Nógrád Megyei Hírlap, 2000. március (11. évfolyam, 51-76. szám)

2000-03-14-15 / 62. szám

6. oldal - Nógrád Megyei Hírlap ÜNNEPI MOZAIK 2000. MÁRCIUS 14., KEDD Megemlékezéseket, koszorúzá­sokat tartanak ország- és me- gyeszerte az 1848-49-es forra­dalom és szabadságharc 152. évfordulója alkalmából. A központi ünnepség 9.30 óra­kor kezdődik Budapesten, a Kos­suth téren: katonai tiszteletadással vonják fel a köztársaság lobogóját, majd megkoszorúzzák Kossuth szobrát. Az állami ünnepség 11 óra­kor lesz a Múzeumkertben, ahol Rockenbauer Zotán, a nemzeti kul­turális örökség minisztere mond ünnepi beszédet. Göncz Árpád köz- társasági elnök a Parlamentben 15 órakor adja át az idei Kossuth- és Széchenyi-díjakat. Az operaházi ünnepség és díszelőadás 20 órakor kezdődik, ahol Orbán Viktor mi­niszterelnök mond ünnepi beszé­det. Rútságon március 14-én 18 óra­kor kezdődik a művelődési köz­pont színháztermében a városi megemlékezés. Ünnepi beszédet mond Mezőfi Zoltán képviselő, a műsorban közreműködik a helyi általános iskola és a Satyricon szín­játszó csoport. Szécsényben március 14-én 18 órakor a művelődési és művészet- oktatási központban az ünnep al­kalmából Máté Csaba polgármester mond beszédet, majd a művészeti iskola drámatagozatos növendékei­nek műsora következik. Azt köve­tően adják át a „Szécsényért” díjat. Balassagyarmaton, a művelő­dési központban március 15-én 15.30 órától játszóház várja a gyer­mekeket. 17 órakor kezdődik az „1848, Te csillag!” című műsor a Szent-Györgyi középiskola tanulói­nak előadásában, 17.30 órától gyer- tyás felvonulás lesz a művelődési központtól. A Palóc ligetben beszé­det mond Tőzsér Zsolt, a megyei közgyűlés alelnöke. A műsorban közreműködik a Palóc Lovas Egye­sület, az ipolynyéki hagyományőr­ző együttes, Tóth Miklós és a rézfúvóskvmtett. 1. Mikor az 1960-61-es tanévben K. Sándor a tanítói pályáját meg­kezdte egy Ipoly menti faluban, akkor 1100 forint volt a havi fize­tése. Ez akkoriban viszonylag jó fizetés volt. Egy kezdő gimnáziu­mi tanárt 1500 forint bérrel ne­veztek ki, és egy képesítés nélkü­li pedagógus javadalmazása egy faluban 800-900 forint lehetett. Azt senkit sem érdekelt egyik pe­dagógus esetében sem, hogy fel­készült tudós-tanárról, leMsme- retes, jó tanítóról van-e szó, vagy a járási pártbizottság osztályve­zetőjének pótérettségizett és ki­fejezetten buta keresztfiáról, az éves jövedelem nagyjából egy szinten volt a kicsiny palóc falu kanászának jövedelmével, egy bányatelepi segédmunkás keres­ményével. Az elégséges pótérett­ségivel pályát kezdő „szaktanár­nak” kitüntető elismerés lehetett a közel ezerforintos havi fizetés, de K. Sándor latinos műveltségű, diplomás tanítónak mélysége­sen megalázó volt a maga 1100 forintja. De sohasem panaszkodott. Havi 150 forintért elvállalta a falu­ban a könyvtárosságot is, majd magánszorgalomból kertbarát­kört szervezett, hogy újra telepí­teni segítsen a falu elhanyagolt, elvadult gyümölcsös-szilvásait. Az iskolában helytörténeti szak­kört is vezetett, és ezzel együtt a nyugat-nógrádi falvak iskolatör­ténetével, tudományos ambíció­val kezdett foglalkozni. Ekkor ta­lálkozott a falujától nem messze fekvő, egykori mezőváros Nóg­rád iskola-tanítójának, evangéli­kus rektorának, Kuchta Sámuel­nek a nevével. Jóízűt nevetett a véletlen mo­nogram azonosságon, s ahogyan elmélyült a nála száz évvel ko­rábban működött tanító mun­kásságának feltárásában, egyre inkább úgy érezte, 1968 Magyar- országán egy csöppet sem kell szégyellni, hogy a falusi tanító Bátonyterenyén március 15-én a Kossuth-szobor előtti parkban 9.45 órától térzene várja az ünnep­ség résztvevőit. 10 órakor mond ünnepi beszédet Ottmk Tibor ön- kormányzati képviselő, ezt követi az irodalmi műsor a Fáy szakkö­zépiskola tanulóinak és a Bányász fúvószenekar közreműködésével, 10.40 órakor koszorúzás lesz. Pásztón március 15-én 15 óra­kor kezdődik az ünnepi megemlé­kezés az 1948/49-es emlékpark­ban. Ünnepi beszédet mond Kato­na Tamás történész. A műsorban a Mikszáth középiskola irodalmi színpada működik közre, ezt köve­ti a koszorúzás. Salgótarjánban március 15-én 11 órakor kezdődik a Múzeum té­ren az ünnepség, amelyen beszédet mond Puszta Béla polgármester. A műsorban közreműködik a Kodály iskola kórusa, a Nógrád táncegyüt­tes, a Dűvő zenekar, a MERT szín­házi közösség, majd megkoszorúz­zák Széchenyi István szobrát. A Magyarok Világszövetsége salgótar­jáni csoportja, a Keresztény Értelmi­ségiek Szövetsége és az Erdélyi Kör március 15-én kulturális műsorral egybekötött megemlékezést tart Somoskőben a temető előtt 10.20 órai kezdettel. A műsorban közre­működnek: Kuti Gergő, Csákvári László, Kovács Imre Gergely és gyermektáncegyüttesek. Ünnepi beszédet mondMzranyi Sándor, az Illyés Gyuláné Speciális Iskola igaz­gatója. Ezt követően koszorúzást tartanak Somoskeőy István honvéd százados sírjánál. Diósjenőn március 15-én 10 órakor kezdődik az ünnepi meg­emlékezés a református templom előtt. Beszédet mond dr. Illés Zol­tán, a parlament környezetvédelmi bizottságának elnöke, az ünnepi műsorban Oszter Sándor színmű­vész működik közre. A turulem­lékműnél lesz koszorúzás, majd közös, katolikus-református ün­nepi istentiszteletet tartanak a református templomban. ■ A szó sem szállt el, az írás is megmaradt A szabadságharc irodalmi feldolgozásai Az 1848-as forradalom és szabadságharc mindmáig élő példa ar­ra, hogy az igazán sorsfordító történelmi események emléke nem halványul el sohasem. Ezekre az eseményekre nézve nem érvé­nyes az ismert szólásmondás: „A szó elszáll, az írás megmarad”. Mert az 1848-as március történéseiről fennmaradt a szó - a híres 12 pont, Petőfi lángoló költészete, Kossuth számos lebilincselő beszéde -s örökbecsű a korabeli irodalom: Táncsics a Nép sza­va Isten szava című könyve, a reformeszméket közvetítő Pesti Hírlap, hogy csak néhányat említsünk. mely hitt az eszmékben.” Bat­thyány Lajos és Szemere Berta­lan, Dembinszky Henrik és Klapka György - mind, mind történelemformáló személyisé­gek voltak. 1848 tíz főszereplőjé­ről szól a könyv második fejeze­te, hű portrét rajzolva róluk. De nemcsak ők élesztették a forra­dalom és a szabad­ságharc tüzét. Ott volt a tűz csiholásá- nál Andrássy Gyula, Arany János, Deák Ferenc, Eötvös Jó­zsef, Gábor Áron, Mészáros Lázár, Te­leki Blanka, Vasvári Pál is. Róluk és még 52 ismert politikus­ról és katonáról kö­zöl rövidebb-hoszsz- abb életrajzot a könyv harmadik fe­jezete. Ők voltak azok, akikről Petőfi Sándor így emléke­zett: „Tekints reánk, te­kints, szabadság, Is­merd meg mostan népedet: Midőn más könnyet sem mer adni, Mi vérrel áldo­zunk neked. Vagy kell-e még több, hogy áldásod Nem érdemeden szálljon ránk? E hűtlen korban mi utol­só Egyetlen híveid valánk!” A 48-as évek kutatói nagy haszonnal forgatják Batthyány Lajos reformkori beszédei, leve­lei és írásai című könyvet (Zala Megyei Levéltár), amely segít képet alkotni magunknak a re­formkor politikai közéletéről. A kötet a politikus valamennyi fel­kutatott, 1839. július 24. és 1848. március 14. közötti, érde­Ezt az irodalmi örökséget idén tovább gazdagította Mitták Ferenc „Fényesebb a láncnál a kard...” című összeállítása (Tóth Könyvkereskedés és Kiadó Kft.), amely szemelvényeket ad 1848-49. történetéből.) „Ez volt március 15-ke. Eredményei olya­nok, melyek e napot örökre ne­vezetessé teszik a magyar törté­nelemben. Események folytatá­sának ez közönséges volna, két­ségkívül, de tekintve annak, ami volt, kezdetnek nagyszerű, di­cső. Nehezebb a gyermeknek az első lépést megtennie, mint mér­földköveket gyalogolni a meglett embernek.” - írta Petőfi. S a könyv első fejezete egy-egy fon­tos mozzanat köré csoportosít­va, kilenc Petőfi-vers felidézésé­vel eleveníti fel március idusá­nak jeles eseményeit. Milyen szerepet játszanak a személyiségek a történelem­ben? - ez kutatók állandó vitaté­mája. A szabadságharc króniká­ja minden kutatásnál pontosabb választ ad erre a kérdésre. Szé­chenyi István elindította a re­formmozgalmat. Bem József Er­dély hőse volt. Damjanich János tábornok sok nagy csata győzte­se volt. Egyik kortársa így jelle­mezte őt: „Keménynyakú, vak­merő vezér, kinek lényében va­lami medveszerű volt, szerette az erőteljes kifejezéseket, csatá­ban szeme villámokat szórt, csak a józan ész szavára hallga­tott és gyűlölte a katonai tudálé­A szabadságharc új irodalmi feldolgozásai. FOTÓ: FEB DIÓSI IMRE kosságot, minden katonája a po­kolba is elment volna érte.” Kossuth Lajos a nép ajkán „Kossuth apánk” lett, s ez ponto­san jelzi, mit tett a forradalo­mért. Torinói temetésén a gyász- szertartás egyik papja mondotta: „Nagy dolog az eszmékben hin­ni, megvalósítására törekedni, dolgozni, szenvedni érte. Egysé­get és nagyságot ad az ember­nek. Akit most siratunk, az utol­sók utolsója egy oly hősi kornak, mi közéleti megnyilatkozását tartalmazza, s mint ilyen, a mi­niszterelnök első válogatott gyűjteményét alkotja. A kötet feltárja Kossuth és Batthyány, valamint Széchenyi és Batthyá­ny kapcsolatának ellentmondá­sait, ezek társadalmi és gazdasá­gi kérdésekben egyaránt jelent­keztek. Bár Sedlnitzky akkori rendőrminiszter így nyilatko­zott: „Batthyány mentora Kos­suth, a gróf teljesen Kossuth be­folyása alatt áll.” Ez nem mon­dott ellent annak, hogy Batthyá­ny természetes közege az arisz­tokrácia volt, kitartóan szervez­te a főrendi ellenzéket. A gyűjtemény 103 dokumen­tum közreadásával sokat tesz annak érdekében, hogy az első felelős független magyar kor­mány tragikus sorsú miniszter- elnökének nézetrendszere és tevékenysége tisztán álljon az utókor előtt. Ezt segítette a könyvben megfogalmazott érté­kelés, amely szerint „a reformel­lenzék élére emelkedett gróf politikai arculata nem igazán egyénített..., a rendi ellenzék többsége által is hangoztatott szabadelvű nézeteket vallotta magáénak. Kiváló szervező- készségére támaszkodva össze­fogni és egységesíteni próbálta az ellenzék egyes szárnyainak időnként eltérő nézeteit, törek­véseit. Nem elvi irányítója, ha­nem gyakorlati vezetője volt az egységesülő ellenzéknek, szü­letett pártvezér. Olyan politikus, aki nem csupán szavai és tettei által vált vezetővé, hanem már születésétől kezdve, alkatánál fogva magában hordozta ezt az adottságot, és csupán megfelelő körülményekre volt szüksége, hogy vezetésre termett szemé­lyisége érvényesülhessen”; __________________________________________P.T. T űnődés a nemzet napszámosairól jövedelme egy szinten van a ka­nászéval, itt évszázadok óta ez az élet rendje... K. Sándor készülő szerény kis könyve, kézirata Kuchta Sámuel életéről pontosan akkor veszett el egy könyvkiadónál, amikor K. Sándornak egészségügyi okokból nyugdíjba kellett menni. A nyug­díj szégyellnivalóan szánalmas volt, s már arra sem tudott igazán büszke lenni, hogy a falu népe kedves néptanítójaként tiszteli, s hogy a negyedszázada telepített gyümölcsösök, szőlők szépen vi­rulnak. Meghalt. Ahogy a XIX. századi elődje, Kuchta Sámuel 67 évet élt, úgy tanítónknak csak 57 esztendőnyi életút adatott. Az el­veszett Kuchta-monográfiájából a napokban kezembe került né­hány oldal vázlat, kézirattöredék. Meggyőződésem, hogy közrea­dása igen tanulságos lehet egy or­szágban, amely hagyományos ki­tartással képes legyinteni a ka­násszal egy jövedelmi szinten élő pedagógusainak értékeire. 2. Kuchta Sámuel, az elfelejtett XIX. századi evangélikus tanító Nógrád mezővárosának volt a hí­ressége a kiegyezés éveiben... A Nógrád megyének nevet adó Nógrád község 1860-70 körül mezőváros volt. Nagyjából 1500 lakos élt ott a Lókos-patak part­ján, 1200 katolikus lélek, 330 ágostoni evangélikus. Hogy a XIX-XX. század fordulójára a másfél ezernyi népesség mégis 15 százalékkal megnövekedett, az maga volt a csoda, hiszen a me­zővárost, majd a községet soroza­tos tragédiák sújtották. 1860 és 1883 között háromszor pusztított nagy tűzvész a településen, 1861- ben a város házainak fele veszett oda, 1866-ban leégett 40 ház, s a Nógrádon élő családok új házait igen nagy erőfeszítéssel lehetett felépíteni. S a szegénység kútja egyre mélyebb lett. Egyre több kamaszgyereknek kellett nap­számba járnia, vagy pesti építke­zések nyomorúságos krajcárjai­ért embertelenül nehéz munkát vállalni. 1873-ban a kolera tize­delte meg a falut, 1883-ban újra a tűzvész pusztított: ekkor 52 csa­lád háza égett porig, s a kárvallot­tak egytől egyig mind szegény munkásemberek voltak. A tele­pülés a végletekig elszegénye­dett. A könyöradományok, ha a bécsi udvartól érkeztek, ha a ma­gyar képviselőház gyűjtéséből, csak egy-egy cseppet jelenthettek a nyomorúságtengerben, akkor is, ha lakosonként viszonylag je­lentős összeget, 50-200 forinto­kat oszthattak ki Nógrádban. Az egész ország beleborzongott a Nógrád mezővárost sújtó tragédi­ák iszonyatába, de a település, Nógrád élni akart, újra meg újra szívós akarattal újjáépítették a porig égett házakat, és kinyilvání­tották, hogy a falu szép számú gyerekseregét minden áron úgy kellene iskoláztatni, hogy majd az őseiknél jobb esélyt kapjanak a boldogulásra. A falu nagy többségben katoli­kus volt, de az evangélikus ki­sebbségnek is már fél évszázada volt saját temploma az 1860-as évekre. Kuchta Sámuel, Nógrád mezőváros evangélikus lelkésze üyen körülmények között műkö­dött, dolgozott, híre ebben az idő­ben járta be a környéket, az or­szágot: tudós, rektor, népiskolai tanító él Nógrádban, aki kiváló te­hetsége, szerteágazó tudósi, felta­lálói munkássága ellenére kis csa­ládjával, nélkülözések közt, sze­génységben él, a „sovány, falusias rektorságból”. A mezővárosban általában 170 gyerek volt beíratva a katolikus iskolába, 33-35 pedig az evangélikus iskolába Kuchta Sámuel munkálkodásának utolsó tanéveiben. A katolikus iskolá­ban két tanteremben két tanító működött, míg Kuchta Sámuel a lakásául is szolgáló iskola egy szobányi szűk tantermében taní­totta a rábízott gyerekeket. Igen sokat bánkódott 26 esztendős Nógrád mezővárosi működése alatt, hogy a gyerekek nem jár­nak rendesen iskolába. Ugyan honnan tudta volna, hogy az or­szág minden iskolájában rosz- szak a beiratkozás, iskolalátoga­tás arányai. Az európai méretűre növekvő fővárosban, Pest-Bu­dán, az 1870-71-ben kezdődő tanévben 3484 tanulót íratnak be a szülők az első osztályba, de mikor a gyerekek negyedikesek lesznek, már csak 973 a beirat­kozottak száma. Hová lesz a gyerekek 60-70 százaléka tízesz­tendős korára? Azt sem tudhatta Kuchta Sámuel 1860 körül, hogy a 2,5 milliós népiskoláskorú gyermek 12 ezer magyar iskolá­jában 20 ezer tanító hiányzik ah­hoz a szakmai igényhez, hogy egy tanító legfeljebb csak 60 gye­reket tanítson... 1869 karácsonyán 170 gyónó tagja van a nógrádi evangélikus gyülekezetnek, s ez az erős vallá­sosság bizonyítéka, viszont a lel­kiismeretesség miért nem terjedt ki az iskoláztatásra is? - töpren­gett Kuchta Sámuel, aki termé­szetesen maga is mélyen vallásos volt, s hogy élni tudjon, ellátta a nógrádi evangélikus „leánygyüle­kezet” kántori feladatait is. Éne­kelt a templomban, temetett. Nem gondolhatta, hogy száz év múlva nemcsak a mély vallásos­ság tényein csodálkoznak majd késői utódok, de azon is, hogy 1869 karácsonyán gyónás után áldoztak volna Nógrádban az evangélikus hívek is... Kuchta Sámuel a „tudós, nóg­rádi iskola-tanító” 1851-ben még a helyben működő lelkésszel, Ruhman Jánossal kereszteltette meg egyetlen gyermekét, akit ar­ra szánt, hogy majd az ő hivatását folytatja. A taníttatására ugyan a családban nem jutott pénz, de volt rá remény, hogy ha jó iskolát jár ki atyja mellett, tanítóvá ké­pezheti majd magát az evangéli­kus gyülekezet támogatásával. Nem így lett, Kuchta Sámuel ha­lála után csak fogadkozott az egy­házközség ifj. Kuchta taníttatását illetően, de 1871 őszén a tudós­rektor után már Kmetty Mihály a tanító, akinek neve mellett az áll a dokumentumokban: „nem ok­leveles...” Kuchta Sámuel idejé­ben az evangélikus iskola tanítási nyelve a „tót” volt, de ö igazi két­nyelvűséggel oktatott, nevelt és serkentett a munkálkodásra. A gyümölcsfák szerelmese volt. Gyereknek, felnőttnek, folyton szuggerálta: - legyetek mind kitű­nő kertészek, és bizonyosan nagy része lett abban, hogy munkálko­dása alatt Nógrád a gyümölcsfák, szőlők mezővárosa lett. De ha a „Zsumbtava” mérges-gázos mo­csárjai körül legelő tehén megbe­tegedett, az egy tehénkéjét féltő szegény zsellér, Csizskó Pál, és neje Panyina Anna rektor úrhoz szaladnak tanácsért. Kuchta Sá­muel madarakat illető szakértel­me is országos hírű volt. Halála­kor a váci kegyesrendi gimnázi­um azt mérlegeli, hogyan kéne megvásárolni a tanító örökségé­ből a 400 kitömött madárral ékes­kedő természetrajzi gyűjteményt. Tanítói, kántori teendőin túl, honnan volt mindenre energiája, ideje a néptanítónak? Hát még, ha mindehhez hozzávesszük, hogy ezermesterként maga farag­ta, szerkesztette háza, az iskola­szoba minden bútorait, pontosan járó órákat épített, fegyvereket kovácsolt, még villanygépeket is készített... Úgy hírlett, tán nincs is olyan mesterség, melyhez Kuchta Sámuel Nógrád mezővá­rosában ne értene. De rektor uram saját házát, telkét, földjét, szőlejét hiába keresnénk a mező­város birtoktérképein. A gyüleke­zet iskolaházában lakott, az isko­la kertjében, bérelt földeken vará­zsolt szőlőkkel, lugasokkal, gyü­mölcsfákkal, ültetvényekkel, eg­zotikus földi paradicsomot a nóg­rádi vár alá... De volt tehetsége, munkabírása, kivételes tudása, amilyen volt: „nélkülözések közt kellett sínlődnie” - mondja halá­lakor róla gyerekének keresztap­ja, Nemzetes Várhalmi Ferenc úr, Nógrád mezőváros jegyzője, - pe­dig tudósságával, szenvedélyes teremtő munkájával Európa más vidékein bárhol vüághírűvé lehe­tett volna... Kuchta Sámuelt 67 évesen érte a halál, agyszélhűdés végzett ve­le. 1870 április 7-én temetik, s az eltemető evangélikus egyházi személy már Bánkról érkezik Nógrádra, mert a fiókegyháznak ekkoriban nincs saját lelkésze... 3. Mikor K. Sándor nyugalmazott tanító kézirattöredékének publi­kálását 2000 márciusában elhatá­roztam, gondosan megkérdez­tem egy dél-nógrádi faluban élő tapasztalt, idős pedagógus bará­tomat, vajon aktuálisak-e ma is a pedagógussors értékzavarai? Szelíden, belenyugvóan mo­solygott, széttárta a karját, hogy miért kérdezek nyilvánvalóságo­kat tőle, majd azt mondta, szerin­te jó lesz, ha megjelenik ez az írás, ámbár nem lehet tudni, hogy nem fognak-e megsértődni a sok összehasonlítgatás miatt a mostani falusi kanászok... ________ ERDŐS ISTVÁN „ 1848, Te csillag!”

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents