Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)

2000-02-22 / 44. szám

2. OLDAL SALGÓTARJÁN MEGYE KÖRKÉP 2000. Február 22., kedd A Hírlap postájából A Pf. 96 - A Hírlap postájából - az olvasók fóruma. A szerkesztőség fenntartja magának a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve, szerkesztve közölje. A közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet. Kell a vasút Európában! Némi szkepszissel úgy lehetne ezt a szlogent fogadni, hogy Euró­pában talán, de Magyarországon? Minden kijelentés - megítélésem szerint - ami azt a látszatot igyek­szik kelteni, hogy a politikának itthon is fontos a vasút, nem más mint képmutatás, a közvéle­mény, de mindenekelőtt a vas­utas-társadalom félrevezetése, már a '68-as közlekedési koncep­ció törvénnyé merevedése óta! Már akkor eldőlt, hogy a motori­záció felértékelődése nyomán a közúté a jövő a személy- és teher­szállításban egyaránt. Már akkor elkezdődött - a vasútfejlesztés jel­szavával - több ezer kilométer vonal felszámolása, s ez a módi napjainkban is, ez számít egyet­len gyógyírnak a veszteséges álla­pot felszámolásához. Akkor sem a lakosság, a szállíttatok érdeke volt szemük előtt a döntéshozók­nak, hanem valami olyasféle, misztikus cél, amely abban fog­lalható össze, hogy kevesebb vo­nalkilométer, kevesebb gonddal jár! Véleményem szerint a vasút legfelső vezetésére akkor is egy­fajta tehetetlenség volt jellemző, mert képtelenek voltak a politikát meggyőzni, hogy van más mód is a vasút fejlesztésére. Ez a tendencia a rendszervál­tást követően - amikor már több cég megjelenhetett a közutakon szállítási céllal -, tovább erősö­dött, s a Bokros-csomagra történő hivatkozással „ész nélkül” szün­tettek meg vasútvonalakat, bünte­tőjogi felelősségre vonás nélkül herdáltak el jelentős értékeket (épületeket, gépeket, berendezé­seket, például a kisterenyei fűtőhá­zat). Továbbra sem a szolgáltatói szemlélet aspektusából születtek döntések, különben nem került volna sor eme szolgáltatási forma tevékenységi körének megnyirbá­lására. Drasztikus létszámleépítés kezdődött, de mint tudjuk, nem a nagy fizetésűek körében, hanem a végrehajtók (állomási kisegítők, váltókezelők, kalauzok, pályaőrök stb.) sorait ritkították meg. A terü­leti irányító- központok - gondo­lom - még dicséretet is kaptak, ne tán további béremeléseket azért, hogy kevesebb lett a munkájuk, miközben lemondtak a „cég” ér­dekeiről. Lehet, hogy mindez, ré­szemről fikció, viszont tény a szol­gáltatás jelentős beszűkülése. És ez nem természetes még akkor sem, ha a vasút bizonyos hendi­keppel vehet csak részt a fuvaroz- tatási tevékenységben (a közút „ingyen van”), mert az utasok ott is buszra szállnak, ahol a közúttal párhuzamosan halad a vasút és korábban vonaton utaztak az em­berek! A felmerülő „miért” kérdés­re csak egyfajta, mondjuk rend­szerszemléletű elemzés nyomán kaphatnánk választ, de végez üyet valaki? Nem vonhatom kétségbe ez irányú felkészültségüket, de ér­dektelenségüket igen. Csak ezzel magyarázható az a körülmény, hogy - a megváltozott körülmé­nyek ellenére - továbbra is a terü­leti igazgatóságok (Miskolc, Buda­pest) kompetenciája jut érvényre, 100 km távolság mellett. Minden­képp' új irányítási struktúra létre­hozása lenne indokolt, de nem a már megcsinált regionális főnök­ségekre alapozottan. Mert mi az értelme a Kálban létrehozott üyen egységnek? Onnan nem lehet látni körzetünk közlekedési gondjait, másrészt kiket és mit szolgál ki ez a főnökség? Van valami olyan kö­rülmény (például iskolaváros, több ezer ember munkahelye stb.) ami ezt indokolja? Salgótarjánban és környékén a diákok és dolgo­zók több százas tömegének szállí­tása naponta jelentkező feladat. Utazzanak az emberek busszal, heringek módjára összezsúfolód­va, a vonatok meg konganak az ürességtől?! Már a háború előtt a kisterenyei gócpont szolgálta ki az utazni vá­gyók igényeit. Pásztó-Salgótarján (Losonc), Máhanovák és Salgótar­ján között motorkocsikkal, nagy szerelvényekkel csak a távolsági személy- és gyorsvonatok közle­kedtek. Egy „bölcs” döntéssel a miskolci igazgatóság ezt a gócot szüntette meg fűtőházastól, telep­állomásostól. Miért? Talán mert kényelmetlen ilyen távolságra, még közúti gépkocsival is kijárni (hajdanán ez nagy szégyen lett volna egy igazgatósági vezetőnek, ehhez kellettek a vágánygépkoc­sik!) A helyzet javításához szüksé­ges elemzésnek legalább két fak­tort mindenképp figyelembe kelle­ne venni: a kényelmet és az idő­faktort. Kis távolságon a kényelem abban jelentkezik, hogy az utazni vágyó nem szeret nagy távolságo­kat gyalogolni. A Volán ezt tudja. Mennyire veszi ezt figyelembe a MÁV? Például Neműben a buszok négy megállóban is „kínálják” ma­gukat, a vasút ezt egy megállóval „lerendezi”. Nagybátonyban a bá­nyavárosi bejárók, vagy a maconkaiak nem igazán „vágy­nak” arra, hogy a „nagyállomásra” begyalogoljanak, de szívesen vo­natra szállnának, ha az megállna a Bányavárosban, illetve a maconkaiak igénybe vennék a víztározónál létesítendő megállót is. (Esett már ezekről szó a '90-es évek elején is!) Vissza lehetne hó­dítani a nováki utasokat is a vasút­ra, nem egyszerre, hanem lépé­senként. Mindenekelőtt ilyen visszacsalogató akcióként úgyne­vezett céljáratokat lehetne szer­vezni kórház-látogatási napokon, amelyeken Mátranováktól a salgó­tarjáni megyei kórházig utazhat­nának a látogatók. Ehhez természetesen új meg­állókat kellene létesíteni a kórhá­zi megálló mellett. A Volán me­gyei igazgatóságával egyezkedve talán még az úgynevezett csatla­kozó járatok visszaállítására is sor kerülhetne (például Dorogháza, Szuha, Mátramind-szent eseté­ben). Fenti gondolatok realitássá vá­lásához viszont „le kellene eresz­kednie” a vasút illetékeseinek a la­kossághoz, de mindenekelőtt a la­kossági akaratot kifejező, artikulá­ló önkormányzatokhoz, ahogyan ezt a Volán-cégek vezetői követke­zetesen és rendszeresen megte­szik. A körültekintően megszerve­zendő régiós főnökségek lehetné­nek a MAV-nak üzletszerző, for­galomszervező gócai, ahogyan er­re nézve a tarjáni főnökség már tett tanúbizonyságot alkalmi szer­vezéseivel. Salgótarján és Kisterenye jól kooperálhatna ezekben az ügyekben, amihez a régi körülmények (például a kisterenyei fűtőház) részbeni visszaállítása elengedhetetlenül szükséges lenne! Meggyőződé­sem, hogy egy ilyen kisrégiós fő­nökség - természetesen szélesebb körű kompetenciával -, még a te­herforgalom fellendítésében is szerepet játszhatna. Visszacsalogató lenne, ha pél­dául fele időt kellene vonaton tölte­ni egy budapesti utazás során, mint ahogyan ez most van. Miért ennyire mostoha egy nemzetközi forgalmat is bonyolító fővonal, mint amilyen sorsa jelenleg van a Budapest-Somoskőújfalu vonal­nak? Miért nincs még IC-összeköt- tetés a megyeszékhely és a főváros között? Nézetem szerint, ebbenaz is szerepet játszik a MÁV illetéke­seinek negativisztikus hozzáállása mellett, hogy a megyei vezetők számára sem igazán fontos a vas­út, kényelmes autóval mindenho­vá el lehet jutni! A vasutasokra mindig jellemző volt, hogy szerették azt, amit csi­náltak, büszkék voltak arra, hogy ők egy ilyen cég alkalmazottai. Ilyen helyzetben, amikor a politi­ka célja egy olyan korszerűsítés, amelynek nyomán újabb ezrektől kell megválni, már nem a tevé­kenység iránti szeretet, hanem az indulatoktól sem mentes elidege­nedés lesz a jellemző. Ha az illeté­kesek egyre csak a tevékenységi kör beszűkítésében látják a gaz­daságosság elérését és nem tesz­nek semmit a közútnak minden vonatkozásban elsőbbséget adó koncepció ellen, akkor ez további ellenérzést generál utasban, vas­utasban egyaránt. Lehet, hogy fenti gondolataim (illetve sokunk gondolatai) nem egyebek, valamiféle rózsaszín álom által gerjesztett gondolatok­nál, de mi ezt nem egészen így gondoljuk! Dr. Koós István nyugdíjas tanár Bátonyterenye A bátonyterenyei Fáy szakkö­zépiskola adott otthont a szak­munkás- és szakiskolai tanulók közismereti tantárgyi versenyé­nek. A megyei tudáspróbán a tanintézetek legeredményesebb diákjai vetélkedtek annak remé­nyében, hogy Nógrád legjobbja- iként az országos mezőnyben bizonyíthassanak. 6 iskola 50 diákja 5 tantárgyból verseny­zett. A legtöbben matematiká­ból és történelemből indultak, a legjobb eredmények fizikából, magyar nyelvből és irodalomból születtek. Utóbbi tantárgyból az 1. he­lyet a házigazda intézmény 10. C osztályos tanulója, Péntek Esz­ter (tanára: Gergelyné Peteh Pi­roska) szerezte meg. Nyelvtan­ból és helyesírásból a salgótarjá­ni kereskedelmi középiskola ta­nulója, Somoskői Edina (tanára: Kívés Margit) szerepelt a legsi­keresebben. A történelemver­senyt Csábi Viktor (tanára: Lénáit László), a szécsényi Lipthay mezőgazdasági sza­kképzőiskola diákja nyerte. Ma­tematikából Miklós Péter (taná­ra: Fekete Zsoltné), a salgótarjá­ni Borbély szakközépiskola ver­senyzője, fizikából Gonda And­rás (tanára: Hegedűs Csaba), a balassagyarmati Mikszáth ke­reskedelmi középiskola tanulója végzett az első helyen 91,66%-os megoldásával. Az elsőkön kívül még 3 versenyző dolgozatát kül­dik tovább. Ki szépen ad, kétszer ad A gyász sebezhetővé teszi az em­bert, a gyászolóval kétszeresen jót tesz, aki helyette elvégzi az üyen helyzetben nélkülözhetet­len tennivalókat. Férjem temeté­se után még inkább így látom, s ezt Holecz Zoltán temetkezési vállalkozónak és kollégáinak kö­szönhetem, akik olyan körülte­kintően, tapintatosan és hiányta­lanul látták el a szertartással járó teendőket, hogy még a messziről ide utazott rokonaink, barátaink elismerését is kivívták. Ezt azért tartottam fontosnak a nyüvános- ság elé tárni, mert manapság mindenért fizetni kell, de keve­sen vannak azok, akik ezt igye­keznek meg is szolgálni. König Rudolfné Salgótarján Nagy örömmel és szeretettel fogadták a minap az egyházasgergel Napraforgó Óvoda apróságai Gáspár Győzőt, az „Éhező Gyermekekért" Alapítvány elnökét, aki az óvodai farsangi bálon játékokat ajándékozott a gyermekeknek. ■ Nem a csipkebokor, a sövénykerítés a „ludas” Február közepére kiderült, időjá­rástól függetlenül is járhatatlanná válik a salgótarjáni Gárdonyi Géza út. Az itt élők közlekedését nem az útburkolatban bekövetkezett nega­tív változások gátolják így télutón, hanem, hogy egy utcabeli lakos „jó­voltából” zöldövezeti sáv alakult ki az út egy szakaszán. Már decem­berben is gondot okozott az ülető sövénykerítése, amelynek vessze- jei, a tavaly nyári sokszori „égi ál­dás” hatására, az átlagostól eltérő mértékű növekedésnek indultak. Ennek tulajdonítható, hogy a ma­gasra nyúló ágakat már az első hó- pelyhek súlya is az utcára döntötte, akadályozva ezzel a hókotró gépek munkáját. Hóolvadtával némiképp helyrebillent az élő sövény egyen­súlya, bár tartása már nem volt olyan büszkén egyenes, mint ko­rábban. Csakhogy most újra rásza­kadt a váratlanul jött hó, ám ezt a viszontagságot már nem szenved­hette, kinyúlt az úton, minek kö­vetkeztében pedig majdnem az ut­cabeli emberek is, a sok bosszúság miatt, hiszen majdhogy nem laposkúszásban juthattak csak át a nagyon rosszkor jött és rossz he­lyen lévő 20-25 méteres lugason. Panaszukat sorozatosan jelentet­ték idáig a városgazdálkodásnál, ki­fogásolt emeltek a kertbarátnál is, mindeddig hiábavalóan. Most attól tartanak, ha a tulajdonos magától, vagy némi ráhatással nem nyesi méretesre az immár útakadálynak minősíthető sövényt, a hókotrók után a tűzoltók, mentők is ott re­kedhetnek az utca elején, a segít­ségre szorulók pedig az utcában. Előadás a belvízkárokról Február 23-án, szerdán 18 órakor Szilaspogonyban, a polgármesteri hivatal ta­nácstermében a Gödöllői Agrártudományi Egyetem Vidékfejlesztési és Szakta­nácsadási Központjának szervezésében Bózvári Jó­zsef vízügyi szakmérnök tart előadást a „Belvízkárok elle­ni védekezés. Pályázat álla­mi támogatás elnyerésére” címmel. Mint Saródi Péter falugazdásztól megtudtuk, a rendezvény lehetőséget nyújt a földtulajdonosok tá­jékoztatására a tagregisztrá­ció, a külterületen bekövet­kező belvízkárok, a föld- használati bejelentési köte­lezettség témakörében is. Coop-autóval gurult be a szerencse Ha Ön Luca napján megnyílt coop-üzletben vásárol, még nem biztos, hogy autót nyer, de hogy kulturált kiszolgálásban lesz része, az garantálható. Tóth Istvánné dejtári körzeti nővér ez utóbbiért járt a helyi coop-boltba, s ma egy Daewoo Matiz bol­dog tulajdonosa. A Nyugat-nógrádi Coop Rt. dejtári üzletét tíz évvel ezelőtt, Luca napján nyitották meg, a vá­sárlók nagy örömére. Azóta itt vásárol a Tóth család. A vállalko­zó férj és a körzeti nővér feleség egyaránt elégedettek a Farkas Tamásné vezette vegyesbolt vá­rosit meghazudtoló kínálatával, a kiszolgálók kedvességével, fi­gyelmességével.- Tavaly karácsony előtt nagy bevásárlásra készültem - emlék­szik a szerencsés nyertes - s már mentem volna, amikor Erzsiké, a pénztáros figyelmeztetett: ne hogy elfelejtsem bedobni a blok­kot a gyűjtőládába. Magdika, a boltvezető még azt is hozzátette: sokan nem hisznek benne, hogy nyerhetnek, s aztán egyszer csak megtörténik a csoda. Tóthné bedobta a 2000 forin­tot jócskán meghaladó blokkot, s már el is felejtette az egészet, amikor január elején a férje hív­ta telefonon. Megkérdezte: Ülsz-e, vagy állsz, mert amit mondok, attól biztosan leülsz!” Felesége először rosszra gon­dolt, ez a hivatással járó árta­lom. Aztán a meglepetéstől szó is alig jött ki a torkán.- Férjem ugyanis közölte, hogy nyertem egy autót. Én, aki életemben soha semmit nem nyertem... Nagy volt a meglepe­tés, még akkor is, ha már volt egy autóm. Két faluban látom el a munkámat, elengedhetetlen, hogy bármikor volán mögé pat­tanhassak. A személygépkocsi átvételére a napokban került sor Miskol­con, az Északkelet PROCOOP Rt. központjában. A fogyasztási szövetkezetek egyik legnagyobb régiójában ezen kívül még egy autót, tíz robogót, s számos érté­kes ajándékot sorsoltak ki azon vásárlók között, akik abban a negyedévben legalább 2000 fo­rintért vásároltak az áfészek bár­mely üzletében, s a blokkot be­dobták a gyűjtőládába.- Kicsit dilemma előtt is áll­tam, hogy melyik autót tartsam meg, de a család segítségével vé­gül is úgy döntöttem, hogy a nyereményautóval látom el ezentúl a munkámat - meséli Fortuna kegyeltje. - Pár napja vezetem, s annyira megszeret­tem, mert ügyes, kényelmes. Én is járok időnként kismotorral, vagy kerékpárral, de az év nagy részében szükségem van egy megbízható autóra. A szerencsés nővérnek dr. Abay Nemes Gyula, a Nyugat­nógrádi Coop Rt. vezérigazgató­ja is gratulált. Mint mondta, a re­gionális coop-központ öt me­gyében hirdeti meg negyed­évente hasonló akcióját. Az érsekvadkerti székhelyű társa­ság boltjaiban vásárlók már ed­dig is számos értékes nyere­ménnyel térhettek haza, de a legnagyobb szerencse kétségte­lenül a dejtári Tóth családhoz kopogtatott be.- Részvénytársaságunk tíz te­lepülésen mintegy tizennégy élelmiszerbolttal szolgálja a he­lyi lakosságot - mondja a vezér- igazgató. - A forgalom alapján elmondhatom, hogy üzleteink kedveltek, mert előnyös árak­kal, széles áruválasztékkal vár­juk vevőinket. Mindez a coop- hálózatnak köszönhető, amely az ország legnagyobb, s egyik legegységesebb kereskedelmi rendszere. Akciót természete­sen mi magunk is szervezünk, ezért a nálunk vásárlókat akár havonta megkísértheti a szeren­cse. De csak akkor, ha nem felej­tik el bedobni a blokkot a gyűj­tőládába! PR-TNL Tudáspróba a „Fáy”-ban Dr. flbay Hemes Gyula gratulál a szerencsés nyertesnek ___________fotó: rigó tibor

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents