontolgatott és meghirdette azt az ingatlant, amely a hor­gászvizeket is magába foglalta. Felbolydult a horgászegyesület. Vegyük meg a tavat, ne vegyük meg a tavat kérdés foglalkoztatta a tagokat. Aztán, hogy hogyan? Kétszáz tagja legalább négyszáz­féle megoldást látott volna he­lyesnek, ezek egymásnak telje­sen ellentmondóak voltak és ter­mészetesen mindenki ragaszko­dott saját elképzeléséhez. Érte­kezletet értekezlet követett. Az­tán a meggyőzés, veszekedés, ci- vakodás uralta a terepet. A sok vitában mindenki számára vilá­gossá vált, hogy a tulajdonlás egy másfajta egyesületi munkát követel meg. Megkezdődött a te­vékenység átszervezése. Az egyesület tagjai megvásárolták az ingatlant és új vezetőséget vá­lasztott a közgyűlés. Tulajdono­sok lettek az egyesület tagjai. Az új helyzet új alapszabály megal­kotását tette szükségessé. Az egyesület életében mérföldkő volt ez. Ekkor alakult meg az Öregpotyka Horgász Egyesület, jogutódlással. Az új egyesület­ben a tulajdon működtetése je­lentette az újszerű feladatot. Fej­lesztési terv készült, mely hosz- szú távra próbálja rögzítem a tennivalókat. A tagok tulajdonu­kat az egyesületnek adták hasz­nálatba. Az egyesület horgász­helyek és -pihenők kialakítása céljából kizárólagos használatra visszaad tagjainak területet, ahol már megkezdődött a kömyezet- szépítő és a pihenés feltételeit megteremtő munka. Egyre több rendezvénynek ad helyet a tó­part. A rendezvényeink mindig a horgászatot és a pihenést-szóra- kozást helyezik előtérbe. Végh József László végül az idei célkitűzéseiket foglalta ösz- sze:- Az ezredforduló évében rit­ka alkalom nyílik arra, hogy olyan feladatokat fogalmazzunk meg, amelyek hosszú távra jelö­lik ki az utat az egyesület és az időközben létrehozott Tulajdon Közösség számára. Legfonto­sabb feladatnak tekinthető egy olyan hosszú távú koncepció ki­dolgozása, amellyel az önkor­mányzat is egyetért, és egyaránt szolgálja a horgászok, a tulajdo­nosok és a község lakóinak érde­keit. Tanulmánytervet készít­tettünk a tó és környezetének hasznosítására. A tanulmány- terv a rendezési terv alapjául szolgál majd. Ha ezeket a ter­veket az önkormányzat képvi- selő-testülete elfogadja, akkor a tetteken a sor, indulhat a fej­lesztés. Ahhoz, hogy ez megva­lósuljon a tagság türelmére és áldozatkészségére, az önkor­mányzatnak pedig segítő és megértő támogatására van nagy szükség. Bízunk abban, hogy lesznek támogatóink, s hogy lesz elég elszántság és bizalom, hit abban, hogy amit igazán akarunk, meg is megyalósuL ■ pülés török hódoltság alá került. Az itt álló Ráday-kastély- ban - ma szociális otthon, parkja természetvédelmi terü­let - egykor Kazinczi Ferenc és Petőfi Sándor is vendéges­kedett. A ludányi plébánia 1332-ben már szerepelt a pápai tizedjegyzék- ben, de később elpusztult. A mai barokk templom 1712-ben épült, akár­csak a plébánia; mindkettő műemlék. F. Z. Mire éhes a falu szája? Múltidéző

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents