Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-09 / 33. szám

2. OLDAL MEG Y E I KÖRKÉP 2000. Február 9. szerda Egy falu, egy nap, egy lap - Borsosberény Ősidők óta lakott a környék: újkőkori és bronzkori leleteket is találtak a falu közelé­ben. Az oklevelek 1393-ban említik először a falut: az idő tájt a Lossonczy család birtoka volt. A község határában állt egykor a Szomolya nevű falu, amely 1278- ban szerepelt először a krónikákban, s itt állt a birtokos Borsosberény magányos krónikása A szél hordta kavargó hóesésben csak nehezen találjuk Busái Sándor bácsit. Vé­gül is megleljük és amikor elmondjuk miért is keressük, szabódik kissé, végül csak hajlik a beszélgetésre. Miközben a szobából előhozza az irományait, egyre csak azt hajtogatja, hogy nem olyan nagy dolog amit csinál. Más is megcsinál­hatná. Most éppen az időjárást írom - mutatja a füzeteket, különálló irkalapo­kat. - Ki tudom mutatni húsz évre is, hogy milyen idő volt Borsoberényben. Most például cudar a tél, de még lesz rosszabb is. Nézegetjük a sűrűn teleírt lapokat. Való­ságos kis helyi történelemkönyv ez a né­hány füzetecske. - Ezek csak olyan faluföl- jegyzések - mondja Sanyi bácsi szerényen, majd arról kezd beszélni, hogy készít ő ma­ketteket is. Egy harangláb volt az első munkája, amit még 1980-ban készített. Akkor ment nyug­díjba. - Hirtelen nem tudtam magammal mit kezdeni - magyarázza mindezeknek az okát. - A MÁV-tól vagyok nyugdíjas. Itt dol­goztam én nem messze, a vasúton. Raktá­ros, váltókezelő, voltam, de megcsináltam én mindent, amivel megbíztak. Negyven évet egy helyben dolgoztam. Mondom is most soknak, hogy próbáltunk volna mink akkoriban sztrájkot csinálni. Sohasem volt szabad. Másnap elbocsátottak volna. Most minden másképp megy. A makettkészítés szórakoztatta, hiszen kedvtelésből csinálta. A krónikaírás az más, felelősségteljes do­log. Ezt már a háború előtt is írta.- Leírtam én itt mindent sorban. Itt van­nak például a Mocsáryak. Sándor, meg Lász­ló, akik testvérek voltak. Az őfőméltóságáék, mert másképp nem volt szabad őket szólíta­ni. Dr. Mocsáry Sándor királyi kamarás volt a szomolyapusztai birtokon. - A falu csak Mocsáryaké volt - mondja. - A birtokon a felső major egy nagy kastélyból állt, az ud­varban egy kis kápolnával, meg egy mosó­konyhából, ami ma például a postahivatal. A belső udvarban az iskolával. Régen ez volt az ispánlakás. Mellette az egykori cselédlakás. Volt egy nagy kút, amely ma is megvan, de használhatatlan. Volt egy hosszú istálló, felé­ben lovakkal, a másik felében tehenekkel. Arról beszélgetünk, hogy a mai fiatalok nem tudják, hogy mi volt valamikor. Ami volt, az eltűnt, de nem jelenti azt, hogy nem volt. Elmagyarázza, hogy Borsoberény népe egy szálig kihalt, s az újak nem emlékeznek jóformán semmire. A régiek már mind meg­haltak. A kis ablakos szalmatetős házak mind leégtek. Az utat 1938-ban csinálták. Ezt se tudják nagyon sokan. Valamikor nagy volt a szegénység, de nem volt rossz élet. Az emberek többsége napszámos, földműves volt. Annak idején búzát, kukoricát, árpát termeltek a környező földeken. Most már bogyós gyümölcsökkel van tele minden. Az asszonyok kendert is termeltek, hiszen fon­ni, szőni kellett. - Most sehogy se vagyunk - panaszolja Sanyi bácsi. - Van egy pár ember, aki bírja magát még gazdálkodik. Én a föl­dem után járadékot kapok. Sanyi bácsinak két fia van. A kedves fele­sége több mint három éve hagyta itt őt egye­dül. Amikor róla beszél, elhomályosodik a szeme és törölgeti a szemüvegét. Az egyik fia a faluban él, villanyszerelő-mester. A má­sik pedig Dunakeszin építész, a fővárosban dolgozik. Gyönyörűen rajzol.- Kitaníttattam - mondja kicsit büszkén, de a hangján érződik a keserűség. - Sajnos nem nagyon járhat haza, mert igen kevés az ideje. így azután itthon vagyok magamnak. Az ebédet is ide hordják nekem. A portát mindennel ráírattuk a két gyerekre, nekem csak haszonélvezeti jogom van a házon. A krónikát a két unokájának hagyja majd. Ők mindig érdeklődnek, hogy mi van a nagy­apával. - Azt kértem, ha meghalok ne tüzel­jék el a krónikát, mert senki semmit nem tud. Igaz, a krónikáról is csak nagyon kevesen tudnak, mert Sanyi bácsi nem dicsekvő ter­mészetű. A falusiak meg nem érnek rá ilyes­mivel foglalkozni. Polgármesteri mestervizsga Ottjártunkkor a polgár- mesteri hivatalban azzal fogadnak, hogy Varga László polgármester beteg, őt sem kíméli a járvány, így azután az ötvenes évei­ben járó, de nagyon fiata­los polgármestert otthon találjuk. A falu gazdasági helyzetéről csupán annyit mond, hogy tavaly forrás- hiányos volt a költségve­tés. Most abban bízik, hogy idén a működésre azért futja.- Iskola, óvoda, művelődési ház, orvosi rendelő, hivatal - sorolja - Ezeknek élni kell. Majd csak alakul már a költség- vetés is. Mindig hallunk, ta­pasztalunk, meg a közlönyben is csak megjelenik valami. Mindebből úgy látjuk, hogy fo­gunk működni. Borsosberényben is az intéz­ményeket tartja legfontosabb­nak a település vezetése. Ugyanakkor az idén a szenny­vízberuházás befejezése a leg­nagyobb célkitűzés. - Úgy ér­zem, hogy ennek a lehetősége meglesz az idén - mondja a polgármester. Noha több mint 70 millió forint hitelt vettünk fel, a beruházáshoz még a há­romszorosa kellene. Eszerint a szennyvízelvezetést csak pá­lyázással oldhatják meg, a bor- sosberényiek, ha egyáltalán el­fogadják azt. Tavaly forráshi­ányt jelentettek, az idén sem dúskálnak. Kaptak is 2-3 millió forintot, mégsem elégedettek.- Ezen a vidéken azoknak megy egy kicsit jobban az éle­tük sora, akik a bogyós gyü­mölccsel foglalkoznak. Ez egy kicsit lök rajtunk anyagilag - magyarázza Varga László. - Vannak azonban, akik nem használják ki ezt a lehetőséget. A faluban a legnagyobb gond az, hogy sok az időskorú. El­öregszenek a kis magyar fal­vak. De bizakodnak, hogy tal­pon maradnak. Néhány év múlva azonban nem biztos, hogy lesz gyerek az óvodában. A fiatalok nem mernek családot alapítani. Mindenki csak talál­gat, hogy hoz-e valami ered­ményt az új lakásépítési támo­gatás. Itt a munkanélküliség 13 százalékos. Döntően a roma közösségből kerülnek ki a munkanélküliek. Most már a roma nők sem kapnak munkát sehol. Valamikor ez máskép­pen volt. Az önkormányzatnál kaptak papírt és valahol csak el tudtak helyezkedni. A fiatalok meg dolgozni sem akarnak.- Akik dolgozni akarnak, azoknak van munkahelyük - szögezi le a polgármester. - Az imént is kértek telefonon, de nem tudok adni munkaerőt. A kisebbségi önkormányzat is döcögősen működik nálunk. Az önkormányzatnak február elsejétől lesz lehetősége köz­hasznú munkásokat alkalmaz­ni. így azután tizenkét főt igé­nyeltek. Ám de sokan teljesen csak erre meg a juttatásra tá­maszkodnak. Persze könnyebb tétlenkedni, elveszejteni a drá­ga időt. A földterületeket haszonbér­letre adták ki, a rétsági, érsek- vadkerti téesznek. Itt valamikor volt két bolt, meg két kocsma. Most van három bolt, három kocsma. A bevételük megosz­lik, vegetál. Volt egy részmun­kaidős kis virágosüzlet, de an­nak nem jött össze. Van fod­rász, de csak kínlódik, meg vannak feketemunkások. Mit lehet tenni? Volt itt egy gazda­ság is, amely sok embernek adott munkát, de eltűnt. Ha le­hetne, elvitték volna a földet is, még a templomot is elhúzták volna...- Jó polgármesternek lenni? - kérdezem.- Nem rossz. Elszánt ember­nek kell lenni. Varga László harmadik cik­lusban polgármester. A biza­lom tartja benne az erőt.- Mit szeretne tenni legjob­ban a faluban?- Munkahelyeket teremte­ni. A berkenyéi faluszövetke­zet példájára szeretnénk egy új típusú szövetkezetei létre­hozni. Bogyós gyümölcs ter­mesztésére, de mi nem egyedi művelést akarunk, mert eZ a korszerű gazdaságban már nem megy. Lehetne málnater­mesztést tömbösen, 8-12 hek­tár együtt. Van itt erre terület-, amit az ÁPV Rt. kezel. Most vagy 200 ember termel málnát 250-300 parcellán. Nem meg­felelőd minősége, de a fajtája sem. A gyümölcs sem piacké­pes. Ennek feltételei vannak. Polgármesterségem mester- vizsgája lenne ennek a megol­dása! PÁDÁR Napközi otthonos óvoda helyett Gesztenyéskert Gyermekkorban kell a természet szeretetére nevelni! - Tavat akarnak Az egykori Mocsáry-kúria fázósan búvik meg a hatalmas ruhátlan gesztenyefák között, amelyek közül az éjszakai szélvihar kidöntött egyet. Reggel az óvodások -mert ők az épü­let lakói - szomorúan nézték a kifordult gyökerű óriást. Odabent meleg és kellemes han­gulat uralkodik. A kétcsoportnyi gyerek végzi mindennapos feladatait.- A nevelési programunk sze­rint végezzük a munkánkat - mondja Kmety Ilona vezető óvó­nő. - A környezet- és természet- védelmet emeltük ki ebben, mert ez az óvoda olyan környe­zetben van, hogy ez áll hozzánk a legközelebb. Á kedves óvónő lelkesen magyarázza, hogy ha a gyerekeket minél előbb a kör­nyezet szeretetére nevelik, ak­kor elérhető talán, hogy felnőtt korukra megtanulják tisztelni és óvni a környezetet. Nagyon szép fáik vannak, de azért még különféle bokrokat telepítenek tavasszal. Az udvari játékok cse­réjét is megkezdték a szülők se­gítségével. Decemberben anyagi támogatást is kaptunk a gyere­kek játékainak gazdagításához. Kertész Jánosáé és Gergelyné Molnár Mária képviselői alapju­kat ajánlották fel. - Az utóbbi két évben jótékonysági bált tar­tottunk, s a bevételből faanyagot vásároltunk, ami fönt a padlá­son szárad - újságolja a vezető óvónő. - A vasjátékokat szám­űzzük az udvarunkból. Sövényt már korábban telepítettünk, s ezzel rekeszesen osztjuk meg a területet. A kis óvodások sokat kirándulnak a szép környezet­ben, ami módot nyújt a termé­szet megfigyelésére is. Pályáza­tokat is készítettek, de sajnos az ősszel benyújtott két pályáza­tukra még, máig sem kaptak vá­laszt a Környezetvédelmi Mi­nisztériumtól. Pedig az elbírálás október 31-ig megtörtént. Érdek­lődésükre semmiféle felvilágosí­tást nem tudtak adni a miniszté­riumban. Az egyik pályázat Jeles na­pok címmel készült és egy egész hét programját öleli, fel: a kör­nyezetben való kirándulásokat, a környék nevezetességeivel va­ló ismerkedést. A környezetvé­delemhez az épületek, várak megismerése, védelme is hozzá­tartozik. A nógrádi, a hollókői vár, a közeli Makkos-kastély. Út­közben pedig megfigyelik az ál­latvilágot. A másik pályázatot egy kis mesterséges tó kialakítá­sára nyújtották be. Az itteni gye­rekek ugyanis sehol sem tudják megfigyelni a vízi világot.- Minden évben igyekszünk pályázni - mondja Kmety Ilona -, mert ilyen kis településen na­gyon kevés az anyagi lehetőség, rászorulunk a támogatásokra, pályázatokra. Azt is elmondja, hogy szeptembertől logopédus foglalkozik a rászoruló gyere­kekkel. Jelenleg hét tanköteles korú gyerekük szorul erre a tá­mogatásra. A legkedvezőbb időben sikerült a logopédust megszerezni. - Igaz -. .jegyzL meg epésen -, de éppen most' küldjük be az újabb pályázatot, különben abbamarad ez az ok­tatás. Elkeserítő, hogy a szep­temberben kiírt pályázatot tárgyévre és nem szorgalmi év­re írják ki. A logopédus szep­temberben elkezdett egy mun­kát, aminek folyamata van. De­cember 31-vel viszont lejárt a támogatásunk, tehát így két hó­nap kiesik, amíg intéződik az újabb pályázat. A munkájában ez visszaesést okoz, ha csak nem tudjuk mi fizetni ezalatt. De miből? A borsosberényi óvo­da negyven férőhelyes, jelenleg harmincnyolc gyerekünk van. Ide járnak az ovisok a társközsé­gekből is, Horpácsról két, Pusz­taberkiből egy óvodás. A vezető óvónő kesernyésen mondja.- Elszegényednek a falvak, elmennek innen az emberek. A napi hírek hallatán nagyon el- szomorodok, mert megdöbben­tő dolgokat mondanak. El akar­ják vinni az iskolai felső tagoza­tokat a falvakból. Ha ezt megte­szik, kihalnak a települések. Össze akarják vonni az óvodá­kat is. Mi még jó helyzetben va­gyunk, ideális a létszámunk, mert 40 férőhely két csoportra ideális létszám. A szülők elfog­laltak, nincs idejük a saját gyere­kükre, aki idejének 80 százalé­kát az óvodában tölti. Nem mindegy, hogy itt milyenek a körülmények. Az ovisok szüleivel jó a kap­csolat, akiktől sok segítséget kapnak. Már az idén is elkezd­ték a készülődést a soron követ­kező jótékonysági bálra.- Ennek a bevételét alapít­vány létrehozására fordítjuk az óvodás gyerekek érdekében - folytatja a vezető óvónő. - Fog­lalkoztat az óvoda története, mert ha jól emlékszem rövide­sen ötven éve lesz, hogy az óvo­da ebbe az épületbe költözött. Szeretnék egy megemlékező ün­nepséget tartani és nevet változ­tatni. Nem napközi otthonos óvoda lennénk, hanem Geszte­nyéskert, mivel itt nagyon sok gesztenyefa van. A Rákóczi ut­cát a herényiek egyébként is csak Gesztenyés sornak hívják. Már az emblémát is elkészí­tették, egy virágzó gesztenyefa. A távlati céljaik között szerepel, hogy a környékbeli óvónők részvételével létrehozzák a kör­nyezetvédő óvónők munkakö­zösségét, pályázat útján. S ez az óvoda lenne a központja. Pillanatkép a község óvodájából: télen azért sokat vannak benn a gyerekek Múltidéző johannita lovagok rendháza. A konvent a XV. században pusztult el. A községet a XV. szá­zad második felében Madách László és barát­ja, Jánossy Gáspár nyerték adományként Mátyás királytól, amiért a csehek elleni hadjáratban kitűntek vitézségükkel. A hódoltság idején a falu elpusztult.

Next

/
Thumbnails
Contents