Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-28 / 49. szám

SALGÓTARJÁN BALASSAGYARI PÁSZTÓ 2000. Február 28., hétfő MEGYEI KORKÉP Kirívóan súlyos eset nem volt Salgótarján város továbbra is veszélyeztetett A csokornak külön élete van A megyei rendőrkapitányság értékelése alapján Salgótarján­ban és Balassagyarmaton tavaly emelkedett az ismertté vált bűncselekmények száma, ami a megyeszékhelyen 18 százalé­kos nagyságrendű - állapította meg dr. Nagy Károly kapitány­ságvezető a salgótarjáni rendőr- kapitányság a minap tartott éves értékelő munkaértekezle­tén. Ez jelentős visszaesést mu­tat, ámde a megelőző évhez ké­pest nem romlott a helyzet. A számított adat 2700 bűncse­lekményt mutat, ami a kapitány­ság bűnügyi iktatása szerint csak 2100. Ez az eltérés azzal magya­rázható, hogy egy szomszédos megyében elkövetett csalássoro­zat nyomozásának eredménye náluk jelentkezik, a bűncselek­mények száma viszont a salgótar­jániaknál. Ez az eset ötszáz cse­lekménnyel terheli a kapitánysági statisztikát. A megyében elköve­tett ezer embercsempészesetből is százötven a salgótarjáni kapi­tányságnak jutott. Tehát a statisz­tika alapján 650 olyan eset jutott a salgótarjáni rendőrök számlájára, ami valójában nem őket illetné. Az ismertté vált bűncselek­mények száma 1352, amely 8%- os emelkedést mutat az előző évhez képest. A nyomozási eredményesség 59, 6-ról 63,4%- ra, a felderítési eredményesség 54,2-ről 61,3%-ra emelkedett. Bodrogi István hangsúlyozta, hogy csökkent a személy elleni erőszakos bűncselekmények száma, de emelkedett a csalá­sok, a közrend elleni bűncselek­mények száma és magas a fiatal­korú bűnelkövetők aránya is. A rendőrkapitány felhívta a figyel­met a „Nógrád biztonságáért” Mivel évekre visszamenően két­ezer körül mozog a bűncselekmé­nyek száma a kapitányság műkö­dési területén, tehát ugyancsak meglepő a kialakult helyzet. A városi kapitány örömmel mondta, hogy nem történtek kirí­vóan súlyos bűncselekmények, hiszen többségük kisebb súlyú eset. Jellemző, hogy továbbra is a városra koncentrálódott a bűncse­lekmények tekintélyes hányada, a 18 faluban lényegesen kevesebb történt. Salgótarján vonzáskörze­te a megye legbiztonságosabb te­rülete. A város azonban továbbra is veszélyeztetett, noha a korábbi­nál kevesebb gépkocsit loptak el, s a lakosságot legjobban nyugtala­nító betöréses lopások száma 390-ről 323-ra csökkent, ami majdnem húsz százalék. Jelentős mértékben csökkent a lakásbetö­rések száma is. Ez köszönhető a gyakoribb járőrözésnek, annak, hogy a bűnügyesek éjszaka is az utcákon voltak, ami elősegítette a bűnözés visszaszorítását. A kapi­tányságon úgy szervezték a szol­gálat ellátását, hogy mindig lehe­tőleg a legtöbb rendőr legyen kinn az utcán. Ennek következtében persze több lett a szabálysértési program lehetőségeinek jobb ki­használására, a „DADA” prog­ram folytatására. Kiemelte, hogy a közbiztonsági szolgálat szakte­rülete mellett kivette részét a bűnügyi munkából is. Megemlí­tette, hogy a közlekedési balese­tek számában némi csökkenés mutatkozik, viszont növekedett az ittas járművezetők száma. Felfutott a szabálysértési eljárá­sok száma is, éppen ezért a je­lenlegi egy előadó nem elegen­dő, létszámbővítésre van szük­ség. Bodrogi István hangsúlyoz­ta: a feltételek nem javulnak, feljelentések, a bírságolások szá­ma. Sikeresebb volt a bűncselek­mények megelőzése, kiszűrése, ebből következett az is, hogy 80 körözött személyt fogtak el. A tapasztalatok azt mutatják, hogy amíg 1998-ban a személy el­leni bűncselekmények száma visszaesett, tavaly viszont emel­kedés mutatható ki. A rablások és a súlyos testi sértések száma is vi­szonylag jelentősen emelkedett. Ez nagyon nyugtalanító, hiszen a korábbi 15 rablással szemben ta­valy a duplája történt. Külön ki­emelte a kapitány a zsebtolvajlás­ok számának százszázalékos emelkedését, ami azt jelenti, hogy az előző évi 12 esettel szemben tavaly 24 zseblopás történt. Ez vi­szont azt is bizonyítja, hogy az ál­lampolgárok is figyelmetlenek, nem vigyáznak az értékeikre. Lényeges javulást mutat a közlekedési balesetek alakulása. Kevesebb baleset történt, s kö­vetkezményeiben is kisebb súlyú esetek következtek be. A rend­őrök a korábbinál többször alkal­maztak alkoholszondás vizsgála­tot, több ittas vezetőt fogtak el, s kiemelkedően magas a bűncse­lekményt elkövetők tettenérése. ugyanakkor az elvárások és a kö­vetelések növekednek. A kapitányi összefoglalót kö­vetően az osztályvezetők szá­moltak be a bűnügyi, a közrend- védelmi, az igazgatásrendészeti osztály és a hivatal munkájáról, majd Kalocsai János alezredes köszönte meg az állomány mun­káját. Az idei feladatokról szólva prioritásként jelölte mega hivatal részére az állomány ügykezelési tevékenységének segítését, fel­hívta a figyelmet a parancsnoki döntések fontosságára. Mint mondta, kiemelten kell kezelni a titokvédelmi rendelkezések be­tartását és betartatását, az ügyke­zelés szabályainak ellenőrzését. Máiké István ezredes az or­szágos és a megyei vezetés elis­merését tolmácsolta az előző év megfeszített munkájáért. Ki­emelte, hogy az előző év értéke­lése nem csak az elvégzett mun­A tavalyi esztendő a tekintet­ben is nehezebb volt, mint az előzőek, hogy nagy fluktuációval kellett megküzdeni a kapitány­ságnak. Különösen érvényes ez a bűnügyi osztályra. Ennek az a magyarázata, hogy a megyei fő- kapitányságról számosán keres­tek új feladatokat az adórendőr­ségnél, viszont a helyükre a vá­rosi kapitányságról egy félosz­tálynyi nyomozó ment át a fő- kapitányságra. A városi kapi­tányság szerényebb eredménye­iben bizony benne van ez a vál­tás, mivel az új csapatban egy­előre hiányzik a korábbi össze­szokottság. A kapitányság az idén szeretné tovább javítani a bűnügyi terüle­ten a felderítési eredményességet, hogy minél kevesebb ügyben kell­jen az ismeretlen tettes miatt meg­szűntetni a nyomozást. A lakossá­got fenyegető legsúlyosabb bűn- cselekmények visszaszorítására programot dolgoznak ki, hogy csökkentsék ezek számát, növel­jék a nyomozói munka hatékony­ságát. A közterületi jelenlétet a ta­valyi szinten akarják tartani. Fon­tosnak tekintik a közlekedésben elért jó eredmények megtartását, a balesetek további lehetséges csökkentését, amiben is legfonto­sabbnak tartják az ittasan vezetők kiszűrését a forgalomból. káról ad számot, hanem segíti az idei célok meghatározását is. El­mondta azt is, hogy a közbizton­sági szolgálatnak saját feladatai mellett nyomozási tevékenysé­get is el kell látni, felajánlotta a beavatkozó alosztály segítségét. Máthé István felhívta a figyelmet a szabálysértési törvény változá­sára. Nem elegendő áttanulmá­nyozni, oktatás keretében rész­letesen ismertetni kell a megvál­tozott jogszabályokat, vonatko­zó rendelkezéseket. Az állománygyűlés végén, a kérdések között vetődött fel a szolgálati személygépkocsik ál­lapota. Máthé ezredes elmondta, hogy a megyei gépjárműállo­mány 70(!) százaléka amortizá­lódott, ugyanakkor a dologi ki­adásokra (többek között a gép­járművek javítására) kevesebb pénzt kaptak, mint tavaly. HEGEDŰS- Annak idején egyik is­merősöm gyakran hívott, kössek neki csokrokat, mivel látta, nekem jól megy. Né­hány hónappal később, önál­lóságom után rögtön olyan sikerélményeim voltak, me­lyek növelték önbizalmamat, erősítették bennem azt az ér­zést, hogy jól választottam. Munkámhoz akkor sem kel­lett, most sem kell szakképe­sítés. Újabb ösztönzést adott, amikor az első években a KIOSZ-ban megrendezett ki­állításon a közönség díját nyertem el. Másik esetben a Kisiparos a jó minőségért jel­vényt kaptam, - mondja Kohári Béláné pásztói koszo­rúkészítő és virágkereskedő, aki egy évvel ezelőtt lépett az öregségi nyugdíjasok népes táborába. 1972 óta tagja a Pásztó és Vi­déke Ipartestületnek. Az iparo­sok legutóbbi küldöttgyűlésén „Kiváló kereskedő” címmel tün­tették ki.- Nagyon nehéz munka a ko­szorúkészítés. A sok drótozás tönkreteszi az ember kezét. An­nak idején hol az egyik, hol a másik ujjam volt begyulladva. Eredetileg az akkori áfész virág­üzletében akartam dolgozni, de nem feleltem meg az előírt isko­lai követelményeknek. 1971 de­cemberében kiváltottam az ipart. Majd amikor a Fő utcán beindult az üzletem, kuncsaft­jaim szívesen kerestek fel. Erre felfigyeltek az áfésznél. Megke­restek és kértek, hogy menjek a virágüzletükbe dolgozni. Ekkor már nem volt követelmény az iskolai végzettség. Férjem, akit 1972 májusában a vasúttól szív- infarktussal leszázalékoltak, azt mondta: ne dolgozz másnak. Igaza volt. Mivel nem volt tőkéjük, éj­szakánként vonattal jártak áru­ért Budapestre, nappal pedig Er­zsiké, mert így hívják kuncsaft­jai, dolgozott.- Amíg fiatal voltam megtör­tént, hogy egy cserép virágért utaztam fel Pestre, hogy eleget tegyek a vevő igényének.- Meddig tartott a nehéz idő­szak?- Két évig. Utána vettünk egy Zsigulit. Ezzel már könnyebb volt az árubeszerzés. Rengete­get dolgoztam. Hetenként jó volt, ha három éjszaka éjfél előtt haza tudtam menni a Fő utcai üzletemből. Egyébként az épületet már lebontották. Ti­zennyolc éve a saját házamban, - mutat körbe otthonában, - van az üzlet, az utcára néző családi ház egyik szobájában. Látta volna a májusi kosarai­mat! Önmagukért beszéltek. Csak dicséretet kaptam értük. Nem csak az állandó vevőim­től. Akkor az áfészen kívül én voltam virágos a városban. Ma tízen vagyunk. Kezdetben sok­kal több kuncsaftom volt, mint most. Igaz, akkor a Fő utcán volt a boltom. A mostani egy ki­csit kiesik a központból. Viszonylag sikeres életútját, ha nem is törte derékba, de ko­rábbi lendületét visszafogta, amikor Budapesten elesett, mi­nek következtében térde meg­sérült.- Egyre kevesebbet tudtam dolgozni. Három évvel ezelőtt átadtam üzletemet a menyem­nek. Egyszer nem voltunk ide­haza férjemmel, s mire hazajöt­tünk olyan szép csokrot csinált, mely meggyőzött arról, hogy jól tettem, amikor nyugodt szívvel átadtam neki az üzletet.- Minden csokornak külön élete van. Amikor látom a vevő arcán, hogy örül, lelki meg­nyugvást érzek - hangsúlyozza munkájának múlhatatían szép­ségét, melyet csak a gyakorlat válthat ki. Az „Ezüstgyűrűs mester” cím után, a 25 évi Iposz-tagságáért is átvette az ezzel járó oklevelet.- Miként képzeli el jövőbeni életét?- Az orvosok nagyon rám­ijesztettek amikor azt mondták, ha nem vigyázok magamra, nem kezeltetem térdemet, ak­kor tolókocsiban végzem. Azóta minden évben Budapesten ke­zelnek, ami egy ideig jótéko­nyan hat. Nemrég két hétig vol­tam az ORFI-ban. Közvetlenül utána nagyon fájt. Három hét múltán csillapodott a korábbi erős fájdalmam. Egyébként so­kat szeretnék pihenni. Az ipart nem adtam be. Ősszel újra meg­próbálkozom a virágkötészettel, mert nagyon kevés a nyugdí­jam. Kezeim már rendben van­nak. Ha nem dolgozom, nincs baj velük. Annyit sohasem vál­lalok, hogy fájjon. V. K. 1999-et értékelték a pásztói rendőrök (is) Csökkent a személy elleni erőszak, nőtt az ittas járművezetők száma A pásztói rendőrkapitányságon is a napokban tartották azt a munkaértekezletet, amelyen az 1999-es év munkáját értékel­ték. Az állománygyűlésen megjelent Máthé István ezredes, a Nógrád Megyei Rendőr-főkapitányság közbiztonsági igazgató­ja és Kalocsai János alezredes, a főkapitányság hivatalvezető­je is. Bodrogi István rendőrkapitány értékelésében hangsú­lyozta, hogy összességében eredményes, jó munkát végzett az állomány, annak ellenére, hogy a feltételek nem javultak. Az istenek kovácsának műhelyében Új barlangok Szilváskőn - Jó csapat, nagy élmény - Újabb út a további kutatásokhoz Hátamat egy ferde, körülbelül 500 tonnás bazaltlapnak vetve világítottam az előttem húzódó ferde repedésben, ahonnan Sály Robin kalapálása hal­latszott. Bent vagyok, hangzott nem sokkal ezután, és Robin lába eltűnt. Egyik pillanatban még előttem kalimpált, utána mintha ott sem lett volna. Egy hét végi rácsodálkozás, de hogyan kezdődött. Az 1999. év utolsó hónapjában talál­tunk rá a szüváskői résbarlangra, és ígé­retünkhöz híven a 2000. év kezdése­ként expedíciót szerveztünk a területre. Pénteken a sípálya mellett igencsak fel­tűnő volt, hogy hová megy ennyi ember 20-30 kilós hátizsákokkal a csúcs felé. Az érintetlen 40 centimé­teres hóban egész ös­vényt taposott a csapat. A táj felejthetetlen, az ágak roskadoztak a havas te­hertől, a lemenő nap ki­emelt minden buckát és nyomot. A barlang mel­lett állítottuk fel a sátra­kat, ami a mély hóban nem is volt egyszerű fel­adat. Amikor végre állt a tá­bor, sorban érkeztek ven­dég barlangászaink: a budapesti Acheron Kuta­tó Csapattól, a pásztói egyesülettől. Végül 14 fő próbált az éjszakai fagy ellen felkészülni. Az éj­szaka nyugodt volt, egy-két bagoly tör­te meg a csendet, meg néha elzuhant egy fa az erdőben. Szombat reggel a sátor bejáratából néztük végig a vérvörös gömb, a nap megszületését a szemközti hegygerin­cen. Valamiféle áhítat költözött a szí­vünkbe, élveztük a percet, a nyugal­mat. Utána a felszerelések szétosztása, a munkacsapatok beosztása történt, me­net közben befutott Orosz Mihály és a Bükki Nemzeti Park salgótarjáni irodá­jának egy munkatársa. Leszállás után, az óriási tömbök kö­zött átlavírozva odaértünk a bontás helyszínére. Könnyű Gabi Sály Zolival adogatták a magasba a szerszámokat, Robin püfölte a sziklát, én biztosítottam és fényképeztem. A többiek különböző helyeken kutakod­tak. Nem kis ered­ménnyel. A pásztói csapat Csányi mester veze­tésével egy függőle­ges járatot bontott ki, több méter mé­lyen. Lukács Áttiláék a nagyte­rem alá bontottak, egy újabb szintet feltárva. Közben Ro­bin bejutott, majd utána én is, 10-12 méterrel növeltük a meglévő barlang nagyságát. Utána eléggé rossz bontási feltételek adódtak, ezért visszavonultunk, több helyről fo­tót készítettünk. Megállapításunk sze­rint a barlang, mivel az egyik oldala a beomlott hasadék fala, még annyi mé­tert megy lefelé amennyi a tényleges mélysége a beszakadásnak, illetve víz­szintesen amennyi a hossza. A csapat egyik része ennek tudatá­ban a felszínen folytatta a kutatást. Be­jártuk az egész hasadékrendszert, így két új barlangindikációt találtunk. A már ismert sárkánytorok barlangtól nem messze, egy több irányban elága­zó hasadékrendszert. Egy barlangász társunk édesanyja emlékére Julianna-barlangnak nevez­tük el. A sárkánytorok mellett balra pe­dig egy „gyökeresének elnevezett he­lyet találtunk, ami már most meghalad­ta az öt métert. Az idő előre­haladtával lassan befejeztük a kutatást és visszavonul­tunk a táborba. Átöltözés után este el­mondtuk új felfedezéseinket a sípályánál Takács Sándor­nak, aki igen sok segítséget nyújtott a táborhoz. Több emberünk nála szállt meg. Késő este értünk vissza a csúcsra, még sokáig taglal­tuk az eredményeket, az el­következendő feladatokat. Másnap érkezett a hely­színre a Bükki Nemzeti Park (BNP) területi vezetője, Judik Béla. Beszélgettünk vele a további tervekről. El­mondta, hogy a barlangot a BNP is hi­vatalosan elismerte. Egy nyári bejárást javasolt, amikor a flórát és faunát mér­jük fel közösen. Végül is nagymérték­ben hozzájárultunk a nem karsztos bar­langok regiszteréhez, új utat mutattunk további kutatásokhoz. Jó csapat, nagy élmény volt. BUDA LÁSZLÓ Bontás a szilváskői résbarlangból való továbbjutásra.: munkában Sály Robin.__________________________A SZERZŐ FELVÉTELEI Útban a szilváskői csúcsra

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents