Nógrád Megyei Hírlap, 2000. február (11. évfolyam, 26-50. szám)
2000-02-19-20 / 42. szám
r 2. OLDAL £^j|j SALGÓTARJÁN M E GYEI KÖRKÉP 2000. Február 19., szombat Faragó Zoltán: T E R E P J Á Ö Borult, szeles, sokszor ködös időjárás volt az elmúlt héten, néha egy kis esővel, havas esővel vegyesen. Szerdán este leszakadt a hó, akkora pelyhek hulltak, mint egy kisebb tyúktojás. Nappal olvadt, estétől reggelig fagyott és a pár ujjnyi hóréteg kemény kéreggé szilárdult. Hétfőn és kedden azonban hosszúra nyúlt napos órák tették kellemesebbé az ember hangulatát. A hét elején érezhetően volt erejük a napsugaraknak, még a hideg szél hatását is semlegesítették valamelyest, - már amikor sikerült előbújniuk a gomolygó felhők mögül. Hét végére azért újra lett ereje a napnak, csakhogy ismét a hólepel fel- olvasztásával kellett küszködnie... A Medves-fennsík széle, Salgóbánya mellett, még a hét eleji napos órákban. A sűrűn álló fák alatt sokfelé nyújtózkodik egy-egy jéggé vált hósáv, főleg az ösvények mellett, ahol a kirándulók letaposták november óta. A szél és a hó- teher miatt sok gally tört le a bükk-, a gyertyán- és a tölgyfákról, de a kár szemmel láthatóan elhanyagolható ahhoz képest, ami a fenyvesekben történt. Az erdő szélén valóságos madárhangverseny fogad: a napsütésben citromsármányok beszélgetnek egymással, - akár éneklésnek is lehet nevezni e fülnek kellemes csicsergést. Később tucatnyi meggyvágót is látok, amint elröppennek a bükkfák felett. Közben cinegék temetik a telet, ki-ki-tél kiáltásokkal. Kiabálnak a csuszkák is, úgyhogy a hangjuk elárulja, hogy legalább négy példány tanyázik a közelben. Még a fennsík peremén felfelé vezető erdei ösvényt taposom, amikor váratlanul a magasból erőteljes kopácsolás üti meg a fülemet. Felpillantva egy fekete harkályt veszek észre. A termetes, majdnem varjú nagyságú madár éppen a fejem felett vizsgálgatja egy kiszáradt tölgy elvékonyodó törzsét. Az erős, sűrűn záporozó ütésekre féltenyérnyi kéregdarabok hullanak a magasból. A madár - sajnos - a fényképezőgép optikájának elérhetetlen távolságra, vagy tíz méterre van. A fekete harkály meglehetősen ritka, de azért a Karancs-Medves vidékén még jó pár van belőlük, köszönhetően a fennmaradt, idős állományú bükk- és tölgyerdőknek. Egy ilyen termetes madár ugyanis csak a kellőképpen vastag, következésképpen öreg fában tud magának költőodút ácsolni. A természetvédelemben betöltött szerepe más okból is felbecsülhetetlen: az általa vésett fészkelőhelyeken tucatnyi más madárfaj rakja le tojásait, a kék galambtól a macskabagolyig, a seregélytől a széncinegéig. Ráadásul pelék, nyestek, nyusztok, denevérek is rejtekhelyre lelnek bennük, nem is beszélve a pók- és rovarfajok sokaságáról. Az én madaram olyan önfeledtem kopogtatja a magasban a fakérget, hogy ■HHiiHMHMÉiiltIMi A jeges, sáros kocsiút másik oldalán a környék egyik nevezetes pontja, egy nagy pocsolya terpeszkedik. Teljesen benőtték a fűzfák, kiterjedése az olvadás miatt szokatlanul nagy, van vagy húszszor húsz méter. Jég borítja még a vizet. Az úton haladva egy vörösbegy röppen fel előlem, azután tengelicek hangját hallom, majd egy csapat citromsármány tesz egy kört a mező felett. A fennsík füve egyszínű fakóbama, a hó lenyomta az elmúlt hónapokban, any- nyira, hogy a föld mindenfelé kilátszik a lelapuló fűszálak közül. A bokrok tövében, a mélyedésekben, a hetekkel ezelőtt a hóba taposott ösvényeken mindenfelé látni még a kásás jégfoltokat. Fehéren világít a nyírfák törzse, de ezen kívül a tél végi színtelenséget csak a felhőjáték oldja. Néha olyan az égbolt, mintha valami eltévedt jéghegy kúszott volna fel oda: csak elvékonyodó széleit világítja meg a nap, s csóvákban bújnak ki mögüle a sugarak. Máskor sötétlila, majdnem fekete felhők érkeznek, azután hófehér gomolyagok, - de közöttük kéklik az égbolt, s ez ismét csak olyan, mintha már tavasz lenne. Amikor azonban a felhők mögé bújik a nap, s fújni kezd a hideg szél, ami könnyet is csal az ember szemébe, valahogy elkomoro- dik az egész világ... MedvespuSzta előtt a mezőn négy holló repül, olyan alacsonyan, hogy az árnyékukat először plusz egy hollónak gos magasságban, úgy hét-nyolc méterre a földtől odút ácsolhatna... Közben csuszkák kiabálnak a fákon, a magasban pedig pár meggyvágó veszekszik repülés közben. Legfeljebb ötven lépésnyire az előbbi helytől újra kopácsolás üti meg a fülemet, ez azonban a fekete harkályénál sokkal gyengébb. Először arra gondolok, hogy valami csuszka bontogatja a fakérget, mert ez a hegyes csőrű madár is hajlamos ilyen, inkább csak a harkályoknak tulajdonítható tevékenységre - mint ahogyan a táplálkozásuk is hasonló annyiban, hogy nagyrészt a fatörzseken keresik zsákmányukat. A kopácsolás azonban kitartó és ütemes, a csuszka nem szokott ennyit vesződni a kéregrepedések tágításával. Végül magasan, a tölgy koronájában egy kis fakopáncsot veszek észre. Körülbelül akkora, mint egy veréb. Egymás közelében a harkályok törpéje és óriása: sosem volt még alkalmam arra, hogy ezt a két ritka fajt majdnem egyszerre lássam. Még külön-külön is csak elvétve kerülnek az ember szeme elé... A kis fakopáncsot nézegetve valami neszezést hallok, s az út másik oldalán, egy tölgy koronájában egy másik aprócska harkályt pillantok meg. Éppen Az óriás és a törpék most hozzá kell fogni, hogy március végén megkezdődhessen a kotlás. A Medves-fennsíkon keresztül vezető út szélén sűrűn telepített tölgy, nyír, luc- és vörösfenyő fiatalos áll. Már az első fák alatt jókora hangyaboly emelkedik, az alján pedig kétökölnyi átmérőjű, hosszúkás lyuk tátong. Valószínűleg zöld küllő vájta, hogy a boly mélyén hozzáférjen a hangyákhoz. A különleges színű harkályfaj nem csak télen, hanem nyáron is szívesen egészíti ki étrendjét ezzel a hangyairtó módszerrel. nézem... Azután leszállnak a földre, keresgélnek egy kicsit, éles szemük alighanem pockot vett észre. A kisrágcsá- lók ösvényei, amelyeket a hó alatt tapostak maguknak, összevissza kanyarognak, sőt, sokfelé vaddisznótúrások is láthatók. Mivel a mezőn most aligha akad más táplálék, valószínű, hogy a sörtés vadak is a pockok vackait túrják ki a föld alól. A hollók rövidesen elrepülnek Somoskő felé, helyettük megint citrom- sármányokat látok. csak akkor vesz észre, amikor másodszor is felemelem a fényképezőgépet, latolgatva egy kocka elkészítését. Nem ad azonban lehetőséget erre, elrúgja magát a legfeljebb húsz centi átmérőjű törzsről, - csak úgy hajladozik utána a tölgy száraz, több részén már kérgét vesztett koronájának maradványa. Először a föld felé ível a nagy madár röpte, azután, amikor emelkedni kezd, már el is tűnik előlem a sűrűn álló fák között. Körülnézve sajnos egyetlen olyan fa sincs a közelben, amelyikben biztonsáegy vékony gallyra röppen, csőrébe fog egy makkot, kis rántással leszakítja, és visszaugrik a fa törzsére. Nem látom, hogy mit csinál, de rövidesen kopácsol- ni kezd. Gondolom, a termést beszorította egy alkalmas kéregrepedésbe és ott bontogatja. A téli időszakban a harkályok éhen vesznének, ha csak a kéreg alatt telelő rovarokat, lárvákat, bábokat szedegethetnék össze. Rájárnak ezért a madáretetőkbe kirakott napraforgóra, összeszedik és feltörik a fákon maradt diót, kibontják a fenyőfajok tobozait, összeszedik a tölgymakkot. Jó tíz percen keresztül nézegetem a talán már párba is állt kis fakopáncsokat. A harkályfélék, ha nem is tartoznak a tavasszal a legelsők között tojásaikat lerakó fajok közé, már igen korán kettesével figyelhetők meg. Bizonyára közrejátszik az is, hogy a költőodú elkészítése akár hetekig is eltarthat, s már Medvespusztán felszántottak egy darab földet, szélén magasles áll. Alighanem vadföld lesz itt, ami a vadászat szempontjából már csak azért is jó helynek tűnik, mert a rég lebontott tanya körül megmaradt a gyümölcsös, ami, bár nem gondozzák, de még mindig terem annyi szilvát, almát, ami a vadnak is juttat ősszel némi táplálékot. De hát... Még tavasz sincs, nemhogy ősz... A puszta szélén magányos, idős bükkfa áll. Nézegetve eltöprengek, hogy vajon hagyásfa-e, azaz a környék bükköseinek kiirtásakor hagyták-e meg, hogy a delelő jószágnak árnyékot adjon, vagy később, véletlenül csírázott ki a már korábban kialakított legelőn? Kideríteni aligha lehet. A bükkfa mellett szép nagy pocsolyát ringat a szél. Valósznűleg a hóléből keletkezett, mert nincs befagyva, mint a többi kisebb-nagyobb állóvíz. A közelben a bokrok alatt még egy nagy, kásás hófolt is fehérük. A jövő-menő felhők közül időnként kisütött eddig a nap, de azután összefüggő, sötét paplan teríti be az eget. Visszafelé indulok, s a magasles előtt, egy bokron 27 madarat számolok ösz- sze. Persze ők is citromsármányok. Alighanem északabbra fészkelő példányok tanyáznak most itt, mert, bár ez a sárga-szürke színezetű sármányfaj költési időszakban is közönséges a Medves-fennsíkon, de azért nem ennyire, mint mostanában... Egy harkály repül el felettem, kiáltása elárulja, hogy nagy fakopáncs. Ma még nem láttam belőlük egyet sem, pedig egyrészt - a látottak alapján úgy tűnik - harkályos napom van, másrészt meg éppen ez a leggyakoribb faj. Az erős szél valahonnan ölyv vijjogását hozza, de nem sikerül megpülan- tanom az egerészőbajnokot, mert valahol a közeli erdő fái felett repül, rejtve a szemem elől. A fennsíkon keresztül vezető út mellett vadgesztenyefák állnak. Barna, duzzadt rügyeik félujjnyi hosz- szúak, nagyon ragacsosak, bizonyítva, hogy a nedvek keringése már megindult bennük. Az út szélén húzódó árokban tenyésző fűzfákon is kibomlottak már a barkák: az ágak olyanok, mintha babszemnyi, szürke nyulacskák üldögélnének rajtuk. Visszaérek Salgóbánya szélére, oda, ahol pár órája a fekete harkályt és a kis fakopáncsokat, - harkályország óriását és törpéjét - láttam. A fák doktorai most éppen másfelé járnak. Valamivel lejjebb az erdei úton az tűnik fel, hogy valóságos forrás fakad egy jégborda alól: az olvadékvíz hosszú, keskeny patakocskában csordogál a keréknyomokban, mélyítve az egyébként is rossz út kátyúit. A tavasz - bár aligha ijed meg a hepehupás szakaszoktól - egyelőre nem közeledik. Sem az úton, sem máshol. Helyette visszatért a tél... Gondok és remények A romák többségének mindennapi gond a megélhetés, amelyet a 70 százalékos munkanélküliségük súlyosbít. Szinte minden településen élnek romák. Megoldhatatlannak látszó gondjaik enyhítése az önkormányzatok kiemelt feladatai közé tartozik. Képviseletüket hivatottak ellátni a cigány kisebbségi önkormányzatok és a roma szervezetek. A cigányság felemelkedésének ügyében minden magyar kormányzat igyekezett tenni, de az eddigi eredmények nem sok jót jelentettek a megkülönböztetés közt élő kisebbségnek. Legutóbb Orbán Viktor miniszterelnök tett két ajánlatot a cigányság számára. A fiataloknak a tanulás lehetőségét ajánlotta, a roma lakosságnak a munkalehetőséget kínálta. A miniszterelnök ajánlata jó, de 'a fiatalok képzésének még sok leküzdésre váró akadálya van, a munkahelyteremtés gondját pedig az állam nem tudja máról holnapra megoldani. Míg a remények megvalósulnak, a cigányság mindennapi gondjai tovább terhelik az államot. A Nógrád megyei és a balassagyarmati cigányság napi gondjairól, reményeikről beszélgettünk Jónás Gáborral, az országos cigányönkormányzat Nógrád megyei irodavezetőjével és országos képviselőjével, valamint Baranyi Gáborral, a Balassagyarmat és Vonzáskörzete Bűnmegelőzési és Köz- biztonsági Bizottság kisebbségvédelmi munkacsoportjának vezetőjével. Örömmel újságolja Jónás Gábor, hogy a január 18-án, 12 fővel megalakult kisebbségvédelmi munkacsoport segítséget kíván nyújtani ahhoz a remélhető társadalmi összefogáshoz, amely révén a cigányság integrálódhat a társadalomba, úgy, hogy kultúrájának és értékeinek megfelelő életet élhessen. Munkatervük megvitatásán és elfogadásán vendégként jelen volt László Sándor, balassagyarmati rendőrkapitány, Lászlók András, a bűnmegelőzési bizottság titkára és László Péter összekötő. A munkacsoport vezetője, Baranyi Gábor a feladatok sorában kiemelte annak a megakadályozását, hogy a cigány fiatalok áldozattá, valamint bűnelkövetővé váljanak. A Kővári két referencia szociális lakás tulajdonosai ezt a telet is nyomorúságos körülmények között töltötték, pedig nem sok kellene az építkezés befejezéséhez. Jóindulat és megértés kellene, de az csak a szavakban van, ott is ritkán - állítja Jónás Gábor. Szerinte a gyarmati önkormányzat ebben az ügyben nem sokat tett. Most visszavonták a megbízást a kivitelezőtől és megy a pereskedés. De ebből még nem lesz beköltözés. A Kővárra tervezett 26 szociális lakás álom maradt, pedig a jogosultak szeretnék kihasználni a lehetőségeket. A más településeken elért eredmények ellenére a támogatási rendszer még nem az igazi. A nagycsaládosoknak nincs tartaléka és, hogy fedél legyen a fejük felett, feltörik az üres önkormányzati lakásokat, vagy fillérekért eladják szociálpolitikai támogatásukat a szélhámosoknak.- Ha itt Balassagyarmaton nem adnak telket a cigányoknak, akkor hová menjenek. Az égbe? - kesereg Baranyi Gábor.- Eddig nem kaptunk szakmai segítséget, csak Gyarmaton nem fontos a nagycsaládosok segítése, - teszi hozzá Jónás Gábor. Azt is felemlegeti, hogy a közgyűlés 1997-ben elfogadott egy megyei cigányprogramot, de pénzügyi támogatást nem adtak. Baj van az információval és a jóakaratú tervek megvalósításával. Mindezekről informálva van Farkas Flórián, a cigányság országos képviselője és rendszeresen tájékoztatja az Európa Tanácsot a magyarországi helyzetről. A balassagyarmati 2500 roma munka- nélkülisége minden baj forrása. Tudják, hogy mindent meg kell tenniük a felzárkózásuk érdekében. A börtönnel jó volt eddig az együttműködésük, de Palotás Iván igazgató nyugdíjba ment, még nem tudják, hogy a program folyhat-e tovább. Jónás Gábor korrektnek minősíti a balassagyarmati rendőrkapitányság hozzáállását a cigányság ügyéhez. Szó kerül a kulturális és sportlehetőségekről. Volt idő, mikor a cigány zenészek próbálhattak a művelődési központban.- Ezt a lehetőséget szeretnék, ha újra megkapnák, még akkor is, ha nagyon kevés a fellépési lehetőség - mondja Baranyi Gábor. A VIDD-AZT nevezetű színjátszó csoportjukat emlegeti, amelyben közel 60 fiatal szerepelt, köztük Baranyi János és ifi. Radios József. Sikeresen szerepeltek az irodalmi napokon és jártak Budapesten is, de megkeresték a szociális otthon időseit is. Nem a fellépés volt a legfontosabb, hanem az, hogy a gyerekek együtt voltak. .Sajnos nincs pénz egy közösségi helyre. Jónás Gábor a sport, főleg a labdarúgás területén elért sikereket említi. Büszkék arra, hogy hat gyarmati játékosuk szerepel az országos cigány válogatottban. A családokat segítő gazdasági elképzeléseik, amelyeket pályázatokra alapoztak csak részben sikerültek. Kevés volt a pénz a gombatermesztéshez és a művelésre adott földek sem mindenkinek adták vissza a befektetett munkát. Az is igaz, hogy akadtak, akik nem tartották szem előtt a jó gazda gondosságát és a földjük gazban maradt. A cigányság gondjai nem csak helyben, hanem országosan is megoldásra várnak. Jó példa a megye roma közösségeinek képviselőit összefogó magyar népfőiskola, amelynek keretében Diósi László vezetésével készítik fel a lehetőségeik kihasználására a munkaképes cigány lakosságot. A kisebbségi iroda a Rákóczi fejedelem út 18. szám alatt várja az érdeklődőket hétfőn, csütörtökön és pénteken 9-14 óráig. Telefonszámunk: 35/301- 022/166. A cigányság felemelkedése csak tanulással képzelhető el. A lehetőségét az állam biztosítja. Csak élni kell vele. SZABÓ ENDRE
